A Real Madrid Club de Fútbol története: A királyi gárda felemelkedése és dominanciája
A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF, vagy a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid, egy spanyol labdarúgóklub, amelyet 1902-ben alapítottak. A klub története során a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki. A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának. A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.
A labdarúgás érkezése Madridba és a klub alapítása
A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Némi túlzással élve egy katalán testvérpár ruhaboltjában kezdődött a sikertörténet. Az 1887-ben egyetemi tanárok és diákok alapította első madridi labdarúgóklub, a Football Club Sky máig nem tisztázott okok miatt 1900-ban kettévált, létrejött a Nueva Sociedad de Foot-ball. Ezt követően a Footbal Club Sky helyébe a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje. A hivatalos alapítás dátuma 1902. március 6. volt. A legtöbb forrás Julián Palaciost tartja számon első elnökként, ám ő még a hivatalos, 1902-es megalapítása előtt irányította a Madrid Foot-Ball Clubot. Az első választott elnöke Juan Padrós lett, őt 1904-ben öccse, Carlos Padrós váltotta a poszton.
A korai sikerek és a királyi jelző
Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. A Madrid FC megnyerte első rangosabb trófeáját, amikor az Athletic Club-ot győzte le a Spanyol-kupa döntőjében. A madridi gárda ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet. Johnson játékosként négy Spanyol Kupát nyert, tagja volt a klub első trófeáját elhódító, 1905-ben kupagyőzelmet ünneplő csapatnak. A következő három kupát szintén elnyerő madridiak az 1905-ös kiírásban gólt sem kaptak, igaz, mindössze három mérkőzést játszottak: a Moncloa FC ellen 2:0-ra megnyert selejtező után a Bilbaót és a San Sebastiánt győzték le, így végül négy ponttal nyerték meg a csoportot és ezzel a kupát.
1905-ben játszották első nemzetközi mérkőzésüket. A brit Arthur Johnson volt a csapat első edzője, aki 1902. május 13-án az együttes első hivatalos mérkőzésén, a történelem első el Clásicóján csapata egyetlen gólját szerezte a Barcelona ellen 3:1-re elveszített mérkőzésen. Miután a csatár leadta a szerelését, 1910 és 1920 között tíz éven keresztül irányította a Madrid FC-t.
1920-ban, XIII Alfonz király a „Real” (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett. 1920-at írunk, amikor XIII. Alfonz király a „Real” (királyi) jelzőt adta a Madrid CF-nek, ekkor lett belőle hivatalosan is Real Madrid C. A spanyol korona is belekerült a címerbe.
Az első bajnoki címek és a polgárháború
1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött. Ekkor már Real Madrid néven futballozott a csapat. A Real első bajnoki címét az 1931-32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban. A klub első ízben az 1930-1931-es kiírásban lett bajnok, méghozzá veretlenül. Tíz győzelem mellett nyolc döntetlen volt a mérlege, a következő szezonban pedig három vereséggel ugyan, de az első címvédést is elkönyvelhette.
1931. április 14-én a második Spanyol Köztársaság beköszönésével a klub elveszítette a „Real” jelzőjét és a királyi koronát is címerén, így a Madrid Football Club maradt egészen a polgárháború végéig. A futball a második világháború alatt is folytatódott. 1943. június 13-án a Real Madrid 11-1-re legyőzte a Barcelonát a Copa del Rey elődöntő visszavágóján. Juan Carlos spanyol újságíró arról számolt be, hogy a Barcelona akkori játékosa, Joesp Valle cáfolta a rendőrök általi fenyegetéseket.
Santiago Bernabéu Yeste korszaka és a BEK-dominancia
A klub elnöke 1945-ben a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett. Santiago Bernabéu 1943-tól egészen 1978. június 2-i haláláig irányította a klubot. Bernabéu elnöki ideje alatt újjáépítették szinte a teljes klubot, a stadiont. Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. Bernabéu 1953-tól kezdődően olyan stratégiába kezdett, hogy világklasszis játékosokat kezdett szerződtetni külföldről. Ezen kívül (az 1950-es években) a Real Madrid egyik amatőr játékosa, Miguel Malbo megalapította a Real Madrid utánpótlás akadémiáját, ami ma már La Fábrica néven ismert.
1956-os BEK-döntő | Real Madrid 4-3 Stade de Reims
1955-ben a L'Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert. Bernabéu irányítása alatt a Real Madrid a spanyol és európai labdarúgás meghatározó csapatává vált. Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között zsinórban megnyerte az első öt kiírást. A klub zsinórban ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1956 és 1960 között. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7-3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4, Di Stéfano 3 góljával. Puskás Ferenc négy gólt jegyzett az 1960-as glasgow-i BEK-döntőben. Puskás Ferenc 1958-tól 1966-ig játszott a Real Madridban. Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget. Ezen öt egymást követő győzelem után a Real Madrid végleg megszerezte az eredeti kupát és jogot szerzett az UEFA többszörös bajnoka elismerésére.
A Real hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2-1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt. Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett kétszer (1962, 1964) döntőt is játszhatott.
A 70-es és 80-as évek: Hanyatlás és a "Quinta del Buitre"
A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. A klub 1970-es éveket írunk, amikor a Real Madrid már öt bajnoki címet és három spanyol kupát nyert. 1971-ben a Real KEK-döntőt játszhatott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2-1-re. A klub 1971-ben játszotta első kupagyőztesek szerinti Európai Kupát - ahol végül 2-1-re kikapott az angol Chelsea csapatától. 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon.
A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció. Julio César Iglesias, egy spanyol újságíró a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza. Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A Real Madrid ekkor Spanyolország és Európa egyik legjobb csapata volt. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.
A 90-es évek és a BL-visszatérés
A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz Fabio Capellot ültette a Real kispadjára. Capello után a német Jupp Heynckes érkezett a Real Madrid kispadjára. Lorenzo Sanz klubelnök Fabio Capellót nevezte ki vezetőedzőnek. Ugyan ez csak egy szezonig tartott, a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot és olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Predrag Mijatovic, Davor Suker, Clarence Seedorf, Roberto Carlos vagy épp Bodog Illigner. A csapat már ekkor olyan játékosokkal állt fel, mint Raúl, Fernando Hierro vagy épp Redondo. Ennek köszönhetően (1997-ben Fernando Morientes csatlakozásával) a Real Madrid 32 év várakozás után újra megtudta nyerni a Bajnokok Ligáját. 1998-ban Jupp Heynckes irányításával legyőzték a Juventust. 1998. május 20-án Amszterdamban Predrag Mijatovics góljával véget ért az ínséges időszak, a Real 1-0-ra legyőzte a korszak egyik legerősebb csapatának számító Juventust. A Real Madrid 1998-as BL-döntőbeli kezdőcsapata a sikertörténet része lett.
1999 novemberében Vicente Del Bosque vette át a vezetőedzői posztot. A csapatot ekkor még olyan veterán játékosok alkották, mint Hierro, Redondo, Roberto Carlos és Raúl. A Real Madridhoz ekkor került fiatal tehetségként Morientes, Guti és Iker Casillas. Ekkor érkezett Steve McManaman, Nicolas Anelka, Míchel Salgado és Iván Helguera is. Del Bosque első idényében megnyerte a Real Madrid nyolcadik Bajnokok Ligája serlegét, miután a döntőben 3-0-ra legyőzték a Valenciát. A gólt Morientes, McManaman és Raúl szerezte.
A "Galaktikusok" két korszaka
2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének. Első jelentősebb intézkedése elnökként Luis Figo megszerzése volt. Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen 2006-ig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni. Mindenki döntse el, melyik volt jobb üzlet... Az első „galaktikus" éraként vonult be a sporttörténelembe, ám hiába játszott együtt a sok sztárfutballista, 2003 és 2014 között a csapat egyszer sem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját.
2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellot szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki. 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került. A 2007-2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A Real játékosai ünneplik a 2008-as szuperkupa-győzelmüket. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók, ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Ennek hatására a vezetőség úgy döntött, hogy meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét, Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008.december. 9-től a szezon végéig tart, az eredmények függvényében azonban hosszabbításra van lehetőség.
2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szán. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő Kakát 65 millió euróért. Később leigazolta Cristiano Ronaldót, Raúl Albiolt és Karim Benzemát is. Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt. Egy évvel később, mivel ismét nem sikerült bajnoki címet szerezni, távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére a Chelsea és az Internazionale korábbi mestere, José Mourinho érkezett. Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány Raúl (Schalke) és Guti (Beşiktaş). Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint egy kupagyőzelmet ért el. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét.
Több mint tíz évig nem termett babér az európai kupaporondon, és az utolsó percig úgy tűnt, hogy 2014-ben sem sikerül megszakítani a rossz sorozatot. Aztán jött az azóta is első számú megmentőnek számító Sergio Ramos, mindenkinél magasabbra ugrott, és a lisszaboni BL-döntő 93. percében pályafutása egyik legfontosabb gólját fejelve kiegyenlített az Atlético Madrid ellen, hogy aztán a blancók a hosszabbításban 4-1-re bedarálják a városi riválist, és megszerezzék a híres „Décimát”, vagyis a tizedik BEK-/BL-serleget. Máig vita tárgya egyébként, hogy vajon „Décima” vagy a hetedik, a „Séptima” az értékesebb.
Stadionok és létesítmények
A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A csapat rendkívül kicsi pályákon játszott 1912-ig, azonban ebben az évben jött az áttörés: ekkor költöztek át nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt. Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek. A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol. Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét.
Hazai mérkőzéseit a 80 354 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. Az 1947. december 14-én felavatott Nuevo Estadio Chamartín lelátói 75 ezer nézőt fogadtak be. A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban. Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is.
Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6-1 nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával.
Címer, mez és szponzorok
A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF - Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. 1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe. A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja.
Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza. A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak. A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.
A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén. A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója.
Klubrekordok és kiemelkedő játékosok
A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, összesen 741 mérkőzést játszott le a királyi Gárdában 1994 és 2010 között. Második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között a jelenleg is aktív Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel. A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője a klub korábbi csapatkapitánya, Raúl, aki 1994-től 2010-ig eddig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Második helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll. A BL-ben is Raúl vezeti az összetett góllövőlistát, 64 találattal. A korábbi rekorder Di Stéfano volt 49 góllal.
A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A klub nyerte meg legtöbbször, összesen kilenc alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt. A BL összesített góllövőlistáját 64 találattal a klub volt csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub volt játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal.
A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 32 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát, az FC Barcelona együttesét, mely 19 bajnokságot nyert meg. A klub 33 bajnoki címmel és 19 kupagyőzelemmel a legeredményesebb spanyol csapat, emellett 12 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord. A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (12 BL, 2 UEFA-kupa).
122 éves a világ egyik legsikeresebb csapata, a Real Madrid. A spanyol gigász története során 14-szer nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját/Bajnokok Ligáját (BEK/BL) és 35-ször volt spanyol bajnok. Ezzel a „királyi gárda” mindkét sorozatban rekordernek számít. Ezen kívül 20-szor ünnepelhetett spanyol kupa-sikert, 13-szor győzött a spanyol szuperkupában, kétszer nyert UEFA-kupát (az 1984-1985-ös szezonban a Videotonnal szemben diadalmaskodott).
Rivalizálás: El Clásico és El Derbi Madrileño
A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás.
A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban. Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott. Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált. Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul.
A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. Előbbi csapattal osztálykülönbségekre vezethető vissza a rivalizálás. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2-1-re. A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958-1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2-1-re a Real, míg a visszavágót 1-0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább.
tags: #real #madrid #agynemuuzat
