Az El Clásico: Real Madrid és Barcelona örök rivalizálása
Mindenki tudja, mit jelent Az El Clásico. Nem csak egy labdarúgó-mérkőzés Spanyolország két legsikeresebb labdarúgóklubja, az FC Barcelona és a Real Madrid CF között, hanem háború. A rivalizálás a két klub között már majdnem 100 éves, és ez a versengés három fő okra vezethető vissza. Az első az, hogy a két sztárklub központja Spanyolország két legnagyobb városában helyezkedik el, Barcelonában és Madridban. A második ok pedig, hogy a két csapat az ország két legsikeresebb klubja is egyben. Mindkettő több mint 60 trófeával büszkélkedhet. A harmadik és egyben a legkézenfekvőbb, a politikai töltete az összecsapásnak, ugyanis a barcelonaiak katalánnak vallják magukat, míg a madridiak spanyolnak.
A politikai feszültség árnyékában
A rivalizálás mélységét jól mutatja, hogy a Barcelona szurkolói mindig is úgy hitték, a Real Madrid szimbolizálja Franco tábornok rezsimjét, ami 1939 és 1975 között uralkodott Spanyolországon. A tiszta fehér csapatot sokan magát a diktátort reprezentálójának tartották, és a katalánok arra használták a csapatok látogatásait, hogy kiadják dühüket a tartomány elnyomásáért. A Franco-évek vádemelésekkel voltak tele, rendbontásért, vesztegetésért és extrém partizán cselekedetekért, amik felütötték a fejüket mind a pályán, mind a pályán kívül, amikor a két gárda találkozott.
A sorsdöntő átigazolások és a "hűtlenek"
Alfredo Di Stéfano esete
Egy híres-neves esemény, ami valószínűleg még mindig fájó pont a rivalizálás történetében, az Alfredo Di Stéfano átigazolása az ’50-es években. Idővel mindkét fél megvádolta a másikat kéz alatti üzletelésekkel. A tények viszont más megvilágításba helyezik a történéseket. Di Stéfano Kolumbiában a Millonarios csapatában játszott, ahol a szurkolók csodálták, míg a River Plate-nél volt nyilvántartásban. A spanyolországi turnén a Barcelona szemet vetett rá és rögtön felvette a kapcsolatot a Riverrel. A buenos aires-i csapat beleegyezett, hogy csatlakozhat a katalánokhoz, ha a Millonarios is beleegyezik. A dühük akkor forrt igazán, amikor a Barca rábeszélte Di Stéfanót, hogy hagyja el a venezuelai út alatt a csapatot és ő kijelentette, sohasem tér vissza Kolumbiába. Míg a Millonarios visszautasította, hogy bármilyen átigazolást megvitassanak ilyen körülmények között és a Barca visszautasította, hogy visszaadja őt, a Real Madrid megkereste és hatalmas summát ajánlott mind a Rivernek, mind a kolumbiaiaknak a szolgálataiért. Di Stéfano az első 5 Európa Kupa megnyeréséhez segítette a Real Madridot, és egyike lett a világ legtiszteletreméltóbb játékosainak, vállvetve küzdve Puskás Ferenccel.

Luís Figo árulása
Felvezetőnk első részében azon futballistákból válogattunk, akik mindkét (vagy az Atlético Madriddal közösen mindhárom) nagy spanyol klubban szerepeltek. Közülük a legviharosabb sztori természetesen Luís Figóé volt, de Samuel Eto’o klubváltása is rejtegetett tüskéket. Az után, hogy példakép lett a Camp Nouban, Figo egy világsztárhoz méltó fizetést akart kieszközölni, vagy pedig máshol keresett boldogulást. Szóbeszédek szerint előszerződést kötött a Reallal, hogy ha Florentino Pérez veszi át a klub vezetését, akkor Figo a fővárosba költözik. A Barcelona nem hitte el, hogy ez megtörténhet, visszautasította a kérést, így 2000 júniusában a szóbeszéd szerint eljárva aláírta az új egyezséget az új Real elnökkel és leszerződött az Európa Kupa bajnokához. A játéknak extra keretet adott a katalán sajtó, aki ebből igen nagy szenzációt csinált, Júdásnak kikiáltva és bátorítva a klub szurkolóit, hogy részesítsék őt "különleges" üdvözlésben. Rakéták, lövedékek zúgtak le a sorok közül minden egyes alkalommal, amikor a partvonalat meg merte közelíteni, miközben egyre hangosabb volt a zaj, táblákon kérdőjelezték meg a moralitását, jelezték véleményüket a származásáról, kapzsiságáról. Kegyetlen játékká vált. A Barcelona nyert 2-0-ra.

Amikor a végső áruló fehérben tért vissza a Camp Nouba
Statisztikák és emlékezetes mérkőzések
Az El Clásico története során számos emlékezetes mérkőzést és rekordot jegyeztek fel. Az első mérkőzést 1929-ben rendezték, azóta eddig összesen 215 összecsapást rendeztek, amelyből 162 volt spanyol bajnoki-mérkőzés. Az összesített bajnoki mérleg a Real javára billen, az eddigi 162 mérkőzésen 68 madridi siker, 31 döntetlen és 63 katalán győzelem született. A Bernabéuban 50 hazai diadal mellett 16 Barcelona-sikert láthattak a nézők.
A két gárda eddig 45 alkalommal végzett 2-1-re valamilyen formában, a döntetlenek közül a 25-ször látott 1-1 viszi a prímet. A legnagyobb gólkülönbségű madridi győzelem 1935. február harmadikán esett meg, mikor is a királyi gárda 8-2-re verte meg riválisát, hazai pályán.
Michael Laudrup a legutóbbi 48 év három legnagyobb különbségű győzelméből kettőn is játszott, méghozzá mindkét csapatban! 1994. január 8-án még a Barcelonával nyert 5-0-ra el Clásicót, majdnem pontosan egy évre rá, 1995. januárjában már a Real Madriddal nyert 5-0-ra a Camp Nouban.
A gálamérkőzések a katalánok sajátjai, a 33 nem tétmeccsből 19-et is megnyertek, tíz döntetlen mellett csak négyszer nyert a Real. A dilemmát az adja, hogy 1902-ben egy Koronázási Kupa keretén belül a katalánok 3-1-re nyertek - hogy aztán a döntőben kikapjanak a Bizcayától.
| Kategória | Játékos | Adat |
|---|---|---|
| Legtöbb gól | Lionel Messi | 26 gól |
| Legtöbb gól (bajnokság) | Lionel Messi | 18 gól |
| Legtöbb gól (bajnokság) | Cristiano Ronaldo, Alfredo Di Stéfano | 18 gól (egyenként) |
| Legtöbb mérkőzés | Lionel Messi, Sergio Ramos | 45 mérkőzés |
| Harmadik legtöbb mérkőzés | Sergio Busquets | 43+ mérkőzés (egyetlen újabb szerepléssel) |
| Korábbi 3. helyezettek | Francisco Gento, Manuel Sanchís, Xavi | 42 mérkőzés |
Három magyar játékos is gólt szerzett az El Clásico-k története során.

Becenevek és eredetük
Ami elsőre gúnynévnek, vagy épp egy jól kivezetett verbális balegyenesnek tűnhet, az könnyen lehet a csapat leggyakoribb beceneve is. Hiába, őrült spanyolok.
Az FC Barcelona becenevei: Barça, Azulgrana, Culé
Számtalanszor láttuk már a magyar sportújságokban, mégsem helyes: a Barca (ejtsd: barka) lehet egy pihés húsvéti virágzat, esetleg egy magyartalan hajó, de a katalán klub írott beceneve biztosan nem. Persze érthető, ha a hazai újságok nem szívesen böngésznek a ç (vagyis az ún. C-cedilla) szimbólum után, de hát mit lehet tenni, ha a katalán ábécében ez egy ugyanolyan betű, mint nálunk a hosszú Ű. Annyi különbséggel persze, hogy a katalánon kívül a szakállas C bizony pár nyelvben még szembe jöhet (portugál, francia stb.), az Ű meg csak a magyarban feszedezik. De mindegy is, ahogy a spanyol drukkerek (a katalánok biztosan nem) gyakran szintén lespórolják a ç-t, és a hasonló hangzás miatt inkább „Barsának” írják a Barçát, mi is lendüljünk tovább ezen a dolgon. Mindannyian tudjuk, hogy a gránátvörös-kékekről van szó.
Illetve… Gránátvörös- vagy gránitvörös-kékek, az itt a kérdés? Mindkét tábor híveinek csalódást kell okoznunk, ugyanis egyik fordítás sem helyes. Hát, akkor milyen az a vörös a Barça színösszeállításában? A szó eredete természetesen nem más, mint a csapathimnusz második sorában szereplő blaugrana magyar fordítása:
- Tot el camp és un clam’ Az egész pálya egy üdvrivalgás
- Som la gent blaugrana!’ Mi vagyunk a kék-vörösek
- Tant se val d’on venim’ Nem számít, honnan jövünk
- Si del Sud o del Nord…’ Délről-e vagy északról
Az azul és a katalán blau jelentése ’kék’, itt nincs is baj, a kifogásolt elem ezúttal a grana, amely ugyan tényleg nagyon hasonlóan hangzik a magyar gránáthoz és gránithoz is - sőt, etimológiájukra nézve rokonok is, hiszen mindkettő végső forrása ugyanaz a latin GRĀNUM ’mag, szem’ jelentésű főnév -, ennek ellenére jelentéstanilag nincs semmi köze egyikhez sem. A miértek a latin nyelvben keresendők. A grana ugyanis a latin GRĀNUM semlegesnemű többes számából származik, amely eredetileg növényi magvakra utalt. A spanyolban aztán jelentéshasadással - mint a grano nőnemű változata - a ’karmazsintölgyön (Quercus coccifera) élősködő tetűfaj által előállított gubacs’ (grana de la coscoja) jelentésben élt tovább, melyből régen élénkvörös színű festékanyagot vontak ki. Innen pedig a jelentése ’bíborvörös (festék/szín)’, illetve ’bíbortetű’ lett. S ha megnézzük a hagyományos Barça-mezt, az bizony valóban leginkább bíborvörös-kék színű. Ez lenne tehát az azulgrana legmegfelelőbb fordítása. Ugye, nem is olyan egyszerű?!
Spanyolországban a fent említett blau- vagy azulgrananál is gyakoribb, hogy a Barça-játékosait vagy drukkereit culénak nevezik. Az eleinte csúfondárosan, később büszkén használt név onnan ered, hogy a csapat egykori első pályája nem rendelkezett lelátóval. A nézők ezért bizony úgy foglaltak helyet a pályát körülvevő betonfal peremén, hogy az utcáról nézve kilógott a fenekük (katalánul cul, spanyolul culo) a nadrágjukból. Ki gondolta volna akkor, hogy egy évszázaddal később a fél világ így emlegeti majd a klub híveit?

Real Madrid becenevei: Királyiak, Blancos, Merengues, Vikingek
A királyi gárda meglepő módon nem is volt mindig olyan királyi. Az alapításától számított két évtizedben sem - ezért nem találjuk például az „R”-t a címer betűi közt. A klub csupán 1920-ban vette fel a „Real” előtagot XIII. Alfonz király tiszteletére. Így lett először „királyi” a fővárosi csapat, sőt, számos más spanyol klub nevébe is ekkortájt került az elem, csakúgy mint a korona a madridi címerre. 11 évvel később, a második spanyol köztársaság kikiáltásakor azonban a királyi cím már nem mutatott olyan jól, így a csapat egészen 1941-ig csak a meglehetősen puritán Madrid Football Club néven futott. A máig ható fordulatot ez esetben is Franco tábornok diktatúrája hozta el, amely visszaállította a „Real” megnevezést, és az anglicizmust is spanyolosíttatta a „Club de Fútbol” formára.
Érdekesség viszont, hogy az itthon legtöbbször csak Realnak hívott madridiakat Spanyolországban sosem szólítják így, hiszen az elnevezés (mindig egy „La”-névelő kíséretében) a San Sebastián-i Real Sociedadot illeti. Talán azért, mert a fent említett XIII. Alfonz a baszkokat már 1911-ben kitüntette az elismerő címmel − a spanyol királyok állandó nyári rezidenciája elvégre az északi üdülővárosban volt.
Az Atlético de Madrid indiánjaira utaló ellentét kapcsán a „fehérek” megnevezés háttere lassan ködbe vész Madridban, de azt mindenki jól tudja, hogy az első számú meze után vitathatatlan logikával blancosnak is szokás nevezni a királyi gárdát. Szintén a mezük színére (és nem a dominikai táncra) utal a merengue elnevezés. A spanyol édesség színe hagyományosan hófehér szokott lenni, így a gasztró- és Real Madrid-rajongók bátran utánanézhetnek a habcsók-szerű spanyol desszert receptjének, hogy a következő győzelmet azzal ünnepeljék. A klubnak sikerből bőven kijutott a története során, ráadásul büszkeségünkre az egyik legfényesebb időszakát a Puskás, Di Stéfano és Gento fémjelezte együttesnek köszönheti. Amikor 1960-ban, sorozatban ötödször hódították el a BEK-trófeát, az angol The Times újságírója nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel. Többek között azt írta, a Real úgy gázol át Európán, mint egykoron a vikingek. Innen származik tehát a vikingos becenév, amely minden bizonnyal hosszabb életű lesz, mint a Florentino Pérez első elnöksége idején használt galácticos (galaktikusok). Persze Florentino állhatatosságát ismerve azért erre sem fogadnánk…

Az El Clásico örök vonzereje
„A lényeg, ami az El Clásicón egyedül számít, hogy a győzelemmel elképesztő boldogságot szerezhetsz a tieidnek: a szurkolóknak, a klubnak… ez a legfontosabb.” Fernando Hierrónak, a Real Madrid egykori klasszisának igaza lehet. Covid ide, zártkapu oda, a szurkolók az idény első rangadóján is bármit megfogadnának, csak győzzön a csapat az örök rivális ellen. A fogadalmak mellett ilyenkor a babonák, a becézések és természetesen a másik csapat elátkozása sem ördögtől való.
Amikor már azt hinnéd, hogy Barcelonában minden Gaudí színpompás meseországáról, a Sagrada Familia égbeszökő formáiról, a Rambla és a barcelonai tengerpart (alias Barcaloneta) végtelen hullámzásáról vagy a Boquería piac nyüzsgéséről szól, akkor eljön az El Clásico, és Barcelona lélegzet-visszafojtva szurkol az övéinek az örök rivális ellen. Amikor azt hinnéd, hogy nincs olyan sorozat, amely kilencven évadon át emberek százmillióit ülteti a képernyők elé, vagy éppen százezreket a stadionokba hétvégéről hétvégére, ismét elrajtol a világ legjobb bajnoksága. A Barcelona szombaton 2-2-es döntetlent játszott az Espanyollal a városi rangadón. A katalán klubról írva a spanyol sajtó megállapítja, hogy valami nem működik, nincs rendben. Feltűnő, hogy Zinedine Zidane együttese kifejezetten kevés gólt kap az elmúlt időszakban, a védekezés feljavítása, illetve feljavulása feltűnő.

tags: #real #madrid #brcelona #ellentet





