A Régi idők focija: Minarik Ede, a magyar Chaplin és Ferenczi Gábor nyomában

Minden idők egyik legikonikusabb magyar vígjátéka, Sándor Pál 1973-as Régi idők focija című alkotása a nagyszerű író, Mándy Iván tíz évvel korábbi, A pálya szélén című regényéből készült. Ez a regény pedig Mándy egy még korábbi, Tribünök árnyéka (1948) című elbeszélése alapján íródott. A film nem csupán egy vicces történet a húszas évek focijáról, hanem mélyebb mondanivalóval is bír, tükrözve a sport és a társadalom örök dilemmáit.

Mándy Iván, a sportújságíró és az inspiráció

Kevésbé ismert, de Mándy Iván eredetileg sportközvetítőként dolgozott. Saját bevallása szerint is rossz sportújságíró volt, mert ha vidékre ment tudósítani, mindig utolsónak ért a postára, s addigra a többiek már lefoglalták a telefonvonalakat, így rendre lekéste a lapzártát, aminek az lett a vége, hogy menesztették. A legenda szerint ilyenkor feltárcsázta a szerkesztőséget, és azt mondta: „négy-három!”, majd lecsapta a kagylót. Csak azt nem mondta, ki nyert - igaz, ilyenkor rendszerint a hazai csapat eredménye szerepel elsőként.

Vicces, hogy az 1923-ban játszódó történet hűen tükrözi mindazt, ami ma, több mint száz évvel később történik a profi foci világában. Hősünk, Minarik Ede legnagyobb vágya, hogy csapatát, a Csabagyöngyét feljuttassa az első ligába, csakhogy nem tudja felvenni a versenyt a tehetős mecénásokkal, akik a konkurensek mögött állnak. Hogy versenyben maradhasson, a csapatnak el kell adnia legjobb játékosait, akiket a nagy riválisok vásárolnak fel. Ez a téma a mai napig aktuális.

Minarik Ede castingja: Garas Dezső és a "Mert kell egy csapat, kell!"

Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét, bár Sándor Pál rendező eredetileg is Garas Dezsőt nézte ki magának. Sándor Pál rendező így emlékezett vissza a castingra: "Az Olimpia bárban haverkodtam össze a Garassal. Ismertük már egymást, egy Balázs Bélás filmemben játszott egy kicsi szerepet. Amikor készült a forgatókönyv, odamentem hozzá nagy tisztelettel, hogy lenne egy főszerep, Mándy, Régi idők focija. Kérdezte, mikor indultok? Mindjárt. Hát az nem megy, mert ő most egy sorozatot forgat, részenként 12 ezer forintért. Ti mennyit fizetnétek? Mondom, 18 a maximum. És azt mondta, hogy nem."

Szerencsére közben Garas sorozata leállt, ő pedig felkereste a rendezőt, hogy vállalná a szerepet. Sándor Pál kicsit kérette magát, majd tényleg Garasra osztotta Minarik Ede, a mosodás ma már legendás szerepét. Garas Dezső alakítása, különösen a film első felében, minden mozzanatában a burleszk és a némafilm modern stílusgyakorlatának hat, Minarikot a megtestesült magyar Chaplinné téve.

A film egyik legtöbbet idézett mondata, a "Mert kell egy csapat, kell!" is egy kényszermegoldásból született. Sándor Pál így emlékezett a lakoma jelenet forgatására, ami tortacsatába torkollik: "Mindig elolvadtak a torták, ezért cérnával kötözték össze őket, de az sem segített. Egy beállításban akartam felvenni az egészet, de mindig elolvadt a torta. Le kellett állni a háromnegyedénél, és úgy oldottam meg, hogy kitaláltam, hogy a Garas menjen ki a díszletből. Kértem a Zsuzsát (Tóth Zsuzsa dramaturgot), hogy írjon neki egy mondatot, amit egy foncsorozott tükörben elmond közeliben, hogy közben ki tudják cserélni a tortákat. Zsuzsa tíz perc múlva jött a mondattal: legyen az, hogy “Kell egy csapat!”, mire a Garas mondta, hogy hadd mondja úgy, hogy “Mert kell egy csapat, kell”."

Forgatási helyszínek és filmes trükkök

A film jelentős része a kőbányai szeméttelepen készült - a regényben Külső-Józsefváros szerepel -, szanálásra szánt házaktól körülvéve, és a telep közepén állították fel a futballpályát. A rendező Sándor Pál és Ragályi Elemér operatőr különös figyelmet fordított a hangulatra: "Borúra várva, ez lehetne a kép címe, mert Ragályi azt találta ki, hogy ezt a filmet csak borúban lehet forgatni. Volt olyan, hogy kimentünk a szeméttelepre, és vártuk, hogy elmenjen a nap, hogy szép legyen a film." A háttérben látszódó kémények egy gyárhoz tartoztak, az operatőrnek annyira megtetszett az épület, hogy megmutatta Gazdag Gyulának, és itt forgatták a Bástyasétány 74-et.

A képi megoldások, mint a szöveges inzertek, lassítások és gyorsítások, a burleszkbe illő gegek és a színészi játék stílusa mind a klasszikus némafilmeket idézik. Sándor Pál az edzések mozgását egy régi filmből, a Tornárok, figyelem! című alkotásból kölcsönözte. A gyorsított felvételek nem csak stilisztikai hatást képviseltek, de egy kényszermegoldást is lepleztek. A produkció mindössze 20 ezer méter nyersanyagot kapott, erre kellett leforgatni a filmet. Ez a végére elfogyott, ezért maradék anyagra, ún. resztlire dolgoztak, és muszáj volt spórolniuk. Ezt úgy oldották meg, hogy a felgyorsítással dupla annyit forgathattak - lényegében kevesebb filmkockát használtak fel.

A film 1924-ben játszódik, ezért írtak bele egy jelenetet az akkor még a felszínen is közlekedő kisföldalatti vasúttal - ez az egyik edzés helyszíne.

Szereplők és alkotók a kulisszák mögött

Sándor Pál saját magának is adott egy kisebb feladatot a filmben. A stáb tele volt tehetséges, későbbi rendezővel és alkotóval.

• A kapus Vallay (Vogt Károly) nőjét, a vajas kenyeres lányt nem más alakítja, mint Szabó Ildikó, későbbi filmrendező, becenevén Szabó Zazi.
• A gyorslábú Bikácsit Ferenczi Gábor játszotta, aki később filmrendező lett, majd az ELTE és a MOME tanára.
• Ács János, később legendás színházi rendező 24 évesen Színes, a jobbösszekötő szerepében tűnt fel.
• Róbert bácsi szerepében Kiss Ferenc, a háború előtti magyar film nagy színésze látható.
• Esztergályos Cecília táncos jelenetét külön kiemelte a rendező, mondván, hogy "eredetileg balettosnak készült, onnan csábította el a színészet." Partnere Gál György, a korban nagyon híres és népszerű táncos és koreográfus, az Operettszínház akkori táncosa volt.
• Jávor István fotósként kezdte a pályáját, és a Régi idők focija volt a második forgatása. "Az volt az őrült szerencsém, hogy nem csak elviselték, hogy ott vagyok a forgatáson, hanem még segítettek is."
• A film hivatalos fotósa B. Müller Magda volt, aki Ragályi Elemér fotósaként folyamatosan dolgozott.

Íme egy táblázat a film néhány kiemelkedő szereplőjéről és alkotójáról:

Jávor István fotói szinte véletlenül, egy költözés miatt kerültek elő 45 évvel a forgatás után. Ezek a képek bepillantást engednek abba a munkába, amit a színészek és a stáb végeztek. Sándor Pál rendező is visszaemlékezett a mosodás jelenetekre, ahol Garas Dezsőt kellett meggyőzni a vetkőzésről: "Másfél órát kellett könyörögnöm a Garasnak, hogy hajlandó legyen levetkőzni. Nagyon szemérmes ember volt, megígértem neki, hogy én is levetkőzöm majd, de persze nem tartottam be a szavamat. Azért is néz rám ilyen gyűlölettel, hogy mit művelek vele. Ez egy elég jó részlet a mi kapcsolatunkból, amit az imádat és az utálat tartott össze."

A film tehát nem csak egy korszakot mutat be, hanem a magyar filmgyártás egy izgalmas időszakának lenyomata is, tele anekdotákkal, tehetséggel és kompromisszumokkal.

tags: #regi #idok #focija #ferenczi #gabor

Népszerű bejegyzések:

• A Heréd LC sikerei
• A Vardar Szkopje női kézilabda sikerei
• Ajkai Iskolai Kézilabda: Fejlődés
• Wolfsburg mérkőzéselemzés
• A Shaolin-kolostor fókuszai