Potyondi József és a vízilabda sportág magyarországi története
A vízilabda sportág hazai fejlődése szorosan összefonódott a brit sportkultúra hatásaival és a magyar egyesületi élet kibontakozásával. Nemcsak a labdarúgást köszönhetjük a briteknek; ők voltak ugyanis azok, akiknek a fejében megszületett az az eretnek gondolat, hogy a futballt a vízben is lehetne játszani.
Egészen pontosan 1870. május 12-én fektette le a Londoni Úszó Szövetség a vízi futball nevű játék első szabályait. Azt is meg kell említeni, hogy a brit szigeten belül az angolokon kívül a skótok is hozzátették a magukét a játék fejlődéséhez, hiszen 1877-ben egy William Wilson nevű újságíró Glasgow-ban az angoloktól függetlenül írt egy vízi futball szabálykönyvet.
A sportág hazai meghonosítása
Az angolok „vándorlásával” együtt terjedt a játék, illetve annak híre világszerte. Európa országaiba pedig sorjában, 1897-ben jutott el Magyarországra. Dr. Füzesséry Árpád a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben látta meg az új sportot és egyből elhatározta, meghonosítja azt Magyarországon. Az elhatározásból tett lett, 1897-ben alakult meg a MUE vízipóló csapata.
Kezdetben az úszócsapat tagjait két csoportra bontották, és az úszóedzések kiegészítéseként, erőnléti edzésnek alkalmazták a vízilabdát, majd bemutató mérkőzéseket kezdtek játszani. Az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta.
A bajnoki küzdelmek kezdete
1900-ban megalakult a Balatoni Úszók Egyesülete (BUE), majd szép sorban a többi csapat is, olyannyira, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Úszószakosztálya kiírta az első magyar vízilabda bajnokságot. 1904. július 1-jén megalakult az FTC vízilabda csapata, amely azonnal nevezett a szeptemberben lebonyolítandó bajnokságba.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1897 | A vízilabda megjelenése Magyarországon |
| 1899 | Az első hivatalos mérkőzés Siófokon |
| 1904 | Az FTC vízilabda szakosztályának megalakulása |
A bajnoki rajt azonban nehézkesen indult, hiszen az FTC 12:0-ra kikapott a BUE csapatától. A második bajnokság végén az FTC-ben valami változott, rájöttek, ez így nem mehet tovább, sokkal tervszerűbben kell ebben a sportágban is a jövőt építeni. Ebből a megfontolásból kiindulva az utánpótlásra, a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt.
Az FTC szorgalmas edzéseinek 1909-re érett be a gyümölcse, ekkor tudott kiállítani egy olyan csapatot, amely nyugodtan kihívhatta az egyeduralkodó MUE együttesét. Az FTC vezetői komoly fantáziát láttak az ígéretes fiatalokból álló együttesben, ezért a továbblépés érdekében merész döntést hoztak, kinevezték a csapat élére az akkor 26 esztendős kapust, Speisegger Ernőt.
Sikerek és elismerések
1910, ahogy az előzmények ismeretében várható volt, a sikerkorszak kezdetének éve lett. Az FTC pólósai Európában számos nagy tornát nyertek és megszerezték első bajnokságukat. A csapatot meghívták Magdeburgba egy nagy nemzetközi tornára, ahol négy nemzet hét csapata szerepelt. Az FTC csapata méltán lehetett büszke az idegenben kivívott sikerére, hiszen a résztvevő német, magyar, belga, svéd csapatok az illető országok legjobbjai voltak.
A magyar sporttörténelemben később sokan tettek le az asztalra maradandót, köztük Potyondi Károly is, akit a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki munkássága elismeréseként. A magyar vízilabdázás színvonala pedig az évtizedek során világszinten is tényezővé vált, megalapozva ezzel a nemzet büszkeségét.
tags: #potyondi #jozsef #vizilabda
