A Szolnoki Vízilabda: Andrija Prlainovic érkezésétől a történelmi sikereken át a jelen kihívásaiig

A Szolnoki Dózsa-Közgép vízilabdacsapatának története tele van dicsőséges pillanatokkal, nehézségekkel és folyamatos újjáépítéssel. A klub ambíciói ma is a legmagasabbak, ezt bizonyítja Andrija Prlainovic, a szerbek kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok játékosának leigazolása. Kovács István szakmai igazgató szerint "a világ egyik legjobbját sikerült megszereznünk, Bajnokok Ligáját akarunk nyerni, ehhez pedig a legjobb játékosokra van szükség". A 29 éves, kétszeres olimpiai bronzérmes vízilabdázóval egy évre szóló megállapodást kötöttek. A Szolnok a közelmúltban a bronzérmet szerezte meg a Bajnokok Ligája budapesti hatos döntőjében, miközben a szezon végén távozott Varga Dániel, Madaras Norbert, Stefan Mitrovic és Decker Attila is, jelezve a csapat folyamatos megújulását.

A dicsőséges 1964-es év és a hőskorszak

A Szolnok vízilabdacsapatának egyik legkiemelkedőbb korszaka az 1964-es bajnoki aranyat hozó év volt, melyet "olajoshordók, helyi játékosok, rendőrfizetés és többezer néző" jellemeztek. Az akkori csapatban olyan nevek szerepeltek, mint Kuczora Gy., Pintér I., Szegedi K., Czapkó M. edzõ, Csontos G. intézõ, Kanizsa T., Boros O., Kada I., Koncz I., Katona G. és Pintér II. A korábbi sportág más volt, mint a mai, amikor „Madaras Norbert, a Varga testvérek, Mitrovics, Alekszics és Gocics, a szerb légió jellemzi a csapatot”. Akkor tíz csapat alkotta a magyar bajnokságot, a Szolnok 15 győzelmet, két döntetlent és egy vereséget gyűjtött. Boros, a kapus, olimpiai bajnok volt, Pintér I. 1958-ban Európa-bajnok lett a magyar csapattal, Kanizsa Tivadar pedig kétszeres olimpiai bajnok volt. Koncz Pityu is Európa-bajnok volt ’58-ban. Urbán Lajos, aki még manapság is edzősködik Szolnokon, már akkor a csapat közelében volt, ez az élete.

A sikerek titka és a közösség ereje

„Nagyszerű ötvözete volt az a csapat a fiatalok és idősek elegyének. Mi ketten Pintér II-vel voltunk 19-20 évesek, a többiek egykorúak, nagyjából hét évvel idősebbek. Mi vállaltuk azt a feladatot, amit a fiataloknak vállalnia kell, mindenki csinálta a magáét. Én Hasznos Pistát helyettesítettem, aki olimpiai bajnok és gólkirály volt korábban, de akkor már hosszú évtizedek óta játszott, közel járt a negyedik ikszhez. Alázattal tettük a dolgunkat.” - nyilatkozta egy akkori játékos. Az ötvenes-hatvanas években a vízilabda volt a csúcs Szolnokon, „szent és sérthetetlen” volt. Az 1964-es volt a háború után a hatodik bajnoki cím, ami a város életében nagyon nagy szó volt. A klub akkoriban a belügy dolgozóinak számított, nem kaptak hatalmas pénzeket, ugyanolyan rendőrfizetésük volt, mint mindenki másnak, de biztos állásnak számított.

A hanyatlás és az újjáépítés kihívásai

A hetvenes években nagy érvágást jelentett, amikor a csapatból, az utánpótlásból négyen vagy öten elmentek Szegedre. 1972-ben a csapat kiesett a második vonalban, abban az évben nem tudtak meccset nyerni, nyolc döntetlenjük volt. A Dózsa, a belügy kiszállt a szolnoki vízilabdából, megszűnt a támogatás, és egyre rosszabb lett a háttér. A városban akkor még nem volt megfelelő felsőoktatási intézmény, a fiatalok máshova mentek egyetemre, főiskolára, véget értek az aranynapok, hosszú időre. A kilencvenes évek elején, 1993-ban majdnem megszűnt a szakosztály.

A Vízügy évek: A mérsékelt szerepléstől a dobogóra való visszatérésig (1977-1990)

Az 1970-es évek végén és az 1980-as években a Szolnoki Vízügy fokozatosan építette újra magát. 1977-ben Bartalis István irányításával folytatódott a mérsékelt bajnoki szereplés, de Hasznos István, Földi László és Tóth Csaba „bevetésével” három játékos sikersorozata kezdődött, akik több mint egy évtizedig meghatározó szerepet játszottak Szolnokon, és olykor a válogatottba is bekerültek. A hetedik helyezett csapatban olyan játékosok szerepeltek, mint Ugrai, dr. Boros, Bogdán, Varga J., Cseh, Tóth I., Hasznos, Földi, Tóth Cs., Rekita, Berkes, Orbán és Pintér F.

1978-ban egy ponttal többet szerzett a Vízügy, mégis egy helyezéssel lejjebb, a nyolcadik helyen végzett, de így is a legjobb vidéki együttes lett a magyar vízilabdázás élvonalában. 1979-ben csak a Tatabányát sikerült megelőznie a csapatnak, de a bennmaradás biztos volt, mivel a következő évben felemelték az élvonal csapatainak számát.

Háromévi szünet után, 1980-ban ismét Urbán Lajos került az edzői kispadra, akinek vezetésével hatalmasat lépett előre a csapat. A legjelentősebb eredmény a Ferencváros elleni győzelem volt, erre 23 évi szünet után került sor. A Tisza, és az Alkotmány Kupában is megismételte két évvel azelőtti győzelmét a Vízügy.

Egészen jól indult a bajnokság 1981-ben Babarczi Roland vezetésével. Az éves leltárhoz tartozott, hogy Tóth István, Pintér István és ifjabb Hasznos István bemutatkozott a felnőtt válogatottban, Hegyvári, Sóskúti és Deák, valamint az ifjabb Hegmann az ifjúsági válogatottal bronzérmet szereztek az IBV-n. 1982-ben a csapat az ötödik helyen végzett, Tóth István pedig 63 góljával szép egyéni teljesítményt ért el.

Visszatérés a dobogóra és további sikerek

Hosszú szünet után 1983-ban ismét a bajnoki dobogón végzett a Vízügy. Leszerelt és visszatért a Honvédtól Pintér István, aki nagy erősítést jelentett. A 13 év után újra érmet szerzett csapatban Tóth I. 79 góllal volt a legeredményesebb játékos.

1984-ben félfordulós tavaszi bajnokságot rendeztek, ahol a Szolnok a harmadik helyen végzett csoportjában. Sporttörténeti eseménynek számított 1984 május 12-én, amikor a Damjanich uszoda száz nézője az első magyar női OB I-es mérkőzésnek lehetett szemtanúja, ahol a Szolnoki Vízügy SE az Eger SE csapatát 11:7-re győzte le. A folytatás már nem sikerült ilyen jól, a Vízügy az utolsó előtti helyen végzett az őszi bajnokságban.

Az 1984/85-ös bajnokságban Tóth Csaba visszatérésével gólerős játékos került a csapatba. Babarczi edző, aki ebben az évben megkapta a mesteredzői címet, sokrétű munkát végzett, melynek eredményeként a csapat bronzérmet szerzett.

1985/86-ban a Vízügy a tavaszi idényben egyetlen vereséget sem szenvedett, huszonegy pontot szerezve, 132 gólt dobva. Megszerezték a vidék legjobbja címet, és az MNK-győzelem révén ősszel nemzetközi porondra is kiléphettek. Tóth Csaba, a két Pintér és Hasznos klasszis játékosokkal rendelkezett a Szolnok, akik azonban elkerülték a válogatott vezetőinek figyelmét.

Az 1986/87-es bajnokság kezdete előtt Vasicsek az OSC-hez távozott, Hegmann pedig ugyanonnan visszajött Szolnokra. A csapat a KEK-ben a középdöntőig jutott, és a bajnokságban az első helytől csupán 2 ponttal lemaradva a tabella második helyére került. Babarczy Roland mesteredző a bajnokság befejezése után elkerült Szolnokról. 1987 nyarán a magyar válogatott Európa-bajnokságon ötödik helyezést ért el, melynek tagja volt Mohi Zoltán is.

Az 1987/88-as idény Mayer Mihály irányításával kezdődött. A bajnokság elején minden rendben ment, de a víz, a fedett uszoda hiánya, ill. dr. Mayer Mihály megbetegedése is rányomta a bélyeget a csapat szereplésére. Tavasszal az edző visszatért, és a szakosztály az 5. bronzérmét szerezte meg. Ifjabb Hasznos István, aki 25 éve volt az egyesület sportolója, jó játékkal búcsúzott az aktív játéktól, de később meggondolta magát, és egy időre visszatért régi sikereinek színhelyére.

Az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje

Az 1988/89-es bajnokságban a csapat a negyedik helyezésért 32 mérkőzést játszott. Dr. Mayer Mihály betegeskedése miatt Cseh Sándor, a csapat korábbi állandó játékosa vette át az irányítást. 1988 december elején elhunyt dr. Boros Ottó, egy korábbi nagy játékos. Az 1989/90-es bajnokságot megelőzően Isztambulban Nagy Tibor és Magyar István, két szolnoki fiú, aranyéremmel tért vissza az ifjúsági Európa-bajnokságról. A csapatban ekkor már hiányzott Pintér Ferenc és Hegmann, valamint a Svájcba szerződött Bogdán. Helyettük Magyar, Nagy T., Molnár és Lukács beépítése adott feladatot a vezető edzőnek. A bajnokság végén visszavonult Lengyel József, aki 1980-tól tizenegy bajnokságban 336 gólt lőtt.

A Szolnoki Dózsa napjainkban és az utánpótlás kérdése

A Szolnoki Dózsa az OB I. elődöntőjében kikapott a címvédő Ferencvárostól, így a folytatásban a bronzcsatában lesz majd érdekelt. Az OB I. középszakaszában a csapat a BVSC otthonában hétgóllal kikapott, de a Honvédot hazai medencében 14-9-re legyőzte, ezzel biztosítva helyét az elődöntőben. Szivós Márton együttese már biztos elődöntős, csak még az nem dőlt el, hogy a második, vagy a harmadik helyről kezdheti-e majd az éremcsatákat.

A szolnoki utánpótlás helyzete kihívásokkal teli, hiszen "nem könnyű a szolnoki fiataloknak, egy Varga testvérek, szerb világbajnokok által alkotott csapatba kellene helyhez jutniuk 18 éves koruk körül." Ezért hozták létre az OB I/B-s csapatot, hogy legyen játéklehetőségük. A gyerekek számával nincs gond, óriási az érdeklődés, de "azzal küzdünk, hogy kevés a szabad vízfelület". Ennek ellenére „nagy elégtételt a városnak, nagy lökést ad a szolnoki utánpótlásnak. Ha jól tudom, a következő évi csapat is alakul, ami arra ad következtetést, hogy nem egyszeri fellángolásról van szó.”

Szolnoki játékosok a magyar válogatottban

A szolnoki vízilabdának mindig is erős volt a kapcsolata a magyar válogatottal. A januári Európa-bajnokság után ismét a válogatottak játszák a főszerepet. A görögországi Alexandropuliszban rendezett világkupa divízió I-es tornájának rajtján a magyar csapat, két korábbi szolnoki játékossal - Nagy Ádám, Vismeg Zsombor - felállva, egy góllal jobbnak bizonyult a házigazdáknál. „Mint ahogy várható volt egész meccsen egymás nyomában loholt a két rivális, melyek legutóbb a belgrádi Eb elődöntőjében találkoztak, ahol mieink 15-12-re nyertek.” A magyar-görög meccseknél megszokottan a záró felvonás óriási izgalmakat hozott, a hazaiak 12-11-re vezettek, de korábbi szolnoki gólkirály Nagy Ádám egyenlített. "Sőt egy kivédekezett görög akció után öt másodperccel a lefújás előtt Vismeg Zsombor passzát a 65. válogatottságát ünneplő Burián Gergely értékesítette."

Varga Zsolt szövetségi kapitány szerint „mivel egyik csapat sem tudott néhány edzésnél többel készülni, tudtuk, azok a válogatottak érvényesülnek, amelyek kevesebbet hibáznak.” A magyar csapat győzelemmel nyitott a tornán, ahol a csoportkör után az első két-két helyezett alkot egy újabb kvartettet, és további mérkőzésekkel alakul ki a végső sorrend. A tornáról öt csapat jut a Sydneyben július 20-26. megrendezésre kerülő eseményre.

A történelem során is számos szolnoki játékos képviselte hazáját. Mohi Zoltán például 1987 nyarán részt vett az Európa-bajnokságon, ahol a magyar válogatott ötödik helyezést ért el. 1989/90-es bajnokságot megelőzően Isztambulban Nagy Tibor és Magyar István, ifjúsági korú vízilabdázókként aranyéremmel tértek vissza a török fővárosból.

tags: #prijnovic #szolnok #vizilabda

Népszerű bejegyzések:

• Szmodics Zeteny ügye a kerethirdetésben
• A Népstadion legendás FTC-Liverpool mérkőzései
• Zrena Zoltán sportélete és a kosárlabda
• Kihívások és gólok a magyar sportban
• Legújabb Juventus babapólók