A Manchester United rövid története: A "Vörös Ördögök" felemelkedése és legendái
A Manchester United, a világ egyik leghíresebb futballklubja, gazdag és dicsőséges múlttal rendelkezik, amely több mint 140 évet ölel fel. Története tele van diadalokkal, tragédiákkal és legendás alakokkal, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a klub a globális sportvilág megkerülhetetlen tényezőjévé váljon.
A kezdetek: Newton Heath L&YR Football Club
A klubot 1878-ban Newton Heath Lancashire and Yorkshire Railway Co. néven alapították a Newton Heath-i székhelyű cég vasutasai. Nem bíbelődtek a névválasztással: Newton Heath (LYR) néven indultak el a halhatatlanság felé vezető úton. Eredetileg a "The Heathens", tehát a "Pogányok" becenevet kapták, ami valljuk meg igen vallásellenesen hangzik. Az együttes 1885-ben lett proficsapat, és már másodszor próbálkozott meg a liga tagjai közé jutni. Az 1888-ban például a klub játékosai közül hatan is a pályára léptek a Skócia elleni válogatottban. A gárda ekkor még csak az Alliance Ligában szerepelt, amely 1892-ben "en bloc" az új második liga lett, immár a Football League keretein belül. Így lett ott tag a nevéből LYR rövidítést elvesztő klub is. A Newton Heath 1892 őszén már az élvonalban startolt, s lett utolsó. Ám legfontosabb mérkőzéseit már akkor is több mint háromezer néző előtt játszotta!
Pénzügyi válság és újjászületés
A kiesést követő tíz éven át a második ligában vegetált az együttes. Még a színváltás (arany-zöldről fehér-fekete) sem hozta meg a szerencséjét. A klub pénzügyi helyzete is egyre reménytelenebbé vált, ezért egy négy napos ünnepség keretén belül gyűjtésbe kezdtek az egyesület tagjai. A csapatkapitány, Harry Stafford bernáthegyijének a nyakába kötötték a perselyt. A kutya pedig annyira megtetszett a helyi sörgyárosnak, John Daviesnek, hogy azonnal megvette. De nem csak az ebet, hanem magát a klubot is, miután háromezer fontot invesztált az újjászülető egyesületbe. Így 1902 óta hívják Manchester Unitednek, és ekkor kapta az új klub a legendássá lett piros és fehér színeket. Davies azonnal új játékosokat vásárolt, akik közül a legértékesebb vétel a kapus, John Sutcliff megszerzése volt.
Az Ernest Mangnall-éra és az első sikerek
Az új névvel és tőkével a Manchester United lassan élni kezdte az angol futballklubok mindennapjait. Különösen azután, hogy az első évtizedek Matt Busbyja, Ernest Mangnall a színre lépett. Mangnall ifjú korában maga is futballozott, a Lancashire County gárdájának kapuját védve. 1903-ban a Burnleyt elhagyva került a Manchester Unitedhez. Fejébe vette, hogy sztárklubot csinál az Unitedből! A Bristol City elleni második ligás meccset 40000 néző látta 1903-ban, ami bizonyította az érdeklődés robbanásszerű növekedését. Mangnall a Roberts, Dick Duckworth és a kapus, Harry Moger megszerzésével fokozatosan erősítette a gárdát, amely 1904-ben és 1905-ben éppen hogy lemaradt a feljutásról a második vonalban. 1906-ban aztán - második helyen végezve a Division Two-ban - sikerült a terve: feljutott a MU az elitbe. Mangnall ekkor további erősítésekre törekedett, s addig győzködte Billy Meredithet, míg az igent mondott az átigazolásra. Ráadásul hozta magával Sandy Turnbullt, Herbert Burgesst és Jimmy Bannistert is. Köréjük építette Mangnall a klub első aranycsapatát, amelyhez fogható nem is volt egészen a Busby éráig.
Ez a korszak - az utókor számára legendává nemesült - sztárokat hozott a csapatba, mint Billy Meredith, aki 25 éven keresztül szerepelt a walesi válogatottban, vagy Harold Halse. Meredith 1906-ban érkezett a helyi rivális Citytől a Unitedhez, akkori világrekordot jelentő 500 fontért. Érdekes, hogy a kor egyik legjobb játékosa egy bundabotrányt követően váltott klubot. Meredith vezérletével a United 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet, 1909-ben FA-kupa-győzelmet szerzett. Különösen az FA-kupa elhódításának emlékét tartják azóta is nagy becsben a klubnál.
Az 1909-es FA-kupa győzelem
A Manchester United 1909. április 24-én a Bristol City ellen játszotta a története első szövetségi kupadöntőjét. Kis túlzással csak az eredmény miatt lehetnek büszkék az utódok a sikerre, hiszen maga a mérkőzés minden idők egyik legdurvább fináléjaként vonult be a történelemkönyvekbe. Londonban, a Crystal Palace pályáján több, mint hetvenezer néző látta a finálét. A meccs egyetlen gólját Alex "Sandy" Turnbull lőtte a 22. percben, Harold Halse lécről lepattanó labdáját értékelve. A sérült Turnbull egyébként csak az utolsó pillanatban, Charlie Roberts rábeszélésére vállalta a játékot. Turnbullnek rövid élet jutott e világban: 1917. május 3-án, az első világháború egy franciaországi csatájában a Manchester Regiment katonájaként hősi halált halt. A balhátvéd Hayes is hősiesen küzdött, törött bordával játszotta végig a mérkőzés nagyrészét. A mezőny legjobbja Billy Meredith volt, tőle indult szinte minden akció. Meredithnek óriási tekintélye volt a csapatban: ő volt az egyik úttörője a Player's Unionnak, vagyis a játékos-szakszervezet megalapításának, s egyik élharcosa lett annak, hogy a futballisták ne egyezzenek bele abba, hogy heti négy fontban maximálják a fizetésüket.
Az Old Trafford, a "The Theatre of Dreams"
Maga John H. Davies is elégedetten szemlélte csapata virulását, a sikerek hatására minden korábbinál nagyobb beruházás mellett döntött. Hatvanezer fontot invesztált a csapatba, felépíttetve az Old Traffordot. A stadiont, melyet ma "Az Álmok Színházaként" is ismernek, eredetileg 1910. február 19-én nyitották meg, hozzávetőlegesen 80 000 férőhellyel. A második világháború alatt az Old Traffordot a hadsereg raktárként használta, és 1941. március 11-én súlyosan megrongálódott egy német bombatámadás következtében. A stadiont a háború után újjáépítették, és 1949. augusztus 24-én újra megnyitották. A reflektorvilágítás, amely lehetővé tette az esti mérkőzéseket, 1957-ben készült el, a lelátók befedésére irányuló projekt pedig 1959-ben fejeződött be. Az 1960-as, 1970-es és a korai 1980-as évek során több bővítést is végeztek, így az Old Trafford kapacitása 1985-re elérte az 56 385 főt. A stadion teljes ülőhelyessé alakítása 1992-re körülbelül 44 000-re csökkentette a kapacitást, ami a történelem legalacsonyabb pontja volt. Ezt követően a stadion kapacitását folyamatosan bővítették: 1996-ra körülbelül 58 000, 2000-re körülbelül 68 000, majd 2006-ban körülbelül 76 000 főre nőtt. Napjainkban is az egyik legnagyobb és legmodernebb futballstadion Európában.
Az Old Trafford az évek során
Az Old Trafford kapacitásának változása
| Év | Kapacitás (körülbelül) |
|---|---|
| 1910 | 80 000 |
| 1985 | 56 385 |
| 1992 | 44 000 |
| 1996 | 58 000 |
| 2000 | 68 000 |
| 2006 | 76 000 |
A nehézségek korszaka: Az első világháború és az ingadozás
Mangnall 1912-ben a Manchester City kedvéért elhagyta a városi vetélytársat, mondván az első aranycsapat túljutott zenitjén. Igaza lett. A Manchester United 1913-ban még egyszer neki durálta magát, a 4. helyen végzett az első ligában, de a második világháború kitöréséig többnyire az élvonal és a második liga között ingázott, s az elitben a 9. helynél előrébb egyszer sem végzett. Például a játékosok vételi árát tekintve is érdekes esetek történtek: az 1927-ben a Stockport Countytól szerződtetett Hughie McLenahan hátvédért három csomag jégkrémet fizetett! Inkább kellemetlen emlékek maradtak meg ebből a korszakból: 1915-ben négy futballistát - négy Liverpool játékossal együtt - eltiltottak bundázás miatt, majd sorra jöttek a kudarcok: 1922-ben, 1931-ben, 1937-ben is kiesett a csapat az elitből, bár mindig visszakapaszkodott. A mélypontot az 1933/34-es szezon jelentette, amelyben a Man United közel került ahhoz, hogy a harmadik vonalba essen. Ha május 5-én nem győzi le idegenben a Millwallt, még egy osztályt zuhant volna. Tulajdonképpen reménytelen helyzetből kapaszkodott vissza a gárda: a bajnokságban az utolsó öt mérkőzését veretlenül végigjátszva maradt bent, éppen a Millwallt a mélybe taszítva. A következő idényben már az ötödik helyen végeztek, és 1936-ban pedig vissza is jutottak az élvonalba.
A menedzseri székben sem volt állandóság: Ernest Mangnall távozása után J. J. Bentley lett a klub főtitkára, majd 1914-ben John R. Robson lépett a parancsnoki hídra. Ő volt az első, aki a menedzser titulust használta, és Matt Busby színrelépéséig ő volt a leghosszabb ideig a vezető. 1921 októberében betegsége miatt adta át a helyét John Chapmannek, ám a klubtól nem szakadt el, utódja segítője lett. 1926 októberében a klub levelet kapott a szövetségtől, melyben az FA közölte, meg nem nevezett, tisztázatlan ügyek miatt felfüggeszti Chapmant működésében. Fél évig Clarence Hilditch játékos-menedzserként dirigálta a csapatot. A klub végleges megoldást keresett, ezért Herbert Bamlettnek kínált szerződést, majd Walter Crickmer és a skót Scott Duncan is irányította a csapatot a világháború előtt.
A Sir Matt Busby-éra: Tragédia és diadal
A második világháború utáni korszakot joggal nevezhetjük Busby-érának! Sir Matt Busby - akkoriban persze még csak Matt Busby, egy skót bányász egyszeres válogatottságig jutott fiúsarja - 1945 februárjában már a Manchester United szolgálatában állt, bár hivatalosan csak októberben nevezték ki. Busby égett a munkavágytól, és a posztra lépve azonnal megkezdett egy igazi nagycsapat kialakítását. Pedig akkoriban nem volt könnyű egy életre beleszeretni egy klubba: közepes volt a játékosanyag, ráadásul német bombatámadások áldozatául esett az Old Traffordon lévő stadion. Busby állást ajánlott Jim Murphynek, a West Bromwich Albion válogatott jobbfedezetének, aki igent mondott, és 1946-ban, Angliába visszatérve azonnal a MU alkalmazottja lett. Elsősorban a háború előtt is a klubban szereplő, a világháborúból visszatérő futballistákra számítottak: Stan Pearson, Charlie Mitten, Jack Rowley, Allenby Chilton és Johnny Carey köré építették a gárdát, de már a kezdet kezdetén kiemelték Walter Crickmer alapította Manchester United Junior Athletic Club legtehetségesebb növendékeit. Így került az első csapathoz John Aston, Johnny Moris és Joe Walton. Busby büszke volt játékosaira, arra, hogy a második helyen zárták az évet, de még fontosabbnak ítélte, hogy a kamaszokra épített tartalékcsapat megnyerte a középső ligát. Érezte, fényes jövő vár rájuk.
A "Busby Babes" és a müncheni légikatasztrófa
Busby menedzseri pályafutásának első hat évében az United egyszer sem szorult a negyedik helynél hátrébb a bajnoki táblázaton - négyszer második, egyszer negyedik, majd 1952-ben bajnok lett, egyszer pedig megnyerte a kupát. Utóbbi lett a Man United első fontos sikere 1911 óta! Az 1950-es években a média a híres "The Busby Babes" (Busby bébik, Busby fiókák) kifejezést találta ki az ifjú, tehetséges játékosokra utalva. A "Vörös Ördögök" történetének legszörnyűbb napja 1958. febr. 6. amikor a Crvena zvezda elleni mérkőzésre utazó csapat repülőgépe lezuhant, és 8 játékos, köztük több válogatott is, életét vesztette. A túlélők, köztük a menedzser Matt Busby és az akkor még igencsak ifjú, Bobby Charlton, még nem sejthették, hogy 10 évvel a katasztrófa után a klubtörténet legnagyobb diadalát ünnepelhetik.
Újjáépítés és az 1968-as BEK-győzelem
A Busby által újjáépített csapat 10 évvel a katasztrófa után, 1968-ban a klubtörténet legnagyobb diadalát ünnepelhette: a United a BEK-döntőben hosszabbítás után 4-1-re verte a portugál Benficát. Közben azért történt egy s más: Nobby Stiles és Bobby Charlton világbajnok lett az angol válogatott tagjaként, a csapat 1965-ben és 1967-ben bajnokságot, 1963-ban FA Kupát nyert. Az 1968-as aranycsapat kiemelkedő sztárjai: Alex Stepney kapus, Nobby Stiles, Denis Law (a döntőben nem játszhatott sérülés miatt), Bobby Charlton és az északír csatárfenomén, George Best. A MU azon kevés európai csapatok egyike, amelyből 2 játékos is kiérdemelte a legjobb európai játékosnak megszavazott díjat, az aranylabdát. A klub 7-szeres FA Kupa-győztes; ezzel a Liverpool és az Arsenal mögött a 3. helyen áll az örökranglistán.
A "Vörös Ördögök" becenév eredete
A Manchester United köztudottan "Red Devils"-ként, azaz Vörös Ördögökként ismert. Az 1902-es névváltoztatástól kezdve a Manchester United FC játékosai egyszerűen a "The Reds" (Vörösök), vagy a "United" néven szerepeltek a köznyelvben, amíg az 1950-es években a média ki nem találta a híres "The Busby Babes" kifejezést. Az 1960-as évek elején a salfordi rögbicsapat Franciaországban vendégszerepelt, ahol vörös mezben szerepeltek, és Vörös Ördögökként váltak ismertté a tojáslabdasportban. Ez a becenév a United akkori menedzserének, Sir Matt Busbynak is elnyerte tetszését. Azt gondolta, hogy egy veszélyes ördög sokkal megfélemlítőbb lehet az ellenfelek számára, mint az angyali bébik kifejezés. Ennek következményeképpen kijelentette, hogy a Manchester United beceneve is a továbbiakban "The Red Devils" lesz.
A United klubcímere eredetileg a "City of Manchester coat of arms" volt. A 60-as évek közepén ezt a variánst már a jelenlegihez is hasonlító tervezettel átformálták, de ekkor az ördög helyett még a három csík volt a címeren - ami hagyományosan a város három folyóját jelképezte. Az "ördög szimbólum" 1973-ban került rá első alkalommal a klub hazai szerelésére. Azóta a United tulajdonképpen ugyanezt a címert használja, mindössze azzal a változtatással, hogy 1998-ban a "Football Club" szöveget levették róla - rengeteg konzervatív szurkoló bosszúságára. Nem is olyan régen a klub bevezette hivatalos meccskabaláját is, akinek neve nem más mint "Fred, az Ördög".
A Sir Alex Ferguson-éra: Modern dominancia és üzleti siker
1986-ban a klub Sir Alex Fergusont nevezte ki menedzsernek. Tizenhárom bajnoki első helyezés, öt FA-kupa serleg, négy Liga-kupa siker, s összességében harmincnyolc trófea a gyűjteménye a Manchester United egykori menedzserének, Sir Alex Fergusonnak. Huszonhat manchesteri éve alatt olyan játékosokat menedzselt, mint Eric Cantona, Ryan Giggs vagy Cristiano Ronaldo. 1990-ben megnyertük az FA Kupát, és egy olyan sikerszéria kezdődött, amely a mai napig tart. 1992 óta 13-szor nyertük meg a Premier League-et. Az 1999-es „triplázását” követően lovaggá ütötték, és irányítása alatt a Manchester United a világ egyik legnagyobb kereskedelmi márkájává nőtte ki magát.
Ferguson menedzseri filozófiája és az innováció
Sir Alex Ferguson "Vezetés" című könyvéből nemcsak a vezetőedzők okulhatnak, hanem valamennyien, akik csoportot igazgatnak vagy irányítanak, legyen szó vállalatról vagy iskolai osztályról. A legendás vezetőedzőt segítette a könyv megírásában a Sequoia Capital befektetési társaság elnöke, Sir Michael Moritz. Ennél fogva a könyvben olyan témákkal is találkozhatunk, mint a hálózatépítés, az innováció, az adatfelhasználás és a globális piacon történő helyezkedés. Ugyanakkor Sir Alex Fergusontól megtudhatjuk: hogyan tartotta fenn többszörös bajnokok lelkesedését, hogyan választott csapatkapitányokat, vagy éppen miként kezelte az utánpótlás-hálózatot.
Az edzőlegenda szerint ha céget vezetne, mindig a legtehetségesebb fiatalok ötleteit hallgatná meg, hiszen ők látják legjobban az adott kor valóságát, és azt, mit hoz a holnap. A Manchester Unitednál a gyakorlatba is átültette ezt az ötletét: emlékezzünk csak a „Fergie fiókákra”, akik között szerepelt David Beckham, Gary Neville, Ryan Giggs vagy Paul Scholes is. Ezek a játékosok meghatározó tagjai voltak például a ’99-es triplázásnak, amikor a csapat megnyerte a bajnokságot, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is. Ferguson elmondása szerint a fiatalok sosem felejtik el azt a személyt vagy szervezetet, ahonnan első nagy lehetőségüket kapták, s ezt hűséggel fizetik majd vissza. Nem is tévedett, hiszen számos egykori játékos került be a csapat edzői szervezetébe. Ezzel a módszerrel biztosította a folytonosságot és a minőséget, hiszen ezek a játékosok pontosan tudták, mi a siker, és képesek is voltak az ahhoz szükséges tudást átadni.
Sir Alex többször megemlíti a könyvben, hogy szeretett minél több információt magáénak tudni a csapatról - legyen szó statisztikáról, kapcsolatokról, időjárásról és mezválasztásról -, de nem akart mindent befolyásolni. Szerinte jelentős különbség van irányítás és hatalom között. Ferguson folyton követte a trendeket, és mindig is próbálta az innovatív elemeket beépíteni a felkészülésekbe és a mérkőzésekben egyaránt. Már első klubjánál, az East Stirlingshire-nél ügyelt a játékosok táplálkozására, míg az angol elitklubok csak az 1990-es évektől ismerték fel a helyes étrend jótékony hatásait. A Manchester Unitednál is az 1990-91-es bajnokságtól kezdve vették komolyan az étkezést, amely hatására a játékosok testzsírtömege 14-15 százalékról 8 százalékra esett vissza.
Az 1990-es években a Manchester United szürke mezt viselt az idegenbeli mérkőzésein. A Liverpooli Egyetem szemész szakorvosa, dr. Gail Stephenson hívta fel Sir Alex figyelmét arra, hogy a jellegtelen szín miatt a játékosok sokkal nehezebben veszik észre a társukat a pályán - akkoriban öt mérkőzésből négyet elveszített a csapat. A fanatikus szakorvos javaslatára megváltoztatták a csapat idegenbeli mez színét, és elkezdték nyerni a meccseket.
A Ferguson utáni időszak
A 2012/13-as szezon végén Sir Alex Ferguson visszavonult a csapat menedzseri posztjáról. Sir Alex továbbra is a klub kulcsfontosságú tagja, mivel a Manchester United FC igazgatója. David Moyes volt a menedzserünk a 2013/14-es szezonban, és 2014 áprilisában távozott a klubtól. 2014. május 19-én Louis van Gaal-t jelentettük be a Manchester United új menedzserének, hároméves szerződéssel. Louis van Gaal több mint 20 éve irányítja az európai élvonalbeli futballcsapatokat, és ez idő alatt három országban nyert hazai bajnoki címeket és kupákat, valamint UEFA Bajnokok Ligáját, UEFA Kupát, Interkontinentális Kupát, két UEFA Szuperkupát és hazai Szuperkupákat Hollandiában és Németországban.
2016. május 27-én Jose Mourinhót jelentettük be a Manchester United új menedzserének, hároméves szerződéssel. Mourinho 2000 óta irányít az európai élvonalbeli futballban, és ez idő alatt 25 trófeát nyert négy országban, köztük két Bajnokok Ligája címet, három Premier League címet, két Serie A címet, egy Európa Liga címet, egy La Liga címet és két portugál bajnoki címet. 2003 és 2012 között egyetlen naptári évet sem hagyott ki anélkül, hogy legalább egy trófeát nyert volna, és első szezonjában a Manchester Unitednél három trófeát nyert.
tags: #rendorseg #manchester #united
