Puskás Ferenc és az Aranylabda-szavazás vitatott története
Ha úgy véli, Lewandowskit meglopták idén, mit mond Puskás Ferencről az 1960-as Aranylabda-szavazás kapcsán? A FourFourTwo magazin 2013. januári számának Döglött akták rovatában a botrányos voksolás történetét idézték fel. Luis Suárez, a 77 éves legenda milánói otthonából emlékezett vissza az FFT kérésére: „Korábban voltak jobb éveim is, mint az 1960-as, de talán azzal érdemeltem ki az elismerést, hogy az ősszel a BEK-ben kivertük a címvédő, Puskás Ferenc vezérelte Realt.” Luis Suárez azt mondta az idei Aranylabda-választás után: odaadná a díját Robert Lewandowskinak.
Puskás Ferenc és az 1960-as Aranylabda-szavazás: a meg nem adott díj
Két nemzetközi sportújságíró beszélgetett 1960 őszén, miközben a France Football felkérésére épp az Aranylabda szavazócéduláját töltötték ki: „Figyelj, volt valami az idei BEK-döntőn?” „Nem tudom, nem láttam a döntőt.” „Ja, te sem? A világkupa-döntőt láttad?” „Nem, nem, a nővérem gyerekének a keresztelőjén voltam.” „Kár, mert én is lemaradtam róla. Spanyol bajnokikat szoktál nézni?” „Hülyülsz? Nincs kábeltévém!” Természetesen ez a párbeszéd a képzelet szüleménye, de szándékosan bizarr és cinikus: ha nem ilyen slendrián szakemberek szavazatán múlott 1960-ban, hogy ki kapja meg a France Football hatalmas presztízsű díját, az év legjobb európai játékosának járó Aranylabdát, akkor nem tudjuk elképzelni, hogyan fordulhatott elő, hogy nem Puskás Ferenc kezében landolt a díj.
Puskás Ferenc az 1960-as BEK-döntőben négy gólt vágott be az Eintracht Frankfurtnak. Alfredo di Stéfano meg hármat. A glasgow-i Hampden Parkban 7-3-ra győztes Real Madrid ötből ötször lett Európa első számú klubcsapata. Puskás Ferenc mindmáig rekordnak számító négy gólt rúgott a döntőben. Annak a Puskásnak a kezében, aki 1960-ban BEK-győztes lett a Real Madriddal, négy gólt szerzett a glasgow-i döntőn az Eintracht Frankfurt ellen 7:3-ra megnyert mérkőzésen (nem is beszélve az elődöntőben a Barcelonának rúgott háromról), két gólt vágott az uruguayi Penarolnak a világkupadöntőn (5:1-re nyert a Real), továbbá a BEK-nek és a spanyol bajnokságnak is ő lett a gólkirálya abban az idényben (a BEK-ben 12, a bajnokságban 28 góllal).
Ha valakinek a France Football szerkesztőségében egy csepp esze is van, akkor már azon a május 18-i estén odamegy Öcsi bá’-hoz és átnyújtja neki az 1960-as Aranylabdát. Ugyan mit kellett volna még tennie az Aranylabdához, ha ez is kevésnek bizonyult? Luis Suárez, aki megelőzte Puskást az 1960-as szavazáson, az 1959-60-as szezonban 13 gólt, az 1960-61-es szezonban pedig 10 bajnoki gólt szerzett, amint látjuk, feleannyit vagy még annyit sem rúgott, mint Öcsi bá’. A válogatottban Suárez 7 meccsen 3 gólt lőtt, ez sem egy aranylabdás teljesítmény. Puskás 1960-ban megnyerte a Real Madriddal a Bajnokok Ligája-előd Európai Kupát, és ő lett a kiírás gólkirálya 12 találattal. (Suarez az egész kiírás során mindössze 1-szer talált a hálóba, a Milan ellen.) A Barcelona, mely csapatnak Suárez a játékosa volt, az elődöntőig jutott és - némi történelmi párhuzam - a 2011-es évhez hasonlóan a Real Madriddal került össze. Puskás és Suárez közvetlen összecsapásából Öcsi bá’ jött ki győztesen: a Real oda-vissza verte a Barcát, Puskás mindkét meccsen gólt lőtt.
Európa Kupa döntő 1960 | Real Madrid 7-3 Eintracht Frankfurt
A szavazás körülményei és a politikai befolyás
Két korabeli sajátosság is hozzájárult ahhoz, hogy 1960-ban ne Puskás győzzön. Egyrészt sok szavazó elfogultsága, másrészt a politikai okok, amelyek a hidegháború idején az élet minden szegmensébe behatoltak. Az, hogy a különböző dátumokat ki dobta be, milyen szándékkal, vagy félreértés történt-e, rejtély, de amint látható, egyre szélesebb körben terjedt el a valótlan verzió. Az ankéton tizenhét voksoló vett részt, köztük öt a béketáborból és tizenkettő a vasfüggöny másik oldaláról.
Az ugyan nem bizonyítható, hogy a szovjet érdekszférába tartozó kelet-európai országokban tilos volt, vagy határozottan nem ajánlott a „disszidens” Puskás Ferenc nevét a szavazólapra vésni, de az mindenesetre tény, hogy a magyar szavazó, a Népszabadság sportrovatvezetője (cikkünk 2013-ban készült! - a szerk.), a France Football budapesti tudósítója, Lukács László „kifelejtette” Puskást a legjobb öt közül. A múlt rendszerben, amikor még néhány emberen kívül senki nem fért hozzá olyan listához Magyarországon amiből kiderül, ki hogyan szavazott az Aranylabdánál, sok városi legenda keringett a szavazás hátteréről.
A keleti blokkból a bolgár, a lengyel és a jugoszláv szavazó az első helyre tette Puskást, míg a magyar és a szovjet képviselő - Lukács László és Lev Filatov - egyáltalán nem vette őt figyelembe. A spanyol bajnokikat szoktál nézni? "Hülyülsz? Nincs kábeltévém!" Akkoriban egy sportújságírónak sokkal kevesebb lehetősége volt meccseket megtekinteni, mint manapság. Korunk futballszakírói a kanapén ülve távirányítóval a kézben vagy szélessávú internet révén gyakorlatilag bárhol, bármikor naprakészen képben lehetnek a topligákból, tudhatnak mindent a legjobb csapatokról és játékosokról. Akkoriban legfeljebb a „szemtanú” kollégák meccsekről írt beszámolóiból értesülhettek, élőben elsősorban rádiós közvetítéseken követhették figyelemmel a mérkőzéseket. Azok is inkább a hazai (ez esetben francia) pontvadászatról és egyes válogatott meccsekről tudósítottak. Egy szó mint száz: kevés személyes élményük lehetett a szavazó újságíróknak a játékosokról és így nagyobb mértékben kellett volna hagyatkozniuk az objektív tényekre, miszerint mi mindent ért el egyénileg és csapatával egy játékos az adott évben.
Hegyi Iván - aki 1987 és 1991 között képviselte hazánkat az Aranylabda-szavazáson - közeli munkakapcsolatban állt a már elhunyt Lukács Lászlóval, így megkérdeztük, tudja-e, miért nem fért be a magyar szavazónál Puskás az öt jelölt közé? „A szavazás körülményeit nem ismerem, de azt leszögezném, hogy Lukács Lászlóhoz hasonló, nemzetközileg elismert sportújságíró kevés volt eddig.” Luis Suáreznek is jó éve volt 1960-ban, de az ő esete nehezen állítható párhuzamba Messiével. A spanyol válogatottal el sem jutott a franciaországi Eb-re, klubcsapatával, a Barcelonával pedig ugyan megnyerte a spanyol bajnokságot és a Vásárvárosok Kupáját, de ez utóbbi sorozatban csatár létére csupán egyetlen gólt jegyzett.
Puskás pályafutása és az Aranylabda
Puskásnak egyébként sem volt szerencséje az Aranylabdával. Ha a párizsi szaklap néhány évvel korábban találja ki ezt az elismerést, az Aranycsapat kapitánya bizonyára többszörös aranylabdás is lenne, hiszen elképzelhetetlen, hogy az ötvenes évek első felében ne érdelte volna ki évről évre, így 1952-ben, a helsinki olimpiai aranyérem évében, vagy 1953-ban, a londoni 6:3 esztendejében, de akár 1954-ben is, amikor annak ellenére őt választotta a FIFA a svájci világbajnokság legjobb játékosává, hogy „csak” ezüstérmet nyert a magyar válogatottal, és sérülése miatt csupán három meccsen jutott szóhoz a tornán.
Puskás, mint ismert a két éves eltiltás után 1958-ban 31 évesen került a Real Madridhoz, kissé túlsúlyosan és az akkori idők értelmezése szerint túlkorosan. Öcsi bá’ azonban felvette a kesztyűt és kemény munkával visszaküzdötte magát a világ labdarúgásának elitjébe, ahova mindig is tartozott. Az elkövetkező években többször is spanyol bajnok, Európai Kupa (a BL-elődje) győztes volt. De még az Aranylabda 1956-os életre hívása után is teremhetett volna számára babér. 1956-ban negyedik lett a szavazáson, aztán az ország elhagyását követő kétéves FIFA-eltiltás letelte után, az 1959-es BEK-győzelem évében a hetedik, 1960-ban a második, 1961-ben pedig az ötödik legtöbb voksot kapta. Nagyon különös, hogy Panchót sohasem választották meg Európa legjobbjának, igazából nem is tudom az okát.
Az Aranylabda története és a magyar labdarúgók
A magyar labdarúgás nagy szerencsétlenségére a France Football szerkesztősége csak 1957-től kezdte el kiosztani az akkor még és sokáig a legjobb európai labdarúgónak járó elismerést. Elsőnek mindjárt az a Stanley Matthews kapta, akit az Aranycsapat az angol válogatottal együtt oda-vissza bucira vert még pár évvel korábban. Sajnos, a világverő csapatunk addigra történelmi okokból kifolyólag szétesett, de 1950 és 1956 között a csapat sztárjai - Puskás, Bozsik, Hidegkúti, Kocsis, Czibor - jó eséllyel egymás között osztotta volna meg minden évben az Aranylabdát.
Noha az akkori szavazási eljárás jóval nívósabb versengést tett lehetővé, mint a mai szisztéma, amikor már nemcsak újságírók szavazhatnak, hanem a nemzeti válogatottak szövetségi kapitányai és csapatkapitányai is (nemegyszer megmosolyogtató sorrendeket felállítva).
Rajta kívül Kubala László került be a támadó középpályások közé (többek közt Pelé, Maradona, Zidane, Platini, Di Stefano társaságában), a védekező középpályásoknál pedig Bozsik József lett nevezve (egy álomcsapat-szavazás kapcsán). Grosics itthonról került fel a listára. Bene hatszor is felkerült a listára. A marseille-i pótselejtező kudarca után háttérbe vonult. Törőcsik András kétszer is (1977-ben és 1981-ben) felkerült a France Football Aranylabda-szavazásának listájára. 1980-ban Fazekas lett Európa második legjobb góllövője. 1981-ben Nyilasi Tibor szerepelt a France Football Aranylabda-listáján.
Albert Flórián történelmi Aranylabdája 1967-ben
Ne lepődjön meg, ha december 4-én találkozik azzal az évfordulóval, hogy ezen a napon nyerte meg Albert Flórián az Aranylabdát 1967-ben. A legenda klubja, a Ferencváros hivatalos honlapján két évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg az 55. évfordulóra időzítve egy hír, az 50. évfordulót 2017-ben a Nemzeti Sport szintén december 4-én ünnepelte, a 24.hu is erre jutott, a magyar Wikipédia is úgy közli, hogy a Ferencváros centere ekkor nyert. Csakhogy ez nem igaz. Hogy még kuszább legyen a kép, 2007-ből találtunk olyan írásokat, amik a 40. évfordulón december 11-én elevenítették fel a Hercegszántóról indult Albert megkoronázását. Tény, hogy maga a szavazást lebonyolító France Football december 26-án hirdette ki a győztest, mert abban az évben éppen akkor jelent meg a magazin havi száma. (Ezt egyébként a vonatkozó angol nyelvű Wikipedia-oldal is jól írja, szemben a magyarral). Egy évvel korábban, vagyis 1966-ban december 27-én hirdettek győztest, egy évvel később pedig december 24-én lett eredménye a szavazásnak. (Akkoriban még naptári évet vettek alapul, 2022 óta már az adott futballszezont nézik.)
Az, hogy ezek a dátumok elterjedhettek, már csak azért is érdekes, mert annak a sztorinak a hitelességét, hogy Albert december 24-én, az MTI ügyeletes szerkesztőjétől, Boskovics Jenőtől értesült a nagyszerű hírről, eddig senki sem vitatta, pláne, mert maga az érintett mesélte el. Albert úgy emlékezett vissza, hogy a felesége, Bársony Irén vette fel a telefont, és a vonal túlsó végén lévő Boskovics azt kérdezte tőle, hogy Európa legjobb focistájának a feleségével beszél-e. A színésznő alig kapott levegőt, nyomban átadta a kagylót Albertnek, ő is hitetlenkedett - elvégre Puskás az 1960-as BEK-döntőben elért négy gólja ellenére sem tudta megnyerni ezt a szavazást -, de az újságíró felsorolta a szavazókat és a végeredményt, így a csatár végül elfogadta, hogy valóban kap egy nem várt ajándékot a fa alá.
Albert Flórián labdarúgó a legjobb európai labdarúgónak járó Aranylabda-díjjal, melyet 1967-ben eddig egyedüli magyarként megkapott. Pályafutása alatt (1952-1974) csak a Ferencvárosban játszott, összesen 537 mérkőzésen lépett pályára, 383 gólt szerzett. Tizenhét évesen mutatkozott be a zöld-fehéreknél, első bajnokiján két gólt szerzett. 1959-ben mutatkozott be a válogatottban, harmadik meccsén három gólt szerzett. Összesen 75 alkalommal játszott a nemzeti együttesben, ezeken 31 gólt ért el. Az egyetlen magyar játékos, aki elnyerte az Aranylabdát (1967), a Nemzet sportolója. Kétszer volt az év magyar labdarúgója, 1966-ban a BEK, 1962-ben a világbajnokág gólkirálya. Pályafutásának egyik legjobb éve az 1967-es volt, de már 1962-ben is járt világbajnokságon és lett ott társgólkirály. 1966-ban is a negyeddöntős csapat oszlopa volt Albert, akit 2004-ben a nemzet sportolójának választottak.
Az 1967-es szavazás eredménye és fogadtatása
A szavazásban 24 ország vett részt, minden nemzetből egy újságíró szavazott, és három nevet kellett megjelölnie. Összesen 34 játékos kapott szavazatot, Albert kimagaslott a mezőnyből. A 28 pontos különbségről sokatmondó, hogy egy évvel korábban mindössze egy pont döntött. Így alakult az élcsoport, aminél Farkas János helyezése is figyelemre méltó:
- Albert Flórián (Ferencváros) 68 pont
- Bobby Charlton (Manchester United) 40 pont
- Jimmy Johnstone (Celtic Glasgow) 39 pont
- Franz Beckenbauer (Bayern München) 37 pont
- Eusébio (Benfica) 26 pont
- Tommy Gemmel (Celtic Glasgow) 21 pont
- Gerd Müller (Bayern München) 19 pont
- George Best (Manchester United) 18 pont
- Igor Csiszlenko (Dinamo Moszkva) 10 pont
- Farkas János (Vasas), Sandro Mazzola (Internazionale), Pirri (Real Madrid) 8-8 pont
Albert sikerének értékét növelte, hogy az előző évben győztes Charlton lett a második, az 1966-ban második Eusebio az ötödik helyre szorult. Mivel 1967-ben a magyar válogatott öt győzelem mellett egyszer kikapott, és Albert ezeken csak egyszer volt eredményes, nyilvánvalóan nem a címeres mezben elért teljesítménye alapján került az első helyre. Albert a magyar bajnokságban kiemelkedően játszott, 27 meccsen 28-szor volt eredményes. Az NB I. akkor lényegesen magasabb polcon volt, mint a hetvenes években vagy később, a France Football hetente beszámolt arról, mi történt egy-egy fordulóban.
A francia szaklap címlapján természetesen ott volt a magyar klasszis, egy képet is mellékeltek róla. A vezércikkben, aminek az Intelligencia, elegancia, előkelőség címet adta maga a főszerkesztő, nem fukarkodott a jelzőkkel, úgy dicsérte Albert kivételes képességeit. A fotó már csak azért is példaértékű, mert a magyar sajtóban elfelejtették képpel együtt méltatni a magyar futball egyik, míg a játékos legnagyobb egyéni sikerét. Mindez már előrejelzi, mennyire disszonánsan álltak ehhez a sikerhez itthon.
Maga a hír, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a magyar futball nagy nemzetközi elismerése is volt, a korabeli Népsport december 28-i (26-án még nem dolgozott a nyomda és a szerkesztőség) címlapjának az aljára került, mert felül a III. téli úttörő olimpia foglalta el a helyet. A Népszabadság pár sorban emlékezett meg Albert eredményéről, de még címbe sem tette az elismerést a sportoldalon. A Magyar Nemzet sportrovatának első híre a B válogatott újabb két győzelme volt, aztán Európa legjobb labdarúgója: Albert Flórián címmel adta hírül a szavazás végeredményét. Nagyszerű alkalom lett volna, ha a szovjetek elleni Eb-selejtező előtt kerítenek erre sort 1968 májusában, de azt nem engedte a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetése. Albert ráadásul sérült volt, ezért azt találták ki, hogy a meccs estéjén a Gundel étteremben lesz a ceremónia. A képek és az interjú el is készült, de azt eszébe sem jutott lefordítani bárkinek.
tags: #puskas #france #footbal #szavazasd
