A Magyar Asztalitenisz-sport legendái és Volper László edzői pályafutása

A. Volper László élete és edzői pályafutása szorosan összefonódik a magyar asztalitenisz fejlődésével és sikereivel. Hosszú előtanulmányokat folytatott 1960-tól kezdődően KSI edzőként, valamint serdülő, ifjúsági és felnőtt asztalitenisz szövetségi kapitányként, mielőtt néhány éve az óbudai Idősek Klubjaiban oktatná a pingpongot a nyugdíjasoknak.

A kezdetek és a sportág fejlődése

Volper László a Margit Kórházban született, és gyermekkorát a Lajos utcában, a Kolosy térhez közel töltötte. A háborús időszak a gyerekek számára egyszerre volt félelmetes és érdekes, mert a felnőttek féltek, de a gyerekek nem annyira. A gyerekekben nincs meg a félelem, mert nem tudják, mitől kell félni. Az általános iskola után, 1950-ben került az Árpád Gimnáziumba, amely sok mindenről volt nevezetes, talán leginkább a sportéletéről volt híres. Ez Iglói Mihálynak volt köszönhető, aki egy fantasztikus, megszállott ember volt, a sportért mindent képes volt megtenni. Magunkba szívtuk mellette a sport szeretetét.

1947-ben ismerte és szerette meg az asztaliteniszt Juhos József bácsi által, aki később a női válogatott edzője lett. Abban az időben az asztaliteniszben még nem létezett kifejezetten tanterv szerinti oktatás, de ő pedagógusként valami terv, valami elképzelés alapján foglalkozott velünk. A játék fejlődése során a felszerelések is változtak. Először faütő volt, pergamen borítású ütő, a gumis már egy nagyobb fejlődést hozott a játékba. Szemcsés gumis ütővel nagyon jól lehetett érezni a labdát, és a szemcsék miatt nagyon jól lehetett nyesni. Abban az időben, bár volt támadó játék, nem az dominált, inkább a nyesések, labdatartások.

A technológia hatása a játékra

Az 1952-es bombayi világbajnokságon a magyar csapat - Sidó Ferenc, Kóczián József, Gyetvai Elemér, Szepesi Kálmán összeállításban, Várkonyi Laci bácsi edzőségével - megnyerte a világbajnokságot. Ezen a világbajnokságon játszott egy japán, Sato nevezetű játékos, aki csak egyéniben indult, mert titokban tartották az ütőt, hogy meglepetés legyen. Bejutott a döntőbe, ahol Kóczián József volt az ellenfele, akit borzasztóan zavart, hogy nem lehetett hallani a koppanást. A gumis ütőn és a faütőn lehetett hallani a koppanást, és sok mindent meg lehetett ítélni a hallás útján. Ahogy nekiütődött a labda a szivacsnak, a pólusok egy kicsit engedték benyomulni a labdát. Attól függően, hogy milyen erővel ütötték meg, aszerint nyomta be a szivacsot a labda, és minél jobban benyomta, annál jobban továbbította, lökte ki a labdát. Az, hogy ezt nem lehetett hallani, halálra idegesítette Kóczián Józsefet, aki azt mondta, hogy majd megőrült, amikor jött a labda, és nem hallott semmit. Ezt a borítást 1952-től 1959-ig, a dortmundi világbajnokságig lehetett használni, aztán felismerték, hogy meg kell szüntetni.

Addigra a japánok 1959-ben már feltalálták azt a borítást, amelyen szivacs volt, de azon rajta volt még egy gumilap nagy szemcsével kifelé vagy befelé. Ezután megváltozott a játék, köszönhetően ennek a borítóanyagnak a feltalálásával és a japánoknak, akik felgyorsították a játékot. Gyorsan pattant a labda erről a szivacsról. Abban az időben az volt a játék még, hogyha ütöttek egy labdát, akkor visszanyesték. De a japánok nem nyesték vissza, visszaütötték. Kialakult a támadó játék, a kontra, a nagyon érdekes, szép, élvezetes, nagyon gyors játék. Elképesztő, hogy mit fejlődött ez a sportág. 1961-ben Pekingben a világbajnokságon a férfiaknál a legjobb négy közé már csak kínai játékos jutott. El lehet képzelni, hogy micsoda fejlődés indult el! Ez az új borítás nagyon megváltoztatta a játék képét. Mindent megváltoztatott, a felkészülést, a technikát és a fizikai képességek fejlesztését is. A japánok alkalmazták először a tenyeres pörgetést is nyesett labdából. És ma meg azt látni, hogy két-háromérintéses labdamenetek vannak, megpörgeti a labdát és máris ráhúz, alig lehet látni a mozdulatot.

Volper László edzői sikerei és a válogatott

1960-ban került a Bécsi úti Selyemkikészítő gyárba, ahol sportelnök volt. Itt röplabda, kispályás foci és nagyon jó kis sakkcsapat is működött, és Volper László ultiversenyeket is rendezett. Gondolta magában, miért ne lehetne itt pingpongot is csinálni. Kivontak az üzemhasználatból egy épületrészt, ahol 1960-1964-ig kezdett el gyerekekkel foglalkozni. A harmadik állomás, hogy miután megismerték a tevékenységét, hívták a Központi Sportiskolába (KSI), ami 1963-ban alakult meg, ahol 1964-ben egy évig mellékállásban, és 1965-től 1992-ig főállásban dolgozott. Öt évig beosztott edző volt, és huszonkét évig szakágvezető. Akkoriban csodálatos munka folyt a KSI-ben!

A ’70-es évek elején évente két alkalommal felméréseket csináltak fizikai képesség, reakcióidő, mozgáskoordináció és technikai képzés tekintetében. Volt, mikor 158 tanítvánnyal foglalkozott - ma elképzelhetetlen az ilyen létszám. Felmérték a gyerekeket, és megbeszélték, ha bizonyos képességeket még fejleszteni kellett. Mindezek alapján 1975 és 1980 között írt egy összefoglaló jelentést, amiben kitért a kiválasztásra is, amit nagyon fontosnak tartott. A sport, az oktatás, a gyakorlás során olyan kedvező személyiségvonások jelennek meg a gyerekekben, amit máshol nagyon nehéz megszerezni. A sporthoz kell kitartás, akaraterő, küzdelem, taktika… Minden gyereknek kellene valamit sportolnia, hogy ezek a személyiségjegyek kialakuljanak. Volper László mindig azt gondolta: ha ő nem tudott fölállni (játékosként a dobogóra), akkor a tanítványai által majd feláll a dobogóra.

A válogatott élén

1970 januárjában Berczik Zoli felkérte, hogy dolgozzon a válogatottnál. Volper László tíz évig vezette az ifjúsági serdülő fiú-leány korosztályt egyedül, heti két edzéssel, kedden és csütörtökön. Tíz évig dolgozott a női válogatott edzésein, a férfiaknál is kilenc évig kis megszakításokkal. Ezek az évek rendkívül sikeresek voltak a magyar asztalitenisz számára. Az 1982-es Budapesti Európa-bajnokság győztes női csapata az ő irányítása alatt érte el sikerét.

Kiemelkedő magyar játékosok

• Bátorfy Csilla: 1986-ban 17 évesen egyéni Európa-bajnokságot nyert, ez nagyon nagy szó - azóta se nyert magyar asztaliteniszező egyéni Európa-bajnokságot. Az ő erőssége az volt, hogy adogatásnál nagyon magasra feldobta a labdát, a feldobott labda esett lefelé gyorsuló sebességgel, és egy nagyon gyors mozdulattal alávágott a labdának. Olyan kellemetlen adogatásai voltak, hogy nem volt könnyű lekezelni. Visszaadták valahogy, amire ő hatalmas lendülettel akkorát pörgetett, mint egy férfi játékos. Ez volt az erőssége, adogatás és tenyeres pörgetés.
• Klampár Tibor: Játéka 15-20 évvel bőven megelőzte a korát. Asztalközelből játszott, csodálatos fonák-csuklója volt, fantasztikusan tudta helyezni a labdát, és ha egy kicsit fölcsúszott az a labda, akkora ászokat ütött-pörgetett, hogy az elképesztő. Nagyon sokat utazott Volper László, és ismerte a mezőnyt, de ilyen játékos sehol nem volt, mint a Klampár. Különleges mozgáskoordináció, reflex, reakcióidő kellett ahhoz, hogy az asztalhoz ilyen közel tudjon játszani. Mindig hihetetlenül kellett koncentrálnia, és ennek tudható be az, hogy ez a zseni, aki ilyen csodálatos stílussal játszott, nem tudott egyéni világbajnokságot, egyéni Európa-bajnokságot nyerni.
• Gergely Gábor: Volper László tanítványa volt. Tollszárfogással játszott sokáig. Juhos Józsi bácsival egyik beszélgetésük alkalmával kitért Volper arra, hogy nem lesz jó a tollszárfogás Gabinak. Másfél évet vett igénybe a változtatás, de ennek volt nyeresége is. Elkezdte neki tanítani a fonákpörgetést, amit aztán Berczik Zoliék még továbbfejlesztettek a válogatottban, és ez lett az egyik fő erőssége. Gabi kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok lett.
• Jónyer István: Olyan fizikai képességekkel, adottságokkal rendelkezett, ami által asztaltávolból, veszélyesen tudott játszani, főleg az ismert oldalpörgetés-kiflipörgetései révén. Ő négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok. Hármuk közül Jónyer szerepelt a legeredményesebben, a négy világbajnokság közül egyet 1971-ben Nagoyában Klampárral párosban nyertek, 1975-ben Calcuttában Gergellyel a férfi párost és az egyéni világbajnoki címet is megnyerte ezen a világbajnokságon.

Asztalitenisz időskorban és a jövő tehetségei

2013 környékén Volper László a feleségével beiratkozott egy idősek klubjába, ahol pingpongozás is volt. Ez a kezdeményezés nagyon jó fogadtatásra talált. Az idősebb játékosok annyira lelkesek, hogy mindent szeretnének megtanulni. Az intézmény asztalokat vett, versenyeket rendeztek, húsvéti és karácsonyi kupákat. A csapat- és egyéni döntőket ünnepélyes keretek között a kiskorona utcai központban tartották. Itt a kerületben az időseknél nagyon elterjedt az asztalitenisz, örömmel csinálják. Nem túl megerőltető a pingpong, mégis van egy kis egyensúly-áthelyezés, és koncentrálni, figyelni kell. Mindazt, ami csökken idősebb korban, egy kicsit ébren tartja.

A jövő tehetségeit tekintve Fazekas Lizett egyike azoknak a szuper tehetséges játékosoknak, akik kiemelkednek. A Blikk korábban megírta, hogy a Magyar Asztalitenisz-szövetség és a Fazekas család közötti háborúskodás eredményeképpen külföldre „menekült”. Egyéves kihagyás után indult újra nemzetközi versenyen Újvidéken: az U13-asok között győzött, és az U15-ösöknél is mindenkit végigvert. A család többfelé is tájékozódott, felmérték a lehetőségeket Csehországban és Ausztriában is, de különböző okok miatt - a cseheknél például ott kellett volna élnie és tanulnia - ezek nem jöttek szóba, a horvátokkal viszont meg tudtak egyezni.

tags: #regi #asztaliteniszezo #valogatott #akinek #serult #volt

Népszerű bejegyzések:

• Walesi labdarúgó bajnokság
• A sportág hősei és emlékezetes pillanatai
• átfogó útmutató a fociedzéshez
• Hogyan juthatsz el az NBA-be?
• A liverpooli Puskás-emlékmérkőzés