A PMFC elnökeinek és tulajdonosainak története: Múlt és Jövő Pécs Labdarúgásában

A Pécsi Mecsek Futball Club (PMFC) gazdag és fordulatos múlttal rendelkezik, amely a Pécsi Dózsa 1950-es megalakulásától a mai, Baksa Zsolt tulajdonlásával fémjelzett korszakig ível. Ez a cikk végigvezeti az olvasót a klub elnökeinek és tulajdonosainak történetén, feltárva a pécsi labdarúgás legfontosabb mérföldköveit, sikereit és kihívásait.

A PMFC jelenlegi vezetése és jövőképe

A PMFC életében új korszak kezdődik: klubunk többségi tulajdonosa immár Baksa Zsolt. Az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket elérő, 52 éves baranyai vállalkozó érkezésével friss lendületet és hosszú távú stabilitást szeretne hozni a pécsi labdarúgásba. Eltökélt célja, hogy gazdaságilag biztos alapokra helyezze a klubot, és ezzel megerősítse a PMFC helyét a hazai futballtérképen. Baksa Zsolt elmondása szerint immár harminc éve, 1994 óta dolgozik az építőiparban, emellett mintegy tíz éve a mezőgazdaságban is elkezdtek vállalkozni, ezek a tevékenységek biztosítják azt a stabil gazdasági hátteret, amelyre az üzleti életben és most már a sportban is tud, szeretne építeni. Baranyában, Pécsett is rengeteget dolgozott, sok embert ismert meg, jó kapcsolatok alakultak ki. Emellett több mint egy évtizede lett a Szederkényi Sportegyesület elnöke, és nagyon büszke arra, amit ott együtt sikerült felépíteniük. Ezalatt volt ideje bőven megtapasztalni egy futballklub működését, még ha alacsonyabb osztályban is.

A tulajdonosváltásról szóló tárgyalások nem ma kezdődtek, de a közelmúltban már körvonalazódott, hogy ha változások lesznek a klubnál, Baksa Zsolt kézbe venné a dolgokat. A korábbi tulajdonos távozásával felgyorsultak az események. Szívügye a sport, különösen az utánpótlás és a gyerekek támogatása, a PMFC pedig lehetőség arra, hogy valami igazán maradandót alkossanak. Egy dologban biztos, mégpedig, hogy mindent megtesz azért, hogy a PMFC stabil, jól működő klub legyen, és idővel visszafoglalja azt a helyét az országos sporttérképen, amely megilleti. Ebben a folyamatban az önkormányzat is fontos tényező lehet. Több tárgyaláson is túl vannak az önkormányzattal, akik nyitottak voltak feléje. Ők is abban érdekeltek, hogy a PMFC jól működjön. A város biztosítja a létesítményeket, de szeretnének szorosabb, aktívabb együttműködést kialakítani. Nem akarnak kirekesztő klubot csinálni, sőt, éppen ellenkezőleg. Egy nyitott, összefogásra építő pécsi klubmodellt képzelnek el Pécsett. Ehhez kell és számítanak is a város támogatására is, amellyel szintén olyan partnerségre törekednek, amelyek mindkét fél számára értéket teremt. Egy jól működő klubnak nemcsak a pályán kell jól teljesítenie, hanem a háttérben is hatékonyan kell működnie.

A változás mindig új lehetőségeket teremt. Az a cél, hogy a PMFC kiszámítható és stabil legyen. Ha a pécsi labdarúgás fejlődési pályára áll, akkor vonzóbb lesz a helyi cégek számára is. Természetesen számítanak a jelenlegi főtámogatókra, de emellett szeretnének minél több regionális vállalkozást is bevonni. Fontos szemlélete, hogy presztízs legyen a klub támogatása, ne pedig szükséges rossz. Egy olyan klubot szeretnének, amellyel minden pécsi és baranyai cég szívesen azonosul és örömmel áll be mögé. Az elmúlt évtizedes tapasztalataik szerint nincs olyan korábbi sérelem, vagy esetleges félreértés, amit ne lehetne megbeszélni.

Utánpótlás-nevelés és létesítményfejlesztés

Baksa Zsolt említette, hogy a fiatalokra, utánpótlásra is szeretne fókuszálni. Szeretnének egy olyan életpályamodellt kialakítani, amely a legkisebb korosztálytól - óvodásoktól - indul, és egészen a felnőtt csapatig vezet. Ehhez természetesen szükségük van az önkormányzat, a pécsi oktatási intézmények, iskolák és különösen a Pécsi Tudományegyetem együttműködésére. Már voltak tapogatózó beszélgetések, és jó példák is vannak máshol az országban - például Debrecenben, Győrben, Szegeden -, amelyekből tanulhatnak. Az Idősebb Dárdai Pál Utánpótlás Edzőközpont valóban egyedülálló létesítmény a régióban, de kezdik kinőni, a meglévő pályák számát mindenképpen bővíteniük kell a versenyképesség növelése érdekében. A stadion viszont, finoman szólva is korhű. Azt szeretnék, hogy már rövidtávon is látható változások történjenek, legyen élmény egy meccsre kilátogatni, családi programként is. Ebben lehet segítségükre az üzemeltető PTE és a PEAC, hiszen mindkét pécsi együttes ugyanott rendezi mérkőzéseit, amellett, hogy a női NB I-es csapatnak is a Stadion utca nyújtja az otthont. Fontos, hogy a létesítmény állapotának terén történjen tehát előrelépés, hiszen így javíthatják a kilátogatók komfortérzetén. Nem új keletű gondolat, hogy a meccsnap ne csak a kilencven percről szóljon. Programokat, jobb kiszolgálást, szórakoztató elemeket szeretnének majd bevezetni, hogy újra vonzó legyen a mérkőzésre járás a családok, baráti társaságok számára.

A felnőtt csapat és a közösség

A felnőtt csapat szereplése mindig központi kérdés. Egyelőre nem támasztottak konkrét elvárásokat sem Vas László és szakmai stábja, sem pedig a felnőtt gárda irányába. Nyilván voltak beszélgetések, s az átalakulás miatti helyzet ellenére arra kérték mindenkit, hogy lehetőség szerint legyenek lőtávolban. Most az elsődleges cél, hogy stabilizálják a klub működését, gazdasági szinten is. Nyilván örülnének egy jó szereplésnek, akár a feljutásnak is a szezon végén, de ebben az idényben nem ez élvez prioritást. Sokkal inkább az, hogy a játékosok, edzők, munkatársak pontosan tudják, mi a feladatuk, és hogy hosszútávon kiszámítható, működőképes klubot építsenek. Maximálisan tisztelik azokat, akik idáig eljuttatták a PMFC-t. Most ezen az alapokon kell tovább építkezniük. A kapkodás sosem vezet eredményre. Tisztában van azzal, hogy sokan csalódtak az elmúlt években. A világ folyamatosan változik, és nem szabad folyton a múltban révedni, hanem felemelt fejjel előre kell haladni. Van egy jelenünk, és egy reményteli jövőnk, amit pedig közösen építhetünk fel. Tisztában van azzal, hogy a bizalmat nem lehet egyik napról a másikra visszaszerezni, de szeretnének ezért dolgozni. Nyitott, őszinte kommunikációra törekszenek, és kíváncsiak arra, hogy mit gondolnak, mire vágynak a drukkerek. Erre több program is jó alkalmat nyújthat a közeljövőben, s bízik benne, hogy nyitottan és érdeklődően állnak majd hozzá elkötelezett szurkolóik. Szeretné, ha a PMFC újra a közösség erejével működő klub lenne, amelyhez jó tartozni, és amire mindenki büszke lehet. Pécs egyetemi város, amely az ország 5. legnépesebb települése, így munkájuk, terveik, jövőképük, ezen értékekre, a pécsi labdarúgás egykori fényének mielőbbi újjáélesztését célozzák, hiszen a PMFC jelenleg a régió legmeghatározóbb labdarúgó egyesülete, lehetőséget biztosítva több száz utánpótlás korú fiatal sportoló részére.

A Pécsi Labdarúgás Gyökerei: A Pécsi Dózsa korszaka (1950-1973)

Kicsivel több mint hatvan évvel ezelőtt, 1950. augusztus 22-én alakult meg a Pécsi Dózsa. A Pécsi Dózsa, mint a Belügyminisztérium „kihelyezett” tagozata, 1950 augusztusában alakult meg, miután a fővárosban eldőlt, hogy az Újpesti TE a továbbiakban, szintén ugyanezen esztendőtől, Dózsa Györgytől kölcsönzi a nevét. A nyáron megkezdődtek az egyeztető tárgyalások, augusztus 14-én a Pécsi Közalkalmazottak SE (P. KASE) választmányi ülésén nagy lelkesedéssel mondták ki, hogy csatlakoznak a dózsásokhoz. Az új egyesület alakuló közgyűlésén a Dózsa székházat - az akkori leírások alapján - pompásan feldíszítették. Árvai Mihály rendőrtörzsőrmester tartott nyitóbeszédet, utána egy fővárosi vendég, Tarródi Zoltán rendőr alezredes jelentette be, hogy Budapest után a vidéki fellegvárakban is megalakulnak a Dózsa-egyesületek: Pécsen kívül Debrecen, Székesfehérvár, Szeged és Szolnok sem maradhatott ki ebből a sorból. Ezután már tényleg nem volt más hátra, mint megválasztani a vezetőséget. Akár hiszik az utódok, akár kételkednek a források hitelességében, de egyhangúan, közfelkiáltással sikerült megoldani a feladatot. Az első elnöknek Halász Béla őrnagy vallhatta magát, ám csupán Szikra Sándor társaságában, aki a Magyar Dolgozók Pártja Megyei Pártbizottságának szervezőtitkáraként kapott fontos szerepet.

A kezdeti szakosztályok és a bajnoki szereplések

Kilenc szakosztály kezdte meg működését az elkövetkező időszakban: az asztalitenisz, atlétika, labdarúgás, ökölvívás, röplabda, sakk, teke, tenisz, úszás. Bárhonnan is nézzük, a Pécsi Dózsa előbb játszotta le első hivatalos bajnoki mérkőzését, mint ahogyan a valós megalakulását bejelentették volna. Ugyanis a Dunántúli Napló már 1950. augusztus 20-án azt közölte, miszerint vasárnap délelőtt, 10 óra 30 perckor fog kezdődni a Pécsi Dózsa-Bátaszéki VSK találkozó a labdarúgó NB III-ban, a Pécs-Kaposvári csoportban. Miközben a klubot a források szerint augusztus 22-én jegyezték be. Az első dózsás gól a Lovig II. nevéhez fűződött. A harmadosztályú nyitányon 1:1-es döntetlen született. A következő szezonban, 1951-ben a küzdelmek egyazon naptári évre estek. Ezt abban a korszakban a Szovjetuniótól vették át a magyar szövetségben. A Pécsi Dózsa maradt ugyan a harmadik vonalban, de azt aktuálisan Baranya megyei I. osztálynak hívták. Baranya első bajnoka a Pécsi Dózsa lett, amivel a klub jogot szerzett arra, hogy megmérkőzzön a feljutásért a második vonalba. 1952-ben jöhetett a „pótvizsga”, ismét a Baranya megyei I. osztályban, a harmadik vonalban. Akkoriban azonban a sporttörténelem csak részben ismételte meg önmagát. Lévén, hogy újra az élen végzett a pécsi belügyi alakulat, azaz következhetett a második csoportkör, újfent az NB II-ért. Ettől kezdve ellenben másképpen íródott a forgatókönyv. Az utolsó felvonás befejeztével, a Mátyásföldi Honvéddal szembeni 1:1 után lehetett önfeledten ünnepelni. A soros évadban, immár 1953-ban, az NB II. Nyugati csoportjában rengeteg izgalom nem akadt. Annál érdekesebben alakult az 1954-es esztendő. A bajnokságban elért 9. hellyel elveszett volna az NB II., de jött a végtelen átszervezések egyike. Az osztály bajnoka ugyan a Kőbányai Dózsa lett, de a fővárosiak - központi, dózsás utasítás alapján - lemondtak az indulásról a Pécsi Dózsa javára. Amelynek eredményeként 1955. február 27-én, a Tüzér utcában a Szombathelyi Lokomotívot fogadhatták a focisták első NB I-es meccsükön. A találkozó vége 3:0 lett. A folytatásban a Dózsa az ’56-os történelmi események miatt maradt csak benn az elitben. Kiesésre álltak a pécsiek, de a Budapesti Honvéd elleni találkozójuk egy kispesti túra miatt elmaradt. Később ezt a tragikus események miatt nem pótolták, végül senki sem búcsúzott az osztálytól, de bajnokot sem hirdettek. Előbbi döntés a Pécsnek kedvezett, ezért folytathatták a játékot az élvonalban. Ismét egy félidényes bajnokság következett 1957 tavaszán. Annál fájóbbra sikeredett az 1957-1958-as szezon, amikor már semmi sem mentette meg a klubot a kieséstől. Hozzá kell tenni, az 1958-1959-es évad jól sikerült a másodosztályban.

Pécs ipari háttere az 1950-es években

Pécs történetére az 1950-es években a bányaipari fejlesztések gyakorolták a legjelentősebb hatást. Az 1944 óta szovjet katonai igazgatás alatt álló szénbánya a visszavásárlását követően 1952-ben került újra magyar kézbe, s állami vállalatként a város legnagyobb foglalkoztatójává vált. Termelési mutatói az 1948-as állapotokhoz képest az évtized közepére csaknem a kétszeresére emelkedtek - komoly problémát okozott azonban, hogy rengeteg olyan dolgozó is a bánya kötelékében találta magát, aki korábban teljesen más területen tevékenykedett, régi mesterségét azonban a politikailag motivált, erőszakos iparosítás miatt többé nem űzhette. Ez utóbbi szerepkörnek különös hangsúlyt adott, hogy 1953-ban Kővágószőlős térségében uránlelőhelyet fedeztek fel, majd az érc kitermelésének szándékával 1955-ben megalakították a pécsi Bauxitbánya Vállalatot. Ez utóbbi elnevezés nem tévedés: a szigorú szovjet felügyelet - vagyis inkább irányítás - alatt zajló előkészítő munkálatok során az urán stratégiai jelentősége miatt fedőnevet használtak. Szintúgy elválaszthatatlanul a bányaiparhoz kapcsolódik a közkeletű nevén Uránvárosként ismert újmecsekaljai lakótelep kiépítése, amely a Szigeti külvárostól délre fekvő, korábban repülőtérként - még előbb pedig legelőként, illetve katonai gyakorlótérként - használt sík területen kezdődött meg, s amelynek első lakóházait az újsághírek szerint éppen 1956. október 23-án adták át. A főként bányászcsaládok által benépesített városrész hamarosan Pécs jelentős külvárosává vált. A pécsi ipar többi fontos üzeme - mint a Sopiana Gépgyár, a korábban Zsolnay-gyárként ismert Pécsi Porcelángyár, valamint a bőr-, a kesztyű-, a sör- és a dohánygyár - egyaránt legalább több száz főt foglalkoztató üzemekké váltak, más kérdés, hogy a tervgazdasági rendszerben nyújtott teljesítményük, illetve termelékenységük nem feltétlenül állt egyenes arányban a bennük dolgozók egyre emelkedő létszámával. Habár Pécs magyarországi viszonylatban korábban is a nagyvárosok közé számított, székesegyháza, illetve az első világháborút követően Pozsonyból kényszerűen ideköltöztetett egyeteme révén pedig a kiemelkedő kulturális és oktatási központok közé tartozott, atmoszférája sokáig mégis az álmos vidéki település arcát kölcsönözte számára.

Az „új” PMSC megalakulása és sikerei (1973-1995)

1973 februárjában jött létre az 5 alapító csapat egyesüléséből (de gyakorlatilag a Pécsi Dózsa jogutódjaként) a Pécsi Munkás Sport Club (PMSC). Az új egylet és új csapat 1973. március 4-én mutatkozott be a nagyközönség előtt a Szeged csapata ellen, ekkor már a lila-fehér helyett piros-fekete színekben. A Pécsi MSC nem spontán alakult meg, hiszen 1973-ban ilyen dolgok a legritkább esetében történtek meg Magyarországon. Jól előkészített háttérmunka, ideológiai puhítás, felkészítés előzte meg a dolgot. Előtte nem sokkal találták ki országos szinten az úgynevezett nagyegyesületeket, ahol sakkozó, súlyemelő, kézilabdázó és futballista egy hatalmas sportcsalád tagjának vallhatta magát. Az a cél, hogy egy olyan dinamikusan növekvő, a magyarországi piacon meghatározó, Pécs központú sportszervezet jöjjön létre, amely hatékony és magas színvonalú sport- és utánpótlás nevelési szolgáltatást nyújt játékosai számára a család, az iskola, a sport jelenlegi kritériumainak figyelembe vételével. Maguk a sportolók, sportvezetők is úgy nyilatkoztak a különböző fórumokon, hogy elodázhatatlannak tűnt egy csúcsegyesület megalapítása: 1973. február 16-án „megszületett” a Pécsi Munkás Sport Club. A Városi Tanács díszterme volt a helyszín, ahol a Pécsi Dózsa, az Ércbányász SC, a Helyiipar, valamint az Építők SC küldöttei mondták ki a boldogító igent. Nem kevesebb, mint 21 szakosztály 1800 sportolója forrt egybe, egy komoly terv megvalósulásaként. Hamarosan kiderült, nem csupán a sportolók belügye volt az aktus, hanem egyben társadalmi ügyként is bárki felfoghatta a történéseket. Mindez a minőségi sport, és a tömegsport igényeinek, elvárásainak megfelelően történhetett meg.

Az első vezetőség és a PMSC név eredete

Az egybegyűlteket dr. Galabár Tibor, a városi tanács titkára a szervezőbizottság nevében köszöntötte. A protokolláris résztől eltekintve kiderült, régi vágya volt minden sportkedvelőnek egy ilyen egyesülés. Mivel pedig a klub megalakult, hát idézzük meg a legelső vezetők neveit: Wieder Béla elnök, Toller László, Hucker Ferenc, illetve Rickert Mihály alelnökök, valamint Bódi Dezső ügyvezető elnök. Az intézőbizottság tagja volt Mátrai Géza, Balyi István társaságában. Az egyesület nevére javaslatként érkezett a Pécsi Munkás Sport Club elnevezés. Ilyen néven, már az elmúlt évszázad első, illetve második évtizedeiben létezett egy egyesület Pécsett. Az „ős” PMSC 1919-ben, tavasszal jött létre, midőn a PSC fuzionált a Munkás Testedzővel, de nem feltétlenül ezért esett a választás erre a lehetőségre. Egy rátermett intéző, amikor megtudta, hogy itt már bizonyosan új klub alakul, egy sor ott lévő labdarúgóval aláíratott egy-egy átigazolási lapot. Mivel ő a PMSC-ről tudott, hát oda kötelezte el a helyszínen lévő, tébláboló focistákat. Aztán, órák múlva, mikor még egyáltalán nem volt biztos az új név, riadtan kérdezte: „Nem PMSC?” A megalakult egyesület szakosztályai a következők voltak: asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, kajak-kenu, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, motor, öttusa, sakk, súlyemelés, teke, természetjárás, torna, úszás, vívás, vízilabda, nem fontossági sorrendben, hanem betűrendben. Mindez húsz sportág, de ha a kajakot külön vesszük a kenutól, akkor máris kijön a nyerőszám, a huszonegy. Az idők során innen „kopott” le minden, maradt egyedül a futball.

Sikerek és átalakulás

A PMSC 1975-ben kiesett a legmagasabb osztályból, és ekkor költözött át a PVSK Stadionból Újmecsekaljára. A PMSC a 80-as évek második felében érte el legnagyobb sikereit: az NB I-ben az 1985-1986-os szezonban ezüst, az 1990-1991-es szezonban bajnoki bronzérmet szereztek, de a klub legnagyobb sikerének az 1989-1990-es magyar labdarúgókupa győzelme számít. A szervezet alapvető céljaként a szerepvállalást tűzte ki célul Baranya Megye és Pécs Megyei Jogú Város sportéletében és fejlesztésében. Az akkori világ legszélesebb köreiből kerültek ki a hamarosan piros-feketére váltott alakulat irányítói, közöttük volt Toller László, a Megye Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese is, aki a későbbi pécsi polgármester, az azóta meghalt városvezető édesapja volt. Az első elnökként Wieder Béla kapott bizalmat, mint a Városi Tanács első embere. A PMSC továbbra is megőrzi az alapítók hagyományait, szólt az ígéret. Ami azért nem valósulhatott meg maradéktalanul, ám a történelmi változásokat ekkor még senki sem láthatta, jövendölhette meg. Hosszú, izgalmas, érdekes és fordulatoktól sem mentes az a sporthistória, aminek során egy belügyi nagyegyesülettől, egy városi munkássportkörön keresztül, eljutottunk egy teljesen magánkézben lévő klubig.

A Pécsi Mecsek Futball Club (PMFC) kora (1995-től napjainkig)

Amikor beköszöntött 1995 forró nyara, a Pécsi MSC együttesénél nem álltak jól a dolgok. Már csak három szakosztály létezett, a többiek lassan, biztosan az idők szavára hallgatva önállósodtak. Egy újsütetű befektetői csoport ugyan feltűnt a baranyai megyeszékhely elit alakulatánál, de őket leginkább a labdarúgás érdekelte. Alig hat évvel a rendszerváltás után már-már ellehetetlenült a klub, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Még mielőtt az 1995-1996-os bajnoki évad megkezdődött volna, vagyis augusztus 5-e előtt a „hármak” a Cégbírósághoz fordultak, hogy jegyezzék be a Pécsi Mecsek Futball Clubot (PMFC-t). A labdarúgók első elnökének Major Bélát tették meg. A sportági szakszövetségek átírták a sportolók igazolását, az anyagi mínusz pedig köddé vált, elpárolgott, megszűnt. Nem feledhetjük, hogy a Pécsi MSC labdarúgó-szakosztályának 1992-től 1995-ig volt alelnöke dr. Toller László, a 2010-ben elhunyt pécsi polgármester.

Tulajdonosváltások és újraindulás

A következő jelentős fejezet már 2007-ben, nyáron íródott, amikor is Matyi Dezső többségi tulajdonos lett a Pécsi MFC-nél. 2015 nyarán a PMFC ismét a pécsi önkormányzat tulajdonába került, miután megvásárolták azt Matyi Dezsőtől. A klub nem kapta meg a 2015/16-os NB I-es szezonban való induláshoz szükséges licencet. A PMFC felnőtt csapata végül a Baranya megyei I. osztályban indult. A csapat meg is nyerte a megyei bajnokságot, így a 2016/17-es szezont már az NB III. Közép-csoportjában kezdhette meg, továbbra is a városi PSN Zrt. égisze alatt. Régebben számos sportággal találkozhattunk, ám a végére eljutottunk egy egysportos, kizárólag labdarúgással foglalkozó, már-már valóban tisztán gazdasági alapon működő társas vállalkozáshoz.

A klub címere és színei - Egy identitás története

A Pécsi MFC a jogelődjeitől sok-sok dolgot „örökölt”. Ilyen a jelenlegi címere is, aminek természetesen vannak előzményei, van története. A Pécsi Dózsa első - vélhetően átmeneti - képi megjelenítése meglehetősen egyszerű volt. Lila körben egy ötágú vörös csillag. De ezzel alig lehetett találkozni az akkori kiadványokban. A klub nagyjából rombusz alakú jelképéhez az 1950-es évig nyúlhatunk vissza. Ebben semmi egyedi nincsen, hiszen központilag rendelték el. A Budapesti Dózsa (máskor Újpesti Dózsa) és a többi vidéki Dózsa között csak annyi volt az eltérés, hogy beleszerkesztették annak a városnak a nevét, ahol működött az adott egyesület. Egységesen a lila-fehér szín volt az elfogadott. A Dózsa névnek történelmi gyökerei vannak, Györgytől, a parasztvezértől származott. Az akkori retorika szerint harcosságával, a néphez való közelsége miatt lehetett alkalmas a klubok névadójának. Ilyen volt a berlini, a bukaresti, a moszkvai, folytatható még sor. Ez az „áthallás” szintén lehetett a névválasztás oka.

A PMSC címere és a piros-fekete színek

1973 februárjában „érett meg a helyzet” egy új, a kor elvárásainak megfelelő egyesület megalakítására. A sportvezetők ugyanis Pécsi SE-ként szerettek volna továbbműködni. De a mindent „elintéző” személyek kihasználták a helyzetet. A PMSC piros-fekete színkombinációját az Ércbányász SC-től vették át. Arról nincsen hiteles adatunk, ki rajzolta, szerkesztette meg az első címerpajzsot, de nem azonnal történt meg, annyi bizonyos. „Pajzs alakú, szélén aranyszegéllyel határolt. A pajzs felső negyedében fehér alapon arany betűkkel Pécsi felirat. Az alsó háromnegyedben középen, aranyszínű vonallal függőlegesen elválasztva (balról jobbra) piros-fekete színezés, középen három nyomtatott nagybetűvel MSC felirat.” Ez az eredeti, amiből szinte már alig-alig létezik, inkább csak változatai lelhető fel. Ezeknek némileg átalakított változata lett a Pécsi Mecsek FC jelképe, a következő átszabás idején. De ekkor már az 1990-es évek közepét mutatták a naptárak. Fontos azonban megemlíteni, a két arculat nem teljesen azonos. Az újabb változatnak az ívei némileg eltérnek a korábbitól, de ezek a különbségek nem olyan jelentőségűek, amik miatt ne lehetne követni a folytonosságot. Mindezt alátámaszthatjuk azzal, ami gyakran felhangzik a lelátóról. A közönség, a drukkerek egyik csatakiáltására: „Csak a Munkás!” Mert egyrészt jól hangzik, másrészt cseppnyi nosztalgiát is ébreszthet az idősebbekben. A fiatalabbaknak meg nem árt, ha ismerik a múltat, annak dicsőségeit. Felületes címertani kutatások alapján két dolgot állapíthatunk meg. Egyrészt a piros színt tartották a hozzáértők a legnemesebbnek. Jelentése: bátorság, harciasság. Másrészt, a fekete viszont a legkevésbé előkelő színnek számít.

A PMFC vezetői és tulajdonosai az idők során

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a Pécsi Dózsa, a PMSC és a PMFC történetének legfontosabb vezetőit és tulajdonosait, időrendi sorrendben.

tags: #pmfc #volt #elnokei

Népszerű bejegyzések:

• Spanyol bajnoki meccsek összefoglalója
• A történelmi találat a Haladás stadionavatójáról
• Szöveges feladatok kezelése 3. osztályban
• Pluszpontok sporteredményekért
• Játékos jelentése magyarul