A piros-fehér karácsonyfa, hívatlan vendégek és egy játékos története: Ünnepi hagyományok és kihívások
Karácsonyfa szinte mindenki otthonába beköltözik az ünnep alkalmával. Mindenki máshogy és máshogy díszíti, ízlés szerint. Így neked is lehetőséged van, hogy készletünkből egyedivé tedd saját fádat. Legyen idén a legszebb a te karácsonyfád! Az ünnepek közeledtével hamarosan megindul a roham a tökéletes fenyőfa beszerzéséért.
A karácsonyfa hagyománya és választása
A frissen vágott örökzöld fák gyönyörűek, és csodálatos illatúvá varázsolják otthonunkat, elhozzák a karácsonyi hangulatot. Az aszály ugyan megviselte a fiatal ültetvényeket, hiányra mégsem kell számítani fenyőfából a karácsonyi időszakban és a kiváló minőség is garantált a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének közös körképe szerint. A választékban továbbra is megtalálgató a luc-, a nordmann, coloradói jegenyefenyő (Abies concolor), mely a legjobb illatú, a hosszútűs feketefenyő és az ezüstfenyő. A fenyővásárok jellemzően december elején kezdődnek és egészen szentestéig tartanak. Kitértek arra is, a vágott fenyők nem erdőpusztításból, hanem erre a célra telepített ültetvényből származnak, és oxigént termelnek, míg a műfenyők előállítása komoly környezeti terhelést okoz. Erről sokan megfeledkeznek.
Hívatlan vendégek a fenyőfán - Hogyan védekezzünk?
A karácsonyfa azonban nem csak az ünnepi hangulatot hozza el otthonunkba; az ágak között megbújva rengeteg apró hívatlan látogató is érkezik. Kevesen figyelnek viszont arra, hogy amikor hazaviszünk egy élő fát, azzal potenciálisan több rovart is meginvitálunk lakásunkba, amelyek a fa belsejében, ágai között hibernálódnak. Éppen ezért, a rovarok elleni védekezés részeként kezeljük elő a fát, mielőtt bevinnénk azt a házba. A szakértők szerint a karácsonyfa számos ízeltlábú rejtekhelye. A pókok, bogarak, levéltetvek és atkák mind megtalálhatják helyüket a fenyőben, és a meleg lakásban gyorsan életre kelhetnek. A pókok például gyakori lakói a frissen kivágott fenyőknek, petéik a szobahőmérsékleten könnyen kikelhetnek. Semmi sem fogható ahhoz, amikor az ember megérzi a friss, fenyőfaillatot a lakásban. Persze, mielőtt nekilátunk a dekoráláshoz, legtöbbször pár napot még áll a karácsonyfa „becsomagolva”, ahogy elhoztuk az áruházból vagy fenyőárustól. Mivel a kivágott fák raktárakban, udvarokon, kertészetekben pihennek a kivágás után, így a növényen élő kártevők, rágcsálók és bogarak nem biztos, hogy azonnal eliszkoltak az ágak, kérgek közül.
Milyen kártevőkre számíthatunk?
- szúbogarak: A szú kicsi, pirula alakú, körülbelül egy rizsszem méretű rovar, rövid lábakkal és tömzsi antennákkal. A szú fertőzöttségének észlelése bonyolultabb lehet, mivel többnyire belefúrnak a fába, és a kéreg alól károsítják azokat. A fertőzöttség észlelésének egyik kívülről látható jele, ha azt vesszük észre, hogy a finom, fűrészpor szerű famaradványt találunk a földön a fa alatt.
- levéltetvek: Míg a legtöbben azt feltételezik, hogy a levéltetvek nyári kerti kártevők, egyes fajok előszeretettel táplálkoznak és fészkelnek a tűlevelűekben. Ennek eredményeként a levéltetvek a karácsonyfák leggyakoribb "lakói". A legtöbb fafarm egész évben ellenőrzi a levéltetveket, és lépéseket tesz ezek megelőzésére, de az alkalmankénti fészek észrevétlen maradhat. A levéltetvekkel fertőzött fák jelei az elszíneződött, meglazult tűk, valamint a fehér, kormos penészgomba növekedése a törzs és a favégek mentén. A levéltetvek is kedvelik a fenyőket, és akár a tűlevelek sárgulását is okozhatják.
- pajzstetvek: Ezek a pikkelyes rovarok a legtöbb fenyő-, luc- és fenyőfajt megfertőzik, és e fák fő ökológiai kártevőinek számítanak. Ezeket a kártevőket nehéz észrevenni, mivel szabad szemmel megfigyelve testük kis, sárga-fehér dudorokra hasonlít a fenyőtűkön. Az általuk létrehozott ürülékek alapján azonban könnyebben azonosíthatók. Táplálkozásuk során fehér, viaszszerű anyagot termelnek, amely bevonja a fa tűinek egy részét. Ezek a fehér foltok nagy számban szinte teljesen bevonják a tűket, így penészes vagy foltos megjelenést kölcsönöznek nekik.
- atkák: A takácsatkák számos fajtája megfertőzheti a karácsonyfát. Némelyiken foltos, némelyik piros, és némelyik hálót fon, de megkülönböztető jegyeik nem fontosak, mivel szabad szemmel nem sok mindent lehet látni belőlük. az atkák által a fán okozott károk finomak, és gyakran apró, törtfehér foltokat eredményeznek a tűkön. A nagy fertőzések azonban sárga tűket eredményezhetnek. A takácsatkák észlelésének és eltávolításának legjobb módja az, ha az ágat vagy az egész fát papíron vagy nagy méretű rongyon rázza meg. Ha az atkák jelen vannak, akkor a ruhára vagy papírra esnek, és paprikaszerű, kis piros pöttyökként jelennek meg.
A lucfenyő-kéregbogár is előfordulhat a fán, a karácsonyfa-talpban felgyülemlő víz pedig akár a különböző légyfajok szaporodási helyévé is válhat. Toboznak tűnnek, de magok helyett valami egészen mást rejtenek. A karácsonyfák ágain időnként dió nagyságú növedékek tűnhetnek fel, amelyek valójában imádkozó sáska tojások (ún. oothekák). A szakértők szerint azonban nincs ok a pánikra. Néhány egyszerű lépéssel megelőzhető, hogy a karácsonyfával kártevőket vigyünk a lakásba.
Hogyan védekezzünk a karácsonyfa nem kívánt lakói ellen?
- Az első és legfontosabb tanács, hogy a felállítás előtt a fát a szabadban alaposan rázzuk meg. Ezzel a módszerrel sok pók és apró rovar könnyen eltávolítható. Ha azt vesszük észre, hogy néhány bogár jelen van, érdemes megrázogatni a fát.
- Érdemes megnézni az ágakat, nincs-e rajtuk háló, pete vagy gubó. Ha találunk ilyet, óvatosan távolítsuk el egy porolókefével vagy porszívóval. Sokan esküsznek arra is, hogy érdemes átporszívózni a fát. Elsőre furcsán hangzik, de nem kell félni, a fa ilyenkor erősen tarjta még leveleit, nem tudunk kárt tenni benne. Ha odaférünk az ágakhoz, tövekhez, ezt is ki lehet próbálni.
- Miután megvásároltuk a fenyőt, hagyjuk kint a teraszon, udvaron, kertben legalább 24 órára. Ezzel barátságos módon megadtuk a lehetőséget a fán fészkelő kártevőknek, hogy elhagyják eddigi szálláshelyüket.
- Ne használj rovarölő permetet vagy peszticideket. Bár a fa rovarölő szerrel való permetezése csábító lehet, nem ajánlott. A kereskedelmi és vegyi rovarirtó szerek irritálhatják az embert és veszélyesek a háziállatokra. Még rosszabb, hogy a legtöbb nagyon gyúlékony (különösen az aeroszolok), és tűzveszélyt okozhat. Ha semmi nem használ még mindig megpróbálkozhatunk házi készítésű szerekkel kezelni a fát, de fontos itt is hangsúlyozni, ha ilyesmivel permetezzük át a fát, legalább egy napot hagyjuk a szabad levegőn, hogy az illatanyagok elpárologjanak. Fontos, ha ilyen terméket használunk, még egy napot legalább kint kell hagyni a fát a szabad levegőn, hogy minden illatanyag, ami esetleg irritációt okozna, elillanjon.
- +1 Tipp: Kovaföld! Ez a por számos mászó rovar ellen hatékony, nem foltosodik és szagmentes. A porral való érintkezés vagy lenyelés után a rovarok 48 órán belül elpusztulnak. Egyszerűen porold le a fát, amíg az még kint van, és rázd le a felesleget, mielőtt bevinnéd.
- A lakás páratartalmára is érdemes figyelni. A rovarok kedvelik a nyirkos környezetet, ezért jó, ha a karácsonyfa környéke száraz és jól szellőzik.
Bár nem gyakori, a kártevők megtalálása a karácsonyfán nyugtalanító lehet. Szerencsére a legtöbb nem veszélyes, és nem fenyegeti sem az otthonát, sem a vagyontárgyainkat (kivéve talán a szobanövényeket). Ha az ünnepi időszakban nemkívánatos "lakókra" bukkanunk, porszívózzuk fel őket, vigyük ki a fát, és jól rázzuk meg. Ha mégis találunk pókot, nincs ok ijedtségre. A szakértők szerint ezek az apró élőlények teljesen ártalmatlanok, és nem okoznak kárt a lakásban. Egyszerűen fogjuk meg egy pohár és papír segítségével, majd engedjük ki a szabadba. Amerikában létezik egy szervezet, a Nemzeti Karácsonyfa Társaság, ami már a neve alapján is izgalmas, ráadásul nélkülük nem derülnének ki olyan információk, mint hogy évente 25-30 millió élő fát adnak el karácsony közeledtével. Azokat a fákat, amiket alapvetően nem azért ültettek, hogy karácsonykor a lakást díszítsék, meg kell védeni valahogy a fatolvajok ellen. A nebraskai Lincoln városa még csavart egyet a dolgon: itt a rókavizelethez kevernek még borzszagot, valamint egy kis vizet és glicerint, majd minden olyan fát befújnak a koktéllal, ami vélhetően jól mutatna valaki nappalijában, annak ellenére, hogy nem oda szánták. Aztán kitáblázzák a környéket, és kiírják, hogyan működik a permet, miért nem lehet a fa egyetlen nappali dísze sem. Hasonló eredményről számolt be a Washingtoni Egyetem is, ahol szintén gondot okozott, hogy sok fát loptak az ünnepek előtt. A Cornell Egyetem más megoldáshoz folyamodott, ők piros ételfestékből és lime levéből kevertek rikító rózsaszín, ám nem mérgező folyadékot, ezzel jelölték meg jól látható helyeken a fákat. Az élénk színhatás egy hónap után kifakul, de addigra már vége a karácsonyi szezonnak.
A piros és fehér színek jelentősége a karácsonyi díszítésben
Mindenki máshogy és máshogy díszíti karácsonyfáját, ízlés szerint. A karácsonyfa dísz, ami fenyőfa formájú és piros, fehér, különösen népszerű. A karácsonyfa díszítésének alapvető színei gyakran a piros és a fehér, melyek gazdag szimbolikával bírnak az ünnepi időszakban. A piros a szeretetet, az örömöt, a szenvedélyt és a melegséget, míg a fehér a tisztaságot, a békét és a telet idézi. E két szín kombinációja klasszikus és időtlen ünnepi hangulatot teremt.
Amikor a politika bekeveredik a karácsonyba: A pécsi "vörös csillag" affér
Nem! Egyáltalán nem akarok politizálni! Ez egy "karácsonyi történet", de mivel nem szerettem volna ünneprontó lenni, így karácsony utánra maradt ez a pécsi história. Miért voltam óvatos? Mert ez egy régen elmúlt karácsony környékén esett meg, de az ünnepi hangulatot nem kívántam megzavarni, megtették ezt akkor a politikusok. Karácsony közeledtével valahogyan előkerült emlékeim "hátsó zsebéből" ez a történet: Ez egy furcsa pécsi ügy, a vörös csillagról és mindenki karácsonyfájáról. Sokan vannak úgy a karácsonyi előkészületekkel, mint egy sportoló a "nemszeretem" kötelező gyakorlattal. Ilyenkor sokszor előfordul, hogy a feszültség kirobban és családi veszekedésbe torkollik. De sajnos már előfordult az is, hogy a politika belekeverte magát a karácsonyi hangulatba, mondhatnám belerondított. Bár Szombathelyen is történt hasonló eset. Pécs se maradt ki ebből!
Szerencsére ez egy régi történet. Már több mint 15 éve esett meg. "A kommunisták elfoglalták a karácsonyfát?" Ilyen és ehhez hasonló címmel került a média érdeklődési körébe egy pécsi ügy. Érthető volt a közvélemény figyelme is, hiszen ez egy nagyon furcsa történet. Hogyan kezdődött ez a politikai kabaré? Egy szép, 17 méteres fenyőt Pécsre szállítottak a baranyai Olasz község határából és felállították a Széchenyi téren a mindenki karácsonyfák szokásos helyére. A karácsonyfa feldíszítését a BAT Pécsi Dohánygyár finanszírozta, így a díszek Amerikából érkeztek. Szépen csillogtak a karácsonyfadíszek, de nem sokáig. Mert - még karácsony előtt - éber pécsi polgárok, pontosabban „több tucat választópolgár” telefonos jelzésére észlelte egy pécsi politikus, az önkormányzat képviselője: „a Széchenyi téren felállított fenyőfán kb. negyven darab ötágú vörös csillagot ábrázoló dísz fityeg”. Ez felháborító! - gondolta a képviselő és a tett mezejére lépett. "Nem tudom, hogy ki, vagy kik állították fel a fenyőt és díszítették fel, ezért a jegyző asszonyhoz fordultam. A BTK. önkényuralmi jelképek használatáról szóló 269/B paragrafus (1) b) és c) pontjai szerint, aki ötágú vörös csillagot, vagy azt ábrázoló tárgyat nagy nyilvánosság előtt használ, illetve közszemlére, az a legenyhébb fokozat szerint is vétséget követ el és pénzbüntetéssel sújtandó. Az ügy azért minősül rendkívül súlyosnak, mert a kb. negyven darab vörös csillag az egyik legjelentősebb egyházi ünnep egyik szimbólumán, a város minden polgára által látható fenyőfán található. Ez a Brk. tételes megsértésén túl durván beletipor minden jó ízlésű városlakó lelki világába. Ezt támasztják alá a telefonos megkeresések is. E levél írása közben is ketten kerestek e tárgyban. Kértem a jegyző asszony azonnali intézkedését, hogy a vörös csillagok a fáról még a mai napon lekerüljenek. Nem tenne jót a város hírének, ha a millenniumi év kezdete előtti utolsó karácsonyt a város vörös csillagokkal feldíszitett fenyőfa alatt ünnepelné. K. A."
Melyik ötágú csillagot nevezhetünk önkényuralmi jelképnek. A képen látható papírből készült ötágú csillagot biztosan nem, mert nem vörös. De a másik már megfelel a leírásnak? Miért provokálta a pécsi polgárokat a BAT Pécsi Dohánygyár? Természetesen tudjuk, hogy a pécsi polgárok bejelentéseit is fenntartásokkal kell fogadnunk. De az is egyértelmű, hogy nem volt semmilyen provokáció. A magyar szem számára az ötágú csillag, valljuk be, politikai tartalmat hordoz. Csak röviden a csillagról: Az ötágú csillag az aranymetszés szabályát követi, ezáltal a tökéletes harmóniát jelképezi. Már az időszámítás előtti Babilóniában az öt bolygót (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) jelképezte. Mit jelent a vörös a pajtacsillag? Nem csak vörös csillagot tesznek ki (de ez a leggyakoribb). Minden szín mást szimbolizál. A fekete erőt, a kék békét, nyugalmat, a barna az anyaföldet, a zöld a növekedést, a fehér a tisztaságot, a vörös - különösen a mélyvörös, hisz ezek a csillagok inkább burgundi vörösek (barn red, 'pajtavörös', ahogy az amerikai nyelv nevezi) - a szenvedélyt, a kreativitást. A Pécsi Dohánygyár a hibás? A fentiek szerint biztosak lehetünk abban, hogy a dohánygyári felfújható, lufiszerű vörös csillagok nem "kommunista vörös csillagok" voltak. A politikusok hibáztak! Kik voltak az ügy részvevői? - A csillagok pirosak voltak és nem vörösek. - Csúcsukkal lefelé lógtak, a lábuk között volt az akasztó. Volt, aki azt javasolta, hogy menjen föl egy ember a kosaras kocsival és fehér sprével és pöttyökkel semlegesítse a jelképeket. Életkép: Ekkor egy éltesebb, de erősen és egyedül kommunistázó úr félresöpörte a gyerekeket és 1 db. megkaparintott csillaggal elszelelt. A szentháromság szobor felőli oldalon egy csillag meglapult, egy élelmes apuka+anyuka madzaggal lehúzta az ágat és zsebkéssel távolította el, és nyújtotta át erősen drukkoló gyermekének. Mi a történet vége? Végül is a fenyőfáról leszedték a vörös csillagokat - a helyükre vörös gömböket aggattak - és ezzel vége a "kabarénak". Egyesek tovább próbálkoztak a témát melegen tartani a vélt politikai haszon érdekében. Mint olvastuk voltak pécsi polgárok akik szerint kár volt az amerikai lufidíszeket vörös csillagnak nézni, de mások ennél nagyobb ügyet csináltak belőle. - Fontos a vörös csillag jegyében elkövetett bűnökről beszélni - A vörös csillag rehabilitálása a halottak gyalázását jelentené. - Elhangzott az is, hogy az eredetileg a diszeket ábrázoló és jóváhagyott rajzon nem is volt vörös csillag! - Ha az alpolgármester azonnal intézkedik, nincs botrány. - Meg nem erősített információk szerint két városi képviselő cége mint alvállalkozó kapta ezt a jól honorált munkát. - Pécs polgármestere nevetségesnek tartja a vádaskodást. - BAT Pécsi Dohánygyár lezártnak tekintik az ügyet. Mi a tanulság? Végül is ez a karácsonyfa kabaré 2000. január közepére elült. Talán nincs semmi tanulság, mert az idő megoldotta ezt is. Bár egy dolgot azért mégis kijelenthetünk a politikának semmi keresni valója sincs a karácsony ünnepén!
A Heptagram: A Hétágú Csillag misztikus titkainak feltárása
A Játékos karácsonya - Egy családi történet a piros pettyes labdával
Nem volt boldogabb ember a középpályásnál, amikor megszületett a fia. Úgy érezte, helyére került minden: felekezetet váltott, hogy elvehesse a szerelmét, hiába tiltották őket egymástól, most meg a karjaiban tarthatja kicsinyített mását, ezt az üvöltő kisembert. Mártai Tibor, ha a mosolygós feleségére és a cseperedő örökmozgóra nézett, úgy érezte, hogy ez a sokszor elátkozott világ mégiscsak tökéletes. A háború poklában, bombázások közepette, 1944 júniusában egy vasúti kocsiban jött a világra, nyomorban nevelkedett, kevés elég volt neki a boldogsághoz. A dohszagú belvárosi bérelt szuterént, ahol a feleségével a közös életüket kezdték, palotának látta az aprócska vályogházhoz képest, amelyben a testvéreivel felnőtt. Ha palotába nem is, de az egyesület segítségével egy év múlva az igényeiket tökéletesen kielégítő tanácsi lakásba költözhetett a Mártai család, öt perc sétára a pályától. Az egykori csibész akkor volt igazán elemében, ha Emese a babakocsival megjelent a pálya mellett, lehetett edzés vagy meccs, minden gólja után kikacsintott felé. A fiát, Ákost bálványozta, nagyokat nevetett, amikor a rá megszólalásig hasonlító apróság a kiságyában toporzékolva követelte vissza a kidobott labdáját. A férfi meg volt győződve róla, hogy a fiú ugyanolyan dörzsölt lesz, mint ő a pályán, és azért dobja ki újra és újra a labdát, hogy csak vele foglalkozzon. A fáradhatatlan, folyton a piros pettyest terelgető gyereket az anyja sokszor csak egyféleképpen tudta lenyugtatni. Az „apa” varázsszó mindig működött. Ahogy a nő kimondta, a fiúcska leült a bejárati ajtó melletti sámlira, és le nem vette a szemét a kilincsről. Aztán ha nyílt az ajtó, a feje tetejére állt minden, Tibor a vacsoráját is csak a fiával a térdén fogyaszthatta el, a gyerek egy percnyi nyugtot nem engedett neki. A Mártai családnál öt órakor indultak a hétköznapok, Tibor hatra járt a vagongyárba és Emese is hajnalban nyitotta a kisboltot. A fiatal nő, miután becipelte a tejeskannákat és az üvegeket, betolta a kenyereskocsit, útnak indította a lehajtott fejjel bandukoló kisfiút az utcában lévő óvodába. A varázsszó ott is hatásosnak bizonyult, ám az óvónők leginkább fegyelmezésre használták: a „ha nem fejezed be, elmondom apának!” intelem mindig elérte célját. A gyerek a sötét, hideg reggelek miatt a teleket utálta, ő volt az első, akit bevittek, és az utolsó, akit elhoztak az erdő ölelésétől csendes óvodából. Az anyja legtöbbször az utolsó pillanatokban esett be érte, de az is előfordult, hogy az óvodazárás után az egyik dajka kísérte be a túlórázó Emeséhez. Egyedül a karácsonyt várta izgatottan, tudta, a fa alatt az ajándékok közé mindig kerül labda. Ákoska gyorsan ráérzett, hogy az igazán izgalmas dolgok tavasszal kezdődnek és az ősz elmúltával véget érnek. A futball keretet adott az ő életének is, tudta, ahogy rügyeznek a fák, az óvodából az apjával a stadionba karikáznak. A történések kiszámítható rendjében biztonságban érezte magát, amíg az apja a pályán volt, ő a kapu mögötti füves részen kergette a labdát, vagy a fölé, mellé rúgott lövések után szaladgált. A klubházban zártak edzés után, az apja egy hosszúlépéssel, Ákos egy pohár málnaszörppel csillapította szomját, aztán biciklire pattantak, és irány haza!
A kártyázó, fröccsöző csapattársak egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy az asztalukhoz invitálják az egykor velük lazító középpályást, aki ilyenkor mosolyogva, kezeit széttárva a gyerekre pillantott. Győztes meccs bőven akadt abban az idényben. Szárnyalt a csapat, Mártai nem csak fazont szabott, a gólokat is rugdosta, fordulókkal a vége előtt egyértelmű volt, magasan nyerik a harmadik vonalat jelentő NB II. Keleti csoportját. A lefújás után a szövetség embere az aranyérmeket is kiosztotta. Amikor a jövőjéről kérdezték, csak sejtelmesen mosolygott. A banketten kollektíven néztek a pohár fenekére, idővel előkerült a kártya is, a hatfős csapatmag keményen verte a blattot. Mártai Tibor hajnalban az aranyérme és a gólkirályi címért járó kupa mellé szép summát tett le otthon a konyhaasztalra. Amikor reggel a felesége a pénzről kérdezte, mosolyogva csak annyit válaszolt: szerencsém volt. A játékosok jó része a pálya közelébe se ment a nyári szünetben, a törzstagok azonban munka után az ütött-kopott stadionban találkoztak, szerelést kértek a szertárostól, ment a lábtenisz életre-halálra, aztán ugyanilyen vehemenciával folyt a kártyacsata. Mártai a mellette málnaszörpöt kortyolgató Ákosnak olykor próbálta magyarázni, hogy melyik figura, szám mit ér, de a fiút nem érdekelte különösebben a játék. Egyet megjegyzett, ha három lapból megvan a 31, a fájer, az mindent visz, és az nyer, aki hamarabb bemutatja. A tavaszt szimbolizáló piros szívecskék tetszett neki a legjobban. Apja bő egy hétig nyerésbe került, aztán az ördög újra benyújtotta a számlát a „bibliaolvasásért”. Hatalmas pénz halmozódott fel abban a partiban. Tibor, kezében piros fájerrel feszülten figyelte az eseményeket, imádkozott, hogy a bombaerős lapjai ne süljenek be. Besültek. A teljes havi fizetése úszott el azon az estén, és még ugyanannyi, amit a csapostól kért kölcsön. Elázva, üres zsebbel ódalgott haza, a feleségének azt hazudta, ellopták a pénzét. Másnap délelőtt megfogadta, soha többet nem kártyázik, kifizeti az adósságait, és csak a családra és a futballra koncentrál. A munka után ment az óvodába a fiáért, végiggürcölte az edzéseket, rugdosta a gólokat a felkészülési meccseken, aztán irány haza.
Parádésan kezdték a szezont, látszott, nemhogy a kiesés ellen kell küzdeniük, de játékerőt tekintve akár az első osztályért is harcba szállhatnának. Az utolsó meccs után, a „hatok” tagjaként Tibort megbeszélésre hívta a csapatkapitány a klubház kistermébe. A cséká közölte, jelzett a főnökség, vegyenek vissza tempóból, soha nem lesz pénzük az első osztályra. A tavaszi meccseken a középpályás a góljait követően már nem kacsintott ki Emesére, a szándékosan kihagyott helyzetek és rossz passzok után a föld alá bújt volna szégyenében. Ahogy jött, úgy ment a piszkos pénz, meg vele a többi is. Már nem kellett megerőltetnie magát, hogy kihagyja a helyzeteket vagy az ellenfélhez adja a labdát, az ital és a kártya átvette az irányítást az élete felett. Emese ismerte már ezt a Tibort. Bármennyire szerette, nem hatották meg a félrészegen, könnyes szemmel előadott bocsánatkérések, a be nem tartott fogadalmak. Egy év után választották el őket, a férfi kéthetente láthatta a hatéves fiát, a volt felesége akkor sem szívesen engedte el vele, Tibor szinte mindig ittas volt. December közepén még karácsonyfát is állított az albérletében, el sem tudta képzelni, hogy ne lássa a fia arcát, amikor széttépi az ajándék labdát takaró díszes csomagolást. Emese, miután a rendőrség rövid időn belül előkerítette a kisfiút a férje albérletéből, nem tett feljelentést, biztos volt benne, Tibor még egyszer nem követ el ekkora őrültséget. Mártai Tiborból soha nem lett első osztályú játékos. Az a csaló tavasz elvitte a reményt, a lehetőséget, a férfi szívéből meg a becsületet. Megadta magát a sorsnak, sodródott az árral, de ez is elég volt ahhoz, hogy harminckét éves koráig a másodosztályban játsszon. Ákosnak nem számított, hol játszik az apja, számára ő volt az ász minden pakliban. Magát és a barátait azzal áltatta, hogy az apja csak azért nem futballozik az első vonalban, mert az orvosok elrontották a térdműtétjét. A fiú mindent megtett, hogy belőle is futballista váljon, öt évet töltött a város élklubjának előkészítőjében, ha nem volt edzés, akkor a lakótelepi dühöngőben gyakorolta a trükkjeit. Az apja utasítása szentírás volt számára, ha azt kérte tőle, hogy egész nap csak ballal érjen a labdába, eszébe sem jutott a másikkal rúgni. A szakemberek számára nem volt kérdés, Ákos szép jövő előtt áll, ha isten is úgy akarja. A srácot beszippantotta egy másik sportág, a tatamik világa. Sorra nyerte a versenyeket, korosztálya legjobbjai közé tartozott, meghívót kapott az ifiválogatottba. Az apja nem gratulált, soha nem kérdezte az eredményekről, úgy tett, mintha nem érdekelnék a fia sikerei. Amikor a srác egy-egy versenyére elhívta, az apa csak elengedte a füle mellett a mondatokat, vagy pedig a kifogásokat sorolta. Egy idő után Ákos már nem is szólt. A negyvenhez közelítő, a megyeiben levezető jó svádájú futballistától nem lehetett elvenni a labdát, miközben driblizett, egy- egy trükk után kikacsintott az őt kísérő aktuális nőjére, mint anno Emesére. Ákos, aki már a gimnázium padjait firkálta, ilyenkor nyelt egy nagyot, nehezen bocsátotta meg az apjának, hogy elhagyta az anyját, jelzésként hátulról odapiszkált a bonviván bokájára. Utálta az apját, közben meg irigyelte, hogy jobbnál jobb nők veszik körül. Ment a civakodás, a zrika, de az apa-fiú kapcsolat, ha recsegve-ropogva is, állta az idő próbáját. Ákos tizenhat körül lehetett, amikor szokása szerint beugrott az egyetem alagsorában a karbantartók főnökeként dolgozó apjához. Fáradt volt, az ifiválogatott budapesti keretedzéséről érkezett, tudta, hogy az apját nem érdekli az a „hülye sportág”, így erőt vett magán. Nem állítható, hogy a műhely dolgozói a munka hősei lettek volna, a fiú a kopogtatás után arra lépett be, hogy vicceket mesélnek egymásnak, vagy valamelyik ipari tanulót hülyítik. Idősebb Mártai, az egykor az egyetemi csapatban is játszó futballista vitte a prímet, osztogatott, akár a jobb napjain a középpályán. Ahogy meglátta a fiát, már ment is a sarokban készenlétben tartott bőrlabdáért.Nézzük, mit felejtettél! - és már pörgette is a lasztit, amit a fia hol mellel, hol belsővel, hol rüszttel vett le, majd visszapasszolta. Aztán hirtelen egy villáskulcsot dobott felé az apja szikrázó szemmel. Ákos meglepetten, de ügyesen, puhán stoppolta le lábbal, és értetlenül nézett vissza. A műhely elhallgatott, a feszültség tapinthatóvá vált, a melósok néma csendben nézték a furcsa gyakorlást. De már érkezett is egy csiszolásra váró fémdarab, majd egy franciakulcs. - Apa, hagyd ezt abba! - Miért csináltál balhét edzésen? - vetette oda mérgesen Mártai. - Szacsát kísértem el. Zsiga bá meg azt mondta, ha már itt vagyok, kérjek a szertárból szerelést. - Mert már nem vagy futballista! - kiabált az apa. - És miért kellett a palánkra kenni a kis Mezeit? - De hát ő kezdte - replikázott a fiú. - Amikor fedeztem a labdát, hátulról elkezdett rugdosni, én meg visszakönyököltem. - Te teljesen hülye vagy?! - üvöltött Mártai Tibor. - Én is az vagyok, apa! - Ákos már kiabált, és maga sem tudta, honnan veszi a bátorságot, indulatosan elindult az apja felé. - Szóval kemény vagy? - kérdezte a férfi, miközben ledobta a munkásruha felsőjét, és egy sportatlétában nézett a fia szemébe. Ákos fejében kavarogtak a gondolatok. Eszébe sem volt verekedni az apjával. Mi ez az átkozott szituáció, amibe belekeveredtek? Kipillantott a műhely sarkába visszahúzódó munkásokra, mintha tőlük várna valami mentő mondatot, de azok csak a földet piszkálták a lábukkal. Egy pillanattal később az apja megindult a lépcsőház felé, feltépte a fémajtót és rohanni kezdett felfelé. A felső szinten érte utol. A férfi egy világítóablakhoz lépett, kinyitotta, s gyakorlott mozdulatokkal kisurrant a tetőre. Ákos követte, de neki valahogy nehezen ment, hogy a szűk résen átpréselje magát. - Apa! - kiáltotta Ákos. - Gyere, dzsúdóbajnok, innen a legszebb a város - hívta az apja a lábát lóbálva. Ákosnak a torkában dobogott a szíve, tétovázott, talán először érintette meg a halálfélelem. Mártai Tibor, az egykori futballista, szakmája szerint bádogos, úgy mozgott, mintha odaszületett volna. Ha unatkoztak a műhelyben, felmentek a tetőre, ő meg fogadásból a párkányon mászkált, mindenféle biztosítás nélkül, fityiszt mutatott a mélységnek. - Na gyere, fiam! - pattant fel hirtelen néhány perc után az idősebb Mártai. - Nem tudok - nyögte ki halkan. Ákos minden erejét összeszedve, remegve fogta meg a felé nyújtott kart, a másik kezével eltakarta a vizeletfoltos nadrágját. - A kurva anyádat, te szemétláda! - ordította könnyes szemmel Ákos, és ellökte magától az apját. Szíve szerint pofán vágta vol- na, de nem volt elég mersze hozzá. A negyedik emeleten lévő mosdóig már nem jutott el, a folyosón dobta ki a taccsot. Szerencsére senki sem látta. Amikor Tibor a gyerek nélkül tért vissza a műhelybe, a többiek érezték, nagy a baj, de nem mertek kérdezni. Ezután az egykori futballista soha többet nem ment fel vagánykodni a tetőre, egy hét múlva beadta a felmondását, a letöltendő egy hónapban szótlanul ült a műhelyben lévő íróasztala mellett. Két hónap telt el, mire Tibor fel merte hívni Emesét, a fiáról érdeklődött óvatosan. A nő nem is értette a kérdést, soha nem avatkozott a volt férje és a fia bensőséges viszonyába. Tibor nyelt egy nagyot, néhány másodpercnyi csend után válaszolt: azt hiszem. Ha az utcán látta az apját, átment a másik oldalra, Tibor egy ideig még utána kiáltott, de aztán néma maradt, ha találkoztak. - Akaratos, mint te voltál, amikor még hittél magadban - szúrt oda Emese. Néhány év múlva Ákos már nem ment át a túloldalra, ha az utcán véletlenül összefutott az apjával. Már erre sem tartotta érdemesnek. Amikor a cselgáncsklubban felkerült a felnőttcsapathoz, és a szertárban átvette a szerelését, hasonló helyzettel szembesült. Az idős szertáros első mondata, „de príma futballista volt az apád”, felpaprikázta, dühösen vetette oda: összetéveszt valakivel. Az öreg megcsóválta a fejét, aztán szó nélkül végezte tovább a feladatát. Úgy futottak el az évek, hogy Mártai csak az újságokból értesült a fia sikereiről, a kocsmai cimboráknak az ott szerzett infókkal dicsekedett. Az egykor szépreményű futballista nem érte meg a hatvanat. Az utolsó éveit szétműtött térdekkel, rozoga csípővel, rokkantnyugdíjasként kínlódta végig, meghúzva magát a városszéli kis házában, a változatos étkezést a Globus konzervkollekciójával oldotta meg. Akik ismerték, állították, nem a mája vitte el, az kibírt volna még egy emberöltőt. A szíve szakadt meg, arra panaszkodott mindig, bár az orvosok komoly elváltozást nem találtak nála. Ákos az anyjától szerzett tudomást az apja haláláról, így nem lepődött meg, amikor a kollégája bekopogott az irodájába. Kevesen voltak már a kapitányságon, mindenki fenyőfa és ajándékok után rohangált. Ákos egymás után bontotta ki a rendőrségi nejlonborítékokból az A4-es füzeteket, olyan érzése támadt, mintha karácsonyi ajándékot kapott volna az elhunyt apjától.
tags: #piros #feher #jatekos #karacsonyfa
