Páder János: A magyar kosárlabda legendás szakvezetője
Páder János életútja szorosan összefonódott a magyar kosárlabdázás aranykorával. Páder Jánost atlétaként vették fel a TF-re, itt ismerkedett meg a kosárlabdával. Évfolyamtársa és barátja, Bánky Ferenc győzte meg, hogy a kosárlabdában van egy csomó lehetőség, ahol megvalósíthatja önmagát. Beleszeretett a játékba, folyamatosan képezte magát, és Hepp Ferenc felfigyelt az ambiciózus fiatalra.
Még főiskolás volt, amikor 1948-ban elvállalt egy kis csapatot, az MTE-t. A kis csapat emelkedni kezdett, nagyon jó volt a megítélése a munkájának, 1949-ben kapta meg a diplomáját. A Honvéd kosarasszakosztályát is rábízták, ahová az ország szinte minden pontjáról összegyűjtötték a legjobb játékosokat. Vezetésével a Budapesti Honvéd csapatával tizenkétszer nyert bajnokságot és ötször Magyar Népköztársaság Kupát.
Az 1955-ös felejthetetlen Európa-bajnoki diadal
1951-ben ugyan voltak nála esélyesebbek a kosárlabda-válogatott vezetésére, mégis neki adták a tehetséges fiatalokból álló csapatot. A válogatottal minden képzeletet felülmúló, kőkemény munkába kezdett. Az év hat hónapját a tatai edzőtáborban töltötték a csapat tagjai. A kőkemény munka magával hozta a sikereket, a kosarasok a legnépszerűbb sportolók közé emelkedtek, különösen az 1953-ban Moszkvában kiharcolt Eb-ezüstérem után.
Pádernek két éve maradt, hogy minden mozaikot a helyére tegyen, és a szovjetek legyőzésével történelmi sikert ünnepelhessen az az 50 ezer néző, aki kilátogatott a Népstadionba az 1955-ös Európa-bajnokságon. A hatodik meccsen jött a szovjetek elleni várva várt összecsapás. Magyarország pedig tökéletes játékkal nyert (82-68). Páder csapatának a románok legyőzése után a 71-60-as diadal után már mehettek is az eredményhirdetésre, és átvehették a megérdemelt aranyérmet.
Sportvezetői karrier és szakmai örökség
1962-től 1974-ig az Országos Testnevelési és Sporthivatalban (OTSH) a szakszövetségi és módszertani osztályt vezette, majd a szakmai elnökhelyettesi pozíciót töltötte be 1974-től nyugdíjba vonulásáig. Meghatározó állami sportvezetői pozíciója mellett 1962-től 1980-ig a Magyar Olimpiai Bizottság titkára, majd a testület alelnöke volt. 1980-ban ő vezette olimpiai küldöttségünket a moszkvai olimpiai játékokon.
Greminger János szerint - aki játékosként, majd beosztott munkatársaként is évtizedeket töltött a sportvezető mellett - Páder Jánost hallatlan munkabírás jellemezte. Állandóan új, korszerűbb utakat keresett edzőként és sportvezetőként is. Analitikus elme volt, rendszerben gondolkodott, aki ugyanakkor egyenrangú társként és árnyalt humorérzékkel volt képes kezelni a nála alig fiatalabb kosárlabdázóit anélkül, hogy emiatt a legcsekélyebb csorba esett volna vitathatatlan tekintélyén.
Szakmai munkássága rendkívül gazdag, számos könyvet publikált a sportág népszerűsítése és oktatása érdekében:
- Kosárlabda (Budapest, 1952)
- A kosárlabdaedzés alapjai (Budapest, 1955)
- Tanulj kosarazni (Budapest, 1967)
- A kosárlabdázás oktatása (Budapest, 1968, 1974, 1981)
Felesége, Gezli Rózsa, akit a TF-en ismert meg, így jellemezte a férjét: „Életét szolgálatnak tekintette. A legnagyobb sikert is csendes örömmel nyugtázta. Hihetetlenül sokat dolgozott, soha nem láttam idegesnek, türelmetlennek.” Nyugdíjba vonulása után visszavonultan élt 2001-ben bekövetkező haláláig.
tags: #pader #janos #kosarlabda
