A Real Madrid olasz csatárai: Egy áttekintés és az olasz futball legendái

Az olasz labdarúgás mély gyökerekkel és gazdag történelemmel rendelkezik, amely az elmúlt huszonnégy évben megjárta a magasságokat és a mélységeket egyaránt. A 2006-os világbajnoki cím és a 2021-es Eb-győzelem mellett sem 2018-ban, sem 2022-ben nem jutott ki a vb-re a válogatott. Ez az időszak BL-győzelmekkel és a Calciopolival is színesített volt. Nincs könnyű helyzetben a cikkíró, ha egy olyan gazdag futballtörténelemmel bíró nemzet, mint az olasz, legjobb játékosait kell felsorolnia, pláne rangsorolnia. Az Olasz Labdarúgó-szövetség 2008 decemberében nyilvánosságra hozta a maga Top 10-ét, de az itt bemutatottakon kívül is akadnak bőven olyan klasszisok, akiknek megemlítése kellemes emlékeket csal elő az idősebb korosztály tagjaiból.

Real Madrid és az olasz játékosok kapcsolata

Bár az olasz futball számtalan világklasszis játékost adott a sportágnak, a Real Madrid és az olasz csatárok közötti kapcsolat a történelem során nem volt túl kiterjedt a rendelkezésre álló anyagok alapján. A szövegben csupán egyetlen olasz játékos szerepel, aki a spanyol fővárosi klubban játszott, ám ő nem csatár volt.

Fabio Cannavaro: Egy olasz védő a spanyol fővárosban

Fabio Cannavaro, az olasz válogatott csapatkapitányaként vezette vb-aranyig a csapatot, amiért a 2006-os Aranylabdát is megkapta. A Juventusszal ugyan kétszer is megnyerte a Serie A-t, azonban a Calciopoli miatt mindkét elsőséget elvették a torinóiaktól. Két bajnoki címe azért így is van a kiváló védőnek: a Real Madriddal 2007-ben és 2008-ban is megnyerte a La Ligát.

Az olasz labdarúgás kiemelkedő csatárai és támadói

Annak ellenére, hogy a Real Madridban kevés olasz csatár fordult meg a bemutatott információk alapján, az olasz futball tele van legendás támadókkal, akik generációkon át meghatározták a sportágat. Íme néhányan közülük, akik a maguk korában a csatárposzt legnagyobbjai közé tartoztak.

Giuseppe Meazza

Saját szövetsége szerint minden idők legprímább olasz labdarúgója nem más, mint az 1910-ben született Giuseppe Meazza. A középcsatár karrierje során megfordult az Interben, a Milanban és a Juventusban is. A válogatottban 53 alkalommal szerepelt, és 33-szor volt eredményes. A nemzeti csapattal 1934-ben és 1938-ban világbajnok lett, e tornákon három gólt lőtt. Debütálásként rögtön 12 találatot jegyzett a bajnokságban, az Intert 365 mérkőzésen 249 góllal segítette. A háromszoros olasz gólkirály 36 évesen vonult vissza ugyanebből a klubból. „Született csatár - vélekedett róla egykori kapitánya, Vittorio Pozzo. - Átlátta a játékot és a szituációkat, pontosan passzolt és kiválóan dobta támadásba társait.” Az Inter és a Milan által használt közös stadion, az egykori San Siro az ő nevét viseli.

Luigi Riva

Az olasz válogatott gólrekordere, akit csak „Mennydörgés”-ként tiszteltek fanatikusai, mindössze 42-szer húzhatta magára a címeres mezt, ám ennyi is elegendő volt számára, hogy 35-ször rezgesse meg az ellenfelek hálóit (ez olasz rekord). 17 esztendősen, 1961-ben mutatkozott be a Legnano színeiben, majd a szezon végén a Cagliarihoz igazolt, és ott is akasztotta szögre góllövő cipőjét, 1976-ban. Egyszeres bajnoka és háromszoros gólkirálya a Serie A-nak, 1968-ben Európa-bajnok. Az 1970-es világbajnokságon három találattal jeleskedett.

Roberto Baggio

Roberto Baggio méltán került a lista harmadik helyére, hiszen irányítóként és csatárként is egyaránt világklasszis volt. Klubcsapataiban (Vicenza, Fiorentina, Juventus, Milan, Bologna, Internazionale, Brescia) összesen 291 gólt termelt, a squadra azzurrában, a válogatottban 27-et. Bár volt olasz bajnok és Olasz Kupa-győztes, nem klubkarrierje, hanem a válogatottban nyújtott produkciói révén véste be nevét a sportág nagykönyvébe. Az 1990-es világbajnokságon indult el a világhírnév felé, a következő vb-n már ötször volt eredményes, amivel ezüstcipős lett. 1993-ban Aranylabdát szerzett és a FIFA szerint is ő volt a világ legjobbja.

Alessandro Del Piero

Kiemelkedően kreatív támadó, valamint kora egyik legjobb szabadrúgáslövője volt. Tizenkilenc éven át játszott a Juventusban, amellyel hatszor lett bajnok (további kettőt elvettek a Calciopoli miatt), illetve egyszeres BL-győztes. A 2006-os vb-győztes olasz válogatottban is szerepelt. „Hogy szerintem melyik Del Piero ideális posztja? Úgy gondolom, hogy Alex nem klasszikus kilences és nem is klasszikus tízes. Leginkább talán kilenc és felesnek mondanám. Igen, ő a világ legjobb kilenc és felese” - mondta róla a francia zseni, Michel Platini.

Francesco Totti

Ha az AS Romát egyetlen játékossal kellene leírni, biztosan Totti lenne az. Huszonöt éven keresztül szolgálta a Farkasok felnőttcsapatát, amelyben 690 mérkőzésen szerepelt. A legendás támadó a 2006-os vb-cím után mondta le a válogatottságot.

Filippo Inzaghi

„Ez a srác biztosan lesen született” - mondta róla minden idők legsikeresebb edzője, Sir Alex Ferguson. Kétségtelen, hogy az AC Milan ikonja ellen az átlagnál jóval többször fújtak lest, de amikor mégis elfutott, könyörtelenül befejezte az akciót. Kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, valamint ott volt a 2006-os, olasz győzelemmel zárult világbajnokságon is.

Christian Vieri

A kitűnő csatár a Juventusszal bajnokságot nyert, majd két évvel később az Interhez igazolt, ahol mindenki retteghetett tőle és Ronaldótól, azonban mindketten sérülékenyek voltak, keveset játszottak együtt.

Paolo Rossi

Némileg meglepő a nagy Rossi tizedik helye a listán, hiszen Paolo mindössze egy nagy tornán futballozott csúcsformában, igaz, akkor egyértelműen neki köszönhették a taljánok a világbajnoki címet. Az 1956-ban, Pratóban napvilágot látott Juventus-nevelésű csatár a Comóban, a Vicenzában és a Perugiában tűnt fel, majd 1982-ben igazolt vissza a Juventushoz. Időközben kapott egy kétéves eltiltást az elhíresült totóbotrány keretében, de nagy szüksége volt rá a válogatottnak, így Enzo Bearzot kapitány kivitte az 1982-es világbajnokságra. Egyedülálló módon a torna aranyérmese, aranycipőse és legjobb játékosa lett, ezt sem előtte, sem utána mondhatta el magáról senki. Természetesen megkapta abban az évben az Aranylabdát is.

Giovanni Rivera

Az olasz szövetség nem is kicsit meglepő módon nem szorított helyet a „tízek” között minden idők egyik legjobb talján támadójának, „Gianni” Riverának. Pedig amikor az 1970-es vb-döntő előtt a brazilok megtudták, hogy Rivera csak csere, azt mondták, hihetetlen, hogy nem játszik a világ második legjobb játékosa. A legjobbnak ugyebár Pelét tartották. Az „Aranyfiú” 1943-ban született, első klubja az Alessandria volt, ahonnan két idény múltán a Milanba került, 1960-ban, és onnan is vonult vissza 1979-ben.

További olasz futball legendák

Az olasz futball azonban nem csak kiváló csatárokat, hanem számos más poszton is ikonikus játékosokat nevelt ki, akik meghatározóak voltak klubjaikban és a válogatottban egyaránt.

Gianluigi Buffon

A futballtörténelem egyik legjobb kapusa a Parmában nevelkedett, majd összesen tizenkilenc évet védett a Juventusban, és pályafutását keretbe foglalva, élete első klubjából vonult vissza. Ő minden idők legtöbbszörös olasz válogatottja, és a 2006-os világbajnoki címben is hatalmas szerepe volt.

Andrea Pirlo

Korszakos játékmester és a legtechnikásabb futballisták egyike volt. Érdekesség, hogy mindhárom olasz nagy klubban megfordult, de míg az Interrel nem nyert kupát, az AC Milannal kétszeres bajnok és kétszeres BL-győztes lett, illetve a Juventusszal négyszeres aranyérmes a Serie A-ban. Pályafutása egyik csúcspontja a 2006-os világbajnoki elsőség volt.

Paolo Maldini

A valaha élt legnagyobb olasz labdarúgók között szokás emlegetni. Soha nem hagyta el az AC Milant, huszonöt éven át játszott piros-feketében, ami Maldini vezetéknévvel nem meglepő, ugyanis édesapja, Cesare is a klub játékosa volt, akárcsak fia, Daniel, aki már bemutatkozott, sőt gólt is szerzett a sztárcsapatban. A klasszis védő fantasztikus eredményeket ért el a karrierje alatt: ötször nyert Bajnokok Ligáját, valamint hétszer Serie A-t.

Alessandro Nesta

Négyszer választotta az UEFA az év csapatába a kiemelkedő védőt - nála többször csak a francia klasszist, Thierry Henryt hívták meg. Kilenc évet játszott a Lazióban és tízet az AC Milanban: mindkét együttessel bajnok lett, utóbbival pedig a BL-t is megnyerte két alkalommal. A 2006-os világbajnokságon a válogatott tagja volt.

Giorgio Chiellini

Az elmúlt évtized talán legmeghatározóbb olasz hátvédje volt, aki a Juventusban és a válogatottban is páratlan stabilitást adott a védelemnek. A torinóiaknál tizennyolc évet játszott, ez alatt kilencszer lett bajnok.

Daniele De Rossi

A karakteres középpályás tizenkilenc évig volt az AS Roma játékosa, amellyel ugyan bajnoki címet nem nyert, de a kupában kétszer is győzni tudott, valamint a 2006-os németországi vb-n is aranyat akasztottak a nyakában. A római ikon 2024 januárjában José Mourinhót váltotta a Farkasok kispadján, és egyelőre biztatóak az eredményei.

Kiemelt olasz labdarúgók összefoglalója

tags: #real #madrid #olasz #csatarai

Népszerű bejegyzések:

• lelki terhektől a sikerekig
• Időtlen stílus és praktikum
• Telekom Veszprém negyeddöntője a SEHA Ligában
• tudnivalók a Jabulani labda tervezéséről
• Hogyan motiválhatod a fiatal sportolókat a csapatsportokban?