Gödöllői Röplabda Club

A Real Madrid Galaktikus Korszakának Története: Fények és Árnyékok

2026.06.22

A labdarúgás még soha nem látott olyat, amit a Real Madrid képviselt 2000-től a Galaktikusoknak köszönhetően. Ők voltak a világfoci “box-office”-a, avagy: a világ legkiemelkedőbb játékosaiból álló csapat, amelyet hatalmas költségvetéssel állítottak össze. Florentino Pérez első elnökségének idején globális márkává tette a Real Madridot azzal, hogy 2000-2006 között összeállt a később Galaktikusok néven elhíresült Real Madrid, Beckhammel, Zidane-nal, Figóval, Ronaldóval és a többiekkel. Ez a korszak az első „galaktikus" éraként vonult be a sporttörténelembe, és a klubot körülvevő felhajtás és csillogás lenyűgöző volt.

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub, amely 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza. A Real Madrid első BEK-sikerei egybeestek Spanyolország nyitásával, az Európával való kapcsolatainak normalizálásával, a határok ledöntésével; az ötszörös, majd hatszoros BEK-győztes Real lett a Franco-rezsim csapata, amelynek célja a jó Spanyolország reklámozása volt a világ előtt.

2000 nyarát írjuk, amikor a klub három éven belül második BL-trófeáját nyerte meg - miután 32 esztendőn át ezen trófea nélkül maradt. Lorenzo Sanz (az akkori elnök) előrehozatta az elnökválasztást annak reményében, hogy kamatoztatni tudja az európai sikereket elnöksége meghosszabbítására a klub 100. születésnapja előtt. A klubon belül azonban nem volt minden rendben. A klubnak súlyos adóssága volt. Ekkor merült fel Florentino Pérez neve, aki Spanyolország egyik leggazdagabb üzletemberei közé tartozott. Mikor Florentino Pérez a szavazatok 55%-át begyűjtve a Real Madrid elnöke lett, a klub tetemes adósságot tudhatott magáénak korábbról, ami az akkori UEFA-alelnök, Markus Studer állítása szerint elérte a 278 millió eurót; emellett a Santiago Bernabéu kihasználtsága is csökkent. Péreznek tehát kockázatot kellett vállalnia.

Florentino Pérez ígéretei és az első Galaktikusok

Pérez kampányában ígéretet tett arra, hogy rendezi a klub adósságát és szerződteti Luis Figót, a LaLiga akkor talán legjobb játékosát. „Ha én leszek az elnök, megszerzem Luís Figót a Barcelonából - hangoztatta Spanyolország egyik leggazdagabb embere elhíresült ígéretét. Ezekkel az ígéretekkel 2000. július 16-án megnyerte az elnökválasztást több, mint 3000 szavazattal. Az elnökválasztás szoros volt, de a levélszavazatoknak köszönhetően Pérez győzött.

A világrekorder átigazolás, amely megváltoztatta a Real Madrid történelmét, Luis Figo szerződtetésével valósult meg. A hír június 5-én robbant ki, amikor Lorenzo Sanz éppen azzal volt elfoglalva, hogy megünnepelje lánya és Michael Salgado házasságát. Figo, vagyis inkább ügynöke megállapodott Pérezzel a Madridba igazolását illetően. Kivásárlási ára hatalmas volt Barcelonában, egész pontosan 10.000 peseta (62 millió euró) plusz adó. Figo ekkor tagadta a hírt - hisz Pérez esélyei gyengék voltak - de végül két héttel később bejelentésre került a transzfer. Pérez tehát teljesítette első küldetését. Hónapokkal később Figo megnyerte az Aranylabdát. Luís Figót pedig hatalmas vihart kavarva már 2000 nyarán sikerült átcsábítani a Barcelonától.

Luis Figo a Real Madrid mezében

Figo és Zidane nem volt elég: a szupersztár, ergo Galaktikus-igazolásoknak folyamatosan jönniük kellett, minden nyáron legalább egyet. Zidane 2001 júliusában érkezett Madridba. Egy újabb világrekorder igazolás, 11.500 pesetáért, azaz mintegy 76 millió euróért a Juventustól. Akkori hírek szerint Zidane már egy évvel korábban megegyezett szóban Pérezzel. Pérez úgy jellemezte őt, mint: egy olyan játékos, aki a Real Madridban való játékra született. Zidane lett tehát Pérez legújabb szupersztárja. A torinóiak egyik legjobbja, Zinédine Zidane három évvel később, 2001-ben hófehérre cserélte a Juve zebracsíkos mezét.

Az egyetlen feladata Péreznek az volt: visszahozni a Barca korábbi támadóját Spanyolországba, Ronaldo Nazariót. Dráma: Joan Gaspart, a Barcelona akkori elnöke úgy próbálta szabotálni az átigazolást, hogy harcba szállt Fernando Morientesért, a Real Madrid egyik legjobbjáért. Az Inter Milan végül “segített” a Real Madridnak azzal, hogy csökkentett Ronaldo átigazolási díján. Ronaldo egyébként két súlyos térdsérülést is szenvedett a Serie A-ban, de miután a 2002-es világbajnokságon megnyerte az Aranycipőt: karrierje újra felfelé ívelt. Fizikai állapota azonban késleltette a Madridban való bemutatkozását, de megérte várni. Október 6-án debütált, a kispadról beszállva gólt szerzett mindössze egyetlen perc alatt.

Zinédine Zidane legendás kapáslövése a 2002-es BL-döntőben

Pérez azon a véleményen volt, hogy Beckham lesz az, aki átveszi Makélélé helyét. Ő volt az egyetlen (de Galaktikus) érkező 2003-ban. Egy nappal azután, hogy a Real Madrid 35 millió euróért szerződtette: 500 újságíró vett részt a bemutatásán. A klub ekkor azt is közölte, hogy annyi megkeresést kaptak, mint a Bajnokok Ligája elődöntőjére. Az újabb korszak ígéretesen kezdődött: Beckham gólt szerzett debütáló meccsén a spanyol Szuperkupában, majd napokkal később első bajnokiján is betalált. Michael Owen volt az újabb Galaktikus, 2004 augusztusában szerződtették - azonban korántsem ért el akkora sikereket, mint Zidane, Ronaldo, Figo vagy Beckham. Egy év után távozott.

A Galaktikus Éra legfontosabb igazolásai

JátékosÉvÁtigazolási díj (euró)Forrás
Luís Figo200062 millióBarcelona
Zinédine Zidane200176 millióJuventus
Ronaldo Nazário2002~49.5 millióInter Milan
David Beckham200335 millióManchester United
Michael Owen2004Nincs megadvaLiverpool

Megjegyzés: Figo, Zidane, Ronaldo és Beckham átigazolási díja összesen 222.5 millió euró volt a szöveg szerint.

Sikerek és a globális márkaépítés

A Galaktikus-projekt sok mindent megélt Európában az 1998-as Juventés és a 2000-res Valencia elleni BL-győzelem után. A 2002-es döntő a Leverkusen ellen ugyanilyen különleges volt. Az elődöntő is emlékezetesre sikeredett, hisz 1960 után a Real Madrid először ütötte ki a Barcelonát európai kupasorozatban. 2002. május 15-ét írjuk, ekkor rendezték Skóciában a döntőt. Raúl hamar gólt szerzett - azonban a Leverkusen hamar kiegyenlített Luciano révén. Ekkor következett Zinédine Zidane káprázatos találata, amit mai napig emlegetnek. Robert Carlos passzát követően a felső sarokba bombázott. Ez a döntő más szempontból is emlékezetes maradt, hisz ekkor szállt be a kispadról az akkor még 20 esztendős Iker Casillas aki a sérült Cesar Sanchezt váltotta.

SIX OF THE BEST ZIDANE GOALS!

A megannyi világsztárral elérte az újdonsült elnök, hogy a királyiak egy világpiaci termékké nőjék ki magukat, ezzel megalapozva a klub gazdasági helyzetét, illetve azt, hogy Európa elitjébe tartozzon. Hamarabb felismerte a koránál, hogy milyen nagy bevételforrást és népszerűséget jelenthet, ha egy gárda a világ bármely pontján ismert, és megannyi szurkolóval rendelkezik külföldön is. Ezt illusztrálandó 2006-ra az RM bevételeinek 46%-át már a reklámokkal kapcsolatos tevékenységek tették ki. A pénzügyi gondok nem jelentettek többé problémát, miután a klub 2001-ben egy megállapodást kötött az edzőpályájának eladásáról. „Rettenetesen élveztem - mesélte Zidane. - Ma, ha egy csapat kétgólos hátrányban van, azt mondjuk: ezek ki fognak kapni. Mi nem voltunk ilyenek. Kaptunk két gólt? Lőttünk hármat. Jó móka volt.”

A 2002-es BL-győztes Real Madrid csapata

A bukás jelei és a Galaktikus-projekt hanyatlása

A jó időszak végül nem tartott tovább. Elkerülhetetlen problémák léptek fel. A Galaktikusok érinthetetlenek lettek és nem lehetett szinte őket lecserélni sem, ezért mások boldogtalanok lettek másodlagos szerepükkel. Ámbár a legjelentősebb problémát pont azok a világsztárok jelentették, akik pénzügy- és marketingszempontból felemelték a 13-szoros BL-győztest. Alapvetően nagy feszültséget okozott az öltözőn belül, hogy a vezetőség külön kezelte a sztárokat, mint a csapat többi tagját. Ebbe a nehéz helyzetbe számos vezetőedzőnek beletörött a bicskája, ahogyan nem egyszer változott a sportigazgató személye 2006-ig. A hátvédek vásárlására kevesebb jutott a kasszából, ezáltal akadtak bőven hiányosságok a védősorban; de a védőkön kívül a többi fiatal játékos szintén jelentősen alacsonyabb bérezéssel rendelkezett, mint Ronaldóék, hogy valamelyest egyensúlyba kerüljön a költségvetés.

A vég kezdete 2003 nyarán jött el, amikor kiderült, hogy az akkori vezetőedző Vicente del Bosque és Fernando Hierro csapatkapitány is távozik. Del Bosque hóbortja nem illett az új korszakhoz, Pérez modernebb vezetőedzőt szeretett volna. A Real Madrid tehát nem hosszabbította meg Del Bosque szerződését, annak ellenére, hogy a csapat megszerezte 29. bajnoki címét. Az idősödő Hierróval is megromlott Pérez viszonya, ezért a bajnoki győzelmet követően rögtön felröppent a hír, hogy azonnal távozik. A híres bajnoki cím ünneplése végül összeomlott. Egy évig beszélni sem beszéltek egymással.

Claude Makelele volt a harmadik távozó, ő a Chelsea-be került eladásra. A klub nem volt hajlandó fizetésemelést adni neki. Pérez az esetre annyit reagált akkoriban: “nem fogsz hiányozni.” „Zinedine Zidane majdhogynem az ötszörösét (5 millió euró) vihette haza egy évben annak, mint amit Claude Makélélé (1,2 millió); az aranylabdás Zizou egyébként az egész tizenegy legfontosabb játékosaként utalt a 34-szeres francia válogatott csapattársára. S bizony, nem járt messze az igazságtól. Makélélét igazán sosem becsülte meg a vezetőség, pedig hasznos védekezőjátéka igyekezett stabilitást vinni a csapategység legkisebb jelét sem mutató Realba; ráadásul a védelem előtt helyezkedve mélységből segítette az akciók kibontakozását labdáival. „Pérez a szavát adta rá, hogy meghosszabbítja a szerződésemet, jobb feltételeket biztosítva” - nyilatkozta Makélélé. „A klubnak már nem maradt elég pénze, hogy megújítsa a kontraktusod” - tájékoztatta Pérez Makélélét. Vicente del Bosque, a blancók trénere bízott a labdaszerző futballistában, és érzékeltette vele, hogy szeretné, ha maradna. „Éreztem, hogy semmire sem vesz engem a vezetőség, harcolni készültem, hogy távozhassak” - részletezte a nem mindennapi háttéreseményeket a csupaszív labdarúgó. Botrányos körülmények közt, azonban végül elhagyta Madridot Makélélé, aki többé vissza sem nézett: új kenyéradója a Chelsea lett. Noha nem bizonyult egy magas játékosnak, fizikumával még a nála erősebbnek tűnő támadókkal is megbirkózott - ez Angliában sem alakult másképp. Karrierje során meccsenként 0,01 gólt ért el; elvégezte a piszkos munkát Madridban Ronaldóék mögött; a Chelsea-t története első PL-elsőségéhez segítette hozzá. Sosem a gólszerzés érdekelte, alázatosan csak a bekapott gólok elkerülését, a labdaszerzéseket, illetve alakulata stabilitását tartotta szem előtt - a szűrők szerepkörét joggal emlegetik Makélélé-posztként is.

Claude Makelele védekező középpályás

A baj nagy volt. Az új vezetőedző Carlos Quieroznak nem volt könnyű feladata az öltözőben és fontolóra vette, hogy távozik. Amikor a dolgok rosszabbra fordultak, az drámai volt. A 2004-es Király-kupa döntőben Beckham gólt szerzett, de végül 3-2-re kikapott a csapat a Real Zaragozától. A Bajnokok Ligájában még rosszabb volt a helyzet: a Real Madrid kínos módon kikapott a Monacótól a negyeddöntőben. A hazai 4-2-es vereséget 3-1-es vereség követte. A Real Madrid korábbi játékosa, Morientes (aki ekkor a Monacóban volt kölcsönben) mindkét találkozón gólt szerzett. A csapat végül csak a bajnoki cím elhódításában reménykedhetett, azonban ez nem történt meg. A Real Madrid az utolsó hét bajnokijából hatot elveszített és a negyedik helyen végzett. Ez volt az első alkalom, hogy a Barcelona megtudta előzni a Blancókat a Galaktikus-korszakban. Ezek után még a “Galaktikus” kifejezés is egyre negatívabb formát öltött.

Ez példátlan pályafutás volt a Real Madrid történelmében, hisz fél évszázad után először fordult az elő, hogy három évig trófea nélkül maradt a csapat. Öt edző: Quieroz, José Antonio Camacho, Mariano Garcia, Vanderlei Luxemburgo és Juan Ramon Lopez Caro. Beckhamet a klub távol-keleti előszezoni körút fontos szereplőjének titulálta, nagyobb hangsúlyt fektetve a kereskedelmi dolgokra a pályán elért sikerekkel szemben. Ami még rosszabb volt: a Barcelona dinamikusabb projektet dolgozott ki Joan Laporta (elnök) és Frank Rijkaard (vezetőedző) alatt. A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. Azonban a rendszer nem tudta hosszútávon fenntartani a sikereket.

Florentino Pérez lemondása

Pérez végül 2006-ban lemondott elnöki tisztségéről. A spanyol labdarúgás ekkor teljesen megrendült. “Nem számítottam rá.” - mondta Enrique Cerezo, az Atlético Madrid munkatársa. A Getafe vezetője, Angel Torres: “A dolgok biztosan nagyon rosszul mentek, ha ez Pérez lemondására vezetett.”. Az egymás követő vereségek voltak az utolsó cseppek a poháran. A Mallorca ellen elszenvedett 2-1-es vereség rávilágított arra a csapat hiányosságára. Ezt követte az Arsenal elleni 1-0-s vereség a Bernabéuban, mindezt a BL-ben. Pérez megbeszéléseket folytatott Raúllal és Lopez Caro vezetőedzővel, majd távozott. “A Real Madridnak változásra van szüksége. Lehet, hogy elrontottam a játékosokat. A csapatban borzasztó volt a hangulat. Sergio Ramos ekkor bírálta csapattársai hozzáállását a mallorcai vereség után, de Raúl és Ronaldo is beszállt a vitába. Garcia Remon (korábbi edző) túltűrést említett a játékosokkal szemben, véleménye szerint ők csak futballisták. Pérez tehát lemondott, helyét Ramón Calderón vette át. A 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának, így a klubnak volt mihez felzárkóznia a Galaktikus korszak utáni időszakban.

tags: #real #madrid #galaktikus #mez

Népszerű bejegyzések:

GRC