A Régi idők focija: Minarik Ede és a legendás "Kell egy csapat!"

A húszas évek mozi- és focivilágát burleszk-pantomim stílusban megidéző film Budapesten játszódik. 45 éve mutatták be a magyar film és a foci találkozásának talán legismertebb és legnépszerűbb darabját. Sándor Pál remeke a magyar filmtörténet fontos darabja.

A film egyik szállóigéje mindennapjaink vezérfonala lett: Kell egy csapat! Sándor Pál burleszkbe csomagolt szatírájának főszereplője minden idők legeltökéltebb önjelölt futball menedzsere, akit Garas Dezső alakítása tett halhatatlanná. Az alkotók igazi bravúrja, ahogy a hang, a színek és a némafilmes eszközök egyvelegéből egységes formavilágot teremtenek.

Minarik Ede, a megszállott mosodás

Minarik Ede (Garas Dezső) mosodás egyetlen szenvedélye a foci. Budapest, 1924. Minarik Ede (Garas Dezső), a megszállott mosodás minden szabadidejét és pénzét csapatának, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyének szenteli. Élete célja, hogy feljuttassa a klubot az élvonalba, de megannyi akadállyal kell szembenéznie. Ezért képes feláldozni mindent. A mosodáját, a házasságát, mindent, amije csak van, illetve volt.

Minarik Ede, Csabagyöngye, tűpontos korrajz és egy ma már legendás alkotás. Mielőtt klubtulajdonos lett, Minarik maga is aktívan rúgta a bőrt, sőt egészen a címeres mezig jutott - már ha hihetünk a legendáknak. A mosodás életének legfelemelőbb pillanata, a válogatottban szerzett gólja, egy szürreális flashbackben meg is jelenik: Minarik a Himnusz (!) taktusaira átkígyózik a pályán, majd magasba emelkedik és elrepül. Sándor Pál filmjén nem fogott az idő, az a jelenet pedig, amikor Garas Dezső a magyar Himnusz zenéjére felemelkedik a földről, maga a tökély.

Minarik esetlen kalapjával, lógó nagykabátjában, ormótlan cipőjében és kis bajuszával Chaplinre emlékeztet: a burleszk legnagyobb alakjához hasonlatosan újabb és újabb ravasz ötleteivel ő is legyőzhetetlennek tűnik. Ugyanakkor korántsem utánzat a Garas Dezső játszotta Minarik. Filmtörténetünk egyik legemlékezetesebb, sajátosan magyar figurája mélyen kötődik az első világháború utáni évek budapesti életvilágához. Garas Dezső a fáradhatatlan Minarik maszkjában emblematikus figurává nő: a színész a hitet, a tüzet, a fanatizmust, az akaratot, az elszántságot egyaránt érzékelteti. Garas Dezső nélkül ez a film semmit sem ért volna, chaplini mélységeket tudott adni Minarik Ede alakjának.

Az „Edék” a saját „nagy ügyükben” megszállottan hívő kisemberek. Nem kell érteni a focihoz ahhoz, hogy megértsük, mennyire fontos az, hogy legyen valaki, aki hisz a játékosokban, aki elhiteti velük, csak a meccsért érdemes élni, és kihozza belőlük a legjobbat, vállal minden nehézséget, hogy megpróbálja biztosítani az alapvető anyagiakat a csapat működéséhez.

A Csabagyöngye SC: Küzdelem az élvonalért

Csak egyet szeretne elérni életében: hogy a Csabagyöngye SC bejusson az első ligába. Az egykori válogatott játékos él-hal a fociért, kiválóan tudja motíválni a játékosait, azonban nincs pénze, ezért napról napra küzdenie kell azért, hogy a csapat fennmaradjon. Pénz nélkül azonban ez lehetetlen feladatnak látszik, még a tizenegy játékost sem sikerül összeverbuválni. Játékosai elégedetlenkednek a mostoha viszonyok miatt, az egyetlen klasszis Vallay (Vogt Károly), a kapus, aki körül keselyűként köröznek a riválisok ügynökei.

A pénzhiány miatt időről-időre áruba kell bocsátania a csapat egyik tagját, és a végén még meg is verik. Puskás Ferenc legendás mondatát látjuk beigazolódni a képsorokon: Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Hiába küzd oroszlánként Minarik a csapatért, egymaga kevés ahhoz, hogy szembeszálljon a dúsgazdag háttéremberekkel, akik üzletnek tekintik a sportot, szemben a mosodással, aki naivan hisz abban, hogy pusztán szív és hit kell ahhoz, hogy összeálljon egy igazi csapat. Ő a Csabagyöngye szíve-lelke, nélküle semmit sem ér az egész hóbelevanc.

Abban a percben, hogy Minarik feladja, a Csabagyöngye megszűnik létezni, nélküle nem ér semmit az egész. A mosodás egy igazi lúzer, akit azonban mégis mindenki tisztel, hiába tudják, hogy nincs esélye, mert ő legalább tiszta szívvel hisz abban, amit tesz. Egy ember nem tud csodát tenni, de ő maga a csoda, amely működteti a csapatot, Minarik Ede "csak" egy mosodás, aki él-hal a fociért, egy hétköznapi hős, aki belefárad a nehézségekbe.

Sándor Pál rendezői víziója és Mándy Iván inspirációja

A filmet a legendás Sándor Pál rendezte, neki köszönhetjük többek között a Bohóc a falont, a Herkulesfürdői emléket, a Szerencsés Dánielt és a Ripacsokat is. Sándor Pál és állandó forgatókönyvíróját, Tóth Zsuzsát Mándy Iván prózája ihlette meg, aki a magyar írók közül elsőként emelte irodalmi témává a futballt.

A film a kiváló író, Mándy Iván novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a készítők kérték fel a novella megírására, ő pedig örömmel vállalkozott rá. A fociért ő is rajongott, büszkén mesélte, hogy gyerekként még látta védeni Zsák Károlyt, a Budai 33 legendás kapusát, meg a Ferencváros nagymenőit is. Mándy Iván művészetében a futball különleges helyet foglal el. A cselek, gólok, arcok, mozdulatok kaleidoszkópjában mindig kirajzolódik a kor képe is: a társadalomé, mely fölemeli és porba tiporja a bálványokat, segíti és akadályozza a csapatok szárnyalását. A Régi idők focija egy gyógyíthatatlan megszállottság - már-már szent őrület - tragikomikus tükre.

A pálya szélén című kisregényének főszereplője Csempe-Pempe, a fanatikus játékosmegfigyelő, belőle lett Minarik Ede a filmváltozatban. Mándy Iván novelláját, a Tribünök árnyékát, illetve A pálya szélén című kisregényét a rendező állandó munkatársaival, Tóth Zsuzsa forgatókönyvíróval és Bíró Zsuzsa dramaturggal ültette át mozgóképre, és - csakúgy, mint következő Mándy-adaptációjuk, a Mélyvízből készült Szabadíts meg a gonosztól (1979) esetében - kitűnően sikerült az író szövegvilágának megfelelő filmes stílust találniuk.

Sándor Pál már a pályanyitó Bohóc a falonban (1967) is bátran kísérletezett, de az a virtuóz műfajjáték, amellyel átültette Mándy világát a vászonra, a magyar filmben szinte előzmény nélküli. Sándor Pál visszatérő témája az egymásrautaltság, a közösség és az egyén egymást csiszoló viszonya.

Burleszk és némafilmes elemek

A Régi idők focija idézőjelbe tett némafilm: tréfás inzertek, állóképekre komponált jelenetek, zongorakíséret, a színészek gyorsított mozgása, széles gesztusaik és burleszkbe illő kergetőzős, tortadobálós jelenetek képviselik a mozi hang előtti korszakát. Ragályi Elemér operatőr célja az volt, hogy egyetlen hétköznapi snitt se legyen a filmben, de közben valóban a huszas éveket idézzék a kosztümök, a frizurák és a képi megoldások. A film operatőre a legendás, Oscar-díjas Ragályi Elemér volt, aki csodálatos képi világot álmodott meg a hangos némafilmhez… Ragályi Elemér 2023-ban hunyt el 84 éves korában.

Sándor Pál az edzések mozgását egy régi filmből kölcsönözte. „Az volt a címe, hogy Tornárok, figyelem! Rengeteg archív anyag volt benne, ott láttam ezt a különös mozgássort, úgyhogy jól el is loptam a filmembe”. A Régi idők focija alkotói szikrázó derűvel elevenítik meg a nosztalgiákat, miközben a sötét árnyakról sem feledkeznek meg. A film nem hibátlan, inkább hangulatos, mint dramaturgiai remekmű, mégis felejthetetlen az összhatás. A sok különálló jelenet összeáll egy egységes egésszé, mégis inkább kedvenc jelenetek maradnak meg a filmből. Nálam minden visz az, amikor Ede összeszedi a csapatot, és kimennek a pályára. Ebben benne van minden, amiért szeretik az emberek a focit.

Korrajz és társadalmi tükör

A film kiváló korrajznak bizonyult. Az 1924-ben játszódó történet a futball aranykorának legendáját összekapcsolja a mozi korai nagy fejezetével. A korszak a díszleteken, jelmezeken, a mulatságosnak ható futballdresszeken túl a film ironikus és harsány formanyelvének köszönhetően elevenedik meg. A foci és a mozi iránti szenvedély mellett ugyanis megjelenik a Horthy-korszak társadalomrajza is, ami keserű, szomorkás színt visz a derűsre stilizált némafilmes világba.

Budapest a Régi idők focija vásznán nem tündérváros, hanem olyan színtér, ahol a nyomor is álmodik. Már a helyszín, a budapesti külvárosi szegénynegyed árnyalja a komédiázást. Lerobbant épületek, szegényes mosoda, kültelki focipálya környezetében álmodik a nyomor: az első ligába feljutni társadalmi felemelkedést is jelentene. Mintegy mellékesen jelenik meg a szerveződő munkásmozgalom, és Minarik egyszerű, naiv kérdése, „Ki az a Hitler?”.

A film 1924-ben játszódott, abban az évben, amikor a focibajnokságban az MTK volt az egyeduralkodó és Orth György a nagy sztár (a válogatott viszont 3:0-ra kikapott Egyiptomtól). Amikor Bethlen István volt a miniszterelnök, az Esterházy herceg pedig 222 ezer hold földet tudhatott magáénak. Amikor tombolt a mélyszegénység és az infláció, Róbert bácsi konyhája előtt pedig kígyózó sorban álltak az emberek egy tál ingyen ételért.

Kulisszák mögött: forgatási érdekességek

A filmet több helyszínen forgatták. Részben Óbudán, ahol találtak néhány omladozó házat a korszakból. A legtöbb jelenetet a kőbányai szeméttelepen vették fel, azért ott, mert olyan futballpályát nem találtak, ahová ne lógott volna be egy-egy oda nem illő villanyvezeték, oszlop vagy modern ház a háttérben. A korhű helyszíneket Óbuda és a VIII. kerület szolgáltatta. A film jelentős része a kőbányai szeméttelepen készült, a közepén állították fel a futballpályát. A háttérben látszódó kémények egy gyárhoz tartoznak, az operatőr Ragályinak annyira megtetszett az épület, hogy megmutatta Gazdag Gyulának, és itt forgatták a Bástasétány 74-et. Romvári József csodálatos díszletet épített fel, aminek egy részlete ez. A film 1924-ben játszódik, ezért írtak bele egy jelenetet az akkor még a felszínen is közlekedő kisföldalatti vasúttal - ez az egyik edzés helyszíne.

„Borúra várva, ez lehetne a kép címe, mert Ragályi azt találta ki, hogy ezt a filmet csak borúban lehet forgatni. Volt olyan, hogy kimentünk a szeméttelepre, és vártuk, hogy elmenjen a nap, hogy szép legyen a film” - emlékszik vissza a rendező. Ragályi Elemér operatőr a műteremben a ködöt tereli. A mosodás jelenetekhez sok működre volt szükség, ezeket tereli a számára megfelelő helyre az operatőr.

Minarik legendás öltözője csak díszlet volt, másképp nem tudták megoldani. Garas Dezsőék szárítkoznak a műtermi kályhánál. "Másfél órát kellett könyörögnöm a Garasnak, hogy hajlandó legyen levetkőzni. Nagyon szemérmes ember volt, megígértem neki, hogy én is levetkőzöm majd, de persze nem tartottam be a szavamat. Azért is néz rám ilyen gyűlölettel, hogy mit művelek vele. Ez egy elég jó részlet a mi kapcsolatunkból, amit az imádat és az utálat tartott össze” - emlékszik vissza a jelenet forgatására a rendező Sándor Pál.

Nem sok hiányzott hozzá, hogy Haumann Péter kapja Minarik Ede szerepét. Történt, hogy Sándor Pál Garas Dezsőt nézte ki magának, ám a sokat foglalkoztatott színész éppen egy sorozatra készült, így nemet mondott. „Az Olimpia bárban haverkodtam össze a Garassal” - ezt már Sándor Pál rendező meséli az előkerült képeket látva.” Ismertük már egymást, egy Balázs Bélás filmemben játszott egy kicsi szerepet. Amikor készült a forgatókönyv, odamentem hozzá nagy tisztelettel, hogy lenne egy főszerep, Mándy, Régi idők focija. Kérdezte, mikor indultok? Mindjárt. Hát az nem megy, mert ő most egy sorozatot forgat, részenként 12 ezer forintért. Ti mennyit fizetnétek? Mondom, 18 a maximum. És azt mondta, hogy nem. Mindenféle emberekkel csináltam próbafelvételt, még a Haumann-nal is, aztán egyik este odajött hozzám a Garas az Olimpiában, hogy álltok ezzel a filmmel. Nagyon ki voltam rá akadva, úgyhogy azt mondtam neki, hogy megtaláltam a főszereplőmet. Mondta, hogy nagy kár, mert végül leállt a sorozat, mégis tudna jönni.

A lakoma Minarik Edénél, ami tortacsatába torkollik. „Mindig elolvadtak a torták, ezért cérnával kötözték össze őket, de az sem segített. Egy beállításban akartam felvenni az egészet, de mindig elolvadt a torta. Le kellett állni a háromnegyedénél, és úgy oldottam meg, hogy kitaláltam, hogy a Garas menjen ki a díszletből. Kértem a Zsuzsát (Tóth Zsuzsa dramaturgot), hogy írjon neki egy mondatot, amit egy foncsorozott tükörben elmond közeliben, hogy közben ki tudják cserélni a tortákat. Zsuzsa tíz perc múlva jött a mondattal: legyen az, hogy „Kell egy csapat!”, mire a Garas mondta, hogy hadd mondja úgy, hogy „Mert kell egy csapat, kell”.

„20 ezer méter nyersanyagunk volt, erre kellett leforgatni a filmet. A végére persze elfogyott, ezért maradék anyagra, ún. resztlire dolgoztunk. Úgy lehetett spórolni, ha felgyorsítottuk, így duplaanyit forgattunk a felére.”

Emlékezetes karakterek és a színészgárda

Remek alkotók, kiváló színészek teszik felejthetetlenné a képernyő előtt töltött időt. Az együttes tagjai szintén emlékezetes karakterek - egy-egy villanás is pontosan jellemzi őket.

A Minarikot alakító Garas Dezső kiskorában majdnem meghalt, a strúmája miatt műtötték, de a beavatkozás közben leállt a légzése. Gégemetszést alkalmaztak és így mentették meg az életét. Talán csak véletlen, hogy mire Garas Dezső elérkezett Minarik Ede szerepéhez, már két felejthetetlen epizódalakítással kapcsolódott a focihoz. Ő volt Steiner, a kétballábas antitalentum az életükért és becsületükért küzdő munkaszolgálatosok csapatában a Két félidő a pokolban (Fábri Zoltán, 1961) és a kapus a Mese a 12 találatról (Makk Károly, 1957) című filmben. Sándor Pál még két alkalommal Edének keresztelte a Garas megformálta figurát. A Ripacsokban Stock Ede a bőnadrág elárult „tulajdonosaként” fogad színésztársa ellen gyilkos bosszút, a Noé bárkájában (2006) egy másik Ede, egykori moziigazgató, nyugdíjas ételkihordóként televíziós vetélkedőben próbálkozik élete utolsó nagy dobásával.

Főbb szereplők és alakítások

Major Tamás is főszerepet alakított a filmben. Elkötelezett baloldaliként a II. világháború alatt az ellenállásban dolgozott, a háború után pedig Nemzeti Színház igazgatója lett, aztán 1956-ban, a forradalom alatt eltávolították a székéből. De csak ideiglenesen. Major remek színész volt, ám színházigazgatóként sok kollégája életét megnehezítette.

Márkus László is szerepelt a filmben, ő volt Turner Pipi. A kiváló színész szokás szerint remekelt - mint számtalan szerepében. A gyerekek a Kukori miatt imádtak, meg Béni hangjaként a Frédi és Béniből, a felnőttek pedig azt is tudták, megdöbbentő színpadi jelenetekre képes. Csoda, hogy a II. világháború alatt életben maradt, a nyilasok ugyanis az édesanyjával együtt a Duna felé terelték, ám végül nem lőtték le. „Amekkora színész volt, nem is filmezett olyan sokat, főleg tévézett. A filmeknek sok volt Laci, az ő színészete. Éppen ezért a forgatást nagyon szerette, állandóan nála volt a fényképezője, minden hülyeséget felvett.”

Vogt Károly volt Vallay, a csodakapus. A kiváló színész sajnos meglehetősen fiatalon, 45 évesen halt meg. „Vogt Karcsi addig járt a nyakamra, hogy ő akar a kapus Vallay lenni, amíg megkönyörültem rajta. Boldog vagyok, hogy hallgattam rá” - emlékszik vissza a rendező. Szurkolók a Csabagyöngye meccsen - az ellenfél oldalán. A kapus Vallay (Vogt Károly) nőjét, a vajaskenyeres lányt nem más alakítja, mint Szabó Ildikó filmrendező, Szabó Zazi. „Szabó Ildikóval a Bohóc a falonban dolgoztam együtt, egészen furcsa körülmények között, 16 éves amatőr kislány volt még.

Kern András is ott volt a Régi idők focijában, ő volt Kövesi, a tartalék. Ki gondolta ekkor - talán Sándor Pál igen -, hogy néhány évvel később ismét Garassal játszik majd, méghozzá az 1981-ben bemutatott, kultikus Ripacsokban. Ács János, később legendás színházi rendező 24 évesen Színes, a jobbösszekötő szerepében. Az azóta már nem is létező, Szigony utcai Otthon mozi előterében készült a jelenet Temessy Hédivel, Minarik mindenkitől pénzt próbál szerezni, a mozistól is, őt keresi, amikor a nővel találkozik. Jávor István a mai napig emlékszik a dialógra.

Esztergályos Cecíliába Szabó István Te című kisfilmje után szerettett bele Sándor Pál rendező. "Nagyszerű színésznőnek tartottam és tartom most is. Két dolog miatt: az egyik ezek a szemek. "A másik, hogy meg tudta csinálni ezt a táncos jelenetet, hiszen eredetileg balettosnak készült, onnan csábította el a színészet. De nézd ezt a statisztériát, mind majdnem alszik, többet kellett velük foglalkoznom mint a színészékkel, hogy tessék már csodálkozva nézni." Esztergályos partnere Gál György, a korban nagyon híres és népszerű táncos és koreográfus, az Operettszínház akkori táncosa.

A "Kell egy csapat!" örök üzenete

A film jelmondata szállóigévé, főhőse fogalommá vált, szinte azonnal. A film egyik szállóigéje mindennapjaink vezérfonala lett: Kell egy csapat! „Kell egy csapat!” - kalapálja belénk a szlogent a film, s a néző szívesen fogadja el a győztes-vesztes Minarik nemcsak a pályákon érvényes igazságát. Mert kell egy csapat. Mert anélkül nincs foci.

Sándor Pál filmje kultikus magasságokba emelkedett, méltán, hiszen remek alkotásról van szó, azonban a groteszk humora miatt kell egy kis ráhangolódás. Minarik Ede nem egy csodacsatár, mégis befocizta magát a szívünk közepébe, annyira szerethető figura, Garas Dezső pedig simán zseniálisan játssza el nekünk.

Habár a történet a 20. század elején játszódik, a helyzet igazából mára sem változott, a foci elsősorban üzlet, de a szív nélkül mit sem ér, ha nincs csapat, nem jönnek az eredmények. Érdemes megérteni, miért is volt olyan fontos Minarik Edének a Csabagyöngye. Mert az volt A CSAPAT, amiért érdemes élni.

tags: #regi #idok #focija #kritika

Népszerű bejegyzések:

• Kreatív ötletek gyerekeknek
• minden az MLSZ jegyértékesítésről
• A Budapest Honvéd múltja
• Tiltakozás a klub jövőjéért
• Stadion fenntartása