A magyar futball riportokban: Ígéretek, valóság és irodalmi reflexiók
A magyar labdarúgás az elmúlt évtizedekben számtalan vitát, reményt és csalódást generált, tükrözve a társadalom, a politika és a kultúra összetett viszonyát a sportággal. Az alábbiakban egy átfogó riportot olvashatunk arról, hogyan alakult a hazai futball, milyen ígéretek hangzottak el és milyen valóság lett belőlük, valamint hogyan jelenik meg a labdarúgás a magyar irodalomban.
A magyar futballpolitika ígéretei és valósága
A labdarúgás fejlesztése kapcsán számos ambiciózus kijelentés született az elmúlt másfél évtizedben. „Én azt gondolom, hogy el tudunk jutni oda 7-8 év alatt, hogy legyen ötven olyan magyar játékos, aki az európai négy legjobb ligában, a spanyolban, a németben, az angolban, meg az olaszban játszik. Tehát nem kispados, meg azt írják róla, hanem aki minden héten kezdőként játszik” - mondta 2007-ben, a Puskás Akadémia felcsúti ünnepségén. Hát, nem lett, még a töredéke sem.
Felcsút felemelkedése is hasonlóan ellentmondásos képet mutat. „Nincs realitása annak, hogy Felcsút település NB I.-es csapatot adjon Magyarországnak. Nem szabad sem magunkat, sem a játékosainkat, sem szurkolóinkat ezzel áltatni. A körülmények, feltételek nem adottak az élvonalhoz, ezt be kell látni” - mondta ugyancsak 2007-ben a Fejér Megyei Hírlapnak. 2013-2014-re aztán valahogy csak összejött az NB I.-es tagság, Makovecz-stadion épült a kert végébe, 2020-ra meglett az első bronzérem és kupaszereplés. Azóta csak egyszer nem ért oda dobogóra a Felcsút, tavaly éppen csak lemaradt a bajnoki címről. Mindezt a márciusi állás szerint 143 milliárd forintból sikerült elérni.
A labdarúgás finanszírozásával kapcsolatban is éles váltás volt megfigyelhető. „Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni” - mondta 2010 januárjában, amikor még csak a Fidesz elnökeként, de már a miniszterelnökségre készülve egy alcsútdobozi ankéton egyeztetett az NB I.-es klubok vezetőivel. Ehhez képest csak stadionokra elpattant azóta több mint 600 milliárd forint, és akkor még nem beszéltünk a valóban nem „költségvetési”, hanem a költségvetés helyett a fociba csatornázott százmilliárdokról: a tao-pénzekről, az állami cégek, oligarchák támogatásairól, a magasan túlárazott közmédiás közvetítési díjakról, a nettó ötmilliós átlagfizetéssel rendelkező NB I.-es focisták kedvezményes adózásáról.
A Puskás Akadémia alapításakor megfogalmazott célok is eltérnek a későbbiekben tapasztaltaktól. „Itt a Puskás Akadémiánál az NB I.-es csapat létezésének egyetlen egy oka van, ez pedig az, hogy minél több fiatal játékost - a megfelelő arányban kiegészítve őket rutinos futballistákkal -, szoktassunk hozzá a nagyobb terheléshez” - mondta 2013-ban, a Puskás Akadémia honlapján megjelent interjúban. Ehhez képest pár évvel később, a 2017/18-as szezonban az egész mezőnyt tekintve Felcsúton játszott a legkevesebb 20 év alatti játékos, mindössze Sallai Roland kapott 26 percet a teljes bajnokságban.
Ugyanebben az interjúban az akadémiai rendszer jelentőségét hangsúlyozták: „Megépítjük a stadionokat, nevelünk fiatalokat és bízunk abban, hogy a Puskás Akadémia minden évben két-három olyan játékost nevel, akik később az európai mezőnyben is megállják a helyüket. Ebben én biztos vagyok. És van még néhány akadémia ebben az országban, amelyek nem hiszem, hogy rosszabbul dolgoznának, mint mi. Ebből lesz a magyar futball: világszínvonalú magyar futball lesz újra.” Vajon sikerült ebből bármelyik?
Négy évvel később, közvetlenül az Andorra elleni történelmi zakó előtt is hasonló optimista hangvételű nyilatkozat hangzott el: „A magyar futballban ma azért mennek jobban a dolgok, mert vannak akadémiák. A legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni, és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk. (…) Szóval azt gondolom, hogy ha az akadémiai rendszert stabilizáljuk, abból lesz világszínvonalú magyar futball.”
15 éve történt: Labdarúgás megyei első osztály (2011. március)
A futballpolitikába való direkt beavatkozások is jól mutatják a vezetői szerepfelfogást. Csányi Sándor MLSZ-elnök 2019-ben a HVG-nek mesélt erről: „Előfordult, hogy a véleményétől eltérően döntöttem, például 2014-ben nem értett egyet azzal, hogy Pintér Attilát menesztettem, és Dárdai Pált neveztem ki a helyére a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává.” Ez a kis műhelytitok nemcsak a kormányfő sajátos szerepfelfogásáról árult el sokat, hanem a két edző teljesítménye fényében Orbán szakértelméről is. 2010-ben a Sport1-nek azt is kifejtette, hogy válogatott élére nem való külföldi szakember, de magyar himnuszt hangosan éneklő Lothar Matthäust kivételnek tekintette, ahogy revideálta azt az álláspontját is, hogy „kizárólag magyar származású labdarúgót honosítunk”.
A miniszterelnök aktívan részt vesz a napi futballügyek kommentálásában. A magyar miniszterelnök bevallottan nem elégedett azzal, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány nem hívta be az Eb-keretbe Szoboszlai Dominikot. Arról nem beszélt, hogy minden létező adat azt mutatja, a játékos karrierje érdekében kellett meghozni ezt a döntést. Nem ez volt az első olyan eset, amikor a miniszterelnök fontos szereplőként szólalt meg kedvenc sportjáról.
„Vannak népek, akiknek nem áll jól a futball” - hangzott el az említett, tizenöt évvel ezelőtti Sport1-es interjúban, természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy nekünk, magyaroknak viszont nagyon is jól áll. Nagy kár, hogy legjobb esetben is 44 évig nem tudunk egy világbajnokságon rávilágítani erre a stílusfölényre, miközben Curacao, Haiti, Üzbegisztán, Jordánia, Panama, vagy a Zöld-foki Köztársaság kijutott jövő évi mundialra. De hogy ne menjünk ilyen messzire, velünk ellentétben a szlovákok, az albánok, a bosnyákok, a macedónok, a koszovóiak is a pótselejtezőben folytatják, akárhogy is lötyög rajtuk a foci Orbán Viktor víziójában. Nem öregedett jól az idén márciusban a Trollfocinak adott nyilatkozat sem: „Az idei évet az áttörés évének nevezzük a politikában, de áttörést várok a futballban is. Ahhoz, hogy vb-döntőt játsszunk, először ki kell jutni a vb-re. 2030-ban, az összeállításom szerint, komoly dolgoknak kéne történnie” - mondta a miniszterelnök, aki korábban egy narancssárga noteszbe már felírta annak a magyar válogatottnak a névsorát, amely szerinte 2030-ban világbajnoki döntőt fog játszani.
Ez pedig már az írek elleni vereség előtti napon hangzott el a Digitális Polgári Körök győri gyűlésén: „Az írek elleni meccs nem sportesemény lesz, hanem jellempróba. Férfiaknak kell lenni. Most kiderül, hogy milyen férfiak vagyunk.” A mentális felkészültség természetesen nagyon fontos a sportban, de a jellemhez ennek semmi köze nincs. Lehet valaki fantasztikus tehetségű futballista, és közben egy jellemtelen disznó, és fordítva.
A labdarúgás és a magyar irodalom
Hosszabb kihagyás után visszatér Az íróasztalon túl sorozatunk, amelyben írókat mutatunk be papírral és tollal nem feltétlenül felszerelt helyzetekben. A sport és az irodalom kapcsolata rendkívül gazdag. Természetesen sok írónkról tudjuk, hogy hobbi szinten űzött valamilyen sportot. Nádas Péter például évtizedeken keresztül rendszeresen futott. Az Évkönyben írt is a futásról, de azt mondja Károlyi Csabának az interjúkötetükben (Egy teljes év - Beszélgetések Nádas Péterrel), hogy: „Erről sokkal többet szerettem volna írni, csak nem fért bele. Nagyon szeretek írni a futásról.” Mészöly Miklós az atlétikáról ír Az atléta halála című művében.
A legtöbb írás - riport, tudósítás, vers, regény - azonban a labdarúgásról született. Tarján Péter 1996-ban magyar írók focinovelláiból szerkesztett kötetet Tizenegy dressz címmel, amiben szerepelnek többek között Bereményi Géza, Tandori Dezső, Nagy Gáspár és Spiró György írásai is. Darvasi László és Kukorelly Endre egész könyveket írtak a fociról (A titokzatos világválogatott; Pálya avagy Nyugi, dagi, nem csak foci van a világon), és nem feledkezhetünk meg a legnagyobb fociírónkról, Mándy Ivánról sem. A pálya szélén a magyar fociirodalom alapműve (ebből korábban a Literán is olvashattak részletet), ebből Régi idők focija címen Sándor Pál rendezett kultfilmet Garas Dezső és Kern András főszereplésével. De valamilyen formában írt a fociról számtalan magyar író a XX. században József Attilától kezdve Kosztolányin, Radnótin, Krúdyn, Rejtő Jenőn, Molnár Ferencen és Szabó Lőrincen át Pilinszky Jánosig. Ezt foglalja össze Csillag Péter Ady stoplisban című kötetében. Kijelenthető tehát, hogy a magyar irodalomban abszolút túlsúlyban vannak a labdarúgás iránt érdeklődő írók.
Írók, akik maguk is sportoltak
Most viszont olyan szerzőkről olvashatnak, akik nemcsak kívülről csodáltak egy-egy sportágat, hanem profi (félprofi) szinten maguk is gyakorolták azt.
-
Ady Endre
Kevesen tudják, de Ady Endre még joghallgatóként tagja volt Debrecen első futballcsapatának, bár ez még nem volt profi csapat, az első hivatalos mérkőzést Debrecenben ugyanis 1902-ben játszották. Erre egy 1899-es újságcikk a bizonyíték, amiben még Adi Endreként szerepel mint a „foot ball” csapat tagja. A dokumentumok szerint ebben az időszakban más ilyen nevű (Ady vagy Adi) joghallgató nem volt a debreceni jogakadémián, illetve a későbbi költő szerkesztőségi munkatársa volt annak a lapnak (Debreceni Főiskolai Lapok), amelyik tudósított a mérkőzésről, amin az adatok szerint Ady játszott. A Debreceni Főiskolai Lapok 1899. Nem tudni, hogy Ady milyen poszton játszhatott, ahogy azt sem, hogy milyen szintet képviselt. Az viszont ismert, hogy gimnáziumban a német mellett tornából is megbukott egyszer. Mindez egy gyerekkori balesetéhez vezethető vissza: egy télen az érmindszenti patak jege beszakadt alatta, elfagytak a lábai, és ezért egész életében csámpásan járt. Így nem meglepő, hogy Ady sosem írt a labdarúgásról, a labdajáték is csak egyetlen versében kerül elő.
-
Esterházy Péter és Esterházy Márton
Esterházy Péter nemcsak író és matematikus volt, hanem remek futballista is. A posztmodern irodalom egyik legnagyobb alakja a lakhelyükhöz közeli Csillaghegyi MTE-ben játszott több éven keresztül. A Csillaghegyi MTE 1969-es csapatának tablója. Esterházy Péter képe a bal alsó sarokban található. A családban a legnagyobb sportkarriert azonban nem ő, hanem egyik testvére, Márton futotta be, akivel Csillaghegyen csapattársak voltak. Esterházy Márton később a legsikeresebb időszakát a Honvéd játékosaként töltötte, de néhány évet a Ferencvárosban is játszott, illetve karrierje során megfordult Görögországban az AÉK és a Panathinaikósz csapatában, Ausztriában és Svájcban is, a válogatottban pedig 29 mérkőzésen 11 gólt szerzett. A foci iránti szeretet mind a négy Esterházy-fiúban megvolt, gyerekkorukban sokat rúgták a labdát együtt, és Pétert tartották a legtehetségesebbnek. Egy interjúban így nyilatkozott Esterházy Márton a grundon focizásról: „Tényleg minden áldott nap fociztunk. Ha épp nem voltak ott a haverok, akkor négyen játszottunk, ketten-ketten egymás ellen.” Esterházy számtalan művében írt a labdarúgásról. „Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő.”
-
Karinthy Ferenc és Karinthy Frigyes
Több szállal kötődött a Fradihoz egy másik magyar író, Karinthy Ferenc is, ő viszont nem a futball, hanem a vízilabda révén. A „Cini” becenevet viselő író ugyanis két részletben, összesen három idényen keresztül volt az FTC bekkje. Kétszer bronzérmesek lettek (1941-ben és 1945-ben), egyszer pedig a negyedik helyen végzett a Karinthyval felálló alakulat. Ami a sportolói előéletét illeti, a gyermek Cini úszóként került közel a vízhez, érdekes módon az FTC nagy riválisa, az Újpest színeiben. Korosztályos úszóversenyek megnyerése után egy másik nagy múltú budapesti csapatba, az MTK-ba igazolt, akikkel ezüstérmet nyert az országos folyamúszó-bajnokságon. Vízipólózni az iskolájában, az Eötvös József Gimnáziumban kezdett, ahol a csapat oszlopa volt, még a középiskolai válogatottban is szerepet kapott. Karinthy azonban nemcsak úszott és vízilabdázott, jószerivel minden sportot kipróbált, és egytől-egyig remekelt bennük. Szenvedélyesen síelt, pingpongozott, teniszezett, focizott, kajakozott, lábteniszezett és „fejelt”. „Dél van, augusztus: Marci egyedül ül a napsütötte verandán, és Hevesi Sándor dramaturgiai dolgozatait olvassa, jegyzeteket készít.” A sport nemcsak élvezet volt Karinthy számára, hanem egyfajta menekülés is a családi hagyomány elől. „Nagyon nem akartam író lenni. Minden egyébbel megpróbálkoztam, csak hogy ne kelljen írónak lennem.”
Cini apja, Karinthy Frigyes nem futott be akkora sportkarriert, mint később a fia, de ő is igazán „lelkes sportember” volt. Egy interjúban mesélt arról, hogy milyen viszonya volt a labdarúgáshoz: „Láthatja, hogy a futball még most sem vesztette el a vonzerejét velem szemben. Hiszen azok között voltam, akik legelőször rúgták a labdát Budapesten s még most is tagja vagyok a legrégibb labdarúgó-klubnak: a BTC-nek, melynek színeiben valaha a centercsatár posztját töltöttem be.” A jegyzőkönyvekben nincs adat rá, hogy Karinthy valóban szerepelt volna a csapatban, de lehetséges, hogy kiegészítő emberként tagja volt az együttesnek. Karinthy több írása is szól a labdarúgásról, és a Nemzeti Sportban is jelentek meg cikkei.
-
Ottlik Géza
Ottlik Géza amellett, hogy futott, úszott és teniszezett is, világhírű, magyar bajnok és válogatott bridzsjátékos volt. Az író nemcsak szenvedélyesen játszotta az azóta olimpiai sportnak nyilvánított kártyajátékot, de ő a társszerzője az egyik legalaposabb és legnépszerűbb bridzs-szakkönyvnek is. A Hugh Kesley-vel (akit a legelismertebb szakértők között tartanak számon) közösen írt, 1979-ben angolul megjelent könyvet Homonnay Géza és Kelen Károly fordította magyarra, címe: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein. Ezáltal Ottlikot, akit Magyarországon a XX. „Egy bridzsjátszma, ha mégoly absztrakt is, része a valóságnak, paránya. S abban különbözik a többi részétől, hogy itt végére tudunk járni a miértek láncának.
-
Kormos István
Az egyik legrejtélyesebb sportkarrier Kormos István nevéhez köthető. A kalandos életű költőről sokáig úgy tartották, hogy futballistaként ő vitte a legtöbbre a magyar irodalmárok közül, ugyanis az a hír járta róla, hogy a Fradi ifjúsági első csapatában játszott, és egyszer még a felnőtt csapatban is lehetőséget kapott. Ezért kollégái szinte szentként tisztelték, az irodalmi teljesítmény elhalványult futball-pályafutása mellett. Valójában nagyon keveset lehet tudni a Vackor-mesék szerzőjéről mint focistáról. Bizonyos információk szerint az 1938-1939-es idényben szerepelt a Fradi második csapatában, amely ekkor a másodosztályban játszott, és amatőr szintű volt. Az 1938. november 27-én tartott SBTC-FTC meccs jegyzőkönyvében szerepel egy Kormos nevű játékos, azonban nem biztos, hogy ez ő volt, ugyanis a Kormos nevet csak később vette föl. Újságcikkek szerint Kormos 1942-ben átigazolt a másodosztályú SZAC csapatához, ahol egy súlyos lábsérülést leszámítva viszonylag rendszeresen játszott. Jóval később pedig, amikor Párizsban élt, még Jean-Paul Belmondóval is lábteniszezett. „A szembelévő házban lakott, neki egy angol fiú volt a partnere a lábteniszhez, az enyém meg egy olasz gyerek volt.”
Az íróválogatottnak is van már történelme. A győztes csapat: Zilahy Péter (csapatkapitány), csatár, gólkirály, Balázs Attila (kapus), Sziráki András (kapus), Ágoston Zoltán (középpálya), Berka Attila (hátvéd), Bíró László (liberó), Darvasi László (középpálya), Egressy Zoltán (középpálya), Fónagy Zoltán (hátvéd), Goretity József, Gyurgyák János (középpálya), Kukorelly Endre (középpálya), Mélyi József (hátvéd), Mészáros Ábel (csatár), Sajó László (csatár), Szabó László Zsolt (hátvéd), Wirth Imre (hátvéd).
Aktuális hírek és viták a magyar futballban
A futballt övező viták az aktuális események mentén is rendre fellángolnak. Nagy visszhangja lett annak, hogy a Ferencváros télen igazolt argentin játékosa, Mariano Gómez megkapta a magyar állampolgárságot, így az NB I-re vonatkozó ötmagyaros ajánlást már vele teljesítette a Fradi az Újpest ellen. Négy hónap után máris állampolgárságot kapott a Fradi téli argentin szerzeménye, Mariano Gómez, aki az Újpest elleni derbin a magyarszabályba is beleszámított. A klub szerint minden szabályos - de vajon megfelel-e mindez annak a szellemiségnek, amely mentén eddig az állam támogatta a futballt Magyarországon?
tags: #riportok #irasban #foci
