A diafilmek világa: a családi vetítések varázsa és története
A diavetítés igazi szertartás, takaróba bújós, téli estékre való. Elegendő volt a vakítóan világító kis szürke készülék, egy fehér falfelület és már “pergett” is a film. Apáink remegő ujjakkal tekerték kockáról kockára a diatekercset, a vetítő fehér izzója szó szerint izzott, bizonyára mindenkinek sikerült megpörkölni egy-két celluloidszalagot a vetítés közben. A befűzés a felnőttek feladata volt, a fókuszbeállítást az aprónép is el tudta végezni.
A diafilm műfajának eredete és fejlődése
A diafilmvetítés műfaji előzményének tekinthetjük a történetmesélő képeket felvonultató vásári képmutogatást és a kézi festésű üvegképek vetítését. A vetítés alapja a fénysugarak egyenes vonalú terjedése, amelynek képformáló hatását Leonardo da Vinci alkalmazta sötétkamrájánál, a camera obscuránál. A 20. század elején a 35 milliméteres diafilmszalag először az oktatás, majd az ismeretterjesztés és az állami propaganda eszköze lett.
A Magyar Diafilmgyártó Vállalatot 1954 őszén eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy a népművelés, a politikai propaganda, valamint a közoktatás számára sorozatban készítsen diafilmeket. Azzal, hogy már nem tűzveszélyes anyagból (cellulóz-nitrát) készültek a filmtekercsek, megjelent a mesevetítő, azaz a kis „púpos”, és elkezdődhetett az otthoni diavetítés sikertörténete.
Diafilmek az oktatásban és a közösségekben
Az oktatásban is jelentős szerepet töltöttek be a diafilmek, mivel a kor szegényes képanyaggal kiadott tankönyvei mellett így mód nyílt a tananyagok gazdagabb illusztrálására. A Magyar Diafilmgyártó Vállalat működésének első évtizedei alatt mintegy 4000 ismeretterjesztő kiadvány született. Szinte nincs olyan témakör, amelyhez ne készült volna diafilm!
| Időszak | Fő célkitűzések |
|---|---|
| 1950-es évek | Politikai agitáció, közoktatás, népnevelés |
| 1960-70-es évek | Mesediafilmek aranykora, népszerűség |
| 1980-as évek | Népszerűség csökkenése |
| 2000-es évek után | Reneszánsz, kortárs szerzők és témák |
A mesediafilmek sajátos világa
A mesediafilm nálunk egyet jelent a „diafilm” fogalmával. Kezdetben elsősorban szovjet rajzfilmeket dolgoztak fel, később a magyar rajzfilm nagyjai is rajzoltak képsorozatokat. Így költözött be a gyerekszobákba például Macskássy Gyula-Dargay Attila Jancsi és Juliskája. Az 1970-es évektől a szerkesztők tudatosan törekedtek arra, hogy a mesediafilmeket az esztétikai nevelés szolgálatába állítsák, így olyan irodalmi alkotások kerültek feldolgozásra, mint József Attila, Weöres Sándor vagy Benedek Elek meséi.
A diafilm reneszánsza
A 90-es években jelentkező hullámvölgy után, a privatizálást követően a diafilm újraéledt. Ma már évente legalább hat új diafilm születik. Kortárs szerzők, mások mellett Varró Dániel, Lackfi János, Berg Judit is helyet kaptak már a diafilm-palettán. Rumini, Kicsi Mimi, Maszat és a Kuflik is felsorakoztak Süsü, Boribon, Vízipók, Bogyó és Babóca mellé. A diavetítés, mint műfaj létjogosultsága a mai „digitális” korban is egyértelműen indokolt, értékeit pszichológusok hangsúlyozzák ajánlásaikban.
- Készségfejlesztés: A gyerekek könnyebben megszerzik a tudást, és az ismeret tartósan megmarad.
- Bensőségesség: A vetítés bensőséges kapcsolatot hoz létre a vetítést végző személy és a nézők között.
- Minőség: A magyar grafikusok, illusztrátorok színe java megtalálható a diafilmek rajzolói között.
