A Real Madrid Club de Fútbol története: A Királyi Gárda felemelkedése és dominanciája
A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub, amely 1902. március 6-án alakult meg hivatalosan. Az 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, és még sosem esett ki. A klub fennállásának 122. évfordulóját ünnepli a "királyi gárda" március 6-án.
Története során 14-szer nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját/Bajnokok Ligáját (BEK/BL) és 35-ször volt spanyol bajnok, ezzel mindkét sorozatban rekordernek számít. Ezen kívül 20-szor ünnepelhetett spanyol kupa-sikert, 13-szor győzött a spanyol szuperkupában, és kétszer nyert UEFA-kupát. Ezzel az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll. Hazai mérkőzéseit a 81 044 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza.
A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának. A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.
A kezdetek és az alapítás
A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, létrejött a Nueva Sociedad de Foot-ball, valamint a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje. Némi túlzással élve egy katalán testvérpár ruhaboltjában, az El Caprichóban kezdődött a sikertörténet, ahol az egyesület ügyeit intézték, sőt ez volt a Madrid Foot-Ball Club első központja.
A klub első választott elnöke Juan Padrós lett, őt 1904-ben öccse, Carlos Padrós váltotta a poszton. A legtöbb forrás Julián Palaciost tartja számon első elnökként, ám ő még a hivatalos, 1902-es megalapítása előtt irányította a Madrid Foot-Ball Clubot. A csapat első edzője Arthur Johnson volt, aki 1902. május 13-án az együttes első hivatalos mérkőzésén, a történelem első El Clásicóján, csapata egyetlen gólját szerezte a Barcelona ellen 3:1-re elveszített mérkőzésen. Miután a csatár leadta a szerelését, 1910 és 1920 között tíz éven keresztül irányította a Madrid FC-t.
Johnson játékosként négy Spanyol Kupát nyert, tagja volt a klub első trófeáját elhódító, 1905-ben kupagyőzelmet ünneplő csapatnak. A következő három kupát szintén elnyerő madridiak az 1905-ös kiírásban gólt sem kaptak. Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. A madridi gárda ezután sorozatban háromszor nyerte meg ezt a címet.
Királyi előtag és az első bajnoki címek
1920 nyarán XIII. Alfonz király engedélyezte a királyi előtag felvételét és a korona használatát a klubcímerben, ekkor lett belőle hivatalosan is Real Madrid C. F. Ami elsőre nem sikerült, negyedik nekifutásra igen: a klub első ízben az 1930-1931-es kiírásban lett bajnok, méghozzá veretlenül. Tíz győzelem mellett nyolc döntetlen volt a mérlege. A következő szezonban pedig három vereséggel ugyan, de az első címvédést is elkönyvelhette. Azóta még harmincegyszer, tehát összesen 35-ször volt aranyérmes, ami spanyol rekord: nyolc címmel előzi meg a 25-ször bajnok Barcelonát, és 23-mal a szintén ősi riválisnak számító Atlético Madridot.
Santiago Bernabéu Yeste korszaka: A klub újjáépítése és az aranykor
A 35 bajnoki cím felét gyakorlatilag az aranykorban, Santiago Bernabéu Yeste elnöksége idején hódította el a klub. A Real Madrid történetének egyik legnagyobb alakja 1943-tól egészen 1978. június 2-i haláláig irányította a klubot, amely nélküle ma aligha lenne az, ami. A világ legsikeresebb és legnépszerűbb futballklubja. Nem véletlen, hogy szokatlan módon már az elnöksége alatt, 1955. január 4-én elnevezték róla az Estadio Chamartín helyére általa építtetett, akkoriban hihetetlenül modernnek számító új stadiont.
A spanyolországi polgárháború után gyakorlatilag romjaiból kellett újjáépítenie a Real Madridot. Teljesen új, professzionális alapokra helyezte a klub működését, elkülönítette a különböző szervezeti egységeket, létrehozta a játékosmegfigyelői részleget, megalapította egyebek mellett a kosárlabda-, a kézilabda- és a teniszszakosztályt, nem utolsósorban pedig az elnöksége kezdetén az ő javaslatára és kezdeményezésére felépült a már említett, később róla elnevezett stadion. Az 1947. december 14-én felavatott Nuevo Estadio Chamartín lelátói 75 ezer nézőt fogadtak be. Bernabéu elnöksége alatt állt össze a futballtörténelem egyik legerősebb csapata, ebben az időszakban sikerült Madridba csábítani Puskás Ferencet, Francisco Gentót, Raymond Kopát, Héctor Rialt és Alfredo Di Stéfanót.
„Kell nekem, kerül, amennyibe kerül, ennek a játékosnak a Madridban kell futballoznia” - jelentette ki Alfredo Di Stéfano játékát látva Bernabéu, s kívánsága teljesült, de nem sokon múlt, hogy az argentin csatár a Barcelona játékosa legyen. Így lett Di Stéfano a Real Madrid történetének egyik legnagyobb, kétszeres aranylabdás klasszisa. Természetesen a kupasorozat, a Bajnokcsapatok Európa-kupája megszületésében Santiago Bernabéunak is kulcsszerepe volt.
Puskás Ferenc és a BEK-dominancia
A Real Madrid labdarúgói 1956 és 1960 között ötször emelhették magasba a BEK-serleget. Minden idők egyik legjobb döntőjében, az 1960-as glasgow-i fináléban 7:3-ra győzték le az Eintracht Frankfurtot, Puskás Ferenc négy, Di Stéfano három góllal vette ki a részét a történelmi diadalból. Azóta sem szerzett soha senki négy gólt a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében, mint ahogy az egymás után elnyert öt trófea is egyedülálló rekord. Puskás Ferenc 1958-tól 1966-ig játszott a Real Madridban. Ez alatt ötször volt spanyol bajnok, háromszor nyert BEK-et, és 1-1 spanyol kupa-diadal, valamint Interkontinentális Kupa-győzelem fűződik még a nevéhez.
Néhány hónappal a felejthetetlen 1960-as döntő után aztán megtörtént, ami addig soha: a Barcelona a legjobb tizenhat között 4:3-as összesítéssel kiejtette a Real Madridot, amely először esett ki a sorozatból, és legközelebb 1966-ban, Brüsszelben a Partizan ellen 2:1-re megnyert döntőben ért fel a csúcsra.
Hogy mi volt a Bernabéu elnöksége idején hat BEK-trófeát nyerő klub titka, arról a futballtörténelem egyetlen hatszoros BEK-győztes futballistája, Francisco Gento ezt mondta: „Elképesztően erős, győztes mentalitású csapatunk volt, és nemcsak csapattársak voltunk, hanem barátok is.”
Ezt a büntetőt a Real Madrid játékosa, Puskás kapta az 1960-as UCL-döntőben a Frankfurt am Main ellen.
Átmeneti időszakok és a "Keselyűsereg" (Quinta del Buitre)
Arra számítani lehetett, hogy az ötvenes-hatvanas évek sikersorozatát nem lesz könnyű megismételni, ám azt kevesen gondolták volna, hogy 1966 után harminckét évet kell várni arra, hogy a Real Madrid ismét felülhessen Európa trónjára. A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben a Real KEK-döntőt játszhatott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2-1-re. 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon.
A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció. Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (szabad fordításban „keselyűsereg”) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza. Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.
A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz Fabio Capellot ültette a Real kispadjára. Capello után a német Jupp Heynckes érkezett a Real Madrid kispadjára.
A "Séptima" és az első "Galaktikus" éra
Az 1981-es Liverpool elleni döntőt 1-0-ra elveszítette a csapat Párizsban, de 1998. május 20-án Amszterdamban Predrag Mijatovics góljával véget ért az ínséges időszak, a Real 1-0-ra legyőzte a korszak egyik legerősebb csapatának számító Juventust. Ez volt a klub hetedik (Séptima) BEK/BL győzelme 32 év után.
2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének. Első jelentősebb intézkedése elnökként Luis Figo megszerzése volt. A torinóiak egyik legjobbja, Zinédine Zidane három évvel később, 2001-ben hófehérre cserélte a Juve zebracsíkos mezét, őt Ronaldo és David Beckham követte, Luís Figót pedig hatalmas vihart kavarva már 2000 nyarán sikerült átcsábítani a Barcelonától. Négyen együtt 222.5 millió euróba kerültek. Ez a korszak az első „galaktikus" éraként vonult be a sporttörténelembe.
Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen 2006-ig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni. Hiába játszott együtt a sok sztárfutballista, 2003 és 2014 között a csapat egyszer sem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját, sőt a 2004-2005 és 2009-2010 közötti hat szezonban rendre a nyolcaddöntőben búcsúzott. A vezetőség pedig kénytelen volt ráébredni: a közönségcsalogató gigasztárok mellett zongoracipelőkre is szükség van, és azoknak van igazuk, akik szerint hatalmas melléfogás volt eladni Claude Makélélét.
A "Décima" és a modern sikerek
Több mint tíz évig nem termett babér az európai kupaporondon, és az utolsó percig úgy tűnt, hogy 2014-ben sem sikerül megszakítani a rossz sorozatot. Aztán jött az azóta is első számú megmentőnek számító Sergio Ramos, mindenkinél magasabbra ugrott, és a lisszaboni BL-döntő 93. percében pályafutása egyik legfontosabb gólját fejelve kiegyenlített az Atlético Madrid ellen, hogy aztán a blancók a hosszabbításban 4-1-re bedarálják a városi riválist, és megszerezzék a híres „Décimát", vagyis a tizedik BEK-/BL-serleget.
2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikusok” létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szán. Manuel Pellegrinit szerződtette vezetőedzőnek, nem sokkal később a Real Madrid megszerezte Kakát 65 millió euróért. Később leigazolta Cristiano Ronaldót 94 millió eurós vételárával, Raúl Albiolt és Karim Benzemát is. Egy évvel később, mivel ismét nem sikerült bajnoki címet szerezni, távozott Manuel Pellegrini, helyére José Mourinho érkezett. Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint egy kupagyőzelmet ért el.
A jelenlegi éra legnagyobb csillaga, Cristiano Ronaldo vezetésével a klub további sikereket ért el a Bajnokok Ligájában, és május 26-án, Kijevben a 13. győzelmét arathatja a klub, valamint visszavághat a Liverpoolnak az 1981-es vereségért.
A klub identitása: Címer, mez és stadionok
Címer
A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF - Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. 1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe. A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát.
A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja.
Mez
A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak. A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.
A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén. A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója.
Stadionok
A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája, és az utolsó években körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt. Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek.
Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban. Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is.
Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6-1 nyert.
Statisztikák és rekordok
A Real Madrid a spanyol labdarúgó-bajnokságban megszakítás nélkül vesz részt, 35 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. A klub nyerte meg legtöbbször, összesen 14 alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt.
Klubrekordok
- Legtöbb lejátszott mérkőzés: Raúl (741 mérkőzés, 1994-2010)
- Legeredményesebb gólszerző: Raúl (323 gól, 1994-2010)
- Legeredményesebb gólszerző a BL-ben: Raúl (64 gól)
- Legmagasabb hivatalos nézőszám: 83 329 (2006-os kupamérkőzés)
Trófeagyőzelmek
A Real Madrid az alábbi trófeákat hódította el a története során:
- Bajnokok Ligája / BEK: 14
- Spanyol bajnokság (La Liga): 35
- Spanyol Kupa (Copa del Rey): 20
- Spanyol Szuperkupa: 13
- UEFA-kupa: 2
Rivalizációk részletesebben: El Clásico és El Derbi Madrileño
A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri.
El Clásico - A politikai és sportbeli ellentét
A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban. Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott. Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált. Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul.
El Derbi Madrileño - A városi vetélkedés
A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos El Derbi madrileño-n a Real nyert 2-1-re. A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958-1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2-1-re a Real, míg a visszavágót 1-0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. Az Atlético elleni rivalizálás osztálykülönbségekre vezethető vissza.
