A Régi idők focija: Minarik Ede álmai és a magyar társadalom korrajza

Sándor Pál 1973-ban készített kultuszfilmje, a Régi idők focija időtálló és kortalan alkotás, mely idén ünnepli bemutatójának ötvenedik évfordulóját. Hangulata egyedi, helyszínei pedig stílusosan emlékeztetnek minket a magyar labdarúgás dicső hajnalára. A film témájában sokáig boncolható, szépen kivitelezett, de tény és való, mindezzel együtt nehéz film. A történet egy vérbeli szatíra, de a mondanivalója jócskán túlmutat ezen a státusán, ugyanis tökéletes korrajzot vázol fel a társadalmi problémákról.

„Kell egy csapat! Mert kell.” Ezzel a szállóigévé vált idézettel tulajdonképpen össze is lehetne foglalni Sándor Pál remekének lényegét, mely a magyar filmtörténet fontos darabja. A történet főszereplőjének - a másodosztályban tengődő, Csabagyöngye elnevezésű klub kisstílű vezetőjének, egyben edzőjének - Minarik Edének mindene a labdarúgás. Éppen ezért saját csapatáért mindenre képes. A film mondanivalója azonban jócskán túlmutat a foci egyszerű imádatán, hiszen az 1920-as évek elején játszódó történetben alapos korrajzot kapunk az akkori társadalmi problémákról.

A labdarúgás, mint tükör és reménysugár

Az utóbbi években sokat gondolkodtunk azon, mennyire szélsőséges és főleg erőteljes érzelmeket kiváltó területe lett a közbeszédnek a foci. Mintha viszonyunk a hazai futballhoz kifejezte volna mindenkori közállapotainkat, politikai elitünkről, kormányzó erőinkről alkotott véleményünket. A foci így vagy úgy, de része a kultúránknak, akkor is, ha épp valamiféle szelepként, átvitt értelemben hasznosítja a társadalom, akkor is, ha eredeti funkciója szerint összehozza az embereket. Mindezt a Régi idők focija nagyon jól kifejezi, egy csomó más, érdekes dolog mellett.

A labdarúgás a szegény néprétegek sportja volt, így a filmbeli Csabagyöngye tagjai is mind szegény sorban élő emberek. Ha jobban meggondolja az ember, a focit félretolva és a maga kétes dicsőségében meghagyva felfedezheti itt a régi idők filmje előtti hódolatot is: Minarik maga a megtestesült magyar Chaplin, főleg a film első felében, ami minden mozzanatában a burleszk és a némafilm modern stílusgyakorlatának hat. Minarik életében a foci cirkusz, amiért még a kenyeret is félreteszi, vagy reménysugár, ami segít neki megélni emberi mivoltának nagyszerűségét? Ő lenne szűk környezete lángvivője, vagy a hóbortos különc, aki nem veszi észre a nyilvánvalót? Netán mindkettő egyszerre, és ez esetben habitusunk függvényében életünk különböző pontjain mi is felfedezhetjük magunk körül vagy akár magunkban az aktuális Minarikot?

„Kell egy csapat!” - A Csabagyöngye toborzása

A film elején nagyszerű az a rész, amikor Minarik összeszedi a csapat tagjait, mindenkit máshonnan kell elhoznia edzésre. A rendező gondosan megválogatja, hogy egyes játékosok milyen környezetből és a társadalom melyik rétegéből jönnek, ezzel érzékeltetve a korabeli társadalmi sokszínűséget és a foci minden réteget átható erejét.

A Csabagyöngye SC tagjai és háttérük

Beszédes helyszínek Budapesten

A film teljes egészében Budapesten készült. Nagyrészt külső helyszíneken forgott, melyek mind hozzájárulnak a hiteles korrajz megteremtéséhez. A helyszínek is beszédesek, jól mutatják a rendező figyelmét a részletekre és a szimbolikus jelentésekre.

A Csabagyöngye otthona és a toborzás útvonala

• Minarik mosodája

  A mosodai jelenet kedvéért a film díszletervezője, Romvári József egy komplett stúdiót alakított át, hogy a kellően lepusztult külvárosi atmoszférát megteremtse. Ugyanakkor a mosoda külső bejáratát a józsefvárosi Dankó utca egyik udvarában találta meg a stáb.

• Alexander Cirkusz

  A cirkusz neve, ahol Miatoff erőművészként dolgozik, Alexander. Ez egy geg, egy utalás a rendező, Sándor Pál nevére. A már korábban említett Alexander cirkuszban Miatoffnak egy szomorú bohóc integet, ami Sándor Pál vonzódását a bohócokhoz is tükrözi.

• Az egykori Selyemgombolyító (Óbuda)

  A kupleráj, ahonnan Huttingert verbuválja Minarik, valójában nem más, mint Óbuda egyik építészeti büszkesége, az egykori Selyemgombolyító. A copf stílusú épület a kerület textiliparának emlékét őrzi. Érdekesség, hogy a hely pár év múlva Makk Károly filmjében, az Egy erkölcsös éjszakában szintén nyilvánosházként jelenik meg. Manapság rendezvényházként funkcionál és látogatható.

• Fűvészkert

  A csodakapust, Vallait (Vogt Károly) egyenesen szerelmese karjából szakítja el Minarik. Ennek helyszíne a Fűvészkertben lévő üvegházi épület volt.

• Millenniumi Kisföldalatti

  Színes Géza csatlakozását a Millenniumi Kisföldalatti, az akkor még működő Állatkert állomás felszínre kivezető szakaszánál látjuk. Ma már csak az itt látható Wünsch híd emlékeztet arra minket, hogy hajdanán a Csabagyöngye is erre járt.

• A Csabagyöngye pályája

  A pálya, amely valahol a városszélén, a határon is túl van, ahová még út se nagyon vezet. Földborítású, egyenetlen, piszkos, néhány rozoga léc a lelátó és egy viskószerű ház az öltöző. Ez a Csabagyöngye otthona. A forgatás helyszínét ma hiába is keresnénk Kőbányán, mert a Jászberényi út melletti területen ma lakópark áll. Ám 1973-ban még egy teljesen lepusztult, óriási méretű üres telek volt, közvetlen szomszédságában a kerület Szemétégetőtelepével. A rendezetlen környezet jól adta vissza, hogy a Csabagyöngye szedett-vedett csapatának a sorsa csupán egy hajszálon és Minarik leleményességén múlik.

• K-híd és Hajógyári Sziget

  A grundról érkező nincstelen szakadt fiúval való kergetőzés több helyszínen játszódik. Az óbudai K-híd, valamint a Hajógyári sziget is feltűnik. Utóbbi mellett látjuk azt a részt, amikor a Dunán fajvédő diákok felrobbantanak egy utasokkal teli kompot. A szerencsés menekültek között van a fiúval együtt Minarik is.

Kiemelt budapesti helyszínek a történetben

• Bodográf mozi (Kerényi úr filmszínháza)

  A mecénás Kerényi úr (Major Tamás) híres mozija, a Bodográf egy létező filmszínház volt a körúton, ahova a történet írója, Mándy Iván előszeretettel járt. A városban lévő Bodográf mozi épületét a nyolcadik kerületben az egykori Otthon filmszínház alakította. A mozit sajnos az 1970-es években nem sokkal a forgatás után lebontották, sőt az utca is eltűnt tereprendezés miatt. Helyén most a Baross utcai lakótelep épületegyüttesei magasodnak.

• Astoria Szálloda

  Az első osztályú liga játékvezetői bizottsága egy elegáns szállodai környezetben találkozik, az belvárosi Astoria szállodában. Később a szálló korábbi forgóajtaja okoz komoly galibát, amikor Minarik úgy dönt, hogy bemegy az urakhoz. A némafilmeket idéző, burleszkszerű rész a film egyik legviccesebb pillanata.

• Centrál Kávéház

  A történet vége felé látjuk azt a lokált, ahol a filmben a cselekmény szempontjából minden lényegi kérdés drámai módon dől el. Mindezen jeleneteknek a belvárosi Károlyi Mihály utcai Centrál kávéház adott otthont. Minarik újabb kísérlete, hogy pénzt kunyeráljon korábbi támogatójától, végleg kudarcba fullad, mikor Tokics és Brüll, a két játékosügynök, néhány ökölcsapással nyomatékosítja mindezt. A csodakapus Vallai szívét itt rabolja el végleg a szép csillárnő (Esztergályos Cecília), így a mosodás a létfontosságú mérkőzés előtt kapus nélkül marad.

• BKV Előre Pálya

  A filmben Minarik látomásaként a válogatottmérkőzés visszaidézéséhez a ma is létező BKV Előre pályát használták a készítők. Kettejük esti beszélgetésében az is kiderül, hogy egyszer Minarik is válogatott volt. Ennek képi felidézését a Sport utcában lévő BKV Előre stadionban látjuk viszont.

• Nyugati Pályaudvar

  A grandiózus záró jelenetet a Nyugati pályaudvaron vették fel. Befejező katarzisként látjuk, hogy a Csabagyöngye végül nem tud feljutni az első osztályba, majd később a csalódottan várakozó tömegben - amikor a magyar labdarúgó válogatott megsemmisítő vereséget szenvedett az 1924-es olimpián - hirtelen feltűnik Minarik és a film összes szereplője.

A profizmus és az amatőrizmus dilemmája

A filmben felmerül a labdarúgás korabeli problémája, a profizmus és az amatőrizmus. Abban az időben vezették be ugyanis a profizmust a labdarúgásban, tehát már főállásúakká váltak a focisták. A csapat legjobb játékosa Vallai, a kapus, aki szinte az egyetlen játékos volt, aki valóban tudott focizni, így került a játékosügynökök, Tokics és Brüll, és általuk Turner Pipi (Márkus László) hálójába, mert Minarik Ede még a villamosjegyeit sem tudja finanszírozni.

Káprázatos színészi alakítások és a rendező egyedi világa

A film színészi alakításai káprázatosak. Garas Dezső pedig Minarik Ede, a mosodás szerepében egész egyszerűen lenyűgöző. Nem véletlenül lett az egyik legikonikusabb szerepe. Csodálatosan hozza a szegény, jó szándékú, az álmait soha el nem engedő kisember figuráját. Ráadásul szinte fürdőzik ebben a miliőben, a burleszkbetétekben is elegáns és hiteles, egy rövid jelenet erejéig még Charlie Chaplin bőrébe is belebújik. De Márkus László, Major Tamás, Esztergályos Cecília, Temessy Hédi, a Kövesit, az örök tartalékot megformáló Kern András, de még az egyik végrehajtót alakító, Körmendi János hangján megszólaló Verebes István is zseniálisan játszik a filmben. Érdekesség, hogy Sándor Pál maga is szerepel egy kis cameo szerepben, a kocsmai jelenetben tűnik fel mint az egyik vendég.

Sándor Pál vonzódása a bohócokhoz tetten érhető számos filmjében. Az 1967-es Bohóc a falon című filmje után, az 1968-as Szeressétek Ódor Emíliát!-ban is megjelenik a bohóc motívum. A kor, az egyedülálló némafilmes, burleszkes megjelenítés talán megkívánta volna, hogy a film fekete-fehérben készüljön el. De Ragályi Elemér nagyszerűen oldotta meg ezt a felmerülő problémát. Úgy fényképezte a filmet, hogy a képek kaptak egy halványabb, mattabb megjelenítést, ezzel érzékeltetve a kopottas, szegényes környezetet. Azonban a Minarik Ede álmát megjelenítő jelenetsorban, a válogatottmeccs és majd a mosodás égberepülése már élesebb, színesebb tónust kap. Közben pedig, hogy ebben a kulcsfontosságú jelentben a Himnusz szól, egészen zseniális megoldás.

A remény örök üzenete

A film vége is remek dramaturgiával készült. A pályaudvaron várják a párizsi olimpián leszerepelt válogatottat a dühös emberek, majd a rendőrség feloszlatja a tüntető tömeget, amelyben feltűnik Tokics, Brüll és még Kerényi úr is. Majd miután minden lecsendesedik, egy tipikusan burleszkbe illő jelenetben Minarik leül a peron szegélyére, elővesz egy hatalmas zsíros kenyeret és elkezdi enni. Nemsokára mellé ül a fiatal, tehetséges srác, akit minden áron meg akart korábban szerezni a Csabagyöngyének, és megosztja vele a kenyerét. Ez a zárójelenet arról szól, hogy történjen bármi, a remény tovább él, mert bizony, kell egy csapat.

A Régi idők focija időtálló, kortalan film. Hangulata egyedi, helyszínei pedig stílusosan emlékeztetnek minket a magyar labdarúgás dicső hajnalára. Mint az interneten elérhető véleményekből kitűnik, sokan nem tudnak mit kezdeni az általa használt filmnyelvvel. Bárkit megszólíthat, de azt hiszem, ezzel a mozival köszönteni a magyar film napját több mint helyénvaló, hiszen a magyar filmművészet egyedi alkotása, egy igazi kincs.

tags: #regi #idok #focija #kerenyi #ur

Népszerű bejegyzések:

• Az olimpiai álom Klivinyi Kinga szemszögéből
• MTK Budapest: Hlogyik Petra sportkarrierje
• Részletek a magyarpolányi kutyaszánhúzó Európa-bajnokságról
• Ismerd meg a futball legidősebb védőit és veterán rekordereit
• Információk MLSZ mérkőzésekre