A magyar férfi kosárlabda felejthetetlen aranykora és újjászületése

67 esztendeje már, hogy a hazai szakág mindmáig legnagyobb sikerét aratva felült a kontinens trónjára a magyar férfi kosárlabda-válogatott. Ha a nemzeti csapat Európa-bajnoki szerepléseiről beszélünk, a sor elejére kívánkozik az 1955-ös, hazai rendezésű kontinensviadalon elért aranyérem. Ez a dicső diadal azonban korántsem volt előzmény nélküli, hiszen a magyar férfi kosárlabda-válogatott hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik, tele kiemelkedő sikerekkel és emlékezetes pillanatokkal. Az elmúlt évtizedekben a csapat számos tornán képviselte Magyarországot, és több jelentős eredményt is elért.

A kosárlabda gyökerei Magyarországon

Abban, hogy a James Naismith által kitalált játék Magyarországon gyökeret vert, elévülhetetlen érdemei vannak egy fáradhatatlanul lelkes testnevelő tanárnak, a budapesti Kuncze Gézának. A kosárlabda magyarországi elterjesztése Kuncze Géza nevéhez fűződik, aki 1912-ben, akkor még csak 22 éves fiatalemberként, müncheni kiküldetése alkalmával ismerkedik meg a játék alapjaival, a Németországban játszott, palánk nélküli változatával (korbball), és azonnal beleszeretett.

Hazatérvén előadásokat, bemutatókat tartott, szabálykönyveket fordított. Először a kereskedelmi iskolákban - Mester utcai, Vas utcai, Wesselényi utcai - terjedt a játék, az itt tanító testnevelők nemcsak megtanították a játékot, de egymás között sorozatmérkőzéseket is vívtak. A Mester utcai kereskedelmi lett az ország „labdajáték” iskolája, amely számolatlanul ontotta az itt tanító Molnár József révén a válogatott játékosokat. A háború után Kuncze újult erővel folytatja a sportág népszerűsítését, az 1920-as évek elején sorra alakulnak az egyesületek.

Az 1924-ben életre hívott KISOSz (1927-től KISOK, Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) komoly lökést adott a fiatal generációnak, a sport felé terelve őket. Bajnoki rendszerben folyt a játék, egyre több csapat kapcsolódott be a középiskolás viadalba. A sportág hattagú küldöttsége 1925-ben kérte a Magyar Athlétikai Szövetségtől a kosárlabda támogatását, felvételét a szövetségbe. 1925-ben a Magyar Atlétikai Szövetség befogadta a sportágat, keretein belül megalakította a Kosárlabda Bizottságot.

Magyarországon 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát játszották, ebben az évben azonban a Torinóban rendezett Főiskolai Világbajnokságon a válogatott megismerkedett a palánkos kosárlabdával, mely hazánkban is gyorsan elterjedt. Az első hivatalos bajnokságot a MASZ Kosárlabdajáték Bizottsága írja ki 1933-ban tíz csapat részvételével. Az első magyar bajnok a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC. Újabb lökést adott a fejlődésnek a dr. Hepp Ferenc fordításában megjelenő szabálykönyv, amely 1938-ban került kiadásra.

Kuncze lendülete nélkül aligha ért volna el odáig a hazai kosárlabdasport, hogy rögtön az első, 1935-ös Európa-bajnokságon ott legyünk. A magyar férfi kosárlabda-válogatott története az 1935-ös EuroBasketen kezdődött Genfben, ahol Románia 24-17-es legyőzésével megszületett első válogatott diadalunk is, így a kilencedik helyen végeztünk a tízcsapatos mezőnyben (az élen Lettország zárt). A kosárlabda népszerűsége gyorsan nőtt országszerte, 1938-ban 36 férficsapat nevezett a bajnokságba. Azonban a berlini olimpiára a sportvezetők már nem nevezték a csapatot.

A nagymértékű fejlődés szükségessé tette a kosárlabda kiválását az Atlétikai Szövetségből. Ugyan a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége 1942 novemberében megalakult az OSK tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen, a háború viszontagságai még évekig hátráltatták a sportág hazai terjedését. A megalakult szövetség lelkes társadalmi munkásokból állt, akik elkészítették a bajnokságok versenykiírásait, biztosították a termeket és a játékvezetői küldéseket. A szövetség további megválasztott tisztségviselői voltak: ügyvezető alelnök: dr. Károlyi József, alelnök: dr. Hepp Ferenc és Király István, főtitkár: Enyedy Ferenc, titkár: Tarr István és Hercze Andor, pénztáros: Derjanitz János, ellenőr: Dobozi Géza, jegyző: Jánosházi László és Mészáros Mihály.

Újjáépülés és az Aranykor alapjai

A háború után az állami irányítás a sportban is hamarosan érvényesült. Az egyesületi élet ebben a koncepcióban háttérbe szorult, a válogatott keretek tevékenysége került előtérbe, gyakorlatilag ez határozta meg a magyar kosárlabda sport helyzetét. Azonban ahogy a háború szele elcsitult, egy új generáció addig soha nem látott erővel és ambícióval állt a cseperedő sportág mellé. A korszakot uraló politika nagyszerű propagandaeszközt látott a sportsikerekben, egyre-másra alakultak a sportklubok, egyesületek. Minden fiatal sportolt, a legtöbben nem is egy, nem is két sportágban mérették meg magukat. A KISOK-bajnokságok hangulatát, színvonalát szinte minden korabeli sportoló kiemeli. A Vasfüggöny mögül bár kitörni nem lehetett, sportban elért eredményekkel kitűnni annál inkább.

Új, társadalmi egyesületek szerveződtek, a háború után. Hamarosan három együttes emelkedett ki: a Honvéd, a MAFC és a MÁVAG. A három nagycsapat mellett megnyugtató fejlődés indult vidéken is. Székesfehérvár, Sopron, Szeged, Diósgyőr, Pécs fokozatosan méltó ellenfelei lettek a fővárosi csapatoknak. A kosárlabda 1936 óta része az olimpiai programnak. James Naismith, a játék atyja díszvendégként ott volt Berlinben, a magyar válogatott azonban még nem vett részt a játékokon. Nem úgy 1948-ban, amikor is Gyímesi János vezetőedző irányításával a csoportmérkőzéseken 3-2-es mérleget szállítva végül a torna 16. helyén zárt a nemzeti csapat.

Ekkorra már túl voltunk egy 1946-os Eb-szereplésen, amely meglepetésre bronzérmet hozott a hazai kosárlabdasportnak. Az 1952-es, történelmi magyar sikert hozó (42 érem, amelyből 16 arany, harmadik hely az éremtáblázaton az Egyesült Államok és Szovjetunió mögött) helsinki olimpián is ott voltak kosarasaink, de sok vizet nem zavartak, a 9. helyen végeztek. Gyímesi János rakta le az alapjait az 1950-es évek sikercsapatának, több, akkori klubjában még csak mellékszereplő játékosban látta meg a fantáziát, akik később a válogatott alappillérei lettek. Jó szeme volt a tehetségekhez. Zsíros Tibor és Greminger János egybehangzóan állította, hogy Gyímesi mindenki meglepetésére hívta be őket a válogatottba, de ezt vallja Cselkó Tibor is.

A csúcs felé: Páder János korszaka

A Budapesti Honvéd 1950-es megalakulása környéként tűnt fel a kosárlabda térképén Páder János. Az ambiciózus fiatal testnevelő tanár nem volt ismeretlen név a szakmában, de az, hogy 1951-ben a tapasztaltabb kollegái előtt őt nevezték ki a válogatott edzőjének, óriási meglepetésnek számított. 25 éves volt ekkor, a játékosok javarészt egykorúak voltak a mesterükkel, akit tegeztek, Janikának szólítottak, és ha kellett, nem szégyellték felrúgni focizás közben. Egy húron pendültek és a kősziklánál is keményebbé tette őket a közös cél, a siker iránti vágy, de még inkább a tett.

A legendás tatai edzőtábor kapuja nyitva állt, a játékosok pedig amellett, hogy kivételesen jó állóképességre tettek szert, időnként egy kis csokoládét, vagy egyéb élelmet is hazacsempészhettek nélkülöző családtagjaiknak. „Én, ugye, akaratos, önfejű, nagyon kellemetlen társ voltam a pályán. Engem lehetett utálni, de végrehajtották, amit mondtam” - nyilatkozta Greminger János, a csapat motorja. Hódy László így emlékezett vissza a tréningekre: „Hogy mennyire másfélék voltunk? Amikor köröztünk a focipálya körül, Czinkán a belső szélen szaladt, hogy megrövidítse a távot, én középen futottam, Greminger meg a külső szélen, hogy példát mutasson, míg Bánhegyi hosszasan a cipőfűzőjével volt elfoglalva. Ettől függetlenül minden edzés „vérre ment”.” A héthetes alapozást tízhetesre nyújtották, mindenki személyre szabott edzéstervvel készült.

A 60-as évek vége óta a magyar férfi kosárlabda-válogatott kevesebb sikert ért el a nemzetközi porondon. Különösen az 1950-es években vált azonban a magyar férfi kosárlabda-válogatott az európai kosárlabda egyik domináns erejévé. Az 1953-as moszkvai Eb-n különös, a pályán addig nem tapasztalt dolog történt: a rettegett szovjet válogatott tartotta a labdát a magyarok ellen, húzta az időt. A tornát végül a szovjetek nyerik, Magyarország azonban ezüstérmes lett. Ez az 1953-as moszkvai tornán szerzett ezüstérem, és az 1955-ben, saját közönség előtt megszerzett aranyérem is bizonyítja a csapat dominanciáját. Ezek a sikerek nemcsak a magyar kosárlabda történetében, hanem az egész ország sporttörténetében kiemelkedő teljesítménynek számítanak.

Az 1955-ös budapesti Európa-bajnokság: A csúcsra érés

A következő két év lázas készülődéssel telt, és Dr. Hepp Ferenc hathatós közreműködésével sikerült Budapestre hozni az Európa-bajnokságot. Mivel egyetlen terem, csarnok sem felelt volna meg az előírásoknak, a FIBA beleegyezett, hogy szabadtéren, a Népstadionban építsenek fel egy pályát, hosszú hajópadló elemekből. A kosárlabda ekkorra berobbant hazánkban: 1954-re 103 budapesti szakosztály mellett már 238 működött vidéken is. Az igazolt játékosok száma 8229 (igaz, ez a szám a labdarúgásban 26 884), fele-fele megoszlásban Budapest és vidék között. Hasonló az arány az edzőknél is, összesen 252 edző oktatott szerte a hazában. A pályák száma az országban szabadtéren 116, csarnokban 90.

Szófiát követően már csak hetek voltak hátra a hazai rendezésű Eb-ig, de a csapat háza táján nem volt minden rendben. Egy korábbi fogászati kezelés utóhatásaként hepatitiszt kapott ugyanis Judik Zoltán, akit Bulgáriából hazafelé a csapatorvos - helyesen ismerve fel a problémát - el is különített a többiektől, megelőzve a még nagyobb bajt. Páder János azt a válogatottat alakította ki, amely sikert sikerre halmozott. A csúcsot 1955 jelentette: Európa-bajnoki aranyérem Budapesten! A válogatott legnagyobb sikere az 1955-ös hazai rendezésű Európa-bajnokságon elért aranyérme.

A bajnokcsapat tagjai

• Greminger János (Bp. Honvéd): A csapat vezéregyénisége, a „szíve, esze, tüdeje”. Rendkívüli csapatjátékos, aki akkor volt leginkább elemében, ha kiszolgálhatta a társakat.
• Mezőfi Tibor (Vasas MÁVAG): Kiváló védőjátékos. Sportsikereit saját bevallása szerint nem tehetségének, sokkal inkább szorgalmának köszönhette.
• Tóth László (Székesfehérvári Építők): Sokoldalú, képzett játékos.
• Zsíros Tibor (Vasas MÁVAG): Klasszis középjátékos.
• Bánhegyi László (Bp. Honvéd): Vérbeli pontszerző. Semmi felesleges mozdulat, nem kapkod, nem siet. Magabiztos tempódobó, ami a korban ritkaság. Ha kihúzódnak rá, két leütéssel máris a gyűrű alatt terem.
• Hódy László (Bp. Honvéd)
• Bogár Pál (Székesfehérvári Építők): Halk szavú, de tiszteletet parancsoló egyéniség.
• Simon János (Bp. Honvéd): 192 centis, 101 kilós, rendkívül képzett center.
• Czinkán Tibor (Bp. Honvéd): A vérszívó védő. Bánhegyivel osztálytársak voltak, együtt kezdtek kosarazni.
• Cselkó Tibor (Műszaki Egyetem): Sokoldalú center-bedobó átmenet, jó tempódobással.
• Bencze János (Bp. Törekvés): 200 centijével a csapat legmagasabb tagja, a „magyarok óriásbányájából”, Vásárhelyről származik.

A csapat készen állt. A körítés pazar volt, a szövetség kitett magáért a rendezéssel. „Az olasz szeletelésű 70 bőrlabdát a Honvédban varrták, közülük sajnos egy sem maradt meg az utókornak.” „Minőségük a legkényesebb igényeket is kielégíti, és újabb elismerést fog szerezni a szocialista magyar iparnak” - írta Velkei Ferenc, a technikai bizottság elnöke. Időnként fújni kellett beléjük, néha meg túlfújták őket és ilyenkor le kellett engedni őket.

Az országokat két négyes és két ötös csoportba sorsolták. A körmérkőzések után a csoportokból az első két helyezett jutott tovább a döntő csoportkörbe, ahol a nyolc legjobb újra körmérkőzéseket játszott, és a csoport végeredménye lett egyben az Európa-bajnokság végeredménye is. A magyarok a B jelű négyesbe kaptak besorolást Olaszország, Törökország és Finnország mellé. Páder visszafogottan nyilatkozott az őt kérdező riportereknek, célként az 1953-as ezüstérem megismétlését megjelölve. A magyar közönség számára bár nem volt teljesen ismeretlen a kosárlabda, azért a póló és a foci népszerűségével nem vetekedhetett. Puskásék egy évvel korábban vb-ezüstérmet nyertek (vagy aranyat buktak el, nézőpont kérdése), a vízilabdázók pedig szintén a világ legjobbjainak számítottak. A közönség hamar felvette a kosárlabda ritmusát is, ráéreztek, hogy a gárda nagyon is érdemes a szurkolásra.

A legendás Szovjetunió elleni mérkőzés

A tornán rögtön hidegzuhany érte Páderéket, a taktikusan játszó Csehszlovákia ugyanis 75-65-ös sikert aratott a magyarok ellen, egy 17 meccses veretlenségi sorozatot átadva a múltnak. Kutas István mindenható sportvezető, későbbi MLSZ-elnök az öltözőben válogatott szitkok közepette leteremtette a csapatot. Sok volt még azonban hátra, nem volt ok a pánikra - ezt Kutas is tudta, nevezzük szavait korabeli sportpszichológiának. A csapat leforrázva baktatott Kecskéhez, a csapat buszához, hogy Tali bácsi, a sofőr visszavigye őket a szállásukra. A hangulatfelelős Simon János a buszon dalra fakasztotta az orrukat lógató kosarasokat, a gárda új erőre kapott.

A lengyelek elleni idegnyugtató 98-66-os győzelem után másodszor is verték az olaszokat (81-65), visszatérve a helyes vágányra. A csehszlovákok közben kikapnak a jugoszlávoktól és a lengyelektől is, de meglepetésre legyőzik a szovjeteket (81-74). A tét nem is lehetett nagyobb, a megugrandó léc sem kicsi: még sosem győzték le kosárlabdában a nagy Szovjetuniót, de még Puskáséknak sem sikerült fociban - négy kísérletből! 40 ezer ember tombolt a Népstadion lelátóin. Aki „túlságosan” tombolt, azt persze „kivették” a nézőtéren bőséggel előforduló egyen-bőrkabátosok. „Meghatározó volt, hogy a csapat Bozsikja, Greminger dobta az első kosarat. Ettől kezdve nem engedték ki a kezükből a vezetést.”

Félidőben kilenc ponttal vezettek a magyarok. Páder egyetlen egyszer sem cserélt bele kezdőcsapatába. Hiába minden felzárkózási kísérlet, 82-68-ra legyőztük Szovjetuniót. Megcsinálta az addig lehetetlennek hitt küldetést a csapat, és a mennybe ment. A meccs után arról lehetett megismerni a szerencséseket, akik látták a csodát, hogy beszéd helyett csak mutogattak, vagy tátogtak, mert az önfeledt szurkolás elvitte a hangjuk. Ezzel a módszerrel akarták csendesíteni a népet. Lehetetlen volt. „Talán a szovjetek elleni mérkőzés volt pályafutásom csúcspontja. Nagyon ment a játék, szárnyakat kaptam. Hasonlót soha nem éreztem addig. Valósággal tolt, lökött a közönség. Nem jól mondom: azt éreztem, hogy visznek. Visznek a hátukon, és minden, amit csinálok, rendkívül könnyű.”

Egy lépés még hátra volt a végső diadalig, Romániát még meg kellett verni az aranyért - ez, ha a vártnál talán kissé nehezebben is, de sikerült (71-60). Büszkén szólt a magyar Himnusz, 40 ezer fő előadásában.

Későbbi évek és a jelenlegi helyzet

A 60-as évek vége óta a magyar férfi kosárlabda-válogatott kevesebb sikert ért el a nemzetközi porondon. Az EuroBasketen való részvétel 1999-ig váratott magára, majd 2017-ben és 2022-ben sikerült ismét kvalifikálniuk magukat. Ez idő alatt a csapat küzdelmei és kitartása ellenére nem sikerült elérniük az egykoron megszokott magas szintet. Az újraéledés jeleit mutató magyar kosárlabda-válogatott 2022-es EuroBasket kvalifikációs sikerével ismét bebizonyította, hogy képes meglepetéseket okozni. A csoportjukban a címvédő Szlovénia elleni győzelem különösen emlékezetes pillanat volt, amely újra felébresztette a magyar szurkolók reményeit és bizalmát a nemzeti csapat iránt.

A magyar kosárlabda-válogatott jelenlegi helyzete és a jövőképe pozitív kihívásokkal és lehetőségekkel teli. A csapatnak továbbra is dolgoznia kell azon, hogy rendszeresen részt vehessen a nagy nemzetközi tornákon, és hogy ismét felépíthesse régi dicsőségét. A magyar kosárlabda-válogatott történelme és jelenlegi helyzete egyaránt tanúbizonyságot tesz a sportág változékonyságáról és a kitartás fontosságáról. A csapat múltbeli sikerei inspirálóak lehetnek a jelenlegi és jövendőbeli generációk számára, míg a közelmúltbeli fejlesztések és teljesítmények alapul szolgálhatnak a további előrelépéshez.

Nemzetközi szereplések összefoglalása

A férfi kosárlabda-válogatott négyszer jutott ki a nyári olimpiai játékokra. Az 1948-as olimpián a 16. helyen végeztek. Az 1952-es és 1960-as olimpián a 9. helyezést érték el, ami a legjobb eredményüknek számít az ötkarikás játékokon. Legutóbb 1964-ben szerepeltek az olimpián, ahol a 13. helyet érték el. A válogatott szereplése az Európa-bajnokságokon is figyelemre méltó.

A jelenlegi válogatott és a jövő

A 2025. novemberi adatok szerint a csapat a világszövetség erősorrendjében a 21. helyen állt a vb-selejtezők előtt. A csoportellenfelek közül Franciaország az 5., Finnország a 7., Belgium pedig a 24. helyen állt. A válogatott jelenlegi menetrendje a 2027-es katari világbajnokságra való kijutásért zajlik. A selejtezők során a magyar csapat november 28-án Finnországot fogadta Szombathelyen, majd december 1-én Belgiumban lépett pályára. A további mérkőzésekre 2026-ban kerül sor Franciaország ellen.

A csapat kerete a következő: Benke Szilárd (Atomerőmű SE), Cseh Botond (SZTE-Szedeák), Filipovity Péter (Kometa-KVGY Kaposvári KK), Flasár Zalán (Sopron KC), Golomán György (Hiopos Lleida, Spanyolország), Lukács Norbert (BC Nizhny Novgorod, Oroszország), Meleg Gergő (NKA Universitas Pécs), Pallai Tamás (NHSZ-Szolnoki Olajbányász), Perl Zoltán (Falco-Vulcano Energia KC Szombathely), Pongó Marcell (Alba Fehérvár), Nate Reuvers (Valencia Basket, Spanyolország), Somogyi Ádám (NHSZ-Szolnoki Olajbányász), Tanoh Dez András (Falco-Vulcano Energia KC Szombathely), Valerio-Bodon Vincent (Endo Plus Service-Honvéd), Vojvoda Dávid (Alba Fehérvár).

A szövetségi kapitány Gasper Okorn, aki 2023 decemberében vette át a csapat irányítását. Okorn célja, hogy egy versenyképes csapattal álljanak készen a 2029-es Európa-bajnokságra. A magyar férfi kosárlabda-válogatott az elmúlt években ismét felhívta magára a figyelmet. A 2025-ös évben a csapat szép eredményeket ért el a vb-selejtezőkön, legyőzve többek között a finn és a belga válogatottat. Ezek a sikerek tizenegy helyet javítottak a csapat pozícióján a világszövetség erősorrendjében. A válogatott jövője is biztató, hiszen a fiatal tehetségek, mint Pongó Marcell és Meleg Gergő, valamint a 18 éves Lukácsi Gábor is bekerültek a keretbe. A rutin és az ifjúság ötvözete reményt ad a további sikerekhez. A magyar kosárlabda szövetség folyamatosan dolgozik a sportág népszerűsítésén és a válogatott támogatásán. A múltbeli sikerek és a jelenlegi eredmények alapján a magyar férfi kosárlabda-válogatott továbbra is képes lesz arra, hogy szép sikereket érjen el nemzetközi szinten.

A magyar kosárlabda kiemelkedő alakjai

A válogatott tagjai között több neves játékos is szerepel, akik klubszinten is sikeresek. 2005-ben az All Star Kosárlabda Gála keretében 25 női, 25 férfi játékos, és 10 edző kapott helyet a legendák között.

• Dr. Hepp Ferenc: Már a szövetség alapítói között is ott volt, vezetésével a magyarok az összes EB-n részt vehettek. A nemzetközi kosárlabda szabályok magyarországi meghonosítója, és a hazai és nemzetközi szövetségben is elismert munkát végzett. 1957-ben a Szövetség elnöke lett, és a nemzetközi szövetségben is fontos pozíciót töltött be.
• Dr. Bartha Ferenc: Másfél évtizeden keresztül, 2006-ig irányította a honi kosárlabdaéletet összefogó szövetséget, az MKOSZ-t.
• Tiboldi tanár úr: Felszereltette Szolnokon és a megyében az első kosárlabda palánkot, az ő irányításával indult el e csodálatos sportág hódító útjára, amely ma is a legnépszerűbb sportág a megyében.
• Varga Ferenc: A PVSK női és férfi csapatának is volt edzője. Létrehozta az ország egyik legnagyobb utánpótlás bázisát Pécsett. 2009-ben az egyesület elnöksége a PVSK aranygyűrűjét adományozta Varga Ferencnek.

tags: #regi #magyar #ferfi #kosarlabda

Népszerű bejegyzések:

• innovatív felületkezelési megoldások
• A futballtörténész életműdíja
• a kovászos sütés rejtelmeibe
• Zamárdi Petőfi SE 2013 tavaszi szezon
• Az újszászi lábtoll-labda közösség sikerei