A Puskás Aréna egyházi megáldása: ünnep vagy ellentmondásos gesztus?
A Puskás Aréna, mint a magyar sport és nemzeti büszkeség egyik jelképe, átadását követően egy különleges eseménynek adott otthont: egyházi megáldásra került sor, melyen számos vallási vezető és kormányzati tisztviselő is részt vett. Az ünnepélyesnek szánt ceremónia azonban nem maradt kritikák nélkül, és széles körű társadalmi párbeszédet indított el a stadionberuházásokról, az egyházak szerepéről és a nemzeti identitás kérdéseiről.
A megáldási ceremónia részletei
Németh Sándor egy kép kíséretében rövid összefoglalót is adott az eseményről, a stadion megáldásáról, ahol igazi egyházi nagyágyúk vonultak fel - a fotó szerint Némethen kívül Köves Slomó, az EMIH főrabbija és Fabiny Tamás evangélikus püspök is.
„Ma került sor a Puskás Arénát megszentelő és megáldó összejövetelre, melyet Fürjes Balázs kormánybiztos nyitott meg.
Öt egyház képviselői mondtak áldást az új stadionra, és a rendezvény végén a római katolikus egyház képviselője szentelte fel az Arénát. Az eseményen a kormány tisztségviselői, köztük Soltész Miklós államtitkár is részt vettek."
A 200 milliárdos beruházás és a „stadion” szó konnotációi
A szerző a dagályosságot maga mögött hagyó, már az ízléstelenség határait súroló cikkében in concreto a 200 milliárd körüli költséggel felhúzott Puskás-stadionban lezajlott ceremóniáról fejtette ki gondolatait, kb. mintha egy másik világból jött volna.
Ebben az országban a "stadion" szónak sajátos konnotációi vannak. De itt ezen a blogon is épp legutóbb szemezgettünk a stadionok áraiból -- mi más, mint a nemzeti büszkeség ürügyén.
Kritikák és az egyházak szerepének megkérdőjelezése
Tehát abból, hogy szerző (GTG) elég szégyentelenül az isteni gondviselést idézi meg, nagyon úgy tűnne, hogy ez jelentős mértékben a stadionokból és a taopénzekből élő NER-oligarchiát kegyeli, kevésbé az adófizetőket, akik állják a cechet.
De természetesen nincs itt szó semmilyen gondviselésről (a stadion körül biztosan nincs).
A díszes (fő)papi sereglet az üres betonkaréjban a groteszken túl már az abszurditás határát súrolja egy olyan rezsimben, amely az egyházakat célzott támogatásokkal tartja mézesmadzagon (és egyúttal gyeplőn, ezek mind klisék ebben az országban, már leírni őket is hányinger-közeli állapotot ér), az egyházak meg sporadikus megnyikkanásaik mellett széles vigyorral kántálják, amit megrendel tőlük a világi Felsőség; abban a rezsimben, amely nevezett szurkolókat (és nem szurkolókat) kiforgatja a vagyonukból és a választott méltóságok naponta szegnek meg minden létező pietást és vallási előírást -- miközben úton-útfélen, minden kanyarban (sic!) ezekre hivatkoznak.
Ilyen körülmények között a műsoraival életét a tömegszórakoztatásra berendező szerző (GTG) csak egy újabb regiszterét kezdi használni az amorális népbutításnak: a "családjaikhoz hazatérő építőmunkások", a "magasba kúszó nemzeti lobogó", a "nemzeti imádság együtt éneklése", a "magyar labdarúgó válogatottnak új otthont adó" (ti. Mi a stadion nekem ma?).
tags: #puskas #stadion #egyhazi #aldas
