Platón Válogatott Művei és Filozófiai Öröksége Magyarországon

Platón, az ókori görög filozófia egyik legmeghatározóbb alakja, Szókratész tanítványaként és Arisztotelész mestereként alapozta meg a nyugati gondolkodás számos alappillérét. Filozófiai gondolkodásának alapját, életének elsõ jelentõs etapját Szókratészhez fûzõdõ kapcsolata alapozta meg. Húszéves korában lett követõje, s döntõ hatása volt késõbbi fejlõdésére is. Mivel mesterének nem maradtak fenn írásai, Platón munkáin keresztül a görög gondolkodók egyik legjelentõsebb elméjének tételeit ismertette meg a nyilvánossággal, dialógusok formájában, melyekben gyakran maga Szókratész a fõszereplő.

Szókratész Pere és Halála: A Tragikus Vég

Platón mûveinek külön csoportját képezik a Szókratész életének befejezõ szakaszát megvilágító írások. Erõs tartalmi összetartozásuk miatt késõbb egymás mellé sorolták õket. A bölcselõ perbe fogását, elítélését, védõbeszédét, s utolsó óráit veszik sorra. Ezeknél - fõként a befejezõ darabnál - már nem puszta didaktikus párbeszéd formálódik, hanem valódi drámai szituáció kel életre, ahogy a barátok elmesélik a halálát. Szinte színpadi jelenet - történet a történetben.

A "válogatott művek" köteteiben gyakran szerepelnek ezek a dialógusok, melyek közül Kaprosz így vélekedett a védőbeszédről: „A védőbeszéded tetszett: sallangmentes, szikár szöveg, és nem kíméli sem a vádlóidat, sem a népet, de még saját személyedet sem.” A perhez kapcsolódó dialógusok, a Kritón és a Phaidón azonban már más érzéseket keltenek. Kaprosz megvallja, hogy ezek "nem nyűgözték le. A Kritón kicsit lapos, a Phaidón pedig túl terjengős."

Szókratész a maga derűs bölcsességével magyarázza a dialógusok lényegét:

• „Kritón kedves, de elég földhözragadt ember, nem tudta elképzelni, hogy valakinek fontosabb a közösséghez tartozás, mint az életéből esetleg hátralévő néhány év. A hazámat nem vihetem magammal a csizmám talpán.”
• „Ami pedig Phaidón visszaemlékezését illeti: ugyan mi mással erősítené magát az ember a halál kapujában, ha nem a lélek halhatatlansága melletti érveléssel.”

Kaprosz elismerte, hogy „Igen, ez azóta is nyitott kérdés. Persze paradox módra az, hisz, hogy itt veled beszélgetek, már eldönti.”

Platón Főbb Művei és Gondolatai

Platón számos más dialógusa is alapvető fontosságú a filozófia történetében, melyek mélyrehatóan vizsgálják az igazság, a tudás, a szeretet és az ideális állam kérdéseit.

Prótagorasz - A Szofisták Kritikája

A "válogatott művek" sorozatában az első írások között gyakran szerepel a Prótagorasz. Kaprosz megjegyezte: „Ebben alaposan kitömsz egy derék szofistát, valljuk be, eléggé kekec módon.” Szókratész kritikája a szofistákkal szemben alapvető volt:

• „Az, hogy pénzért árulják a tudást, amit ingyen kéne terjeszteni.”
• „És a másik, hogy tudásnak adják el az a zavaros nézetrendszert, amit ékesszólással álcázva nyomnak le a gyanútlan tanítványok torkán. Nem tudnak semmit, és még pénzt is kérnek érte. Fuj!”

Kaprosz ugyanakkor kritikusan szemlélte Szókratész módszerét is: „De ami a te módszeredet illeti, az sem minden csúsztatás nélküli! A szavakon lovagolsz, azonosnak véve hasonló jelentéstartalmakat, sőt, kategóriákat, aztán ezekkel az ellentmondásos azonosságokkal kergeted ellentmondásba az ellenfeledet.” Szókratész erre csak ennyit felelt: „Szeget szeggel!” Kaprosz továbbra is fenntartotta, hogy „A szóegyezési módszered gyakran hibás. Még én is könnyen cáfolnám az érvelésedet, főleg az elvont létezők kapcsán, mint a 'jó' meg a 'szép'.” Szókratész derűsen válaszolt: „Kedves Kaprosz, hiszen mondtam, hogy semmit sem tudok!”

Lakoma - A Szerelem Természete

Ezekután következik a kötetben a Lakoma, melyről Kaprosz így vélekedett: „Kedves, költői szöveg, a szónoklatok se túl hosszúak. Nekem tetszett: a védőbeszéd mellett a kötet másik fénypontja.” A dialógusban a szerelem különböző aspektusait vizsgálják, ám Kaprosz rákérdezett: „De a szerelem kapcsán a nőkről szinte nem is esik szó, csak a férfiakról. Ennyire alábbvalók a nők a férfiaknál? Nem érdemesek a szerelemre? Meg aztán: nálunk, barbároknál a fiúszerelem hosszú ideig tiltott, vagy legalábbis szégyenletes dolog volt.” Szókratész válasza szerint ez „nálunk is inkább lakedaimóni import. Ott mély gyökerei vannak, nálunk inkább csak erősen divatba jött… És én a magam részéről inkább a férfiak közti szellemi kapcsolatot magasztaltam, kevésbé a fizikait.” Hozzátette, hogy „Az asszonynép zöme tanulatlan, legfeljebb írni-olvasni tud. Az államban megemlítem, hogy fiúkat és lányokat egyformán kellene nevelni, s hogy mindazt, amit a férfiak elvégeznek, a háborút is beleértve, azt a nők is képesek elvégezni.”

Az Állam - Az Ideális Társadalom

Az egyik legfontosabb platóni mű az Állam, amely az ideális társadalom felépítését vizsgálja. Kaprosz aggodalommal kérdezte: „Mi ez a kasztrendszer, amire felosztod a népet: filozófusok, őrök, dolgozók? Átjárás ezek közt szinte nincs, a köztes születésű gyermekek korcsok, akiket el kell rekkenteni, mindenki az államot szolgálja, a maga ügyét alig, a nők és a gyermekek közös tulajdonban vannak.” Szókratész a félreértések eloszlatására sietett: „Tudod, amiket Az államban olvasol, azokat én zömmel, mint kérdéseket tettem fel, sok más lehetőség mellett, és Platón formált belőlük kijelentéseket. Te hivatkozol arra a mondásomra, hogy én egyvalamit tudok biztosan: nem tudok biztosan semmit.” Kaprosz mégis csodálkozott: „Megvallom, nekem Az államtól leesett az állam: hogy lehet egy rendszer ennyire merev?”

Phaidrosz, Timaiosz és Kritiasz - Szerelem és Atlantisz

A Phaidrosz a szerelemről szóló, két hosszú szónoklatot tartalmaz. Kaprosz viccesen megjegyezte: „Bevallom: majdnem hasmenésem támadt ettől a két szónoklattól.” Szókratész erre kifejtette: „Gondold meg: bár a mi időnkben az emberi emlékezet erős edzésben volt, de egyszeri hallás után ilyen hosszú szövegeket megjegyezni még mi sem voltunk képesek. Phaidrosz se volt egy memóriabajnok.”

Végül, a Timaiosz és a Kritiasz-töredék az Atlantisz-mondával foglalkozik. Szókratész mosolyogva kijelentette, hogy „Ártatlan vagyok. Ezeket e történeteket minden utcasarki mesemondó és minden gyerek ismeri.”

Platón Műveinek Magyar Kiadásai

Platón gazdag életműve számos fordításban és kiadásban jelent meg magyarul az évszázadok során. Ezen kiadások hozzáférhetőségéről tanúskodik a "Terjedelem: 137, [2] p." és "Terjedelem: 667, [2] p." megjegyzések, melyek eltérő terjedelmű válogatásokat jeleznek. Emellett a "A kútnál, ISSN 0866-0328" sorozat is a magyarországi publikációk egyik fontos helyszíne. A fordításokhoz gyakran tartozik bibliográfia, például a "Bibliogr.: p. 147-152." vagy "Bibliogr.: p. 137-142."

Gy. Gellért Munkássága a Platón-fordítások Terén

A 19. század végén kiemelkedő szerepet játszott Platón műveinek magyar nyelvre való átültetésében Gy. Gellért bölcseleti doktor és középiskolai tanár. 1861. július 29-én született Nagyváradon, Biharmegyében. Iskolázását szülővárosában kezdette, majd 1868 óta Budapesten folytatta, és 1878-ban a II. ker. főgymnasiumban végezte, ahol Petrovics Ferencz a klasszikus ókor iránti lelkesedést oltotta belé. Azután az egyetem hallgatója lett, és 1882-ben a classica philologiából középiskolai vizsgálatot tett, félév múlva (1883) bölcseletdoktori oklevelet nyert.

Az 1882/83-as iskolai évben Szapáry Gyula gróf akkori pénzügyminiszter három fia mellett mint a latin és görög nyelv szaktanára működött. 1883. augusztusában kisegítő tanárként nyert alkalmazást a budapesti középiskolai tanárképzőintézet gyakorló főgymnasiumánál, hol 1884-től mint helyettes, és 1886 óta mint rendes tanár működik. Társadalmi és szakmai tevékenysége is jelentős volt:

• 1885-ben a budapesti philologiai társaság választmányának tagja lett.
• 1891/92-ben az országos közoktatási tanács külső bírálója.
• 1892-ben a paedagogiai társaság megválasztott rendes tagja lett.
• Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia classica-philologiai szakbizottságának tagjává választották.
• 1893-ban a Stolze-Fenyvessy-féle országos gyorsíró-egyesület alelnökévé választotta.
• Az 1896. ezredéves kiállítás közoktatási csoportbizottságának póttagjává, majd előadójává, s végül csoportbiztosává neveztetett ki.

1883-tól 1890-ig szakfolyóiratokban (Középisk. Tanáregylet Közlönye, M. Paedagogia stb.) és napilapokban (Budapesti Hirlapban 1883 óta név alatt, G. jeggyel vagy névtelenül) több philologiai és paedagogiai értekezést, bírálatot és cikket írt. Nevezetesebbek a Nemzetben (1886. 78. és 79. sz. A görög-latin tanításáról a gymnasiumban, a Budap. Hirlapban 81. 108. sz. és a M. Tanügyben is); ezen és más cikkeiben, valamint felolvasásaiban ő szállott először síkra a Franciaországban kezdődött Raoul Frary-féle latin-görög nyelvellenes mozgalommal szemben.

Gy. Gellért jelentős Platónnal kapcsolatos munkássága közé tartozik a „Platon válogatott művei. II. kötet. Euthyphron. Sokrates védekezése. Kriton. Paidon” című kiadás, amelyet görögből fordított, bevezetésekkel és jegyzetekkel látott el Budapesten, 1893-ban.

tags: #platon #valogatott #muvei #mek

Népszerű bejegyzések:

• Két legendás magyar labdarúgó története
• Premier League dominancia az átigazolási piacon
• Stílusos és tartós asztali foci gyerekeknek
• Az RB Leipzig – Mainz 05 mérkőzés elemzése
• Winrate elemzés és értelmezés