Raduly József – A Gulágtól az Aranycsapatig, öt évtized hűséggel

Raduly József, a magyar labdarúgás egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek életútja a huszadik század viharos eseményeit tükrözi. A Gulág borzalmait túlélve, megtörhetetlen akarattal és tehetséggel lett válogatott futballista, majd a Vasas legendája. Története az emberi kitartás, a sport iránti szenvedély és a hűség példája.

A Gyermekkor, a Háború és a Gulág

Raduly József 1927. május 6-án született Budapesten, majd családjával fiatalon Balatonszárszóra költözött, ahol gyermekkorának nagy részét töltötte. Itt, Balatonszárszón még Attila Józseftől is kapott mosolyt, barátságos integetést.

Pályafutása a budapesti Kőbányai TC-ben kezdődött, majd futballozott a Fűszért csapatában is, 1944-ben pedig a Gammába igazolt. Edzett a Ferencvárosban is. Még kamaszként, 18 éves kora előtt erőszakkal besorozták a Hunyadi páncélosokhoz, amely az SS alá került. Ezt követően amerikai fogságba esett, de a "jenkik" nem marasztalták, hazaküldték volna. Azonban még Németország területén elfogták a szovjetek.

1945 májusában szovjet hadifogságba került, ahonnan hat és fél év után, 1950 decemberében, illetve a szöveg más része szerint 1951 végén szabadult. Ez idő alatt 18 és 24 éves kora közötti, egy emberi élet talán legszebb éveit töltötte a szovjet fogolytáborok valamelyikében, a Gulágon. Lélekölő volt megélni, hogy ugyan itthon vagyunk végre, de továbbra is rabként kezelnek, fogva tartanak.

A Megpróbáltatásokkal Teli Hazatérés és Az Újrakezdés

Raduly József 1951 végén térhetett haza. Annak ellenére, hogy idehaza akkor a legsötétebb Rákosi-korszak tombolt, mégis megindító emlékeket ébresztett benne repatriálásának felidézése. Vonattal hozták őket, és késő este, vagy inkább már kora éjjel érkeztek meg a magyar határra, Záhonyba. „Hirtelen hatalmas reflektorokat kapcsoltak fel, és golyószórókkal a levegőbe lőttek a határőrök. Amúgy se hittük, hogy ez tiszteletünkre történik, de röviddel utána ránk parancsoltak, hogy ne merészeljük elhagyni a vagonokat, mert tüzelni fognak” - emlékezett vissza Raduly. Fegyveres kísérők szálltak fel a vonatra, akik egészen a Keleti pályaudvarig kísérték őket.

A hazatérés után még az ÁVH is vizsgálódott, ami mintegy három hónapig is eltartott. Ez idő alatt is fogva tartották, földön, szalmán aludt, és az élelmezése sem volt sokkal jobb, mint a Szovjetunióban. Végül egy reggel az egyik őr kereste név szerint, és közölte vele, hogy menjen haza, majd otthon borotválkozik meg. „Földöntúli boldogság szállt meg” - mondta. Egészen este 6 óráig az irodán váratták, étlen-szomjan, ami rosszabb volt a bizonytalanság és a félelem miatt, hogy talán mégsem engedik el. Ám este végül kiengedték mégis.

Természetesen a családjához igyekezett, minél előbb szeretett volna otthon lenni. Idős szüleit nem akarta váratlan traumának kitenni, ezért nővére és sógora segítségét kérte. „Amikor bementem az ajtajukon, háttal állt az ajtónak a nővérem. Amikor megfordult, kiejtette a fakanalat a kezéből. Odaszaladtam hozzá, s percekig szótlanul öleltük egymást” - mesélte Raduly. Sógora motorral vitte haza, hogy szülei felkészülhessenek a hazatérésére. Az ajtó előtt állva, a sógora megkérdezte apját: „Fater, hazahozzam a Józsit?”. Apja lélegzete is elakadt, majd miután sógora kinyitotta az ajtót, belépett. Ez a pillanat, a szüleivel való újbóli találkozása, közel 70 év elteltével is elérzékenyíti az egykori válogatottat.

A hazatérés után nem sokat tétlenkedett, 1952 elején munkába állt a Budapesti Szállítási Vállalatnál. Ahogyan kitavaszodott, egyre erősebben feltámadt benne a futball iránti vágy is, így elkezdett csapatot keresni magának. A Szentlőrinci AC-nál jelentkezett, de ott meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Játszott egy kicsit a Füszért csapatánál, majd végül a Postáshoz került, amelynek csapata éppen akkor egyesült a SZAC-cal. Itt indult újra a futballkarrierje, az idény első mérkőzésén, 1952 februárjában már az NB I-ben futballozott a Diósgyőr ellen, góllal járulva a 3:2-es idegenbeli győzelemhez. A Bp. Postás csatársora így állt fel: Raduly, Szabó III, Csernai, Bihari, Majercsik. A centerből később a Bayern München BEK-döntős edzője lett.

A Vasas Legendája és az Aranycsapat

A Postásban nyújtott teljesítménye alapján felfigyeltek rá, és neve több helyen is felmerült. Szíve a Ferencvároshoz húzott, hiszen gyermekkorától fogva nekik szurkolt, de a klub párttitkár vezetője, Száraz István megvétózta, hogy oda kerülhessen. Nem sokáig maradt azonban így sem parlagon a tudása, mert a Fradi elutasításáról tudomást szerzett a magyar labdarúgás későbbi edzőfejedelme, az erdélyi származású Baróti Lajos. Baróti Lajos, aki kiemelkedő szaktudása és emberi kvalitásai okán annak ellenére is rangot tudott kivívni magának, hogy nem volt kommunista, a Fradi elnökének elutasító döntése után Raduly József hóna alá nyúlt. Két idényt töltött a postásoknál, aztán Baróti Lajos átvitte a Vasashoz.

A Vasas befogadta, és annak ellenére, hogy Raduly hívő és nemzeti érzelmű ember volt, a baloldali klub a második családjává vált. Baróti Lajos bizalmának köszönhetően a kezdetektől megkapta a játéklehetőséget. Raduly József meghálálta a bizalmat edzőjének. Szélvészgyors elfutások és remek centerezések, fontos gólok jellemezték szélsőjátékát, amelyeknek köszönhetően csakhamar alapembere lett a Vasasnak. Összeállt a Raduly, Csordás, Szilágyi I, Teleki, Illovszky összetételű támadósor, amely klubszinten nemzetközi összevetésben is a legjobbak közé tartozott.

Angyalföldön történelmet írt, hiszen tagja volt 1955-ben a klub első kupagyőztes, 1956-ban az első Közép-európai Kupa-győztes és 1957 tavaszán az bajnokcsapatának. Az 1955-ös kupadöntőben a 3-2-re megnyert meccsen gólt szerzett a Puskás Ferenccel felálló Budapesti Honvéd ellen. Egy évvel később kétszer vette be a Rapid Wien kapuját a 9-2-es Vasas kiütéssel zárult Közép-európai Kupa-döntő harmadik mérkőzésén. Az egyik legemlékezetesebb emlék azonban minden kétséget kizáróan az 1957/58-as szezonban produkált BEK-menetelésük, ahol egészen az elődöntőig jutottak. A világhírű Real Madrid ellen ugyan összesítésben kikaptak és nem kerültek be a fináléba, de a Népstadionban aratott Real elleni győzelem örök emlék maradt. Összesen hét bajnoki idényben 133 mérkőzést játszott, 21 góllal.

A Vasas csapatában való kitűnő játéka és jó formája révén az 1954-es világbajnokság után Raduly József neve felmerült a válogatottnál is. Pályára lépett a világhírű Aranycsapatban, és mára - utolsó mohikánként - ő az utolsó élő tagja volt az egyetemes futballtörténelem egyik legjobb válogatottjának. Két alkalommal, 1955-ben játszott az A-válogatottban, a Svájc elleni Európa-kupa-mérkőzésen és Svédország elleni barátságos mérkőzésen, és nem meglepő módon mindkét alkalommal győzött a magyar csapat. Ugyanakkor fájó emlékeket is ébreszt benne, mert rajta kívül álló okok miatt nem lehetett annyiszor válogatott, amennyiszer talán lehetett volna. Amikor vége lett a második válogatott mérkőzésének (Svédország ellen, a Népstadionban), Sebes Gusztáv utánaszólt a folyosón: „Hé, Hunyadi, jöjjön ide!” Raduly - abszolút tisztelettel, de mégis - szólt neki, hogy ne haragudjon, van rendes neve, őt Raduly Józsefnek hívják. Ekkor Sebes közölte, hogy ne számítson több meghívóra, és már a margitszigeti közös vacsorán sem kell megjelennie. „Nagyon, de nagyon fájt ez a megalázás, de a Vasassal elért sikerek, és az, hogy klubomban teljes értékű csapattagként és emberként kezeltek, kárpótolt” - mondta Raduly.

Pályafutása Után: Edzői Karrier, Elhivatottság és Öt Évtized Hűség

1959-ben egy lábtörés vetett véget élvonalbeli pályafutásának. Kicsit játszott még a „kettőben”, de az már nem volt az igazi. Raduly József 35 éves korában, 1962-ban vonult vissza az aktív játéktól. Bár a csukát szögre akasztotta, szerelmétől, a futballtól ezután sem szakadt el. Több évtizeden keresztül dolgozott edzőként, foglalkozott fiatalokkal nevelőedzőként és felnőtt csapatok vezetőedzői teendőit is ellátta. Irányította a BKV Előre és a Vasas ifjúsági csapatainál, a Csepel Autó (amelyben futballozott is egy keveset), az ÉGSZÖV MEDOSZ és a Szigetszentmiklós együtteseit. Illovszky Rudolf segítőjeként részese lehetett a klub utolsó bajnoki címének megszerzésében, 1977-ben.

Kapcsolata, kötődése a Vasashoz máig élt, a klub tiszteletbeli elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett. A szeretet és megbecsülés nem egyoldalú volt, mert a klub is időről-időre kifejezte a megbecsülését felé. Kilencvenedik születésnapja alkalmából ünnepséget szerveztek, ahol Markovits László klubelnök személyesen köszöntötte fel, a másfél éve átadott új, impozáns Vasas-stadionban pedig az egyik szektor a nevét viseli. Külön megtisztelő volt, hogy az új stadion avatóján ő végezhette el a kezdőrúgást. A Vasas meccsei mellett rendszeresen kilátogatott a Puskás Akadémia meccseire is. Ott az első pillanattól fogva kapott tisztelet, megbecsülés jóleső érzéssel töltötte el, az pedig külön is megtisztelő volt, hogy a miniszterelnök is ismerte és megsüvegelte a pályafutását.

Hiába, hogy immár betöltötte a 93. életévét (2020-ban), Raduly József még aktív, életvidám ember volt. Beszélgetései során kiemelte, hogy maximálisan betartotta a vírushelyzet miatti előírásokat, de mindvégig nagyon hiányzott neki a pályák és a meccsek hangulata. Még 90 évesen is azt mondta, fizikailag és szellemileg is jól van, nemrég még maga vezette a saját autóját. Amikor jó kedvéről, életigenlésének titkáról kérdezték, rövid gondolkodás után kerek összegzést adott életéről:

„Annak idején, még Balatonszárszón mosolyt, barátságos integetést kaptam József Attilától. Pestre kerülvén a Mária Valéria-telep-Wekerle-telep gyermekrangadókon Puskás Ferenc és Bozsik József ellen játszhattam. A fogságból hazatérve nagy szerelmemnek, a futballnak szentelhettem az életemet, és a klubsikerek mellett eljutottam a válogatottságig is. Feleségemmel öt évtizede vagyunk társak, jóban-rosszban, egykori klubomnál, a Vasasnál máig megbecsülnek. Vagyis: annak ellenére, hogy fiatal éveimből hat és felet szovjet fogságban kellett eltöltenem, mindvégig érezhettem és érzem ma is a Jóisten gondviselő szeretetét.”

Raduly József 2022. március 21-én, 94 éves korában távozott az élők sorából. Öröksége, a megtörhetetlen akaraterő és a sport iránti elkötelezettsége máig példaként szolgál.

tags: #raduly #jozsef #labdarugo #felesege

Népszerű bejegyzések:

• Kreatív és humoros kosárlabda logók
• A kapus távolmaradásának okai és következményei
• Barca-Levante rangadó összefoglaló
• kilenc évtizednyi szentesi vízilabda
• A Vasas 1965-ös diadala