A DVSC 120 éves történelme: A "Loki" felemelkedése a mélyből a csillagokig
A Debreceni VSC, vagy ahogyan a szurkolói becézik, a "Loki", egy olyan klub, amelynek története tele van hullámvölgyekkel, drámákkal és felejthetetlen sikerekkel. Az 1902-ben alapított klub 120 éves fennállása során nem volt mindig az élvonalban, de a kitartás és a szenvedély mindig előre hajtotta a csapatot.
A kezdetek és az első évtizedek: Alsóbb osztályok és háborús árnyék
A DVSC 1943. augusztus 22-én játszotta az első elsőosztályú meccsét Szegeden, ott gól nem esett. Az első találatát Szabó érte el a BKV Előre elleni 1-1 alkalmával. Ekkor már több, mint 40 éves volt a klub, de az első évtizedeket eltékozolta alsóbb osztályokban. Igaz, erről nemcsak ő tehetett, mert a vidéki csapatok számára elég komoly kihívás volt már a létezés is. Aztán a végképp' hektikus, a háború árnyékában zajló pontvadászatban végre megmérkőzhetett a legjobbakkal is. A szezont 10 győzelemmel, és 50 %-osnál csak valamivel rosszabb mutatóval zárta 1944-ben. Ezt követően legközelebb 1946-ban sikerült befejezni bajnokságot. Ebben a Debrecen 7. lett, sokáig nem tudta túlszárnyalni ezt az eredményt. A következő évben 8. helyen végzett, de 1948-ban kiesett.
Ezt egy nagyon zűrös időszak követte. Kiesés-feljutás-kiesés-feljutás. A háborút követő szűk 20 évben négy kiesés, három feljutás szerepelt az „étlapon”. Ezen időszakban olyan volt a Loki, mint az a bizonyos kézi erővel működtetett vasúti jármű, amit hajtányként ismertek abban a korban. 1964-ben olyan hosszú időre kiesett, hogy egy komplett szurkolói generáció nőtt fel úgy, hogy nem rendeztek elsőosztályú meccset Debrecenben.
A '70-es évek fellendülése és az első osztályba való visszatérés
Nem véletlen, hogy a ’70-es években olyan igény alakult ki a városban az NBI-re, hogy a fanatikus szurkolók valósággal behajszolták a csapatot a legjobbak osztályába. Rendre 20.000 körüli nézősereg gyűlt össze a másodosztályban, 1979-ben a feljutásról döntő Nyíregyháza elleni találkozón 28.000-en őrjöngtek a lelátókon. Majd a feljutást jelentő győzelem után a B-közép egy része a stadion melletti csónakázótóban ünnepelt ruhában. A csapat tagjai pedig dobálták nekik a söröket.
Az elsőosztályú bemutatkozás frenetikus lett: az újonc felejthetetlen hangulatú meccsen 4-1-re ütötte ki a kor nagycsapatát, a Vasast. Ez egy komoly mérföldkő volt a Lokomotívnál, ekkor már a köhögő-prüszkölő vicinálisból legalább személyvonat lett. Amely néha pontosan, néha pontatlanul közlekedett.
A '80-as és '90-es évek hullámvasútja
A csapat a ’80-as évek elejétől 1991-ig olyan sok meccsen volt „ponttalan”, hogy ez három újabb kiesést eredményezett a legjobbak közül. Ekkor talán nem is egy vonathoz kellett hasonlítani a klubot, hanem a vidámparkokból ismert hullámvasúthoz. Az is elindul alulról, felmegy egy magas pontra, aztán le-fel-le-fel, a végén meg lent marad. Ez a „hullám-lokomotív” 1991-ben jutott hetedjére is mélypontra.
Az aranykor: Hét bajnoki cím és nemzetközi sikerek
1991 után viszont jött egy olyan negyedszázad, melyről minden magyar csapat szurkolói csak álmodhatnak! Hét bajnoki címmel, hat Magyar Kupa diadallal, továbbá állandó jelenléttel a nemzetközi kupákban, ennek megkoronázásaként 2009-ben a Bajnokok Ligája, 2010-ben az Európa-liga csoportkörében játszhatott a csapat. Ez a fantasztikus sikertörténet a másodosztályban indult, az 1992-93-as szezonban. Garamvölgyi Lajos vezetésével egy varázslatos tini-gárda állt össze, mely végigrobogott az NBII mezőnyén.
Sándor Tamás, Dombi Tibor, Szatmári Csaba, Madar Csaba, Pető Zoltán nevét ’93 tavaszán ismerte meg mindenki Debrecenben, ősszel pedig az ország összes focirajongója. A Loki, mint egy express-vonat száguldott be a legjobbak közé, és ott sem fékezett egy ideig. Az első nyolc meccséből hetet megnyert, az ifjú zseni, Sándor Tamás ezen találkozók során nyolcszor talált be.
Az expressz előtt néha ugyan feltűnt egy-egy pirosra állított szemafor, de ekkor már érezhető volt, hogy csak időlegesen áll meg a rohanás, az előbb-utóbb folytatódni fog. 1995-ben először vehettek át a DVSC focistái bajnoki érmeket, akkor még bronzokat. Az 1996-ban az atlantai olimpián szereplő válogatott a debreceni „gyerekekre” épült, és 1999-ben Garamvölgyi Lajos vezetésével először nyert Magyar Kupát a csapat. 2001-ben másodszor hódította el ezt a serleget a DVSC, ekkor Pajkos Jánossal a kispadon. Az első 100 évre is jutott tehát siker!
Ám a folytatás minden elképzelést felülmúlt! 2004-ben az UEFA Kupában a legjobb 16 közé jutásért játszott a DVSC a Bruges ellen, tavasszal. Azóta sem szerepelt magyar csapat egyetlen nemzetközi kupában sem tavasszal. Ekkor már az express-vonat sebessége is kevés volt, mint egy Intercity úgy száguldott a Loki! 2005-ben bajnok lett, majd a következő két évben megismételte ezt a sikert. Az első két évben Supka Attila, 2007-ben a „remek cseh” Miroslav Beránek irányította a szakmai munkát.
Herczeg Andrásról van szó! Beránek távozása után ő került a vezetői székbe, és ő már intercity-expresszt irányított, mely jócskán 120 feletti tempóban száguldott. Gyakran nemzetközi síneken. Herczeg irányításával 2009-ben, és 2010-ben is bajnok lett a DVSC, és előbb a Bajnokok Ligája, utóbb az Európa-liga csoportkörében képviselte hazánkat. Ennél többet korunk magyar focijában nem lehet tenni. Az 1993-as mélypontról 20 év alatt a legmagasabb szintre jutott a csapat!
A nagy sikerek megkoronázásaként a 2011-12-es idényben - immáron Kondás Elemér vezetésével-veretlenül lett bajnok a DVSC. Majd két évvel később megszületett a hetedik bajnoki cím is. Az évtizedek során sokat szenvedő Loki-szurkolók a hetedik mennyországban érezhették magukat. Innen az út már feljebb nem vezethetett. A hetedik bajnoki címet már az európai mércével mérve is szuper, új stadionjában ünnepelte a DVSC 20.000 szurkolóval.
A jelen és a jövő: Visszatérés a csúcsra?
2014 után fékezett a Loki, lelassult, majd egy évre még vakvágányra is futott: a múlt szezont a másodosztályban töltötte. Most ismét a legjobbak között van, de az kérdéses, hogy visszatér-e valaha oda, ahol a XXI. század első 15 évében volt? Akik összegyűlnek délután Debrecenben, hogy ünnepeljék a pont ma 120 éves klubot, azok nyilván ebben reménykednek. De amíg a hét szűk(ebb) esztendő után esetleg újból jön az édenkert, addig is felelevenítik a nem is olyan régi idők fociját.
