A Real Madrid legendás focistáinak története és a klub felemelkedése
A Real Madrid, a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb együttese, hosszú és gazdag történelmével kivételes helyet foglal el a labdarúgásban. Fennállásának 119. évfordulóját ünnepli a spanyol óriás, amelynek elődjét, a Football Sky Club nevű egyesületet 1897-ben az Institución Libre de Enseñanza madridi egyetem tanárai és diákjai alapították.
A kezdeteket követően, 1900-ban a klub két részre szakadt: megalakult a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid. Utóbbiból jött létre aztán a Madrid FC nevű egyesület 1902. március 6-án. A madridi gárda hamarosan sikereket ért el, és három év elteltével megnyerte első rangosabb trófeáját, amikor az Athletic Club-ot győzte le a Spanyol Kupa döntőjében. A csapat ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet.
1905-ben játszották első nemzetközi mérkőzésüket, ahol a franciák bajnoka állt szemben a spanyolok bajnokával. A csapat rendkívül kicsi pályákon játszott 1912-ig, amikor is áttörés történt: ekkor költöztek át nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be. Fontos mérföldkő volt 1920-ban, amikor XIII. Alfonz király a „Real” (királyi) jelzőt adta a Madrid CF-nek, ezzel hivatalosan is Real Madrid C. F. lett a klub neve. 1929-ben hivatalosan is elindult a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztálya, amit ma már LaLiga Santander néven ismerünk. Évek múltán, az 1931/32-es szezonban viszont a Real Madrid ünnepelhetett a spanyol bajnokságban, ekkor nyerte meg legelső bajnoki címét. Ugyanez következett a következő szezonban.
A politikai változások a klub életére is hatással voltak: 1931. április 14-én a második Spanyol Köztársoság beköszönésével a klub elveszítette a „Real” jelzőjét és a királyi koronát is címeréről, így a Madrid Football Club maradt egészen a polgárháború végéig.
A Santiago Bernabéu-korszak és az európai dominancia
A futball a második világháború alatt is folytatódott. 1943. június 13-án a Real Madrid 11-1-re legyőzte a Barcelonát a Copa del Rey elődöntő visszavágóján. Ekkoriban felmerült, hogy a Barcelona játékosait megfenyegették a rendőrök - köztük az állambiztonsági igazgató is - aki állítólag azt mondta a csapatnak, hogy néhányan csak azért játszhatnak, mert a rezsim engedélyezte számukra, hogy az országban maradjanak. A Barcelona elnökét, Enrique Pineyrót megtámadták a madridi szurkolók. Ez az állítás végül nem volt igaz és a FIFA illetve UEFA továbbra is jogosnak tartja a végeredményt. Juan Carlos spanyol újságíró arról számolt be, hogy a Barcelona akkori játékosa, Joesp Valle cáfolta a rendőrök általi fenyegetéseket. A mérkőzés első félideje után a Barca edzője, Juan José Nogués (és játékosai is) dühös volt a Real Madrid kemény játékstílusára, valamint a madridisták általi kemény agresszivitására.
Santiago Bernabéu 1943-ban lett a Real Madrid elnöke. Elnöki ideje alatt újjáépítették szinte a teljes klubot és a stadiont. Ezen kívül (az 1950-es években) a Real Madrid egyik amatőr játékosa, Miguel Malbo megalapította a Real Madrid utánpótlás akadémiáját, ami ma már La Fábrica néven ismert. Bernabéu 1953-tól kezdődően olyan stratégiába kezdett, hogy világklasszis játékosokat szerződtetett külföldről. Az európai labdarúgásban is kulcsszerepet játszott: 1995-ben Gabriel Hanot (francia újságíró és a L’Équipe akkori főszerkesztője) javaslatára Bernabéu, Bedrignan és Sebes Gusztáv megalapította avagy támogatta egy olyan európai sorozat létrehozását, amiben a legjobb, ergo bajnokcsapatok vesznek részt. Ez az UEFA Bajnokok Ligája. Bernabéu irányítása alatt a Real Madrid a spanyol és európai labdarúgás meghatározó csapatává vált. A klub zsinórban ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1956 és 1960 között. Ezen öt egymást követő győzelem után a Real Madrid végleg megszerezte az eredeti kupát és jogot szerzett az UEFA többszörös bajnoka elismerésére. Az 1970-es éveket írjuk, amikor a Real Madrid már öt bajnoki címet és három spanyol kupát nyert. A klub 1971-ben játszotta első kupagyőztesek szerinti Európai Kupát - ahol végül 2-1-re kikapott az angol Chelsea csapatától. Santiago Bernabéu 1978. július 2-án elhunyt.
Magyar tehetségek a királyi gárdában
A „királyi gárda” kivételes történelmét honfitársaink is gazdagították. 1932-ben a Real Madrid első spanyol bajnoki címét magyar vezetőedzővel, Hertzka Lipóttal nyerte. A klub első magyar játékosa Alberti Gyula volt. A hálóőr 1935 februárjában igazolt a spanyol fővárosba a debreceni Bocskai FC-től, s így ő lett az első idegenlégiós kapus a habfehérek történetében. Fél évvel később csatlakozott hozzá Buzássy Ferenc a miskolci Attila FC-ből, illetve Soroksárról Kelemen Vilmos.
Buzássy Ferencről sokáig tévesen azt hitték, hogy nem játszott a Real Madrid első csapatában, de 1935 szeptemberében a Zaragoza ellen 1-0-ra megnyert bajnokin biztosan pályára lépett. A madridi Diário sajtóorgánum szerint: „Buzássy nagyon jó benyomást keltett. Kitűnően kisportolt atléta, de úgy látszik inkább védő, mint támadó fedezetjátékos. Az első félidő végén Buzássy az ellenfél centere és centerhalfja hasbarúgta, hogy elájult és úgy kellett fellocsolni, éterrel magához téríteni. Ezért a II. félidőben szélsőhalfot játszott. Amikor a II. félidőben szélsőfedezetnek ment a sérülése után, ott még jobbat mutatott, mint középen.”
Az 1950-1951-es szezonban Nemes György ölthette magára a fehér mezt. A Real Madridban tétmérkőzésen pályára lépő ötödik magyar játékos Puskás Ferenc volt. Puskás a Real Madrid játékosaként ötször spanyol bajnokságot, egyszer spanyol kupát, háromszor BEK-et, illetve egyszer Interkontinentális Kupát nyert. Az Aranycsapat kiválósága számos rekordot tart a „királyi gárda” klubtörténelmében. Puskás a klub valaha volt legidősebb pályára lépő játékosa, valamint legidősebb gólszerzője (38 évesen és 233 naposan). Alberto Di Stéfanóval karöltve 7-7 gólig jutottak a BEK-finálékban.
A „La Quinta del Buitre” és a 90-es évek újjáéledése
Az 1980-as évek elejére a Real Madrid elveszítette bajnoki címét - egészen addig, amíg hazai (avagy saját nevelésű) játékosok nem hozták azt vissza Madridba. Julio César Iglesias (spanyol sportújságíró) ekkor a „La Quinta del Buitre” nevet adta ennek a generációnak, amely jelző Emilio Butragueno becenevéből származik. A másik négy tag Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza volt. A „La Quinta del Buitre” közben négy tagúra csökkent, miután Pardeza 1986-ban a Zaragoza csapatához igazolt. A Real Madrid ekkor olyan neves játékosokkal büszkélkedhetett, mint Francisco Buyo, Miguel Porlán, Chendo vagy épp Hugo Sánchez. A Real Madrid ekkor Spanyolország és Európa egyik legjobb csapata volt. Ezekben az években a Real Madrid két UEFA-kupát és zsinórban öt bajnoki címet nyert. Emellé jött még a spanyol kupa és három szuperkupa.
Az 1990-es években a klub tovább építkezett. Emlékezetes pillanat volt, amikor 1995-ben 5:0-ra vertük a Barcelonát az El Clásicón, egy évvel azelőtt, hogy ők vertek el minket ennyire. Ezen a mérkőzésen a 7-es játékos, aki még 18 sem volt, olyan gólpasszt tolt Zamorano második gólja elé (az elsőt is ő adta), hogy alibiKroos is rábólintana, hogy ez nagyon rendben volt. Zamorano mesterhármasa után a negyedik gólt egy bizonyos Luis Enrique szerezte. Ekkor Guardiolának még volt haja. A Világ Legtürhőbb Játékosa díjért méltán esélyes Sztoicskov meg piros lapot kapott.
1996-ban Lorenzo Sanz klubelnök Fabio Capellót nevezte ki vezetőedzőnek. Ugyan ez csak egy szezonig tartott, a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot és olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Predrag Mijatovic, Davor Suker, Clarence Seedorf, Roberto Carlos vagy épp Bodo Illigner. A csapat már ekkor olyan játékosokkal állt fel, mint Raúl, Fernando Hierro vagy épp Redondo. Ebben az időszakban ismerte meg a nagyközönség Robi Carlost, Figót, Zidane-t, Ronaldót, Ikert, Raúlt és a többieket. Ennek köszönhetően (1997-ben Fernando Morientes csatlakozásával) a Real Madrid 32 év várakozás után újra meg tudta nyerni a Bajnokok Ligáját. 1998-ban Jupp Heynckes irányításával legyőzték a Juventust.
1999 novemberében Vicente Del Bosque vette át a vezetőedzői posztot. A csapatot ekkor még olyan veterán játékosok alkották, mint Hierro, Redondo, Roberto Carlos és Raúl. A Real Madridhoz ekkor került fiatal tehetségként Morientes, Guti és Iker Casillas. Ekkor érkezett Steve McManaman, Nicolas Anelka, Míchel Salgado és Iván Helguera is. Del Bosque első idényében megnyerte a Real Madrid nyolcadik Bajnokok Ligája serlegét, miután a döntőben 3-0-ra legyőzték a Valenciát. A gólt Morientes, McManaman és Raúl szerezte.
Luis Figo átigazolása 2000-ben óriási port kavart, hiszen a Barcelona csapatkapitánya a legnagyobb riválishoz igazolt. Figo remek játékot mutatott első habfehér szezonjában, megdöntötte a bajnokság egy szezonon belüli gólpasszrekordját, átvette az Aranylabdát és bajnok lett VdB irányítása mellett a csapat. Később Florentino Pérez hozta Zidane-t is, aminek kapcsán újságcikkek jelentek meg, például „Zidane-t és Figot együtt látni: a Realt megszeretni”, vagy „Figo csodagóljával indult a futball ünnepe”. Utóbbi a Bernabéuban rendezett Real-MU meccsre utalt, amikor Zidane kitolta Luísnak a labdát, aki a tizenhatos bal sarkától tökéletesen tekert a hosszú felsőbe Barthez fölött.
Real Madrid - Minden Bajnokok Ligája döntő 2000-től 2024-ig [HD]
A Real Madrid történetének legmeghatározóbb játékosai
Kevés olyan klub van a világon, amelyik olyan hatással volt a világ labdarúgására, mint a Real Madrid. A spanyol fővárosi egyesület óriási legendákat tudhatott játékosai között a történelem folyamán. Nézzük meg a Real Madrid történetének tíz legmeghatározóbb játékosát:
- Alfredo Di Stéfano: Akik látták őt játszani, mind azt mondják, hogy ő a világ legjobbja. Középcsatár volt, de mindenhol tudott játszani. Sohasem volt unalmas a pályán, és a pályán kívül sem. 1963-ban részese volt egy emberrablásnak Venezuelában. Alfredi Di Stéfano, a Real Madrid ikonja pózol egy 1960-as fotón 5 bajnoki trófeájával. Összesen tizenegyszer lett Spanyolország legjobbja a csapattal.
- Cristiano Ronaldo: Aztán megérkezett Cristiano Ronaldo. A 2014-ben a Bajnokok Ligájában lőtt 17 gólja segítette hozzá a csapatot a 10. címhez. Cristiano Ronaldo, miután átvette az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA Év Játékosa díját Monacóban 2016-ban. Di Stéfano után ő a klub történetének legmeghatározóbb játékosa, alázatával és tehetségével is kitűnik kortársai közül.
- Paco Gento: Senki sem nyert annyiszor BL-t - hatszor - és spanyol bajnokságot - tizenkétszer - mint Paco Gento. 1953-tól játszott a Realnál, 18 szezon alatt 605 mérkőzésen lépett pályára.
- Puskás Ferenc: 1958 és 1966 között a „Száguldó Őrnagy” 242 gólt lőtt, 262 mérkőzésen a klub színeiben. 1958-ban került a Real Madridhoz, letelt az eltiltása is, három Bajnokok Ligáját és öt bajnoki címet szerzett a klubbal. Az 1959/60-as szezonban gólkirály lett a BEK-ben 12 találatával.
- Zinedine Zidane: A klub történetének legnagyobb gólját szerezte 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjében, amikor a Real Madrid kilencedszer emelhette magasba a trófeát. A csapat Zidane 45. percben szerzett fantasztikus góljával nyert a Bayer Leverkusen ellen 2-1-re. A győztes gólja bizonyíték volt arra, hogy megérte a világ addigi legdrágább igazolásáról szóló szerződést megkötni. Öt szezont töltött a Realnál, 155 mérkőzésen, 37 gólt szerzett.
- Raúl: Sose zárd be a labdarúgó akadémiádat! Az Atletico Madrid ezt a saját kárán tanulta meg, és a legtehetségesebb játékosait ajándékozta a városi rivális Realnak, köztük minden idők legjobb góllövőjét, Raúlt is. 1992-ben csatlakozott a klubhoz, két évvel később már az első osztályú csapatnál debütált, mindössze 18 évesen. Ahogy az első találkozóján, úgy a 740 mérkőzés egyikén sem idegeskedett.
- Iker Casillas: Manapság, ha a Real Madridot említjük, nincs olyan, akinek ne jutna eszébe a világ egyik legjobb hálóőre Iker Casillas. 1997-ben a Real Madrid menedzserei berontottak egy osztályterembe, ahol az akkor 16 éves Casillas is ült, mert a csapat első számú kapusai, Bodo Illigner és Santi Canizares is sérültek voltak és nem tudtak elrepülni a csapattal a Rosenborg elleni összecsapásra, így szükség volt tartalék kapusra. Akkor még a padon ülte végig a csapat meccsét, de klubnál töltött 16 szezon alatt, 18 trófeát nyert közte 5 bajnoki címet és három Bajnokok Ligáját.
- Amaro: Az 1966-os Európa-kupa-döntő sztárja volt, a Madridban 1962-ben debütáló Amaro. A fináléban a Heysel Stadionban ő lőtte az első gólt a Partizan ellen. 1976-ban vonult vissza, 344 meccsen 119 gólt szerzett.
- A klub konzervatív elnöke, Bernabéu nem támogatta a középpályás és az ünnepelt színésznő Sonia Bruno esküvőjét, mert úgy gondolta, túl nagy lenne a felhajtás, nem illik ez a focistákhoz.
- 1984 februárjában Alfredo Di Stéfano behívott a B-csapatból egy kissé esetlen, sápadt arcú 20 éves játékost az első osztályú csapatba. 463 győztes találkozón lépett pályára, hat bajnoki címet szerzett és kétszer hódította el az UEFA-kupát. Tizenkét szezonja alatt egyik találkozó sem tűnt annyira könnyűnek, mint a Cadiz elleni 1986-1987-es idényben.
tags: #real #madrid #focistak #regen
