Pintér Sándor: A magyar futball "négytüdejű" legendája

Pintér Sándor, az 1970-es évek egyik legjobb magyar labdarúgója, 1950. július 18-án született Pomázon. Az MLSZ őt választotta az Év játékosának abban a fontos periódusban, amikor a válogatott tizenkét éves szünet után ismét kiharcolta a világbajnoki részvételt. A Budapesti Honvéd és a magyar válogatott korábbi középpályás csillaga, akit máig emlékeznek a drukkerek, méltán vívta ki a "négytüdejű" becenevet is, iszonyatos futóteljesítménye és mennyisége miatt. Nemrégiben 75. születésnapját ünnepelte Pintér Sándor.

A kezdetek és az első akadályok

„Kora reggeltől késő estig kergettük a srácokkal a labdát. Jobbszélső voltam, elég jól ment a foci. Tizennégy éves koromban az MTK már felfigyelt rám. Eljöttek az egyik mérkőzésünkre engem megfigyelni, és… eltört a lábam.” Két évig a futball felé sem nézett. Bátyjával tornázott, súlyzózott. A Sportolj velünk füzetek hatására úgy döntöttek, hogy szép fiúk lesznek, és izmaikat építgetik. Kettős lábszártörést szenvedett, élénken emlékszik rá, hogy ezért a ballagás kimaradt az életéből. A futball ugyanakkor nem maradt ki.

Kettős lábszártörés ide vagy oda, 14 évesen az ember csontozata is hamarabb regenerálódik, emellett pedig ő is mindent megtett, hogy egyszer visszatérhessen a pályára. Erősített, edzett, amíg a lábait nem lehetett, addig a felső testét, a karjait. Amikor aztán újra elkezdhetett mozogni, hamar visszajöttek a régi, focis mozdulatok. Két évet így is ki kellett hagynia, de aztán hamar bekerült a Pomáz megye kettes csapatába, ahol rögtön házi gólkirály lett. Felépülés után már szinte azonnal a felnőttcsapathoz került.

Katonaévek és a Bp. Honvéd

A tehetséges, rendkívül gólerős játékost egy edzőmeccsen fedezte fel az Aranycsapat korábbi jobbszélsője, Budai II. László, aki akkor a szentendrei katonacsapat trénere volt. Két hét múlva már ott virított a konyhakredencen a katonai behívó Pintér Sándor nevére. Pintér Sándor 1969 februárjában bevonult katonának Szentendrére. „Szívesen mentem, hiszen a Kossuth akkor NB II-es csapat volt, így magasabb osztályban játszhattam, ráadásul a katonaságon belül a sportszázadba kerültem, ami az akkori viszonyok között nem volt mindegy.”

A katonai főiskola csapatában játszott egy éven át, majd átvezényelték a Bp. Honvédba. 1970. január 13-án, pénteken öltötte először magára új klubja mezét. Vallásos neveltetése okán a hivatásos katona státuszát - amit egyébként felajánlottak neki - nem fogadta el, de ezt különösebben nem is erőltették a vezetők. Nekik elég volt, ha a zöld gyepen megfelelően teljesít. „Csak a futballra koncentráltam, mindent alárendeltem annak, hogy jó labdarúgó váljon belőlem.”

Klubpályafutás a Honvédban

1981-ig 247 bajnokin 30 gólt szerzett a Bp. Honvédban. Az első idényétől fogva meghatározó játékosa volt csapatának. Az elején, amikor még csatárt játszott, a gólszerzés is ment, később aztán hátrébb került egy sorral, védekező középpályás lett. Legnagyobb sikere az 1979-1980-as bajnokság végén nyert aranyérem volt, háromszor is második volt a kispestiekkel (1971-1972, 1974-1975, 1977-1978). Egyszer Magyar Kupa (MNK) második és kétszer Közép-európai Kupa (KK) második volt. Klubpályafutása csúcspontjaként az 1978-1979-es UEFA-kupa-menetelést emlegeti.

Emlékezetes UEFA-kupa menetelés (1978-1979)

Emlékezetes volt az 1978-1979-es UEFA-kupa szereplésük. Első körben a török Adanaspor csapatát búcsúztatták fölényesen (6-0, 2-2). A második körben az MTK-VM-et búcsúztató Politechnika Temesváron jutottak túl (4-0, 0-2). A legjobb 16 között a háromszoros BEK győztes Ajax Amsterdam volt az ellenfél. Az első, budapesti mérkőzésen parádés 4-1-es győzelmet arattak a kispestiek és ennek köszönhetően továbbjutottak (4-1, 0-2). Az Ajax kiverése volt a legnagyobb fegyvertény. A negyeddöntőben a nyugat-német Duisburg ellen mindkét mérkőzésen tartalékos volt a Honvéd sérülések miatt. Hazai pályán 3-2-re kaptak ki.

Pintér Sándor a válogatottban

Baróti Lajos nevét említi, ugyanis a válogatott névsorában egyike volt a kiváló mester legbiztosabb pontjainak. Több évi utánpótlás-válogatottbeli szereplés után 1975 márciusában Párizsban, Franciaország ellen debütált. Egy hónappal később, Bécsben az első tétmeccsét is lejátszotta, a második félidő közepén állt be csereként. Innentől számítja pályafutása legnagyszerűbb időszakát, mert 1975 és 1978 között több mint harminc válogatott meccset játszottak, valamennyin pályára lépett és szinte mindet végig is játszotta. Nagyszerű csapatunk volt.

A válogatottban 1975. március 26-án esett át a tűzkeresztségen, 1978. november 15-ig 39-szer szerepelt, lőtt egy gólt a luxemburgiaknak egy EB-selejtezőn, egyet pedig, az 1978-as Mundialra vezető út utolsó előtti állomásán, a Népstadionban a bolíviaiaknak is. Az 1977-es együttes tagja volt. Baróti Lajos szövetségi kapitány így értékelte őt: „Egy év alatt technikailag nagyon sokat fejlődött, így páratlan fizikai ereje, munkabírása még nagyobb hasznot hoz. A csapat erőssége, példás szorgalma további fejlődést eredményezhet. Támadásban, a 16-os táján több labda nélküli mozgással gólszerzésben is előbbre léphet. A labda elvesztése után rendkívül sokat segít a védelemnek.”

A legendás szovjetek elleni győzelem (1977)

Pintér Sándornak különleges emlékei vannak erről a meccsről. „Már Tatán, az edzőtáborban is folyamatosan hergeltük egymást szobatársammal, Nyilasi Tibivel, hogy most aztán mindenáron győznünk kell.” Amikor begördült a buszunk a Népstadionba, várt rájuk egy hatalmas tömeg. Nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy ha most kikapnak, ők törni-zúzni fognak a városban. „Képzelheti, hogy ez is hatott ránk jócskán.” Külön érdekesség, hogy kitalálták: a játékoskijáróban vezényszóra hátat fordítanak a szovjeteknek a felsorakozás ideje alatt, hogy addig is elkerüljék a szemkontaktust velük. Ezzel sikerült is megzavarniuk őket.

A legfelemelőbb dolog azonban a pályán érte őket: a válogatott meccsek előtt a Himnusz mindig szöveg nélkül szólt, ám itt a szöveges változatot játszották le, amit hetvenezer torok énekelt a lelátón, ők pedig a gyepszőnyegen. Kellően feltüzelve kezdték tehát a meccset és végig jobban játszottak az egyébként világklasszisokkal teletűzdelt szovjeteknél, Kipiani csak az utolsó percben fejelte be a szépítő góljukat. 2-1-es sikerükkel nagyon nagy lépést tettek a vb-részvételért, amelyet végül ki is vívtak, így 12 év után szerepelhettek ismét a vb-n. A Labdarúgás című szaklap 1978 tavaszán így értékelte őt: „Most már évek óta a magyar válogatott motorja. Úgy nem húz senki mint ő, annyit senki nem vesz a hátára, mint ő, aki úgy robog keresztül-kasul a zöld gyepen, mintha az egész pálya minden négyzetcentije saját vadászterülete lenne. És ma már elmondhatjuk róla, hogy nincs a magyar válogatottban egyetlen játékos, aki önmagához képest annyit fejlődött volna akarati tulajdonságokban és technikában egyaránt, mint ő.”

Világbajnokság Argentínában és a világválogatott

Argentínában mindhárom csoportmeccsen szerepelt. Bár a világbajnokság aztán sajnos nem sikerült jól, és válogatottunk három vereséggel kiesett Argentínában, Pintér Sándor teljesítményét nem érhette kritika. Sőt, kvázi megkoronázásaként az évek óta mutatott kiváló produktumnak, César Luis Menottitól meghívást kapott a világválogatottba, Pelé búcsúmeccsére. „Megérkezett az angol nyelvű meghívó, amelyet máig nagy becsben tartva őrzök.” Négy napra mehetett volna New Yorkba, és a kétezer dolláros tiszteletdíj mellett a két repülőjegyet és a két fő részére szóló szállodai foglalást is elküldték. Akkori klubedzőjét, Tichy Lajost kérte meg, hogy kísérje el.

Ám nem adtak engedélyt az utazásra odafentről, így kútba esett, hogy a Fekete Gyöngyszem, azaz Pelé búcsúmeccsén - egyedüli magyarként - pályára léphessen. Tichy Lajos is próbált kilincselni a kedvező fordulat érdekében, de ő sem járt sikerrel. Pedig a kétezer dollárt még az utazás időpontja előtt felajánlotta jótékony célra, egy szociális otthon részére. „Nem tudom, neki mondtak-e indokot, és már nem is tudom meg soha, mert Lajos bácsi sajnos már nem él. Az biztos, hogy életem nagy lehetőségétől fosztottak meg.”

Lehet, hogy attól féltek: disszidál? „Attól nem kellett volna félniük. Még nemigen meséltem el, most önnek elmondom: amikor első külföldi utamra elmentem a Honvéddal, mélyen hívő drága édesanyám a nyakamba tette a legféltettebb rózsafüzérét. Azt mondta: kisfiam, ez vigyáz majd rád, de okvetlenül vissza kell hoznod nekem. Egyértelmű volt az üzenete. Onnantól kezdve minden egyes külföldi meccs előtt ugyanígy, a nyakamba akasztott rózsafüzérrel engedett útjára.”

„Már csak ezért sem maradtam volna kint sosem, bár azt is el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem a hazámat. Itt születtem, soha el sem tudtam volna képzelni, hogy akár a pénz, akár a csillogás miatt itt hagyjam Magyarországot. Ugyanígy nem értem meg azokat a játékosokat sem, akik ilyen-olyan okból lemondják a válogatottságot, mert annál szentebb dolog, mint a nemzetedért küzdeni, és annál nagyobb megtiszteltetés, mint a hazád legjobbjai között ott lenni, szerintem nincsen.”

Sérülések és a pályafutás vége

Pályafutása nagyon fiatalon, alig túl a harmincon véget ért. Ennek oka a sok sérülés volt, amelyekből egyre nehezebben épült fel, s amelyek végül rákényszerítették, hogy szögre akassza a futballcsukát. „Nem tartozom a szerencsés fickók közé, már ami a lábamat illeti.” - kesergett huszonhárom évesen a Labdarúgás hasábjain. 1971. augusztus 28-án Barcelonában kifordult a térde. Akkor már kezdett menni a játék a Bp. Honvédban. Három hónapot kellett kihagynia, és akkor összecsapott egy edzésen Ruzsinszkyval. Utána operálni kellett. Pályafutása alatt tízszer operálták.

1979 és 1982 között szinte folyamatosan sérült volt, többször is műteni kellett a lábait, így három év alatt már csak 19 bajnokin tudott pályára lépni. Volt porcműtétje, aztán Achilles-ín operációja, később plasztikai sebész beavatkozására is szükség volt. Szenvedett izomszakadást, majd mikor már minden úgy tűnt, rendbejött, egy Debrecen elleni bajnoki találkozón kifordult a jobb térde. Lassú volt a felépülése, és bár makacsul próbálkozott, már nem lett többé a régi.

1982 nyarán a Royal FC Antwerpenhez szerződött. A belga Royal Antwerpen annak ellenére leigazolta, hogy tisztában voltak a korábbi műtétekkel, sérülésekkel. Egy rendkívül súlyos térdsérülés miatt azonban azelőtt vissza kellett vonulnia, hogy egyetlen bajnokit is vívhatott volna a belga klub mezében. A bajnoki nyitány előtti utolsó edzőmeccs utolsó percében - ahol egyébként két gólt is rúgott - hátulról felrúgták, és ott, abban a pillanatban érezte, hogy a térdének ismét annyi. Nem is lépett végül pályára a belga bajnokságban. Hazajött és gyakorlatilag véget ért a pályafutása. „Nem kesergek azonban, annak ellenére sem, hogy ilyen kurtán-furcsán lett vége, egyrészt azért, mert hiszek abban, hogy így volt megírva, másrészt azért, mert amilyen sikereket előtte átéltem, az bőven kárpótol mindenért.”

Statisztikák és sikerek

Az alábbi táblázat Pintér Sándor legfontosabb klub- és válogatottbeli statisztikáit, valamint jelentősebb sikereit foglalja össze:

Pályafutása után és öröksége

Visszavonulása után több vállalkozást vezetett, vendéglősként is próbálkozott. Imádott sportágától azonban azóta sem távolodott el. A futball valóban örök szerelem, máig nem szakadt el tőle, hiszen lassan két évtizede dolgozik a Budakalász csapatánál. „Nagyon szeretem ezt a munkát, remekül érzem magam.”

Néhány évvel ezelőtt, egy hivatalos szavazáson a Honvéd-szurkolók beválasztották minden idők legjobb Honvéd-csapatába, mások mellett Bozsik, Puskás és Détári mellé. Az a tény, hogy több évtizeddel a visszavonulása után még mindig emlékeznek rá a drukkerek, igazolja, hogy megérte minden áldozat, amit a futballért hozott. Hetvenötödik születésnapja kapcsán sokan megemlékeztek róla. „Nagyon jó érzés, hogy máig emlékeznek arra, amit a futballpályán nyújtottam. Megtisztelő, felemelő élmények értek hetvenötödik születésnapom alkalmából.” Családja és barátai köszöntése természetesen nem ért váratlanul, ám annál inkább meglepte, hogy személyre szóló levelet kapott Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, és az MLSZ, valamint egykori klubja, a Honvéd sem feledkezett meg róla.

Kaszás Kálmán jóvoltából a Bp. Honvéd-Csákvár meccs szünetében a közönség vastapsától kísérve köszöntötték fel a Bozsik Stadionban. Még a Honvéd is nyert, úgyhogy tényleg csodálatos este volt. Nagyszerűnek tartja az MLSZ azon kezdeményezését, amely szerint a korábbi válogatott játékosokat megbecsülve, létrehozta a Legendák Szektorát a Puskás Arénában. A hazai válogatott meccseken rendszerint ott van fiával, így testközelből látja a meccseket. Nagyon örül annak, hogy hosszú idő után ismét esélyünk lehet kijutni a világbajnokságra.

tags: #pinter #avalogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Fontos mérkőzések a magyar fociban
• Kihívások a modern stadionok építésében
• Képzési követelmények a ceglédi egészségügyben
• Cegléd és Szekszárd a Női Kosárlabda NB I-ben
• Út az alapoktól a versenysportig (vízilabda)