A magyar női röplabda története: sikerek és kihívások

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A sorozat következői részei a szegedi röplabdázás történetét dolgozzák fel, bemutatva a sportág meghonosodását és a női röplabda kiemelkedő magyarországi eredményeit.

A röplabda meghonosodása és elterjedése Szegeden

A labdajátékok közül a röplabdát Szegeden a háború előtt is ismerték, de versenyszerű sportként csak 1945 után terjedt el. A kisméretű pályát, a kevés felszerelést és játékost igénylő játék hamar népszerű lett. Az üzemek, iskolák bajnokságai már a háború utáni első évben beindultak. Az 1949-es idényben már a szabadtéren 60, a teremben pedig 23 csapat küzdött a városi bajnokság különböző osztályaiban.

Az 1948-as londoni, majd az 1952-es helsinki olimpia átütő magyar sikerei ösztönző hatást gyakoroltak a magyar fiatalságra és a magyar sport fejlődésére. Szegeden olyan későbbi siker sportágak honosodtak meg, mint a kézi-, kosár- és röplabda, a kajakkenu, az asztalitenisz, valamint a cselgáncs. Az egyesületek közötti munkamegosztás és a profiltisztítás eredményeként más szakosztályokat foglalkoztatott a négy nagy szegedi sportegyesület: SZVSE (birkózás, atlétika), Volán (kézilabda, motorsport), DÉLÉP (röplabda, asztalitenisz), SZEOL AK (labdarúgás, vízilabda, cselgáncs), így a rendelkezésre álló anyagi eszközöket célirányosan használták fel.

A szegedi minőségi sport első számú utánpótlását a város iskolái biztosították. Az úttörő olimpiákon, a középfokú tanintézetek, vagy az egyetemek, főiskolák bajnokságain feltűnt tehetségek sportolói pályafutásukat legtöbbször szegedi egyesületekben folytatták. A Radnóti Miklós Gimnázium kosárlabdázói, tornászai, atlétái, női röplabdásai a középiskolás bajnokságok kiemelkedő szereplői voltak. Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár. Először három szakosztály, a kosár, a torna és az atlétika kezdte meg munkáját, majd 1960-ban ezt követte a röplabda, a cselgáncs és a vívó szakosztály.

A sportág első sikerei Szegeden

Az első sikeres női szakosztály a Szegedi Kenderé volt, 1960-tól tíz idényen keresztül játszottak Ribizsár Gyula tanítványai az NB I-ben. A röplabda másik szegedi fellegvárában a Spartacusnál szintén a női csapat szerepelt sikeresen. Szakosztályuk, hála Hegedűs Ferenc edzőnek, kisebb megszakításokkal 1962-től a 80-as évek végéig az első osztályban szerepelt. A 80-as évek második felében már Építők-Spartacus néven játszottak. Ebben az időszakban a szegedi női röplabda utánpótlását a Ducsai Géza vezette Radnóti gimnázium országos középiskolás bajnokságot is nyert leánycsapata jelentette.

A férfi röpisek elsőosztályú szereplésére egészen a 80-as évek elejéig kellett várni. A DÉLÉP SC férfi csapatát 1979-ben vette át az elsőosztályú játékos múltú Nyári Sándor. Három év múlva az NB II-es bajnokság megnyerése és sikeres osztályozó után a legmagasabb osztályba jutott a szakosztály, ahol stabil résztvevőnek bizonyult. Utánpótlás nevelésük hatékonyságát bizonyította, hogy 1990-ben négy szegedi tagja volt a magyar férfi ifjúsági válogatottnak. Nyári Sándor neve egybeforrt a szegedi röplabdával. A legendás edző irányítása alatt a Medikémia Szeged nevet vette fel a röplabdacsapat, a többi pedig már történelem. 26 évet töltött el a szegedi együttesnél, két magyar bajnoki cím, három magyarkupa-győzelem a mérlege.

Az első labdajátékban szerzett bajnoki aranyát ünnepelte 1995. június 9-én Szeged városa: a Medikémia férfi röplabdacsapata a döntő ötödik meccsén, ötjátszmás csatában győzte le 3:2-re a Csepel-Kordax gárdáját, méghozzá háromezer drukker előtt. A szegedi együttesben a sportág legjobbjai léptek pályára, a két ukrán légiós, Jurij Melnyicsuk és Oleg Belik mellett Hulmann Zsolt, Schildkraut Krisztián, Polgár Gábor, Petheő Gábor és Rácz László szerepelt a mindent eldöntő meccsen. A keretben ott volt még Somodi István, Csíkos Gábor, Takács László, Kása Róbert és Urfi Csaba is. Nyári Sándor a lapunknak adott korábbi interjújában elmondta: az első bajnoki címnek örök az emléke, ugyanúgy, ahogy az elmúlt negyedszázad sikerei és kudarcai is nyomot hagytak benne. "Sanyi bácsi, jó napot, bajnok lett a csapatod!" Hogy honnan is ered ez a mondat? A bajnoki cím másnapján, öles betűkkel harsogta ezt a Délmagyarország 1995. június 10-i száma.

A magyar női röplabda válogatott aranykora

A sportág történetében először rendez Magyarország női röplabda Európa-bajnokságot. Az augusztus 23-án kezdődő kontinensviadal egyik csoportjának meccseit a Papp László Arénában rendezik. A magyar női röplabda-válogatott az észtekkel, a románokkal, a hollandokkal, az azeriekkel és a horvátokkal került egy csoportba. Európa-bajnokságon érmet legutóbb az akkor még létező NDK-ban, az 1983-as Eb-n nyertünk - egy bronzot. Négy olyan kontinensviadalt rendeztek, amelyen a magyar női röplabda-válogatott érmet nyert. Ezt a négyet idézzük most fel időrendi sorrendben. A négy Eb-ből háromszor Kotsis Attiláné ült a kispadon szövetségi kapitányként. Egyszer nem, az 1977-es Eb-n. Akkor éppen a Budapesti Spartacus edzője volt, mert a korabeli sportvezetés az 1976-os montreali olimpia negyedik helyét követően elzavarta őt. A mesteredző nem szerette volna, ha a kor egyik legnagyobb hatalmú pártfunkcionáriusának, Biszku Bélának mindkét lánya ott legyen a válogatottban. Biszku meg ezt akarta.

A 76-os olimpia negyedik helyezése sem hatott meg senkit. Páder János, az OTSH akkor elnökhelyettese azt mondta Kotsisnénak, hogy üljön be a hivatalba, és foglalkozzon (elméletben) minden olyan sporttal, ami gurul. Kotsisné ezt nem vállalta, elment a Spartacusba. Rodics Dániel újságíró 2011-ben készített hosszú interjút a szövetségi kapitánnyal. Kotsis Attiláné így mesélte el a Biszkü-ügyet: "A bő keretben mindkét Biszku-lány bent volt. Zsuzsa magasabb volt Évánál, de passzívabb játékos. Éva erőszakosabb volt, ez a különbség a természetükben is megvan. A montreali olimpia előtt először a bő keret edzőtáborozott, de aztán Zsuzsa kimaradt, mert szívritmuszavara volt, vagy ilyesmi. A húszas keretben tehát már nem volt benne. Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt... Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától. Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zsuzsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös p...ba, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?

1975, Jugoszlávia: ezüstérem

A müncheni olimpián (1972) ötödik helyezett magyar válogatottra épülő együttes rögtön az egyik mumusával, az NDK-val találkozott az Eb nyitómérkőzésén, Rijekában. Kotsisné saját bevallása szerint nem szeretett a keletnémetek ellen játszani. A rijekai meccs előtt összesen egyszer nyertünk ellenük, most sikerült egy 3-1-es győzelemmel kezdeni az Európa-bajnokságot. A csoportban ott voltak még a nyugatnémetek és a jugoszlávok is, ellenük könnyed, 3-0-s sikerrel vette az akadályt a magyar csapat. Ekkor váratlan dolog történt. Eredetileg úgy volt, hogy a folytatásban a szovjetek ellen játszunk, de az FIVB valami miatt megváltoztatta a meccssorrendet. A magyar vezetés hiába protestált, a döntnököket ez nem hatotta meg, így a csehszlovákok ellen folytattuk a tornát. A csehek 3-1-es legyőzése után még mindig veretlen volt a magyar csapat, egészen addig, amíg a szovjetek meg nem érkeztek, és nem nyertek ellenünk 3-0-ra. Ezek után az volt a tét, hogy az együttes szerezze meg az ezüstérmet, amely biztos olimpiai indulást jelentett az egy év múlva esedékes montreali játékokon. A lengyelek és a bolgárok 3-1-es legyőzésével sikerült a második hely megszerzése, amely minden idők legjobb magyar szereplése volt a női röplabda Európa-bajnokságok történetében. A szovjetek ellen amúgy nem ment a játék a kontinensversenyeken, kétszer majdnem sikerült őket legyőzni, de erre várni kell még egy kicsit.

1977, Finnország: bronzérem

Kotsis Attiláné helyett a szövetség Hennig Ernőt ültette a kispadra, vele vágott neki a csapat az 1977-es finnországi Európa-bajnokságnak. Ugyanakkor nem hallgatható el az a tény, hogy Kotsisné ott volt Finnországban az Eb-n - akkoriban az edzők között más volt a nexus, mint manapság. A csapat az 1975-ös Eb-hez hasonlóan négy győzelemmel indította a versenyt. Hollandia ellen 3-0, Jugoszlávia ellen megint 3-0, Románia ellen 3-2, Csehszlovákia ellen 3-1 volt a magyarok javára. Mondanunk sem kell, ekkor jöttek a szovjetek, de ezzel a négyes győzelmi sorozattal már bent voltunk a legjobb négy között. A szovjet válogatott annak rendje és módja szerint megint 3-0-ra nyert a magyarok ellen, de ami ennél meghökkentőbb volt, hogy ezt követte egy újabb 3-0-s vereség az NDK csapatától. Pedig az eredmények alakulása miatt a bronzérem megszerzésének lehetősége még egyáltalán nem veszett el. A magyar lányok a két súlyos vereség után nagyon összekapták magukat. Dolgozott bennük a bizonyítási vágy. Lengyelország 3-2-es legyőzésével pedig sikerült is megkaparintani a bronzérmet, amelyet nagyon megérdemelt ez a csapat. Hennig Ernő azonban nem sokáig maradt szövetségi kapitány, mert az 1980-as moszkvai olimpia előtt az illetékesek felismerték, hogy vissza kell hívni Kotsisnét a válogatott élére. A moszkvai játékoknak már az ő irányításával vágott neki a magyar válogatott.

1981, Bulgária: bronzérem

A csonka moszkvai olimpián elért negyedik helyezés után Bulgáriában rendezték meg a soron következő Európa-bajnokságot. A nyitómeccs nem okozott semmi gondot, 36 perc alatt söpörtük le a pályáról a török válogatottat, amely akkor még csak tanulta ennek a remek sportágnak az alapjait. A második meccsen az NSZK ellen újabb 3-0-s siker, majd jött a dráma. A hazai pályán játszó (és annak sok előnyét élvező) bolgár válogatott 148 perc alatt 3-2-re legyőzte a magyarokat a csoport rangadóján. Ezzel eldőlt, hogy Magyarország a negyedik helyről kezdi meg a hatos döntőt. Két győzelemmel folytattuk: előbb a cseheket vertük 3-1-re, majd az NDK csapatát 3-0-ra. Ekkor jött szembe a Szovjetunió. Érdemes rögzíteni a végeredményt és a játszmákat. Szovjetunió-Magyarország 3-2 (12, -8, 0, -7, 7). Igen, jól látják, 1-1 után a szovjetek lenulláztak bennünket, azaz a harmadik szettben a magyar csapat egyetlen pontot sem ért el. Ez azonban annyira felpaprikázta Bardiékat, hogy a negyedik szettben egyenlítettek. 2-2 után itt (még) a nagyobb rutin döntött a szovjetek javára - nem úgy, mint két évvel később. Viszont ezzel a 3-2-es vereséggel az is eldőlt, hogy a magyarok a harmadik helynél rosszabb pozícióban már nem végezhetnek. Mindez felszabadulttá tette a lányokat, akik az Eb utolsó meccsén 3-1-re legyőzték a lengyeleket, megvan tehát az újabb bronzérem. „Mi röplabdáztunk a legötletesebben" - mondta a Képes Sportnak az Európa-bajnokság után Kotsis Attiláné. Nekünk nincsenek olyan hatalmas ütőink, mint a szovjeteknek vagy a bolgároknak. Azzal kell főzzünk, amink van. Magyarországon összesen tán 3000 röplabdázó van a nők között, ez a jég nagyon vékony, mégis így érjük el az eredményeket."

1983, NDK: bronzérem és az évszázad csalása

Az a feledhetetlen magyar-szovjet meccs. Az éjszakába nyúlt. A harmadik szett után a Magyar Televízió közvetítése megszakadt, a negyediket nem is látták a nézők. Talán jobb is. Ha egy játékos több évtizeddel az eseményeket követően úgy emlékszik vissza az 1983-as Európa-bajnokság magyar-szovjet mérkőzésére, ahogyan azt Bardi Gyöngyi tette, érdemes eltűnődni, mi történhetett a 36 évvel ezelőtti mérkőzésen. A legfájóbb emlék egyértelműen az 1983-as torna, ahol ha a játékvezető nem csalja el a szovjetek elleni mérkőzésünket, aranyérem került volna a nyakunkba. Az elődöntőnek beillő csoportmeccsen már 2-0-ra és 11-6-ra vezettünk (akkor még 15 pontig tartott egy játszma - a szerző), amikor a bíró úgy gondolta, hogy ez túlzás, s szájába vette a sípot, amit ki sem vett onnan a meccs végéig. Bármihez nyúltunk, az nem volt jó, és ez addig tartott, amíg a szovjetek meg nem fordították a találkozót. Maga volt a tragédia az a mérkőzés, mert tudtuk, hogy aranyérmet nyerhettünk volna, de egyetlen ember tönkretette az egész éves munkánkat." Manojlovics (jugoszláv), Sliwka (lengyel) - ők voltak a csalók. Hiába kiáltotta ki a nemzetközi szaksajtó az egész Európa-bajnokság legjobb mérkőzésének ezt a magyar-szovjet csatát, elvették tőlünk annak a lehetőségét, hogy Európa-bajnokok legyünk. Pedig a torna a svédek és az olaszok elleni 3-0-s sikerrel indult. A hazai pályán játszó NDK (0-3) ellen megdöccent a szekér, a csoportban a második helyen végeztünk. Viszont az akkor címvédő Európa-bajnok bolgárok 3-0-s lesöprése a sportág történetének legszebb lapjaira tartozik. A románok és az NSZK ellen újabb két 3-0-s siker, újabb bronzérem, de ez akkor aligha vigasztalta a lányokat. Gerevichné Bardi Gyöngyit az Európa-bajnokság legsokoldalúbb játékosának választották meg - mára ennek MVP lenne a megnevezése. A magyar női röplabda-válogatott egy évtizeden át a kontinens és a világ meghatározó csapata volt.

Azzal, hogy az 1983-as Európa-bajnokságon a győztes szovjetek mögött az NDK lett a második, bejött a keletnémetek húzása, hiszen ez a két csapat jutott ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára. Aztán a politika közbeszólt, mert a szovjetek által meghirdetett bojkott miatt az NDK is lemaradt az olimpiáról. Ahogyan mi is. A magyar női röplabda-válogatott azóta sem járt olimpián, 2020-ban, Tokióban sem lesz ott. A 2019-es Európa-bajnokságot viszont részben mi rendezzük. Éremszerzésre most nincs esély, de azért ne feledjük el, hogy sorozatban ez lesz a harmadik Eb, amin részt veszünk, ráadásul az előző kettőre önerőből mentünk és nem a rendezők jogán. Amúgy pedig ezért jó volt visszaemlékezni arra a majdnem egy évtizedre, amikor a magyar női röplabdázás Európa és a világ élvonalában tanyázott.

A magyar női röplabda válogatott eredményei a nagy nemzetközi tornákon

A magyar női röplabda válogatott kiemelkedő teljesítményt nyújtott az évtizedek során, számos alkalommal képviselve hazánkat a legfontosabb nemzetközi versenyeken. Az alábbi táblázat összefoglalja a magyar női röplabda válogatott eredményeit az olimpiai játékokon, világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon.

Korai nemzetközi szereplések és kiemelkedő játékosok

Az 1950-ben, Szófiában megrendezett II. női röplabda Európa-bajnokságon a magyar női válogatott a 6. helyen végzett. A csapat tagjai voltak: Nagy Mária (Ganz TE), Nagy Zoltánné Szalay Margit (Bp. DISZ FSE), Dr. Bots Lászlóné Kubinyi Margit (Ganzvillany Vasas), Bizik Lászlóné Kvassay Zsuzsanna (Ganz Vasas), Dr. Kurimay Pálné Zaffiry Solveig (Ganzvillany Vasas). Edzőjük Spányik József volt. A képen (nem sorrendben!) Magyarország válogatottja, az 1950-ben Szófiában megrendezett II. női röplabda Európa-bajnokság 6. helyezettje: Havasi Gyuláné Kincsesy Gabriella csapatkapitány (Ganzvillany Vasas), Bizik Lászlóné Kvassay Zsuzsanna (Ganz Vasas), Róka Gastonné Kassay Márta (X. ker. ÉDOSZ), Kaszás Borbála (BSE), Kárpáti Kulák Irén (X. ker. ÉDOSZ), Havasi Gyuláné Kincsesy Gabriella (Ganzvillany Vasas), Juhász Pálné Koska Anna (BSE), Dr. Bots Lászlóné Kubinyi Margit (Ganzvillany Vasas), Dr. Kurimay Pálné Zaffiry Solveig (Ganzvillany Vasas), Dr. Antalpéter Tiborné Máthé Adél (Csepeli Vasas), Peterdi Ildikó (Szegedi DISZ FSE), Nagy Zoltánné Szalay Margit (Bp. DISZ FSE), Sztrain Ljubinka Ibolya (Szegedi DISZ FSE).

1952. augusztus 17. és 29. között a Szovjetunióban, Moszkvában rendezték az 1. női röplabda világbajnokságot, amelyen magyar csapat a 6. helyen végzett. A magyar válogatott ellenfele az egészen kiváló lengyel válogatott volt, amelynek veretlenségét végül csak a szenzációs Alekszandra Csudina vezérletével remeklő világbajnok szovjetek tudták megtörni. A magyar női röplabda-válogatott játékosai Alekszandra Csudinával, az Európa-bajnok szovjet válogatott csapatkapitányával, a világ egyik legjobb női röplabdázójával, Szófiában, a II. női röplabda Európa-bajnokságon. A magyar válogatott: Szalay, Kaszás, Kubinyi, Koska, Dr. Kurimay Pálné Zaffiry Solveig. Szövetségi kapitány: Dr. Prohászka László.

1969. július 4-5-6-án, Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban négy csapat részvételével megrendezett nemzetközi női röplabdatornát a magyar válogatott nyerte. A versenyen Hollandia és Magyarország válogatottja mellett a brazil bajnok Fluminense, valamint az 1969. évi junior válogatott vett részt. A magyar női ifjúsági válogatott játékoskerete, amely Havasiné Kincsesy Gabriella edző vezetésével az 1969. szeptember 27 és október 6. között Rigában rendezett női ifjúsági Európa-bajnokságon 6. helyen végzett: Gámpé Erika (Újpesti Dózsa), Pálinkás Judit (Újpesti Dózsa), Sebők Éva (NIM SE), Torma Ágnes (BKV Előre SC), Blázy Magdolna (BKV Előre SC), Eichler Katalin (Ganz Villamossági SK), Polányi Lászlóné (Ganz Villamossági SK), Gracza Klára (Bp. Petőfi), Szigeti Beáta (Bp. Petőfi), Édes Pálné (Bp. Spartacus), Kovács Margit (Bp. Spartacus), Domsits Erika (Bp. Spartacus).

Magyarország világklasszis női röplabda-válogatottja nagyszerű sikert ért el Bulgáriában, a világbajnokságon kivívott 4. helyezésével 1970-ben. A magyar válogatott az 1970. évi VI. női röplabda világbajnokságon: Bokros, Gál, Siry, Sebők, Énekes, Juniné. Csere: Hazsikné, Torma, Gerhardtné, Nagyné, Dr. Bánhegyiné, Blaumanné. 1971-ben az Olaszországban rendezett VIII. női röplabda Európa-bajnokságon 5. helyen végzett a válogatott. A csapat tagjai voltak többek között: "Rena" Királyné Siry Emerencia (Ú. Dózsa), Schadekné Eichler Katalin (Bp. Spartacus), Gerhardtné Kiss Judit (NIM SE), Törökné Bokros Zsuzsa (Vasas Izzó), "Bozsó" Szalayné Sebők Éva (NIM SE), Hazsikné Fekete Judit (Ú. Dózsa), Dr. "Luci" Dr. Bánhegyiné Radó Lucia (NIM SE), Halászné Marczis Katalin (NIM SE). Szövetségi kapitány: Dr. Kotsis Attila.

tags: #popovics #noi #roplabda

Népszerű bejegyzések:

• A büki sportcentrum kialakulása
• A Ferencváros és az ukrán futball
• A magyar kézilabda legendás kapusai
• Várakozások és Valóság
• Ismerkedés a Creampie-val magyarul