Papp László: A Dinamitöklű Magyar, Akinek Szívébe Zárták a Szurkolók
Magyarországon elkerülhetetlenül, ha az ember meghallja az ökölvívás szót, szinte minden generációnak, elsőnek Papp Laci neve ugrik be. Papp Laci, becenevén „Görbe” 1926. március 25-én született Budapesten. A fiatal vagányról, hamar kiderült, hogy Isten adta tehetsége van az ökölvíváshoz. A pályája elején középsúlyban versenyzett, aztán nagyváltósúlyban ért el szintén kimagasló eredményeket. Sport sikereivel és közvetlen, kedves személyiségével egyaránt hamar elérte, hogy a szurkolók nagyon mélyen a szívükbe zárják és rajongva szeressék.
Az első lépések és a tehetség kibontakozása
Papp Lászlót osztálytársa, Krebs Lajos vitte először az edzőterembe, édesanyja nem szerette volna, ha bokszol, a futball felé szerette volna terelni. 1942-ben kezdett el bokszolni és azonnal megérezte, ez nem csak hobbi számára, ez az élete célja és versenyszerűen akarja csinálni. Olyan kiváló edzők keze között nevelkedett, mint Fehér István és Kovács Károly. Fehér István 1945-1950 között foglalkozott vele, ő volt a klasszikus nevelőedzője. Kovács Károly 1951 és 1952 között csiszolta tovább. De az igazi nagy találkozás Mester és Tanítvány között 1953-ban következett be, amikor a legendás Adler Zsigmond kezei közé került, aki egészen 1962-ig foglalkozott vele.
Már ekkoriban is megmutatkozott különleges képessége, amely elragadta a közönséget. Amikor Papp Laci az első mérkőzéseit játszotta, mint amatőr ökölvívó, akkor minden mérkőzését megnéztem, mert olyan képességű versenyzővel előtte, meg azóta sem találkoztam az ökölvívó sportban. Olyan reflexe volt, hogy a leggyorsabb ökölvívók is csak dupla idő alatt tudták azt az orvosi műszert lenyomni, amit a Papp Laci fele idő alatt lenyomott.
Az ellenfelek rettegtek a Pappal való találkozástól. A Budapesti Vasutas-Kispest MADISZ csapatbajnoki mérkőzésen Papp-Óhegyi találkozóra került volna sor, de mikor Óhegyi megtudta, ki van az ő súlycsoportjában, a régi ökölvívó módszerrel élt. A Lobogó 1969. január 29-i száma egy korai K.O. mérkőzést is megörökített: Dávid és Góliát állt egymással szemben. Tűz, elszántság a kisebbik oldalán, gúnyos mosoly, túlzott magabiztosság a másik fiúnál. Az osztálytársak aggódva tekintgettek Papp Laci és Kocsenda Pali felé. „- Csak ne verje meg nagyon Lacit!” - ezért remegtek a barátok. A nagy esélyes biztonsága, a gyerekek aggódása csak néhány pillanatig tartott. Laci rárontott ellenfelére, két keze úgy dolgozott, akár egy cséphadaró. Hihetetlen dolog történt. Góliát jóformán a kezét sem tudta felemelni. Megtántorodott, elesett. Papp Laci rávetette magát, s szünet nélkül ütötte tovább. Kocsendát a még nagyobb veréstől Laci barátainak közbeavatkozása mentette meg.
A "Dinamitöklű Magyar" stílusa és ereje
Papp mind technikai, mind taktikai téren az egész mezőny fölött állt. Alacsony, izmos - hódító kis fekete bajusszal, jellegzetesen magyaros jelenség és fordított állásból harcol. Azt hihetnők, hogy alacsony termete bizonyos előnyt jelent ellenfeleinek. Papp azonban annyira ruganyos, reflexe olyan páratlanul gyors, hogy szinte láthatatlan fejmozdulattal is elkerüli az erős csapásokat. Eleinte úgy tűnt, hogy egészen fedetlen, és bármikor eltalálható. Szó sincs róla! Pappot eltalálni nagy művészet. Ő az az ökölvívó, akinek egyetlen hibája sincsen, és birtokában az öklözők legfélelmetesebb fegyvere: jobb és bal kézzel egyaránt hihetetlenül erős ütése. Mindezt tetézi még ütésének szokatlan gyorsasága.
Azok, akik a magyar bajnok ellen valaha is szorítóba léptek, egyöntetűen azt állítják, hogy nem is ököllel, hanem kalapáccsal üt. Ilyen ellenféllel szemben semmiféle előre kiagyalt taktika nem lehetett sikeres. A küzdelem bármely pillanatban Papp ellenfelének kiszámolásával végződhetett. Emellett Papp hallatlanul rokonszenves és bajtársias versenyzőtárs volt. Minden edzőnek sok olyan tanítványt kívánok, mint Laci volt. Kötelességérzetével, szorgalmával mindig példát mutatott.
Egy korábbi ellenfél emlékezése is tükrözi képességeit: „Én nem tudok úgy ütni, mint Ő. Négy-öt évig tartott, míg megtanultam. Balról és jobbról is ütött. Az ökölvívás kulcsa az, hogy üss és mozogj, üss és mozogj. Ehhez pedig sok energiára van szükség. Papp Laci nagyon gyorsan mozgott. Teljesen más volt, mint a többiek. Olyan gyors volt, hogy amikor egy ütés után ismét meg akartam ütni, már nem volt ott. Ugyanis ütött és már mozgott is. Volt esze és tudott trükköket. Őt egyszerűen nem lehetett megverni. Hihetetlenül bokszolt. Egész pályafutásom alatt összesen hárman tudtak megverni: Papp, Dick Tiger és a kubai Florentino Fernandez. Mindhármuk közül Papp volt a legjobb. Nemcsak az erejét, hanem az intelligenciáját is használta.”
Az olimpiai sikerek - A történelmi triplázás
Papp László a világon első öklöző volt, aki három egymást követő olimpián bajnokságot nyert. Ez még senki másnak nem sikerült! Az amatőrök között mindent elért, amit csak lehetett.
London 1948: Az első arany
Világháború és csehszlovákiai kitérő után szerezte meg első olimpiai aranyát Londonban. Papp az 1948-as olimpiáig 45 mérkőzéséből 44-et kiütéssel nyert meg! Londonban első három meccsét KO-val hozta, majd az utolsó kettőt csak pontozással, de ebbe az is belejátszott, hogy a belga Cavignac és az olasz Fontana ellen egyazon napon kellett bunyóznia. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen volna. Az 1948-as londoni nyári ötkarikás játékokon lett először olimpiai bajnok középsúlyban. Döntőbeli ellenfele a hazaiak reménysége, John Wright volt a Wembley Empire Poolban. Papp Laci ezúttal is kétséget kizáróan győzött, de pontozásos sportág esetében - mint tudjuk - minden elképzelhető. Végül egyhangú pontozással győzött. Megválasztották az olimpia legjobb bunyósának, már akkor nagyon sok pénzt kínáltak neki, hogy profinak álljon, de nem ment. „- Egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy Londonban baj érhet!” - mondta Laci, amikor már edzőként állt egy újabb nemzedék élén. - „Először éreztem a munka eredményét.”
Helsinki 1952: A második ötkarikás siker
Négy évre rá Helsinkiben 16 magyar aranyérem született, és a tizenhatodikkal Papp Laci tette fel a koronát minden idők legcsodálatosabb magyar olimpiai szereplésére. Az 1952-es olimpiára már mint kétszeres Európa-bajnok utazott (1949-ben középsúlyban, 1951-ben nagyváltósúlyban nyert), a nagyváltósúly legnagyobb favoritjaként. Helsinki műértő közönsége mindenesetre fergeteges tapssal fogadta ezt a kilencperces pantomimet, amikor a bolgár Szpaszov ellen bemutatót tartott. A sorsolásnál kérdezte, kit kapott? A válasz: valami amerikait. Ellsworth Webb volt az, akit akkor látott először, amikor belépett a karámba, ahogy ő nevezte a ringet. Az első gongszó előtt nyújtotta a kezét, Webb azonban rögtön ütéssel válaszolt, amin felhúzta magát a címvédő Papp. Az sem tetszett neki, hogy az első menetben többször rálépett a lábára, és szerinte akkora cipője volt, mint egy hegedűtok. A másodikban aztán véget vetett a küzdelemnek. „Rávertem a gyomrára, leeresztette a kezét, állon vágtam, fekete volt a srác, mint a korom, a fehér szemgolyója forgott, mint a rétestészta.” (Webb később komoly profi karriert futott be.)
A Lobogó 1952-es cikke is leírta a kanadai Chase elleni mérkőzést: Chase neve üldözést jelent. De Chase csak negyven másodpercig maradt hű a nevéhez. Odacsapott néhány keményet, de az első perc végén egy rövid balhorog következtében megrendült az emberekbe vetett hite. Kapaszkodott, támaszkodott és tétova szemmel fogadta a vezető bíró megintését. A második menet közepén egy pokolian kemény balhorog következtében Chase a kötélhez tántorodott, aztán ülőhelyzetbe helyezkedett. Karját a kötelekre fonta, arcát furcsa módon a reflektorok felé fordította. Napozott. Tíz teljes másodpercet töltött magányos Riviéráján, aztán Laci felsegítette, és a sarokba támogatta, hogy átadja szeretteinek, akik már aggódva várták. Papp udvariasan a sarokba támogatta Chase-t, aki fájdalmas arccal nézett a magyar bajnokra. Ennyit mondott: „- Otthon mindenki azt mondta, Helsinkiben, nagyváltósúlyban csak ketten számítunk, Webb és én. Erre jössz, s egy nap leforgása alatt, öt-öt perc alatt végzel velünk.”
Melbourne 1956: A harmadik arany és a forradalom árnyékában
Melbourne előtt baljós események zavarták a harmincadik születésnapja felé araszoló Pappot. Az 1955-ös berlini Európa-bajnokságra nem engedte ki a kommunista sportvezetés Papp edzőjét, Adler Zsigmondot, ezért a nagy bajnok sem ment ki az Eb-re. Begipszelt lábbal jelent meg az edzésen, amiről orvosi igazolást hozott, a Népsportban az jelent meg, sérülés miatt kihagyja a berlini versenyt. Az 1953-as Eb-n kikapott a szovjet Tyisintől, saját bevallása szerint egy kicsit belefásult a bokszba. Az 1956-os olimpián a lengyel várt rá a második fordulóban. Nagyon tartott tőle. A félelme alaptalan volt, mert magabiztosan nyert, egy külön erre a meccsre kitalált kombinációval a padlóra is küldte, de végül pontozás után hirdették ki a győzelmét. „Ezúttal a magas lengyelnek nem volt ellenszere Papp viharos rohamaira, kétszer is számoltak rá, és végül Laci egyhangú pontozással győzött, maga Pietrzykowski emelte fel bajnokunk kezét. Pappot felállva tapsolta az ausztrál közönség, ami persze nemcsak a győzelemnek, hanem a magyar forradalomnak is szólt.” A döntőben az amerikai José Torres is megtántorodott a jobb horgától. A második és a harmadik menetet is uralta. Sohasem ünnepeltek úgy, mint Melbourne után.
A szurkolók megkérdezték, melyik volt a legnehezebb olimpiám. Londonban először mérkőztem az aranyéremért. Helsinkiben négy tengerentúlit vertem, Melbourne-t sok nehézség előzte meg. Ha mégis választanom kell, Helsinki mellett döntök.
| Év | Város | Súlycsoport |
|---|---|---|
| 1948 | London | Középsúly |
| 1952 | Helsinki | Nagyváltósúly |
| 1956 | Melbourne | Nagyváltósúly |
Papp László háromszoros olimpiai bajnok szobrát koszorúkkal, virággal árasztották el tisztelői ...
A profi karrier és a politikai akadályok
Papp Laci a harmadik olimpiai győzelme után, 1957-től lépett a profik táborába. A politika nem nézte jó szemmel, hogy pályafutását profiként kívánta folytatni, de Marosán György kommunista politikus támogatta, hogy miután nagyon népszerűvé vált, Papp László beléphessen a profi boksz világába. Marosán nyomására végül engedték neki, bár folyamatosan akadályokat gördítettek az útjába. Sajnos a magyar kommunista állami sportvezetés pályafutásának befejezésére kényszerítette. Biszku Béla kommunista vezető közölte vele, hogy be kell fejeznie pályafutását, és nem bokszolhat a világbajnoki címért 1964-ben. Amikor lehetősége lett volna profiként ringbe szállni a világbajnoki öv megszerzéséért, letiltották erről és ma se igen lehet magyarázat arra, hogy miért, amikor nagyon jó esélye volt arra, hogy megszerezze a világbajnoki címet is. Pedig Pappnak jó esélye volt a világbajnoki öv megszerzésére, beleszokott a profibokszba. „Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A kommunista sportvezetés álságos ürüggyel tiltotta meg Pappnak, hogy megmérkőzzön a vb-címért. 1965 elején beintettek neki azzal, hogy egy szocialista sportember nem kereshet pénzt az ökölvívással. Nos, hét és fél évig tartott Kutaséknak, mire rájöttek, hogy egy profi bokszoló pénzt keres az ökleivel.”
Egyedül az Európa-bajnoki címért engedték, hogy elinduljon, melyet természetesen magabiztosan nyert. 29 mérkőzésből 11-et kiütéssel, 12-t pontozással, 4-et technikai KO-val nyert meg, két mérkőzése pedig döntetlennel ért véget. 1962-ben lett középsúlyú profi Európa-bajnok, címét hatszor védte meg. Papp profiként veretlen maradt, eljutott az Európa-bajnoki címig. Rövid idő alatt az osztrák főváros közönsége kedvencének tekintette.
A madridi mérkőzés és Puskás Ferenc szerepe
1963 decemberében Madridban próbálta megvédeni Európa-bajnoki övét a spanyol Luis Folledo ellen. A sportcsarnok csordultig megtelt spanyol szurkolókkal. A magyar ökölvívó szorongva nézett a mérkőzés elé, nyugtalanította a nagyjából 15 ezer fős hazai közönség. A drukkerek folyamatosan bíztatták a honfitársukat. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátóról a „Hajrá Papp!” kiáltás. Folledo hívei néha egy-egy rövidebb szünetre felhagytak a bíztatással, míg Papp szurkolói ettől fogva megállás nélkül drukkoltak. Papp Laci ennek hatására egy sima győzelemmel megnyerte a meccset. Később kiderült, a „magyar drukkereket” a jó barátja, Puskás Ferenc bérelte fel, hogy a magyar ökölvívónak szurkoljanak. Papp Laci az első gratulációt is Puskás Ferenctől kapta, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést. Papp László, az edzője Adler Zsigmond és Puskás Ferenc Madridban. Puskás Ferenc és Papp László. Papp László Puskás Ferencnek dedikált fotója. Puskás Ferenc (balra) és Papp László (jobbra) idősebb korukban. A madridi mérkőzésére, amelyen 1963 decemberében megvédte Európa-bajnoki címét, a Spanyolországban élő magyar futballsztárok, Puskás Ferenc és Kubala László fizettek neki szurkolótábort kasztíliai munkanélküliekből.
Papp László, az ember és a legenda
Laci egyedülálló képességei és közvetlen személyisége miatt mindenki szerette. Fantasztikus ember volt. Papp Lászlóról akkoriban, mint háromszoros olimpiai bajnokról hallottam először, csakúgy, mint mindenki. Általános köztiszteletnek örvendett, aki már az életében legendává vált. Puskás Ferenccel együtt a legnépszerűbb magyar sportembernek tekintették. Mindenki szerette, mert szerény, önzetlen, igazi sportember volt és a számtalan kecsegtető külföldi ajánlat ellenére itthon maradt. Hazáját soha nem hagyta cserben.
„Kiválasztott volt. Mélyről jött gyermek, aki elhozta nekünk az aranyhegyet. Magától értetődően, akár egy kör. Egyszeri és megismételhetetlen. Száz évben egyszer születik egy ilyen sportoló. Úgy érkezett, mint a hullámverés. Láttuk őt magasra csapódni a sziklafalon, féltve, szeretve és csodálva benne mindazt, ami mi is lehettünk volna, és már soha többé nem lehetünk. Egy országot emelt magasba a sikereivel. Az aranyérmek szédületes energiákat szabadítanak fel az emberben. Egy Papp Laci-győzelem után másnap megduplázódott a Csepel Vasművek termelése, Diósgyőrben kétszer annyit csapoltak a kohászok, még a tehenek is több tejet adtak. Kiegyenesedett a gerincünk, éreztük, milyen fiaink vannak, hová tartozunk.”
A közbeszédben is ikonikus figurává vált. Itthon már-már népmesei hőssé vált, széles körben elterjedt a pletyka, hogy egyszer feleségével a Gellért-hegyen sétálva bandába verődött huligánok támadták meg őket, akik nem tudták ki ő. Papp Laci mindegyiküket leütötte. Jellemző mondata, „Jobb kezem a kórház, bal kezem a köztemető”, örökre beégett a köztudatba egy filmből, amelyben szerepelt. Filmekben is szerepelt, a Nehéz kesztyűkben önmagát alakította, az 1969-es Az oroszlán ugrani készül című filmben Bujtor Istvánnal csapott össze. A ringben nagyobb sikere volt, mint a filmvásznon.
Edzői pályafutása és öröksége
Az aktív pályafutása után edzőnek állt. Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Papp László a visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként (1969-1978, 1979-1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb diadal a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme Münchenben, 1972-ben. Munkásságát 1971-ben ismerték el mesteredzői címmel. Hosszú, súlyos betegség után, életének 78. évében távozott az élők sorából. Tizenkilenc éve, 2003. október 16-án hunyt el minden idők egyik legnagyobb ökölvívója, az első háromszoros olimpiai bajnok bokszoló, Papp László. A szorítóban fantasztikus teljesítményre volt képes és életútjával, becsületességével igazi példakép, bajnokokat nevelő edző, kapitány volt. Az olimpiai mozgalom népszerűsítéséért is sokat tett. A Magyar Ökölvívó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, a válogatottnak kapitány volt 1971-től két évtizeden át. Még 66 évesen is képes volt bemenni a ringbe és pontos ütéseket mutatni a tanítványoknak, nevelteknek.
Nehéz eldönteni, ki volt a magyar sporthistória legnagyobb óriása, de ha nagyon lecsupaszítjuk a ranglistát, a végelszámolásnál ketten maradnak, az a két gigász, akiről a két emblematikus sportlétesítményt, a futballarénát és a sportcsarnokot elnevezték. Puskás Ferenc és Papp László.
