A magyar foci megjelenése a filmvásznon: sport, propaganda és a "Kell egy csapat!"
A magyar labdarúgás és a magyar filmgyártás helyzete között találhatunk némi párhuzamot: sajnos a világ elhaladt mellettünk. Akár erőltetett, akár nem ez az analógia, tény, hogy a filmvászonról is lekerült a foci, mint népszerű téma, és ilyen témájú filmek a "hőskorból" származnak vagy erről az időszakról szólnak.
Néhány későbbi sikertől eltekintve a magyar labdarúgásnak ez az időszaka az 1970-es évek közepén lezárult, a foci is eltűnt a filmvászonról. Szeretjük vagy sem, nagy része ezeknek a filmeknek a szocialista időket idézi, még a legkésőbb készült is több, mint fél évszázadra kalauzol vissza minket a (sport) történelemben. Némelyik azt mutatja, hogy milyenek voltak az 1950-es évek, némely pedig azt, milyennek szeretnénk visszatekintve látni.
Tény, hogy a sport, a szórakozás és a propaganda kétségtelenül kéz a kézben járt, ezért elég ezekre a filmekre kortörténelmi relikviaként tekinteni, nem pedig filmtörténeti csúcsteljesítményként. Nézzük tehát, melyik magyar filmekben játszik főszerepet a manapság inkább pejoratív jelzőként használt "magyar foci".
A magyar foci filmes aranykora
A sportoló falu (1953) - A propaganda ereje
Keleti Márton filmje a klasszikus propaganda film, amiket a rendező futószalagon szállított ebben az időben, ahol az ideológiai mondanivaló háttérbe szorítja a cselekményt. Teleki Jóska (akit a magyar válogatott labdarúgó, edző, az Újpesti Dózsa játékosa, a Szusza Ferenc Stadion névadója, Szusza Ferenc alakít) az állami üzem ünnepelt labdarúgója, de mivel munkáját elhanyagolja, szocialista brigádjuk lemarad a munkaversenyben. Emiatt konfliktusba kerül az élmunkás, de nem sportbarát Rácz Pistával (Soós Imre).
Pista később megismerkedik Jóska húgával (Teleki Marika szerepében Ferrari Violetta) és a kedvéért sportolni kezd. Hamarosan beleszeret a sportba és Marikába is. Ő lesz az üzem sportfelelőse és felhívja a figyelmet nem csak az élsport, hanem a tömegsport fontosságára. Példamutatása alapján a gyár egyre több munkása kezd aktívan sportolni. A film mellékszerepeiben is olyan színészlegendákat láthatunk, mint Görbe János, Latabár Kálmán vagy Gózon Gyula.
A Szusza Ferenc (1923 - 2006) 24 válogatott mérkőzésen szerepelt 1942 és 1956 között és 18 gólt lőtt. Minden idők egyik leggólerősebb magyar válogatott csatára. 1978-1979 között Spanyolországban, a tavaly Bajnokok Ligája döntős Atlético Madrid-nál edzősködött.
A csodacsatár (1956) - Futballkomédia Puskás Öcsivel
Az 1956-os A csodacsatár sem tekinthető kiemelkedő filmalkotásnak, csupán egy szórakoztató vígjáték a labdarúgással kapcsolatban. A sport és a politikai áthallásait állítja a középpontba, rávilágítva a foci propaganda szerepére. Érdekes azonban majdnem 60 év távlatából megnézni ezt a filmet, nem kevés tanulsággal szolgál sok szempontból: a politikai hazugság, akarnokság és korrupció, hogy fonja körbe az egyik legszebb csapatsportot.
A történet egyszerű és könnyen befogadható: Futbólia nevű kitalált állam vezetői elhatározzák, hogy az ország gyengélkedő válogatottjához elrabolják a világhírű magyar csodacsatárt. A feladattal Duca tengernagyot (Ungváry László) bízzák meg, aki követi a Svájcban játszó magyar csapatot. A válogatott körül őgyeleg a két nyugaton élő magyar szélhámos, munkakerülő lecsúszott művész Bruno (Feleki Kamill) és Jóska (Pongrácz Imre). Jóskát véletlenül lefényképezik a csapattal, és Duca tengernagy tévedésből őt raboltatja el.
Amellett, hogy a főszerepekben és mellékszerepekben is kiváló szereposztásnak örülhetünk, mint Kiss Manyi (Aurélia), Mányai Lajos (Venturo kapitány), Schubert Éva (Művésznő), Sinkovits Imre (Riporter) és Gózon Gyula (Miniszterelnök), mellett a legnagyobb magyar labdarúgó legenda, Puskás "Öcsi" Ferenc (1927 - 2006) alakítja a csodacsatárt. Ha másért nem, az ő feltűnése miatt érdemes megnézni a filmet, a rövid interjúja mellett egy korabeli meccsből is láthatunk részleteket.
Puskás hungary
Két félidő a pokolban (1961) - Futball a háború árnyékában
Nem tudok még egy magyar filmről, amelynek története egy sztárokkal megtűzdelt hollywood-i remake-kel folytatódott volna, nos az 1961-es Fábri Zoltán filmet, 1981-ben a többszörös Oscar-díjas John Huston Menekülés a győzelembe címmel újraforgatta (Max von Sydow-val, Michael Caine-nel, Sylvester Stallone-val és Pelé-vel a főszerepben).
Ebben a listában, minden hibája mellett talán a legjobb és legmélyebb mondanivalójú alkotás, amely a II. Világháború végének vészterhes időszakába kalauzol minket. A kritikusokat is megosztotta a film, egyrészt „nagyerejű, hatásos, ám végeredményben eszmeileg erősen vitatható” alkotásnak tartották, másrészt túlzott modorosságát hányták a szemére.
A megtörtént eseményeken alapuló filmben (amelyről korábban szovjet film is készült) egy Ukrajnai munkaszolgálatos tábor életébe tekinthetünk be, ahol fegyelemsértésért tölti büntetését Ónódi II, az egykor híres futballista. Azt a feladatot kapja, hogy a tábor meggyötört lakóiból csapatot kovácsoljon, akik a Führer születésnapján a német katonai csapat ellen játszanak. A filmet Fábri Zoltán Bacsó Péterrel közösen írta, a mai szemmel is bravúros és tanítanivaló operatőri munkát Szécsényi Ferenc végezte.
A tragikomikus film próbálja kerülni a sematikus ábrázolásokat, sem a rabokat sem a fogvatartóikat nem két dimenzióban mutatja, emberséges katona éppúgy akad, mint gyáva rab. Összességében a film, néhány gyenge pillanata ellenére jól sikerült, figyelembe véve a politikailag erősen befolyásolt kort (az 1950-es évek végét, az 1960-as évek elejét). A főbb szerepekben Sinkovits Imrét, Garas Dezsőt, Márkus Lászlót, Molnár Tibort, Horváth Istvánt és Szendrő Józsefet láthatjuk.
Régi idők focija (1973) - A megszállott Minarik Ede álma
Ha az igényes nevettetést és szórakoztatást tekintjük, akkor ebben a listában a Sándor Pál rendezte film kerülne az élre. Minarik Ede (Garas Dezső) mosodás megszállottan, minden nehézségen át dolgozik rajta, hogy összeállítsa és felsőbb osztályba juttassa csapatát a Csabagyöngye SC-t. Pénze nincs, csak mindent lebíró akarata, az erőfeszítésére rámegy az egzisztenciája és a házassága is. "Akkor mi az értelme?" tehetnénk fel magunknak a kérdést.
Az 1920-as évek Magyarországon játszódó, a burleszk és a némafilm elemeit a modern film eszközeivel ötvöző alkotás egy általános érvényű tanmese, a kisembert, mint tragikus hőst állítja a középpontba. A minden várakozás ellenére a siker természetesen elmarad; a bukást azonban nem élhetjük meg kudarcként, mert nem sohasem a cél, hanem az odavezető út a fontos. Elveszthetjük a hitünket, csüggedhetünk, de sose felejtsük: "Kell egy csapat!", habár a film legkevésbé sem a "fociról" és nem is "a régi időkről" szól.
A kamera mögött ismét a világhírű Ragályi Elemér állt, a film forgatókönyvét Mándy Iván novellájából Bíró Zsuzsa és Tóth Zsuzsa írta. Sándor Pál visszatérő témája az egymásrautaltság, a közösség és az egyén egymást csiszoló viszonya. Filmjeinek híres szállóigéi is a közös ügyért vívott küzdelem életben tartó erejét sulykolják: „Mert kell egy csapat. Kell.”, ismételgeti Minarik Ede a Régi idők focijában.
Összjáték és széthúzás keserű tapasztalatának sokrétű megfogalmazása a Régi idők focija. Hőse Minarik Ede, a szegény mosodás, akinek egyetlen álma, hogy szedett-vedett városszéli focicsapatát, a Csabagyöngyét az élvonalba juttassa. Pénz nélkül azonban ez lehetetlen feladatnak látszik, még a tizenegy játékost sem sikerül összeverbuválni. A megszállott önjelölt focimenedzser a kérlelhetetlen végrehajtók, Tokics és Brüll fenyegetésétől tartva nem lát más kiutat, mint hogy egy-egy játékosát eladja a riválisoknak.
Mándy Iván novelláját, a Tribünök árnyékát, illetve A pálya szélén című kisregényét a rendező állandó munkatársaival, Tóth Zsuzsa forgatókönyvíróval és Bíró Zsuzsa dramaturggal ültette át mozgóképre, és - csakúgy, mint következő Mándy-adaptációjuk, a Mélyvízből készült Szabadíts meg a gonosztól (1979) esetében - kitűnően sikerült az író szövegvilágának megfelelő filmes stílust találniuk.
Az 1924-ben játszódó történet a futball aranykorának legendáját összekapcsolja a mozi korai nagy fejezetével. A korszak a díszleteken, jelmezeken, a mulatságosnak ható futballdresszeken túl a film ironikus és harsány formanyelvének köszönhetően elevenedik meg. A Régi idők focija idézőjelbe tett némafilm: tréfás inzertek, állóképekre komponált jelenetek, zongorakíséret, a színészek gyorsított mozgása, széles gesztusaik és burleszkbe illő kergetőzős, tortadobálós jelenetek képviselik a mozi hang előtti korszakát. Az alkotók igazi bravúrja, ahogy a hang, a színek és a némafilmes eszközök egyvelegéből egységes formavilágot teremtenek.
Minarik esetlen kalapjával, lógó nagykabátjában, ormótlan cipőjében és kis bajuszával Chaplinre emlékeztet: a burleszk legnagyobb alakjához hasonlatosan újabb és újabb ravasz ötleteivel ő is legyőzhetetlennek tűnik. Ugyanakkor korántsem utánzat a Garas Dezső játszotta Minarik. Filmtörténetünk egyik legemlékezetesebb, sajátosan magyar figurája mélyen kötődik az első világháború utáni évek budapesti életvilágához.
A foci és a mozi iránti szenvedély mellett ugyanis megjelenik a Horthy-korszak társadalomrajza is, ami keserű, szomorkás színt visz a derűsre stilizált némafilmes világba. Már a helyszín, a budapesti külvárosi szegénynegyed árnyalja a komédiázást. Lerobbant épületek, szegényes mosoda, kültelki focipálya környezetében álmodik a nyomor: az első ligába feljutni társadalmi felemelkedést is jelentene. Mintegy mellékesen jelenik meg a szerveződő munkásmozgalom, és Minarik egyszerű, naiv kérdése, „Ki az a Hitler?”.
Talán csak véletlen, hogy mire Garas Dezső elérkezett Minarik Ede szerepéhez, már két felejthetetlen epizódalakítással kapcsolódott a focihoz. Ő volt Steiner, a kétballábas antitalentum az életükért és becsületükért küzdő munkaszolgálatosok csapatában a Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961) és a kapus a Mese a 12 találatról (Makk Károly, 1957) című filmben. Sándor Pál még két alkalommal Edének keresztelte a Garas megformálta figurát. A Ripacsokban Stock Ede a bőrnadrág elárult „tulajdonosaként” fogad színésztársa ellen gyilkos bosszút, a Noé bárkájában (2006) egy másik Ede, egykori moziigazgató, nyugdíjas ételkihordóként televíziós vetélkedőben próbálkozik élete utolsó nagy dobásával. Az „Edék” a saját „nagy ügyükben” megszállottan hívő kisemberek.
Egészséges erotika (1985) - A szatíra ereje és az Aranycsapat
A múlt feldolgozásának egyik legjobb módja a szatíra, amin nevetünk, attól már nem félünk. Ezt a módszert használja Tímár Péter is, amikor filmjének főszereplőjét visszadobja az 1950-es évekbe. Pontosabban 1953. november 25-re, Boksai "Tutti" Rezső (Eperjes Károly) a focibolond kukásember születésének napjára, amely történetesen a "történelmi" angol-magyar labdarúgó mérkőzés napja.
Tutti Odüsszeiája a különböző korabeli társadalmi közegekben tanulságos, azonban nem minden túlzástól mentes. Az eredményt már előre tudó kisembert hol prófétának, hol provokátornak tartják a félelmekkel átitatott Rákosi-korszakban. A filmben mindenki megkapja a magáét, az ideológiával átszőtt köznép körei, az opportunista értelmiség és a hatalom is. A film legnagyobb erénye az, hogy nem idealizálja a múltat, ebben valamennyien részt vettünk vagy részt kaptunk.
A szerepet kiválóan hozó Eperjes Károly mellett, a mellékszerepekben kiváló színészeket láthatunk (a teljesség igénye nélkül): Szalay Kriszta, Kállai Ferenc, Cseh Tamás, Kern András, Reviczky Gábor, Fesztbaum Béla, Gálffi László, Bánfalvy Ágnes, Kari Györgyi és Máté Gábor.
