A baseball legendái és a letűnt dicsőség – Rekviem egy baseball játékosért

Az alábbi írás nem titkolt célja az amerikai baseball iránti érdeklődés felszítása, és a már meglevő kielégítése lenne. Úgy persze nem lehet érdeklődni, neadjisten rajongani semminemű sport iránt, hogy annak alapvető céljait, szabályait ne ismerjük legalább mérsékelten alaposan, illetve nincs kinek szurkoljunk.

Kedvenc csapatot választani pedig nyilvánvalóan sokféleképpen lehet. Leginkább mindenki a helyi csapatnak, vagy apu kedvencének szurkol, ami kettő nálunk nehezen kivitelezhető az MLB esetében, de ezen kívül is sok minden befolyásolhat. A csapatok eredményessége, meze, statisztikái, játékstílusa, nagyobb nevei, múltja, jelene, stb. Mindez megtalálható az alábbi összeállításban, tessék válogatni.

National League West - Ahol a történetek születnek

Az aktuális bajnokcsapat csoportjának bemutatásánál a már belengetett szakmai értékelés és történeti áttekintés mellett szó esik egy kubai menekültről, egy többezer tonnás gépről, Rihannáról, és szexlapokról is. A csoport megnyerésére legesélyesebb az LA Dodgers, az utolsó helyre az Arizona Diamondbacks futhat be.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a National League West csapatainak tavalyi teljesítményét, valamint ütő- és dobóerejük osztályzatát, ahol 1 a leggyengébb és 5 a legerősebb.

San Francisco Giants - Egy patinás múlt árnyékában

A címvédő Giants a legnagyobb múltú amerikai sportegyesületek egyike. Több mérkőzést nyertek, mint bárki más. Ők adták a legtöbb játékost a Hírességek Csarnokába. A klubot 1883-ban alapították, és 1957-ig New Yorkban működött, ugyanígy Giants néven.

Christy Mathewson 1900-ban került a csapathoz, és döcögős kezdetek után a korszak (egyik) legjobb dobója lett, több mint másfél évtizedes Giants karrierje alatt 372 győzelmet gyűjtve úgy, hogy a mélyen vallásos játékos vasárnaponként nem vállalt mérkőzéseket. 1902-ben lett a csapat játékos-edzője a kemény, robbanékony, de effektív John McGraw, aki harmincéves munkaviszonya alatt három bajnoki címet nyert csapataival.

Az ötvenes évek közepéig olyan sztárok segítségével, mint minden idők talán legjobb, de mindenképpen legsokoldalúbb játékosa, a huszonnégyszeres All-Star, kétszeres MVP Willie Mays még egy bajnoki címet csaptak a meglévőkhöz. Miután évekig meredeken zuhant romos stadionjuk látogatottsága, Horace Stoneham többségi tulajdonos komolyan elgondolkozott a költözés lehetőségén. Először Minneapolis, majd San Francisco volt lehetséges célállomás. Végül két New York-i csapat, a New York Giants és a Brooklyn Dodgers (ők Los Angelesbe) is Kaliforniába cuccolt át, öt évre magára hagyva a Yankeest.

Barry Bonds: A dicsőség és a botrány árnyékában

1992-ben rekordösszegért (43,75 millió dollár/6 év) szerezték meg a Pirates addigra már szupersztár ütőjét Barry Bondsot, aki már első idényében félelmetes számokat (.336 ütőátlag, 46 HR, 129 RBI) hozott. Még 14 évig viselte a csapat mezét, mialatt megdöntötte a home run csúcsot (73 egy évben, 762 összesen), a walk rekordot (232), volt olyan éve, hogy 45 home runt ért el, a dobók pedig mindössze 41-szer dobták ki (strikeout).

Minden rekordját és teljesítményét beárnyékolja azonban a tény, hogy Bonds szteroidokat, meg nem engedett doppingszereket használt pályafutása során, illetve hazudott a nyomozó hatóságnak az ezek utáni vizsgálódások során. Azóta már két alkalommal nem szavazták be a Hírességek Csarnokába tengernyi csúcsa ellenére.

Tim Lincecum: A dobózseni hanyatlása

A közelmúlt legnevesebb játékosa Tim Lincecum, a kétszeres Cy Young győztes (korábbi) dobózseni, aki mind megjelenésével (vékony, kölyökképű), mind a hagyományostól eltérő (ám rengeteg strikeoutot eredményező) dobásaival kilógott az átlagos dobójátékosok sorából. Az utóbbi pár szezonjában óriási csalódást keltve igen gyenge teljesítményt nyújt (2012: 5.18 ERA, 2013: 4.37 ERA, 2014: 4.74 ERA), egy időre kezdő dobó pozícióját is elvesztette.

Legújabb csillaguk az igen rövid idő alatt sztárstátuszba lépett elkapójuk Buster Posey. Miután az Év Újonca és bajnok lett, sérülés miatt egy idényt kihagyni kényszerült, majd MVP és ismét bajnok lett a következőben, tavaly pedig már harmadszor volt a legjobb a Giants-szel. A rájátszásban egészen hihetetlen teljesítményt nyújtó Madison Bumgarner számít első számú dobójuknak, támadásban pedig Hunter Pence és a már említett Posey vezetik a csapatot.

San Diego Padres - A hősök és a változások kora

A csapat valamivel nagyobb múltra tekint vissza, mint a D-Backs, vagy a Rockies. A Padrest 1969-ben alapították. Farmligás jogelődjükben még Ted Williams, az MLB egyik legnagyobb csillaga is megfordult. Elég hamar felmerült, hogy tulajdonosuk C. Arnholt Smith eladja a csapatot Washingtonba, végül azonban a McDonald’s társ-alapítója Ray Kroc vette meg az egyesületet, aki nem kívánta költöztetni azt. Első sztárjuk Nate Colbert volt, aki egy double-header (olyan nap, amikor a csapat két meccset játszik, délután illetve este) alkalmával 5 home runt és 12 RBI-t ért el.

1973-ban sikerült megszerezniük a Minnesota Egyetem sztárját Dave Winfieldet, akit a Minnesota Vikings (amerikai futball) és az Atlanta Hawks (kosárlabda) is hívott soraiba. Bár később az NBA-be távozó kosárlabda-edzője szerint a majd kétméteres Winfield volt a legjobb lepattanózó, akivel valaha dolgozott, a kiváló outfielder alighanem jó lóra tett, mikor a baseballt választotta, 22 éves pályafutása során tizenkétszer szerepelt az All-Star gálán, visszavonulása után pedig a Hírességek Csarnokába került.

Másik játékosuk, aki a csapat képviseletében jutott a halhatatlanok közé, „Mr. Padre” Tony Gwynn. Húsz évet húzott le a San Diego-i csapatban, nyolcszor lett ütőbajnok emberfeletti átlagokkal (1994: .394, 1997: .372), hétszer posztja legjobbja támadásban, ötször pedig a legjobb védő. Kétszer jutottak a döntőbe vele, de mindkétszer a rövidebbet húzták. 2001-ben vonult vissza.

A csapat meghatározó figurája volt Trevor Hoffman, aki tizenöt idényt töltött el San Diegóban (utolsó két szezonjában a Brewers játékosa volt). Hoffman closer volt egész pályafutása alatt és e minőségében 601 save fűződik a nevéhez. A korábbi rekord 478 volt, így mind az ötszázas, mind a hatszázas határt először ő érte el.

Matt Kemp: Tehetség, sérülések és külső tényezők

A télen óriási energiákat és pénzeket mozgattak meg a Padres megerősítése érdekében. Az egyik nagy fogás a mostanában sokat sérült sztár Matt Kemp lehet, aki fantasztikus statisztikákkal boldogította a Dodgers-híveket, mígnem összejött Rihannával, és játéka összeomlott. Miután szakítottak, Kemp úgy tűnt, visszatalált az igaz útra és fantasztikus számokat hozott, míg nyugtalanítóan sérülékennyé nem vált.

Érkezett még a Royalst a nagydöntőbe dobó James Shields, a Rays szupertehetsége Wil Myers, és az Athletics All-Star elkapója Derek Norris is.

Arizona Diamondbacks - A sivatagi sikerek és a Randy Johnson-éra

1998-ban csatlakoztak az MLB mezőnyéhez. Már hosszú évek óta születtek tervek egy phoenixi baseballcsapat létrehozásáról, s erre végül 1995-ben adta áldását a liga egy Jerry Colangelo (ekkor az NBA-ben szereplő Phoenix Suns tulajdonosa) vezette csoportnak. Arra bazíroztak, mivel az MLB sztárok jórésze Arizona államban lakik, könnyebb lesz őket meggyőzni, hogy a későbbiekben a D-Backs sivatagi stadionját válasszák hazai pályájuknak, melyet egy 8000 tonnás légkondicionáló rendszer próbál élhetőbbé tenni.

Második szezonjukban már 100 meccset nyertek, 2001-ben pedig már bajnokok voltak. Ehhez Colangelo óriási adósságokat halmozott fel, amit a csapat hosszú évek alatt hevert csak ki, neki pedig távoznia kellett. Később azzal magyarázta taktikáját, hogy a velük egy időben alakult Rays sanyarú helyzetét, illetve saját nézőszámuk csökkenését látva, nyilvánvaló lett számára, sikert és ezzel szurkolótábort kell „venni”. Nos, fennállásuk első öt évében nyertek három csoportbajnoki címet, két főcsoportbajnokit, egyszer pedig a nagydöntőben is sikerrel jártak.

Az anyagilag megzuhanó csapatnál középszerű szezonok követték egymást, pedig sok jó játékos fordult meg a sivatagban ekkor is. Hét évet töltött el náluk a közönségkedvenc left fielder Luis Gonzalez, és a legendás, a bajnoki címben dobó kollégájával Curt Schillinggel vezető szerepet vállaló két méter nyolc centi magas strikeout-gép Randy Johnson is visszatért hozzájuk egy második etapra.

A korai, sikeres időszakban a csapat erőssége inkább a dobójáték volt, támadásban a már említett Gonzales mellett leginkább a még mindig népszerű Matt Williams (a Washington Nationals jelenlegi edzője) számított klasszisnak. A későbbiekben leginkább olyan egydimenziós, a játék több elemében defektes támadókat sikerült szerződtetniük, mint az újabban producerként-színészként villogó Adam Dunn (2008: 8 HR, 44 strikeout), vagy Mark Reynolds (2009: 44 HR, 223 strikeout, 34 error).

Miután kétszer is utolsók lettek, a 2010-ben kinevezett Kirk Gibson első teljes szezonjában csoportgyőzelemig vezette a csapatot. Rendelkeznek sztár ütőjátékossal, ő Paul Goldschmidt, aki folyamatosan fejlődve tavaly már az All-Star gálán is bemutatkozott, és olyan díjakat, címeket gyűjtött be, mint NL ütőbajnok, NL Home Run bajnok, Gold Glove (posztja legjobb védője), Silver Slugger (posztja legjobb támadója). Egy csillag azonban édeskevés, és tavalyi katasztrofálisan sikerült szezonjuk után Gibsonnak távoznia is kellett. Ilyen halvány dobórotációval óriási előrelépésben nem is nagyon reménykedhetnek.

Colorado Rockies - Magaslati ütőerő és morális kódex

Az egyesületet 1993-ban alapították, miután számos kudarcot vallott kísérletet követően (1985-ben például a Pirates Coloradóba költözéséről pusmogtak) egy bankár, Larry Varnell vezette csoport kibulizta, hogy az állam forgalmi adójának 0,1%-ából baseballstadion épüljön. Törekvését minden bizonnyal segítette, hogy a kormányzó is teljes mellszélességgel kiállt a terv mellett, mitöbb a befektetői csoport összeterelésében is segített. A csapat szereplése alsó hangon is bíztatóan indult. Első győzelmük (11-4 a Montreal Expos ellen) alkalmával több mint 80 ezer néző jelent meg, ami a mai napig csúcs az alapszakasz mérkőzéseket tekintve, 67 győzelmet szereztek (újoncrekord), valamint közel 4,5 millió néző volt rájuk kíváncsi egész évben, amit szintén azóta sem múlt felül más klub.

További szereplésüket is rengeteg néző, a kis pályának köszönhető gyenge dobó-, valamint a ritkás magaslati levegőnek (és nyilván a pici pályának) köszönhető félelmetes ütőjáték jellemezte leginkább. Blake Street Bombersnek becézett, az évek során változó felállású ütőtriójuk egészen kiváló mutatókat hozott. Az ötszörös All-Star, később súlyos betegségből felépülve is sikeresen visszatérő Andres Galarraga első idényében ütőbajnok lett (.370), 1996-ban pedig 47 HR-t és 150 RBI-t ért el. A következő évben Larry Walker MVP lett (.366, 49 HR, 130 RBI). Mindkét említett szezonban három Rockies játékos ért el minimum negyven home runt.

A venezuelai Galarraga aztán távozni kényszerült, mivel a klubvezetés játéklehetőséget szeretett volna adni a tehetséges Todd Heltonnak, aztán az új GM Dan O’ Dowd lassan az összes idősödő sztárt kiszórta. A nézőszám csökkenése miatt spórolni kellett, mivel első alkalommal nem vezették a ligát látogatottságban. Később az állandó dobóproblémák orvoslására mégis óriási pénzeket szántak (Denny Neagle: 51 millió/ 5 év, Mike Hampton: 121 millió/ 8 év), ám senki nem vált be igazán.

2006-ban nagy sajtóvisszhangja volt, hogy Clint Hurdle edző egy afféle keresztény illemkódexet kívánt bevezetni az öltözőben, melynek részeként a férfimagazinokat, valamint a szexuális utalásokat tartalmazó zeneszámokat is betiltotta. És láss csodát, 2007-ben már tényleg csak az ütők csattogtak a Rockiesnál, egész évben elképesztően védekezve (ligarekord védekezési hatékonyság), utolsó 15 meccsükből tizennégyet nyerve jutottak a rájátszásba, majd a döntőig mentek.

Ekkor már Troy Tulowitzki, a csapat jelenlegi legnevesebb mezőnyjátékosa is segítette őket. Tulo 2010 szeptemberében ütött 15 homerunt és 40 RBI-t gyűjtött. A Rockies pedig egy 140 millió dolláros szerződéssel honorálta. Élő legendájuk, az egész karrierjét a csapatnál eltöltő, öt All-Star gálán szereplő Todd Helton végül 17 év után visszavonult. Másik sztárjuk a kétszeres All-Star Carlos Gonzalez, akit szintén hosszú távú szerződés köt Denverbe.

Los Angeles Dodgers - New Yorktól Kaliforniáig

A Giantshez hasonlóan a Dodgerst is New Yorkban alapították, onnan cuccoltak át a nyugati partra 1958-ban. 1883-ban még a Brooklyn Atlantics névre hallgattak, majd számos szerencsétlen próbálkozás után 1932-től lettek Dodgers. Hatszoros bajnokok, első bajnoki címüket 1955-ben nyerték, még Brooklynban.

A csapat jelenlegi sztárjai között említhetjük Yasiel Puigot, a káprázatosan atletikus tehetséget, akinek karrierje, mint kubai menekülté, különleges utat járt be. A Dodgers az elmúlt években a liga egyik legerősebb csapatává vált, különösen Clayton Kershaw, a legjobb dobó vezetésével, aki 21 győzelmet és 1.77 ERA-t ért el, 239 strikeouttal.

tags: #requiem #egy #baseball #jatekosert

Népszerű bejegyzések:

• Miért hagyta el Ronaldo a Juventust?
• Az FTC stadion monumentális sasa
• Visszatekintés a magyar–andorrai találkozóra
• Részletek a magyar labdarúgás VB-selejtezőiről
• Biztonság és kényelem a munkahelyen