A focilabda története: A kezdetektől a modern innovációkig
A focilabda több száz éves története során számos változáson ment keresztül, az anyagok, a felépítés és a felhasználási módok tekintetében egyaránt. Ami kezdetben alig hasonlított a ma ismert sportszerre, az évszázadok során folyamatos fejlesztések eredményeként vált a labdarúgás nélkülözhetetlen és tökéletesített eszközévé.
A labdajátékok ősi gyökerei
A labdajátékok évszázadokkal ezelőtt kezdődtek, amikor az emberek különböző anyagokból készített golyókat vagy kezdetleges labdákat használtak. A labdarúgás és ezzel együtt a focilabda történetét visszavezethetjük akár a dél-amerikai indiánokig vagy az ókori kínaiakig.
Ázsiai kezdetek
- Feljegyzések szerint i.e. 2500 körül már játszottak labdajátékokat Kínában és Egyiptomban is.
- A Ts'in és Han-dinasztiák idején (Kr. e. 255-220) a kínaiak „tsu chu”-t játszottak, amely valamennyire hasonlított a focihoz.
- Volt is a játékban kapu, de a legenda szerint csak egy, és annak is félhold alakú kapufája volt.
- A labda valamilyen madártollal bélelt hólyag lehetett.
- A legősibb feljegyzések szerint már i.e. 2000 környékén Kínában Huang-Ti császár a gyalogos katonák kiképzéséhez használt, (de a köznép sorában is népszerű volt) egy labdajátékot ahol a játékosok a tenyerükön kívül minden testrészüket használhatták a játékszer "kapuba" juttatásához.
- Maga a játékszer nyolc bőrdarabból összevarrt, tollakkal és állati szőrrel kitömött gömb volt.
- Nem sokkal később Japánban is felbukkan egy labdajáték, amit kezdetben csak a főnemesek, majd idővel a minisztériumi hivatalnokok játszottak.
- A játék lényege, hogy 4-6 játékos minél tovább tartsa a levegőben a lábával a játékszert.
Közép- és Dél-Amerika
- Az indián törzsek között több változata is elterjedt egy labdajátéknak, aminek a lényege (a legismertebb verzió szerint), hogy a csapatok egy tömör gumigolyót a csípőjük segítségével juttassák át egy kőkörön (kapun)!
- A dél-amerikai Guarani indiánok egyenesen azt állítják, hogy ők találták fel a focit (legalábbis annak elődjét) nem pedig az angolok.
- Spanyol misszionárius feljegyzések szerint az 1600-as években már rendkívül népszerű játéknak számított az indián törzsek között a "manga ñembosarái", aminek lényege, hogy a kaucsukból készült gumigömb (labda) soha ne álljon meg, mindig pattogjon.
Európai előzmények
- Talán közelebb áll a valósághoz, ha a foci ősének az ó-görög "Harpastron" nevű játékot tekintjük.
- Sokat nem tudunk erről a játékról, de az biztos, hogy i.e. 146-ban Hellász leigázása után a római légiósok között felbukkant a "Harpastum" nevű labdajáték.
- A labda mérete 24 cm volt (egyes források szerint kislabda játéknak is hívták), bőrből varrták és állati szőrrel tömték ki.
- Maga a játék itt is elsősorban a katonák kiképzését és az állóképesség javítását szolgálta.
- A római birodalom terjeszkedésével a katónák magukkal vitték a játékot a meghódított európai területekre.
- A középkorban már létezett egyfajta foci, ez azonban inkább labdakergetéshez hasonlított, hiszen nem volt pálya, hanem maga a település volt a grund.
- Angliában és Franciaországban a XIV. századig sokfelé játszották a "határlabdázás" és a "tömeg -football" nevű játékot.
- A játékot lehetett két falu között is játszani, ekkor a cél a játékszer a szomszéd falu főterére való eljuttatása volt.
- Volt, hogy egy falu teljes lakossága részt vett ezekben a játékokban, aminek pogány hagyományokra visszavezethető rontásűző jelentése is lehetett.
- A játékot - rendkívüli durvasága miatt - ördögi mulatságnak is nevezték, ami miatt 1314-ben Angliában, majd 1320-ban Franciaországban is betiltották és a játékosokat börtönbüntetéssel fenyegették.
- A XIV. század elején jelent meg Firenzében a "Calcio" nevű labdajáték, amit már körülzárt városi pályán játszottak a 27 főből álló csapatok.
- A játék célja, hogy a labdát az ellenfél várát jelképező sátorba kellet berúgni!
- És hogy mivel gurigáztak? Egészen elképesztően hangzik, de állati koponyákat rugdostak.
- A koponyalabdát az idők folyamán szépen lassan felváltotta a disznóhólyag, ami bár már nem volt annyira fájdalmas mint játékszer, de túl tartós sem.
A 19. századi forradalom és a kezdeti szabványosítás
A disznóhólyag nem eredményezett nagy forradalmat a labdarúgásban, de a 19. században az állati eredetű belsőre egy bőrből készült köpenyt helyeztek, és ez már a modern focilabdák ősének tekinthető. Ezek a labdák alig pár meccset bírtak ki, aztán leeresztettek. A gumiból készült labdák a 16. század (Amerika felfedezése) után jelentek meg Európában.
Goodyear és Lindon úttörő munkája
Charles Goodyear egész életét a kaucsukgumi strapabíróvá tételére tette fel, és bár elsődlegesen az autógumi-gyártásról ismert, de az 1855-ben általa kifejlesztett, gumiból készült focilabda forradalmasította a játékot. Igen, ez az a Mr. Goodyear, akinek cége mára a világ egyik legnagyobb gumiabroncsgyártója lett.
A gumilabda egy óriási lépés volt, mivel ezzel automatikusan elkezdődött egyfajta szabványosítási folyamat a futball-labda mérete és alakja tekintetében. Ezt megelőzően a disznóhólyagok különböző formájúak és méretűek voltak, és szinte lehetetlen volt irányítani őket. Soha nem lehetett tudni, hogy hová gurulnak a rúgást követően.
A Goodyear-féle sportszert Richard Lindon fejlesztette tovább. A futball-labda következő verziója 1862-ben jelent meg. H.J. Lindon készítette ezt a felfújható labdát, amely sokkal könnyebb volt, mint a Goodyear gumilabdája, és egy kicsit jobban meg is őrizte a formáját, bár így is egy kicsit ovális lett a végeredmény. Lindon felesége korábban tragikus módon, tüdőbetegségben halt meg. Állítólag Mr. Lindon kísérletei alatt a felesége által, sok száz sertéshólyag felrobbanása miatt. Lindont valószínűleg a sertéshólyag felrobbantásának káros hatásai ihlették a felfújható gumihólyag kifejlesztésére. Lindon azt is állította, hogy ő találta fel a rögbilabdát, - mivel labdái inkább tojásdad alakúak voltak - de nem szabadalmaztatta az ötletet. Viszont vizes időben még ezek a sportszerek is megszívták magukat, ami nehezítette a játékot, illetve veszélyes volt velük fejelni.
A szabályozás kezdete és a tömeggyártás
1863-ban az újonnan megalakult Angol Labdarúgó-szövetség (FA) összeült, hogy lefektesse a labdarúgás alapszabályait. Ez az első szabályzat nem tartalmazott leírást a labdáról. Az erre vonatkozó szabályok rögzítésére először az 1872-es felülvizsgálat alkalmával került sor. Az angol FA (Football Association) elsőként hozott szabályt a labda dimenzióit megszabva: a gömb alakú sportszer körméretét 65,58 és 71,1 centiméter - 27 és 28 hüvelyk - között határozták meg, míg súlyát 370 és 430 gramm között. A súlyon egyszer, 1937-ben változtattak, akkor 13-15 unciáról 14-16-ra emelték. A szabály a mai FIFA -szabályrendszerben is szerepel. Azóta az egyetlen változás a labdát illetően 1937-ben volt, amikor is a hivatalos súlyt 13-15 unciáról 14-16 unciára emelték.
A szabályozásból adódóan elkezdődött a tömeggyártás. Korábban a labdákat két félgömbből varrták, ekkorra azonban megjelentek az egymásba illeszkedő panelekből készült sportszerek: a huszadik század elején forgalomba kerültek az összesen 18 bőrcsíkból álló labdák; a bőrdarabokat hármasával rendezték hat panelbe. Ezeket még kézzel varrták, így minden egyes darabon voltak apró eltérések és kisebb hibák is a varrás miatt.
Az korán kiderült, hogy minél erősebb a külső borítás, annál tovább marad gömb alakú a labda: a skót Mitre and Thomlinson’s cégnél a drágább labdák borítását a marha fartájékán található bőrből készítették, míg az olcsóbbakat a vállrészen lévő, vékonyabb bőrből. A focilabdák tömeggyártásának elindulása a glasgow-i Mitre és Thomlinson's vállalat nevéhez fűződik, úttörőként azt vallották, hogy a minőségi labda kulcsa az, hogy az mennyire tudja megőrizni formáját. A bőr szilárdsága, valamint a bőrvágók és a varrók szakértelme volt a fő tényező a formáját megőrző labda elkészítésében.
Mellékszálként megemlíthetjük, hogy a kosárlabdát, mint sportot ezzel a fajta labdával találták fel.
A modern focilabda megjelenése és a magyar hozzájárulás
Az évek során javult a labda víztaszító képessége, valamint a szerkezetén is erősítettek. Ezenkívül egy új típusú szelep miatt nem volt szükség arra, hogy azt külön panelben szereljék be, ami könnyítette a labdakezelést. Az ötvenes években használtak először fehér színű labdákat, hogy a nézők könnyebben lássák a játékszert reflektorfényben, és szintén ugyanekkor kezdtek narancssárga színű labdákat használni - azért, hogy a hóban könnyebben észre lehessen venni. A fehér színű változatot már 1892-ben is használták nem hivatalosan, de az ötletet akkor még elvetették, és az addig használatos szín maradt a pályán. A fehér labdát úgy állították elő, hogy a bőrt egyszerűen fehérre mosták, így elérve a kívánt színt.
⚽ A Világbajnoki LABDÁK Evolúciója (1930–2026) 🔥
A régebbi futball labda nem nagyon különbözött eredetileg a röplabda és vízilabda kinézetétől: hosszú szeletekből építették fel és sehol sem voltak a ma jól ismert öt- és hatszögek. Egészen 1962-ig kellett várni, hogy megjelenjen a modern futball őse!
A magyar 32 paneles labda
A labdának sokáig uralkodó formája a csonkított ikozaéder volt, vagyis olyan test, amelynek húsz lapja van. Ennek a formának van egy magyar vonatkozása is. Lévay József és Lénárt Ferenc az ötvenes évek elején kezdett kísérletezni a focilabda továbbfejlesztésével. Az említett tervezők a ma is ismert, harminckét paneles elrendezést preferálták. 1962-ben végül benyújtották újítási javaslatukat, amit el is fogadtak. A gyártást Simontornyára irányították, ott ugyanis helyben elérhető volt a bőrnyesedék mint alapanyag. Lévayék új alapanyaggal, új gyártástechnológiával és új szabásmintával rukkoltak elő. A lóbőr helyett marhahasítékból tervezett sporteszközök akár több meccset is kibírtak.
A próbagyártás 1963 elején kezdődött, az első évben 25 ezer labda készült, 1964 elején azonban hatvanezret rendelt az Artex Külkereskedelmi Vállalat, de év közben kilencvenezerre nőtt az igény: jelentős mennyiséget szállítottak nyugati országokba is. 1965-ben új labdagyárat építettek Simontornyán, hogy kiszolgálják az egyre növekvő keresletet. 1970-ben készült el az egymilliomodik focilabda, 1973-ra pedig már másfél milliónál jártak - kilencven százalékuk exportra készült.
Az Adidas korszaka és a világbajnoki labdák
Az 1960-as évektől a futball-labdákat teljesen szintetikus anyagokból készítették. R. Buckminster Fuller építész alkotta meg azt az ikonikus futball-labdát, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk. Fuller 20 hatszögletű és 12 ötszögletű darabot használt, amelyeket összevarrva egy gömböt alkotott. Ekkor kerültek a labdára az ikonikus fekete ötszögek. A fekete darabok célja az volt, hogy a játékosok jobban lekövethessék a labda útját. Az ilyen labdák több híres fociklub címerében is megfigyelhetők, például az FC Barcelonáéban is.
A globális, sportruházatot és -kiegészítőket forgalmazó Adidas 1963-ban kezdett el futball-labdákat gyártani. 1970-ben készítettek először hivatalos labdát világbajnokságra, a mexikói tornára. A labdát Telstarnak hívták, és 32 fekete-fehér panelt tartalmazott. A fekete-fehér panel kialakításának egyik oka az volt, hogy az 1970-es verseny volt az első, amelyet világszerte lehetett látni a tévében, és akkoriban a legtöbben fekete-fehérben nézték a világbajnokság televíziós közvetítését. Ennek a színkombinációnak köszönhetően a televízió képernyőjén is jobban követhetővé vált a labda útja.
A csapatok az 1974-es nyugat-németországi tornán is használták a Telstar labdát, bár némi módosítással. Az 78-as tornán jött egy újabb nagy durranás: a Tango Durlast lenyűgöző lépés volt a futball-labda fejlődésében. Egyedülálló kialakítása miatt optikai csalódást keltett, és úgy tűnt, mintha 12 egyforma kör lenne a labda felületén. A gyártó ezt az illúziót 20 darab belső hármas panel felhasználásával hozta létre. A labda valódi bőrből készült, műanyag bevonattal, hogy vízálló legyen.
Szintetikus anyagok korszaka és modernizáció
A 80-as években az Adidas Azteca néven bemutatta az első, teljesen szintetikus anyagokból készült labdát, amelyet el is készített az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ez a labda poliuretán bevonattal rendelkezik, így ellenáll az esőnek és más zord időjárási körülményeknek.
Az 1990-es olaszországi világbajnokságon természetesen egy új Adidas-labda jelent meg Etrusco néven. Belsejében fekete poliuretán habréteg volt, amely a labdát enyhén puhábbá, ugyanakkor gyorsabbá tette a levegőben való mozgáskor, gyorsításkor, átadáskor, keresztezéskor és lövéskor. Később ezt is továbbfejlesztették, és amikor 1994-ben az Egyesült Államok adott otthont a FIFA világbajnokságnak, már a Questra volt a torna hivatalos labdája. Ekkor debütált a labdán kívüli polisztirol habréteg is, amely javította a vízszigetelést, és még gyorsabbá tette a labda mozgását a levegőben, illetve a felszínen is.
Az új évezred elején is folytatódtak a fejlesztések a futball-labdák tervezése terén. Sok vállalat új csúcstechnológiás anyagokkal és mintákkal rukkolt elő a futball-labdákhoz. Az egyértelmű cél egy olyan optimális futball-labda kifejlesztése volt, amely kiváló repülési együtthatókkal rendelkezik, emellett vízálló, gyors, puha tapintású, az összes rúgóerőt átadja a labdának (nem nyeli el az energiát), és biztonságosan fejelhető.
Dél-Korea és Japán 2002-es, közös rendezésű tornáján a Fevernova hozta lázba a közönséget háromszög alakú mintázataival, valamint a labda megvastagított belső rétegeivel, amitől az pontosabban mozgott a levegőben. A következő hivatalos labda a Teamgeist volt, ami a 2006-os németországi világbajnokságon kapott főszerepet. Ez volt egyúttal az első olyan csúcskategóriás futball-labda, amelyen nagyon kevés varrás és gerinc volt található, és mindössze 14 panelből állt. Az Adidas jelentősen csökkentette a panel érintési pontjait, ami azt jelentette, hogy a labda pontosabban használható és könnyebben irányítható volt a játékosok számára. A döntőn ennek a labdának egy speciális változatát használták, a Teamgeist Berlint.
A vitatott Jabulani és az utódai
2010-ben Dél-Afrika volt a házigazdája a vb-nek, ahol a Jabulani volt az új üdvöske. Ez volt az első eset a modern labdák történetében, amikor a labda váltotta ki a legnagyobb vitákat a bajnokságon, az aerodinamikája ugyanis szokatlanul kiszámíthatatlan volt, és ezzel együtt a kapusok leggyűlöltebb focilabdája lett. Rengeteg kapus ki akarta tiltatni a pályákról a Jabulanit, az Adidas pedig behúzta fülét-farkát, és bölcsen csendben maradt. A játékszer fő problémája az ún. „grip and groove” technológia bevetése volt, ami elvben biztosította volna a labda stabilitását repülés közben, illetve azt, hogy a játékosok könnyebben kezeljék le a lasztit a lábukkal. A Jabulani fő problémája a levegőben való mozgása köré összpontosult. A játékosok hamar rájöttek, hogy a labda egyenesen, lábuk felső részével való elrúgása esetén extrém módon pörög, majd extrém módon csapódik/süllyed lefelé, ettől pedig teljesen kiszámíthatatlanná vált. Cserébe a távoli lövéseket előnyben részesítő játékosok pont a kiszámíthatatlansága miatt imádták. Akkora balhé lett a labdából, hogy egyenesen a NASA-t kérték fel, hogy vizsgálja meg a sporteszközt.
A 2014-es évre, a brazil vébére, az Adidasnak össze kellett szednie magát az előző vb okozta blama miatt. Elő is jöttek a Brazuca nevű labdával, aminek a nevét a nagyközönség döntötte el szavazás alapján. Nos, a sportszergyártónak sikerült a nagyot gurítania, mivel elkészítette a valaha volt legkorszerűbb és legaerodinamikusabb labdát. A játékosok imádták ezt a labdát, mivel az sokkal kiszámíthatóbb és pontosabb volt mint az elődei, de ugyanakkot sikerült megőriznie a Jabulani sebességét.
2018-ban az oroszországi vébére a Telstar 18 labdát dobták piacra. Ezt sok sportrajongó ismerheti, hiszen a Telstar 18-at az 1970-es és 74 vébé tiszteletére tervezték. Míg az eredeti Telstaron 32 panel volt, ezen már csak 6. Minden panelt egy 3D-s texturált felső réteggel ragasztottak össze, hogy javítsák a labda irányíthatóságát és tapadását. A Telstar 18 kétfajta verzióban jelent meg. Az, hogy összehozták a gólvonal-technológiás labdájukat, már óriási előrelépés. Ez az újítás úgy működik, hogy a játékvezetők egy okosóraszerű eszközt viselnek, amely a futball-labdában lévő érzékelővel folyamatos kapcsolatban van, és jelzi a sporinak, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy sem. Itt nincs szükség azonnali VAR-segítségre.
A 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság az eddigiekkel szemben télen került megrendezésre, így erre is figyeltek a fejlesztők, mérnökök. Az idei vb labdája az Al Rihla nevet kapta, és esetében a fenntarthatóság lett a fő szempont a tervezésnél. Így ez lett az első olyan hivatalos meccslabda, amelynek a belseje butilból készült, felülete teljesen varratmentes, és termikus ragasztott felületét vízbázisú ragasztókkal és festékekkel láttak el, hogy a környezetet ne terheljék.
A labdagyártás modern kihívásai és szabványai
A labdáknak nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelnie. A kerülete 68-70 centiméter között kell, hogy legyen. Amikor a meccs elkezdődik, akkor a belső nyomásnak 0,6-1,1 közé kell, hogy essen. Súlya 410-450 gramm lehet. A kinézet nem számít, de ez változhat, ha a labdarúgószövetség máshogy nem rendelkezik erről. A fenti specifikációk egyetlen termékben való egyesítése nem kis feladat, pláne, hogy a labdáknak meg kell felelniük az irányító testületek, például a FIFA által megadott labdaspecifikációknak is. A sokszínű labdáknak köszönhetően ma már csak olyan játékeszközök lehetnek a nemzetközi, hivatalos mérkőzéseken, amelyeket a FIFA jóváhagyott.
Gyártási folyamat és minőségellenőrzés
Sokan nem tudják, de a világ legjobb labdagyárai mind Pakisztánban találhatóak. Azt hihetnénk, hogy itt név nélküli, közönséges labdák készülnek, de ez hatalmas tévedés! Az országban itt találhatóak a legfelszereltebb, legkorszerűbb gyárak a labdakészítéshez. A magas minőségű eljárásoknak, odafigyelésnek és teszteléseknek köszönhetően nincsenek gyártási hibák, valamint az anyaghibák se fordulnak elő.
A gyártási folyamat során természetesen nem alkalmaznak gyerek munkaerőt! A munkafolyamatban emberi kézimunka segítségével állítják elő a paneleket, amelyeket gépek használata mellett vágnak ki, festenek le, majd megfelelően szortíroznak. Miután ezzel megvannak, következik a súlymérés. Amennyiben átmegy a jóváhagyott értéken, elkezdik emberi kéz által összevarrni a paneleket. A labdákat ezután szélsőséges körülményeknek helyezik ki, ezáltal bizonyosodva meg, hogy megfelelő sporteszközöket hoztak létre.
A laborokban gépek segítségével ellenőrzik a labda tökéletes alakját, milyen erőnél érhető el az anyag szakadása, kerületét lemérik, pattogás tesztnek vetik alá, vizes körülmények között hogyan változnak az értékek, valamint lövéstesztet hajtanak végre. Amennyiben egy labdát szeretnénk hivatalos engedélyeztetni, akkor a FIFA általi tesztelésnek kell alávetni.
Etikai kérdések és fair trade kezdeményezések
Jelenleg a világ focilabdáinak hetven százaléka a pakisztáni Sialkot városában és környékén készül. A húsz hatszögből és tizenkét ötszögből álló PVC- vagy poliuretándarabokat leggyakrabban kézzel varrják össze, labdánként hétszáz dupla öltéssel. A munkához nagy fizikai erő és kézügyesség kell. Évente több mint negyvenmillió labdát állítanak elő - felfoghatatlan munkakörülmények között. Nincsenek rögzített munkaszerződések, baleset- vagy egészségbiztosítás, szakszervezet, és a bérezés is nagyon alacsony: a családok akkor tudják eltartani magukat, ha a gyerekeket is bevonják a kenyérkeresetbe.
Az 1996-os Európa-bajnokság előtt több csatornán is levetítettek egy dokumentumfilmet, amelyben látható, hogy gyerekek varrták a FIFA-logós labdákat. A legtöbb nagy gyártócég egy évvel később aláírta az atlantai egyezményt, amelyben nemet mondtak a tizennégy éven aluli fiatalok foglalkoztatására. Persze a többi gyártóra nem vonatkozik, csak azokra, akik aláírták. A FIFA rendszerint ajánlásokat fogalmaz meg a kérdésben, kevés sikerrel. Roberta Baskin tényfeltáró újságíró riportjaiban olvashatunk olyan hatévesekről, akik nem járnak iskolába, viszont napi két labdát is képesek megvarrni. Egy alkalmazott 160 pakisztáni rúpiát kap - vagyis kapott tavaly -, ami durván kétszáz forint. Egy nap három labda varrásával számolva ez még Pakisztánban sem kiemelkedő fizetés.
Mostanság hővel összeilleszthető panelekből is készítenek labdákat. Az ellenőrizhetőség miatt üzemekbe szervezték a munkát, a gyárakból pedig a helyi törvények miatt kiszorultak a nők, míg korábban otthon varrta az egész család a labdákat. Persze vannak kivételek. A Bola Gema nevű cég gyártósoron készíti a labdákat, csak 18 éven felülieket alkalmaznak. Prémium termékeket gyártanak, a fizetések is magasabbak. 2015-ben kapták meg a fair trade minősítést, ami azt jelenti, hogy a munkakörülmények megfelelnek a nemzetközi standardoknak. A Deutsche Welle 2021-es riportja szerint a nemzetközi nyomás hatására ugyan javultak a munkakörülmények, azonban a labdák töredéke készül fair trade minősítésű cégnél, ráadásul ezek 5-10 százalékkal drágábbak is. A Bundesligát is labdákkal ellátó Derbystar eladásainak 4-5 százalékát teszik ki az így készült eszközök. Az EU-n kívül nagyjából sehol nem érdeklődnek ezek iránt.
Érdekességek és a jövő
Az EB és VB meccslabdák különleges helyet foglalnak el a futball történetében. Ezek a labdák gyakran egyedi dizájnnal rendelkeznek, amiket kifejezetten az adott torna alkalmából terveznek. Ezek a meccslabdák komoly értéket képviselnek, különösen a gyűjtők körében.
A világbajnoki döntő labdaproblémája
A labdák vitákat váltottak ki a csapatok között, mivel akkoriban úgy gondolták, hogy a megfelelő labda kiválasztásának készsége ugyanolyan fontos, mint maga a futballtudás. Ez volt a helyzet az 1930-as első világbajnokság döntőjénél is, ahol a labda a mérkőzés végkimenetelében is szerepet játszott. Argentína és Uruguay ugyanis nem tudott megegyezni abban, hogy melyik labdát használja. Ezért úgy döntöttek, hogy az első félidőben egy argentin labdát, a második félidőben pedig egy Uruguay által szállított labdát használnak. Mint kiderült, Argentína saját lasztijával a félidőben 2-1-re vezetett, azonban Uruguay csapata a második félidőben visszatért a meccsbe, és az általa hozott labdával 4-2-re megnyerte a mérkőzést, ezzel pedig a világbajnokságot is.
További érdekességek
- Egy világbajnoki vagy Európa-bajnoki mérkőzés során több labdát is használnak. Általában egy meccsre 8-10 labdát készítenek elő, hogy biztosítsák a játék zavartalan folytatását, ha a labda kikerül a játéktérről vagy megsérül.
- A focilabdák színeinek van néhány megkötése, különösen a hivatalos mérkőzéseken. A labdának jól láthatónak kell lennie a játékosok, a bírók és a nézők számára. Ezért a hivatalos meccslabdák általában kontrasztos színekkel és mintázatokkal készülnek.
- Az egyik legismertebb példa a 1970-es világbajnokság hivatalos labdája, a “Telstar”, ami fekete-fehér panelekből állt, hogy jobban látható legyen a fekete-fehér televíziókban.
- Manapság a labdák színei és dizájnjai gyakran változnak, hogy megfeleljenek a modern követelményeknek és esztétikai trendeknek.
- A világ legdrágább focilabdája a “Shimansky Diamond Soccer Ball”, amit a dél-afrikai ékszerész, Shimansky készített a 2010-es dél-afrikai világbajnokság alkalmából. Ez a luxus labda 2640 fekete és 6620 fehér gyémánttal van díszítve, összesen 3500 karát értékben. Az ára eléri a 2,5 millió dollárt.
A jövőben a labdák fejlesztése valószínűleg tovább fog haladni az innováció és a fenntarthatóság irányába. A történelem során a labda sok változáson esett át, és ennek a hosszú útnak még messziről sincs vége, hiszen minden focivébé tartogat újításokat a labdák terén, amit minden fociszerető izgatottan vár.
