Pusztainé Erika: A Kézilabda Kapuslegenda és Az Utánpótlás Jövőjének Alapköve
Pusztainé Erika, egykoron a kézilabda pályák rettegett kapusa, ma már az utánpótlás nevelésében kamatoztatja évtizedes tapasztalatait. Pályafutása során nemcsak sikereket halmozott, hanem példát mutatott kitartásból és a sport iránti elkötelezettségből. Tekintsük át utazását a Debrecen bajnokcsapatának kapujából egészen az utánpótlás kapusedzői posztig.
Pályafutásának Kezdetei és Az Első Lépések Debrecenben
Mai mércével nem kezdtem túl korán a kézilabdát. Hetedikes koromban mentem először edzésre, Ózdon. Magasságom miatt átlövő poszton kezdtem, de hamar kiderült, „béna” vagyok hozzá. Beálltam a kapuba, és ott ragadtam. Ez a döntés egy olyan karrier kezdetét jelentette, amely tele volt sikerekkel és emlékezetes pillanatokkal.
Huszonegy éves voltam, amikor a Debrecen megkeresett, Komáromi Ákos hívott a csapathoz. Rengeteg pótolnivalóm volt, nagyon sok mindent nem tudtam annyi évesen. Akkoriban Tóth Ildi volt az egyetlen kapus. Mögé hoztak második kapusnak. Az első év, szinte úgy telt el, hogy alig védtem, ellestem Ilditől a trükköket, fizikálisan megerősödtem. Egy egészséges versenyszellem, rivalizálás alakult ki köztünk. Az ember eljut odáig, hogy elismeri azt, aki előtte áll a kapuban, az jobb nála ez motivált, hogy jobb legyek.
Pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzése a Győr elleni volt: Pont a Győr elleni meccs, amelyiken bajnokok lettünk, akkor álltam először kezdőként a kapuban. Ez a mérkőzés fordulópontot jelentett a karrierjében.
A Bajnoki Cím és A Debreceni Évek
A debreceni időszak Pusztainé Erika életének és sportkarrierjének meghatározó része volt, ahol nem csak sportsikereket ért el, hanem magánélete is kiteljesedett.
Ózdon találkoztunk, Tamás is kézilabdás volt. Én úgy jöttem ide novemberben, mint Kalocsai Erika. Tamás akkor katona volt, amikor februárban leszerelt idejött játszani ő is Debrecenbe, 1984 nyarán volt az esküvőnk. Ez egy sportszerelem, a pálya mellett összebandáztunk, és úgy is maradtunk. Ő majdnem tíz évet játszott a Dózsában. Együtt élte meg a csapat a legnagyobb sikereket.
Kézilabda: Magyarország-Olaszország 30–19 | összefoglaló
És jött a bajnoki cím. Bár nem indult túl jól az 1987-es év. Az első fordulóban kiestetek a KEK-ből. Az első nemzetközi meccseken nem voltunk rutinosak. Az is nagy szó volt akkor, hogy vidéki csapatként nemzetközi porondra léphettünk. A nemzetközi szereplés új kihívások elé állította a csapatot.
Akkor még az Oláh Gábor utcai stadionban játszottunk, csak a nagy meccsekre mentünk át a Hódosba. Imádtuk az Oláh Gáboron játszani. Kicsi volt a tér, csak az egyik oldalon voltak lelátók, de a szezon végé felé, akkora volt az érdeklődés, annyi szurkoló volt, hogy már szinte a pályán is álltak. A Hódos ehhez képest nagy volt, más volt a talaj, a térdfájósok nem szerettek ott játszani. A csapat és a szurkolók közötti kötelék mindig erős volt.
Az a csapat majd tíz évig együtt játszott. Együtt éltük meg a fiatalságunkat, szinte több időt töltöttünk együtt, mint a családunkkal. Harmincegy éves koromig játszottam a Lokiban, kis kihagyásokkal. Sokat jelentett az, hogy debreceniek vagyunk, hogy a Debrecenért játszunk.
A szurkolói visszajelzések és a meccsek dinamikája hozzátartozott a mindennapokhoz: Ha gyengébben ment valakinek, akkor azért hallottuk a lelátóról, hogy kapuscsere, kapuscsere. Persze, azt érzi az ember, hogy nem jó, amit éppen csinál. De (Komáromi) Ákos ezt mindig nagyon hamar lereagálta. Cserélgetett bennünket Ildivel. Az, hogy valakit szidtak volna, vagy engem szidtak volna, ilyenre nem emlékszem. A nehéz pillanatok ellenére a sportsikerek domináltak.
Egy fájó meccs volt, de az már a pályafutásom vége felé, amikor kupameccset játszottunk a franciákkal, itthon nyertünk nyolc góllal, kint viszont nagyon kikaptunk. De ezeken át kell lendülni, és a pályafutásom nagy része rendkívül sikeres is volt. 1993-ig voltam a Lokinál, utána Derecskén játszottam, majd harmincnégy évesen, megkeresett a Fradi akkori edzője, és felköltöztünk Budapestre. Egy szezont játszottam ott. Nekem ez olyan volt, mint amikor egy harmincvalahány éves nőnek felajánlják, hogy szerepeljen a Playboy címlapján. Egy év után hazajöttünk.
Komáromi Ákos: A Mentor és Példakép
Komáromi Ákos edzői munkája és emberi hozzáállása mély nyomot hagyott Pusztainé Erika pályafutásában.
Említetted Komáromi Ákost. Ő hozott a csapathoz. Milyen volt a viszonyotok? Ákos együtt tartott bennünket. Pont a napokban mondtam valakinek, mert hallom, miképp beszélnek edzők manapság, hogy Ákos egy úriember volt, soha nem káromkodott. Nekem anyám után Ákos adta a legtöbbet, úgy emberileg, mint példaképként. Mondjuk, ezt én inkább utólag érzem, mert akkoriban nem tudtam így ezt megfogalmazni, mert néha haragudtam rá, amiért épp nem védtem, vagy nem annyit védtem. Az ő kezei alatt lettem igazi kapus.
Átmenet a Civil Életbe és Az Edzői Hivatás
A sikeres játékoskarrier lezárását követően új kihívások elé nézett Pusztainé Erika, ám a sporttól sosem szakadt el teljesen.
A sikerek, a sportsikerek után, milyen volt kilépni a civil életbe? Amikor vége van, akkor a civil életben nem találja könnyen a helyét az ember. Csak áll, és nem tudja, hogy merre induljon. Nem volt tervem a civil életre, ráadásul a férjem is sportoló volt, így egyszerre kellet kitalálnunk, hogyan tovább. A kihívások ellenére megtalálta a visszautat a szeretett sportághoz.
Több év kihagyás után szerettem volna visszatérni a kézilabdázáshoz, megkerestem Csapó Erikát, és az utánpótlás kapusok edzője lettem. Elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot is. Az első edzés furcsa volt, mert hiába töltöttem huszonöt évet a kapuban, edzőként teljesen más. Szeretek fiatalokkal dolgozni, és jól érzem magam.
A Megmaradó Elismerés és A Csapatszellem
A sokéves munka és a sportsikerek gyümölcse a mai napig érezhető Pusztainé Erika életében, a szurkolók emlékezetében élénken él.
Harminc éve lettetek bajnokok. Megismernek még az utcán? A szurkolók szeretete a mai napig elkísér, pedig harminc éve lettünk bajnokok, de a mai napig felismernek. A kilencvenes évek EHF sikerei óriási nyomot hagytak bennem is, a szurkolókban is. Magára az érzésre is jó emlékeznem, hogy akkor volt egy ilyen banda, akiken látszott, hogy együtt vagyunk, jóban vagyunk, szeretjük egymást, küzdünk egymásért, örülünk egymás góljának és sikerének. Cs.
tags: #pusztaine #erika #utanpotlas #kapusedzoje
