A Real Madrid dicsőséges Bajnokok Ligája története

A labdarúgás története során mindig is izgatta az embereket, hogy a különböző nemzetek csapatai közül melyik a jobb. Már 1895-ben összecsapott a skót bajnok Heart az akkori angol bajnok Sunderlanddel, de a 19. század végén, a 20. század elején volt Challenge Kupa is, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia klubjai versenyeztek. A II. világháborút követően Dél-Amerikában elindult a mai Copa America elődje, ekkoriban felmerült, hogy a futball hazájában, Európában miért nincs egy hasonló versenysorozat, miközben például Dél-Amerikában már versenyeznek egymással különböző országok klubjai.

Közben az angol Wolves legyőzte az akkor topcsapatnak számító Budapest Honvédot és Szpartak Moszkvát, az angol sajtó pedig kikiáltotta a világ legjobb csapatának a Wolverhamptont. Ezek a kezdeti kezdeményezések és felvetések vezettek oda, hogy 1955-ben útjára indult a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK), a sorozat, amely az egész világ futballját megváltoztatta, és később a legfontosabb és legrangosabb versenysorozata lett az európai kluboknak. Az UEFA azóta is rendszeresen megrendezi évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját, amely során minden évben eldől, melyik csapat a legjobb a legjobbak között.

A Real Madrid születése és korai sikerei

A futball megszületése és elterjedése után nem sokkal Spanyolországban is megjelent a sport iránti érdeklődés, elsősorban a Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által. Kezdetét vették a klubalapítások, ekkor, 1897-ben alapult meg Madridban az első csapat, mely Footbal Club Sky-ra hallgatott. Három év telt el, a Madrid CF pedig megnyerte első rangosabb trófeáját, amikor az Athletic Club-ot győzte le a Spanyol-kupa döntőjében. A madridi gárda ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet.

1905-ben játszották első nemzetközi mérkőzésüket. A csapat rendkívül kicsi pályákon játszott 1912-ig, azonban ebben az évben jött az áttörés: ekkor költöztek át nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be. 1920-at írunk, amikor XIII. Alfonz király a "Real" (királyi) jelzőt adta a Madrid CF-nek, ekkor lett belőle hivatalosan is Real Madrid CF. 1929-ben hivatalosan is elindult a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztálya, amit ma már úgy ismerünk, hogy LaLiga Santander.

Évek múltán, az 1931/32-es szezonban viszont a Real Madrid ünnepelhetett a spanyol bajnokságban, ekkor nyerte meg legelső bajnoki címét. Ugyanez következett a következő szezonban. 1931. április 14-én a második Spanyol Köztársaság beköszönésével a klub elveszítette a "Real" jelzőjét és a királyi koronát is címerén, így a Madrid Football Club maradt egészen a polgárháború végéig.

A futball a második világháború alatt is folytatódott, és 1943. június 13-án a Real Madrid 11-1-re legyőzte a Barcelonát a Copa del Rey elődöntő visszavágóján. Ekkoriban felmerült, hogy a Barcelona játékosait megfenyegették a rendőrök - köztük az állambiztonsági igazgató is - aki állítólag azt mondta a csapatnak, hogy néhányan csak azért játszhatnak, mert a rezsim engedélyezte számukra, hogy az országban maradjanak. A Barcelona elnökét, Enrique Pineyrót megtámadták a madridi szurkolók. Ez az állítás végül nem volt igaz, és a FIFA illetve UEFA továbbra is jogosnak tartja a végeredményt. Juan Carlos spanyol újságíró arról számolt be, hogy a Barcelona akkori játékosa, Joesp Valle cáfolta a rendőrök általi fenyegetéseket. A mérkőzés első félideje után a Barca edzője, Juan José Nogués (és játékosai is) dühös volt a Real Madrid kemény játékstílusára, valamint a madridisták általi kemény agresszivitására.

Santiago Bernabéu és az európai futball forradalma

Santiago Bernabéu 1943-ban lett a Real Madrid elnöke. Elnöki ideje alatt újjáépítették szinte a teljes klubot és a stadiont. Ezen kívül, az 1950-es években, a Real Madrid egyik amatőr játékosa, Miguel Malbo megalapította a Real Madrid utánpótlás akadémiáját, ami ma már La Fábrica néven ismert. Bernabéu 1953-tól kezdődően olyan stratégiába kezdett, hogy világklasszis játékosokat szerződtetett külföldről. 1955-ben Gabriel Hanot (francia újságíró és a L’Équipe akkori főszerkesztője) javaslatára Bernabéu, Bedrignan és Sebes Gusztáv megalapította, avagy támogatta egy olyan európai sorozat létrehozását, amiben a legjobb, ergo bajnokcsapatok vesznek részt. Ez lett az UEFA Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája.

A Királyi Gárda Aranykora: Öt BEK-győzelem Zsinórban (1956-1960)

Összesen 16 különböző európai csapat részvételével rendezték meg az első BEK-et, többek között az MTK, a Rapid Wien, a Milan, a PSV Eindhoven, a Sporting és a Real Madrid is ott volt a mezőnyben. A kiesés rendszerben lezajló tornán oda-visszavágós párharcokat játszottak, az egymeccses döntőbe végül a hazai pályán játszó francia Reims és a Real Madrid jutott be. A mérkőzés 1956-ban volt. A hazaiak tíz perc után két góllal vezettek Leblond és Teplin góljával, négy perccel később azonban Di Stéfano szépített. Bernabéu irányítása alatt a Real Madrid a spanyol és európai labdarúgás meghatározó csapatává vált.

A klub zsinórban ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1956 és 1960 között. Ezen öt egymást követő győzelem után a Real Madrid végleg megszerezte az eredeti kupát és jogot szerzett az UEFA többszörös bajnoka elismerésére.

Real Madrid az Európai Kupákban a Későbbi Évtizedekben

Az 1970-es éveket írjuk, amikor a Real Madrid már öt bajnoki címet és három spanyol kupát nyert. A klub 1971-ben játszotta első kupagyőztesek szerinti Európai Kupát - ahol végül 2-1-re kikapott az angol Chelsea csapatától. 1978. július 2-án Santiago Bernabéu elhunyt, de öröksége tovább élt a klubban.

Az 1980-as évek elejére a Real Madrid elveszítette bajnoki címét - egészen addig, amíg hazai (avagy saját nevelésű) játékosok nem hozták azt vissza Madridba. Julio César Iglesias (spanyol sportújságíró) ekkor a „La Quinta del Buitre” nevet adta ennek a generációnak, amely jelző Emilio Butragueno becenevéből származik. A másik négy tag Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza volt. A „La Quinta del Buitre” közben négy tagúra csökkent, miután Pardeza 1986-ban a Zaragoza csapatához igazolt. A Real Madrid ekkor olyan neves játékosokkal büszkélkedhetett, mint Francisco Buyo, Miguel Porlán, Chendo vagy épp Hugo Sánchez. A Real Madrid ekkor Spanyolország és Európa egyik legjobb csapata volt. Ezekben az években a Real Madrid két UEFA-kupát és zsinórban öt bajnoki címet nyert. Emellé jött még a spanyol kupa és három szuperkupa.

1996-ban Lorenzo Sanz klubelnök Fabio Capellót nevezte ki vezetőedzőnek. Ugyan ez csak egy szezonig tartott, a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot és olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Predrag Mijatovic, Davor Suker, Clarence Seedorf, Roberto Carlos vagy épp Bodog Illigner. A csapat már ekkor olyan játékosokkal állt fel, mint Raúl, Fernando Hierro vagy épp Redondo. Ennek köszönhetően (1997-ben Fernando Morientes csatlakozásával) a Real Madrid 32 év várakozás után újra meg tudta nyerni a Bajnokok Ligáját. 1998-ban Jupp Heynckes irányításával legyőzték a Juventust.

1999 novemberében Vicente Del Bosque vette át a vezetőedzői posztot. A csapatot ekkor még olyan veterán játékosok alkották, mint Hierro, Redondo, Roberto Carlos és Raúl. A Real Madridhoz ekkor került fiatal tehetségként Morientes, Guti és Iker Casillas. Ekkor érkezett Steve McManaman, Nicolas Anelka, Míchel Salgado és Iván Helguera is. Del Bosque első idényében megnyerte a Real Madrid nyolcadik Bajnokok Ligája serlegét, miután a döntőben 3-0-ra legyőzték a Valenciát. A gólt Morientes, McManaman és Raúl szerezte. Ez volt akkor a 8. elsőségük. A tizedik évadban már senki se tudta megállítani a 9. győzelmére hajtó madridiakat (mellesleg a negyeddöntőben ismét összetalálkoztak a Bayernel, valamint az elődöntőben a rivális Barcelonával).

A Bajnokok Ligája Formátumának Evolúciója

A Bajnokok Ligája elődje, a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult világhódító útjára. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel a Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra.

A Bajnokok Ligája minden évben selejtezőkörökkel kezdődik, melyekből összesen négy kört rendeznek (bár a negyediket hivatalosan play-offnak, „rájátszásnak” hívják). A harmadik selejtezőkör vesztesei az Európa-liga rájátszásában folytathatják, a rájátszás vesztesei az Európa-liga csoportkörében. A klubcsapatok attól függően kerülnek be a selejtezőkörök valamelyikébe, hogy az UEFA-együttható alapján az adott ország bajnoksága hányadik helyen áll (megj.: az együttható az ország klubcsapatainak sikereitől függ).

A 2009/2010-es kiírásban Michel Platini UEFA-elnök javaslatára a selejtezőkben elkülönítették a „bajnokok ágát” és a „nem bajnokok ágát”, ezzel törekedve a kisebb országok esélyeinek növelésére. A selejtezőkből 10 csapat (5 bajnok és 5 nem bajnok) kvalifikálhatja magát a csoportkörbe, ahova további 22 csapat az előző évi bajnokságban elfoglalt helyezésétől függően automatikusan bekerült.

A csoportkörben nyolc négy csapatból álló csoportra osztják fel a résztvevőket. Feltétel, hogy az első négy csoportba (ún. piros csoportok) valamint az utolsó négy csoportba (ún. kék csoportok) egy adott országból (négy klub esetén) bejutott csapatok számának aránya 2:2 (vagy három csapat esetén 2:1) kell, hogy legyen. Ezt a feltételt a TV-közvetítések miatt rendelte el az UEFA. A csoportkörök során hat fordulót rendeznek, melyek alatt egy csoporton belül mindegyik csapat kétszer játszik mindegyikkel, egyszer otthon, egyszer pedig idegenben.

A csoportok első két helyezettje jut tovább a legjobb 16 közé, vagyis a nyolcaddöntőbe, a csoportharmadikok pedig az Európa-ligában folytathatják. A nyolcaddöntőben feltétel, hogy egy országból két csapat nem találkozhat egymással, valamint a csapatok nem kaphatnak olyan ellenfelet, amely a saját csoportjában vele megegyező pozícióban végzett (tehát első elsőt, második másodikat), továbbá az azonos csoportból továbbjutókat sem sorsolhatják össze. (megj.: A negyeddöntőben, és utána már nem érvényesek ezek a szabályok.)

A legjobb 16 között minden csapat két mérkőzést játszik (egy ellenféllel). A két találkozó góljai összeadódnak és az a csapat jut tovább a negyeddöntőbe, amelyik több találatot szerzett. Ha két klub egyenlő gólaránnyal áll a két lejátszott mérkőzés után, akkor az idegenben lőtt (több) gól szabályát alkalmazzák. Viszont ha ez sem dönt, akkor hosszabbítással folytatódik a játék, legvégső esetben pedig 11-esekkel dől el. A döntő már csak egy mérkőzésből áll, melyet a szezon elején már előre kiírt stadionban játszanak le.

Real Madrid és a Magyar Kapcsolat: Mérkőzések Hazai Csapatok Ellen

Az 1902. március 6-án alapított Real Madrid története során számos alkalommal találkozott magyar csapatokkal a különböző nemzetközi kupákban.

A Real Madrid utoljára az 1995-1996-os idényben találkozott hivatalos mérkőzésen a magyarokkal. A 2005-ös Puskás Ferenc Válogatott - Real Madrid (1-3) gálamérkőzés belépőjegye is emléket állít a magyar-spanyol futballkapcsolatoknak.

Emlékezetes Bajnokok Ligája Párharcok és Döntők

Az UEFA Bajnokok Ligája rengeteg drámai és emlékezetes pillanatot hozott a történelem során. Az első döntőt a Barthezzel, Völlerrel, Desailly-jal, valamint Deschamps-pal felálló Marseille nyerte, a döntőben felülmúlva az akkori rettegett AC Milan csapatát. Nem kis meglepetésre 1993. május 26-án, a müncheni Olimpiai stadionban a franciák diadalmaskodtak 1-0 arányban.

A második szezon az AC Milan főszereplésével folytatódott. Az olasz csapat szó szerint végigrohant Európa legjobb csapatain. A előző évben a Marseille csapatával BL-t nyerő Desailly átigazolásával igencsak jól jártak, hiszen a francia szerezte meg a negyedik gólt, és ezzel szúrta bele a végső tőrt a Barcelona játékosaiba. Az athéni döntő végül 4-0-s Milan fölénnyel ért véget.

A harmadik évad az előző évek döntőihez hasonlóan a Fabio Capello által vezetett AC Milan főszereplésével zajlott. Ám nem sikerült a címvédés az olaszok számára, ugyanis a döntőben beigazolódott, amit a csoportkörök során már sejteni lehetett, az Ajax lett a BL győztes. Annak ellenére, hogy a holland éllovas csapat az egész sorozat alatt mennyire magabiztos teljesítményt nyújtott, a döntő csupán egy hajszálon múlott. Az egyetlen, győztes gólt mindössze a 84. percben szerezte meg a csereként beállt Kluivert.

A hetedik szezon döntője volt az egyik legdrámaibb finálé. A Manchester United 90 percig 1-0-s vesztésre állt a német Bayern München csapata ellen, ám ekkor előbb Sheringham egyenlített a 91. percben, majd Solskjær a hosszabbítás 3. percében megszerezte a győztes találatot, amivel az angolok akkori második címüket szerezték meg. A nyolcadik BL szezonra az ezredfordulón került sor. Európát ekkor egyértelműen a spanyol klubok uralták, mivel az elődöntő 4 csapatából 3 az Ibériai-félszigetről való volt. A spanyol házi döntőt végül a Real Madrid csapata nyerte.

A kupasorozat kilencedik évében a Bayern München tett arról, hogy ne folytatódjon tovább a "spanyol uralom". A fináléban csak tizenegyesből tudtak betalálni a csapatok. A rendes játékidőben 1-1 értékesített büntető volt, ami után a végső győzelmet is ilyen módon döntötték el. A bajorok végül 5-4-re múlták felül a Valenciát.

A tizenegyedik kiírásban már az olasz csapatok domináltak. A kupát végül az AC Milan csapata nyerte a döntőben 0-0-s eredmény után végül tizenegyesekkel 3-2-re felülmúlva a Juventust. A tizenkettedik idényben igazi csillaghullás volt. Már a legjobb 16 csapat között kiestek olyan csapatok, mint az előző évi döntős Juventus, a 3 éve győztes Bayern München, valamint a Manchester United. A nyolcaddöntőben is voltak meglepetések. Kiesett a címvédő AC Milan (4-1-es hazai győzelem után idegenben 4-0-ra alulmaradtak a Deportivo ellen), a remeklő - akkori kétszeres francia bajnok - Lyon, a kupahalmozó Real Madrid, valamint a londoni párharcban alulmaradó Arsenal. A kupát végül a José Mourinho vezette portugál FC Porto csapata nyerte.

A tizenharmadik szezon fináléja ismét drámaira sikeredett. Az isztambuli döntő első félidejét az AC Milan csapata 3-0-s előnnyel abszolválta, majd a második félidőben rövid 9 perc alatt ledolgozta hátrányát a Liverpool és végül tizenegyespárbajban 3-2-re győzni tudott. A tizennegyedik BL szezonban úgy tűnt, az Arsenal fiatal kerete beérik egy európai kupasikerre. Ám az utolsó mérkőzésen 1-0-s hátrányból 2-1-re fordítva végül a Barcelona csapata diadalmaskodott.

A tizenötödik évad "angol uralmat" hozott. Viszont a kupát végül egy olasz csapat hódította el. A két évvel ezelőtti döntő megismétlését most az AC Milan csapata hozta sikeresen, így megszerezvén 7. európai elsőségüket. A tizenhatodik kiírásban folytatódott az angolok dominanciája, és a végső győztes is a szigetországból került ki. Az ekkor triplázni tudó Manchester United végül büntetőkkel (6-5) győzte le szintén angol vetélytársát a Chelsea-t.

Kiemelt Rivalizálások

Kezdjük a nagyobb múltra visszatekintő párharc felvezetésével, ez pedig a Bayern és az Inter összecsapása. A két csapat először 1988-ban csapott össze egymással, akkor az UEFA-kupában mindkét csapat idegenben nyert, de a bajorok 3-1-re, így idegenben lőtt gólokkal mentek tovább. A BL-ben először a 2006-os csoportkörben találkozott a két csapat, akkor idegenben nyert a Bayern, hazai pályán pedig döntetlen született.

A két csapat legemlékezetesebb meccsére 2010-ben került sor, amikor a döntőben futott össze a két csapat. Az olaszokat akkor José Mourinho vezette, a túloldalon Louis van Gaal volt az edző. A Santiago Bernabéu stadionban rendezett finálé hőse Diego Milito lett, aki két gólt szerzett, csapata 2-0-ra nyert, az Inter pedig triplázott, megnyerte a bajnokságot és a kupát is. Az Inter a Bayern ellen érte el története legnagyobb sikerét. A következő évben már a nyolcaddöntőben találkozott a két csapat, az első meccsen a bajorok 1-0-ra nyertek a Giuseppe Meazza stadionban, de a visszavágón hamar ledolgozta a hátrányt az Inter, ugyanis Samuel Eto'o korán gólt szerzett. A túloldalon Thomas Müller és Mario Gomez is gólt szerzett, de Sneijder egyenlített, majd a 88. percben érkezett Goran Pandev, aki megszerezte a továbbjutást érő gólt. 3-2-re nyert az Inter, 3-3-as összesítéssel, idegenben szerzett több góllal jutott tovább, de meglepetésre a következő körben egy másik német csapat, a Schalke megállította az Intert.

A Bayern és az Internazionale legutóbbi párharcai egyoldalúak voltak, a bajorok a 2022/2023-as BL-idény csoportkörében otthon és idegenben is 2-0-ra nyertek. Az akkori müncheni mérkőzésen az a Benjamin Pavard szerezte az első gólt, aki most már a milánóiakat erősíti. A francia védő azt mondta, örül, hogy volt csapatával találkoznak. Thomas Müller, a bajorok szezon végén távozó játékosa már a 2010-es BL-döntőn is játszott, az öt Inter elleni BL-meccsen csak a legutóbbit hagyta ki sérülés miatt.

A másik keddi negyeddöntőben az Arsenal fogadta a Real Madridot. Az Arsenal mindössze harmadszor találkozott a Real Madriddal, melyet a 2005/2006-os BL-szezon első kieséses fordulójában elbúcsúztatott - az akkori párharc egyetlen találatát Thierry Henry szerezte. Abban a Realban még ott volt Iker Casillas, Roberto Carlos, Sergio Ramos, Zidane, Ronaldo, Robinho, Beckham, Guti és Raúl is, de a Highburyben nem tudott gólt szerezni Juan Ramón López Caro, így Henry Madridban szerzett gólja elég volt a továbbjutáshoz. A meccs különleges lesz az Arsenal csapatkapitányának, Martin Ödegaard-nak, aki 2020-ig a madridiak játékosa volt, de csak 11 meccsen lépett pályára a spanyoloknál.

tags: #real #madrid #uefa #bajnokok #ligaja

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a Kulináris Olimpia eseményéről
• A liga jövőbeli kilátásai
• Hogyan hat a közösség a lélekre?
• hazai pálya előnye a fociban
• Real Madrid bajnoki története