Roland Garros: A salakpályás tenisz fellegvárának története és legendái
Zajlik az egyetlen salakpályás Grand Slam-torna, a Roland Garros, amely a salakpályás teniszsport fellegvárának számít. A francia nyílt teniszbajnoksággal, azaz a Roland Garrosszal kapcsolatban legtöbbször egy másik név, Rafael Nadalé kerül szóba, de a torna története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza, és számos érdekességet tartogat. A sport és tenisz rajongók számára ez a vöröslő ékkő az egyik legkiemelkedőbb esemény.
Roland Garros, a Réunion-szigetről származó repülős, a repülés úttörője adta a nevét a francia nyílt teniszbajnokságnak otthont adó stadionnak. A párizsiaknak és a turistáknak egyaránt ismerős lehet a Roland Garros stadion és az azonos nevű, világhírű tenisztorna. A Roland Garros az egyetlen Grand Slam torna, amelyet a vörös salakpályákon rendeznek. A torna jelenleg 15 napig tart, és a férfiak és nők egyéni, páros és vegyes páros versenyeit is magában foglalja.
Ki volt Roland Garros, a névadó?
Ki volt Roland Garros? Erre a rövid, egyszavas válasz az, hogy egy pilóta. Az 1888. október 6-án Saint-Denis de La Réunionban született Roland Garros a repülés úttörője és az első világháború hőse volt. Apja még gyerekként Párizsba küldte tanulni, majd tizenkét évesen Marseille-be került a fiú. Teljesen egyedül utazott a kikötővárosba, és ezt követően már önállósult. A fiatal Garros előbb lediplomázott, majd az autóiparban kezdett el dolgozni, nem sokkal később azonban már az akkor még gyerekcipőben járó repülés iránt kezdett el érdeklődni.
Fiatalon sportolt, kezdetben a kerékpározás, a futball és a rögbi volt a szenvedélye. Egy 12 éves korában elszenvedett tüdőgyulladás átmenetileg kizárta a fizikai aktivitásból, de a kerékpározásnak köszönhetően visszanyerte egészségét. 1910-ben megvette az első gépét, a legolcsóbb sportrepülőnek számító Santos-Dumont Demoiselle-t. Mivel akkoriban a pilótaképzés fogalma még nem igazán létezett, autodidakta módon megtanult repülni. Megszerezte a jogosítványt, és 1911-ben egy 3910 méteres repüléssel új magassági rekordot állított fel.
Az új karrierje viszonylag hamar beindult, ehhez pedig párosult egy komoly vakmerőség és kalandvágy is, így próbálta feszegetni a határait. A repülés szempontjából a legnagyobb tettét 1913-ban vitte véghez: elsőként repülte át a Földközi-tengert. A 730 kilométeres utat majdnem nyolc óra alatt tette meg, 2500 méter magasan repült és 500 kilométert utazott nyílt víz felett.
Az első világháború kitörése után rögtön jelentkezett a seregbe. A repülős újítást hozott, amikor megalkotta a repülőgépek légcsavarjain keresztül történő tüzelés rendszerét, és ezzel felszerelte az első hatékony együléses vadászgépet. A módszere teljesen forradalmi volt, megelőzte a korát. Roland Garros egy első világháborús vadászpilóta volt, aki bár aratott légi győzelmeket, de ideje nagy részét német hadifogságban töltötte. A háborúban összesen három német gépet lőtt le. 1918-ban azonban elfogták, miután egy németek által megszállt területen kényszerült leszállni üzemanyagért. Fogolytáborba került, ahonnan rövid időn belül sikerült megszöknie.
Miután többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie a fogságból, visszatért az aktív szolgálatba. Az egészsége azonban megromlott, a látása sokat gyengült, ezért titokban szemüveget készített magának. Azt tanácsolták neki, hogy vonuljon vissza, ő azonban tovább harcolt. Nem sokkal később, 1918. október 5-én, 30 évesen, alig egy hónappal az első világháború vége előtt, repülés közben vesztette életét, miután felrobbant a gépe. Szerencsétlenségére alig pár héttel a háború vége előtt lelőtték és szörnyethalt.
Hogyan kapta nevét a teniszünnep?
Miért nevezték el róla az egyik legfontosabb teniszbajnokságot? Hogyan kaphatta egy világhírű verseny egy olyan emberről a nevét, akinek a teniszhez tulajdonképpen semmi köze nem volt? Inspiráló és különleges Roland Garros története, de joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy háborús hősnek mi köze van a teniszhez? A Roland Garros kifejezésnek sokféle jelentése van. Igen, a salakpályás Grand Slam-torna neve, és igen, egy hős világháborús pilótát is így hívtak. A neve igazán híressé vált a szárazföldi átrepülések és az egyik legkorábbi működő repülőtőke (propeller) megtervezésével, amely lehetővé tette a fegyverek áthatolását a forgó lapátok között.
A franciák legrégebbi teniszversenyét 1891 óta rendezik meg, és az első három évtizedben a Racing Club de France és a Stade Français füves pályáin tartották a versenyt. Az "Francia Muskétások", azaz a Davis-kupa csapat kiválóságai, Jacques Brugnon, Jean Borotra, Henri Cochet és René Lacoste, az 1927-es, Egyesült Államok feletti sikert követően egyöntetűen kiharcolták, hogy a következő évre új stadion épüljön, amely ettől kezdve visszavonhtatatlanul a salakos teniszsport fellegvára lett. A salakpályát 1928-ban hozták létre a Davis-kupa miatt, ennek a neve már Roland Garros volt. Ez a Stade Francais akkori elnökének, Émile Lesueur-nek volt köszönhető, aki Roland Garrosszal osztálytárs volt, és úgy gondolta, korábbi barátja megérdemli, hogy róla nevezzék el az új teniszarénát.
Roland Garrosról tehát halála után tíz évvel nevezték el egy olyan tenisztornát, ami azóta az egyik legfontosabb versennyé nőtte ki magát. A háromhektáros területen fekvő komplexum a híres háborús pilóta, Roland Garros nevét kapta meg.
A Roland Garros története: A kezdetektől napjainkig
Pontosan száztizenegy esztendeje annak, hogy útjára indult a labda Párizsban. A salakpályás teniszsport fellegvárának tartott városban 1891-ben kezdődtek meg az első teniszküzdelmek a férfiak, 1897-ben a hölgyek számára. A Roland Garros 1891-ben alapították, és eredetileg a francia nemzeti bajnokságként ismert. Az első Roland Garros bajnoka a francia teniszező, H. Briggs lett. A Roland Garros története jóval a nemzetközi tenisztorna megszületése előtt kezdődött.
Az első győztest H. Briggs jóvoltából 1891-ben avatták, majd újabb öt esztendő elteltével a hölgyek is pályára léphettek - az első győzelem Adine Masson nevéhez fűződött, aki öt esztendőn keresztül uralta a csupa francia indulóból álló versenyt. A század elején olyan legendás teniszezők nyertek, mint André Vacherot, Paul Ayme, Max Decugis (a hőskorban nyolcszor is ő győzött), vagy a hölgyeknél Masson mellett Kate Gillou-Fenwick, Jeanne Matthey vagy Marguerite Broquedis. A megszigorított intézkedések jóvoltából komoly feltételrendszerhez volt kötve, ki szerepelhet egyáltalán egy teniszklub színeiben.
1912-től a Saint-Cloud parkban már salakpályás világbajnokság elnevezés alatt futott a verseny, s csak 1925-től nyitotta meg kapuit a legjobb külhoni teniszezők előtt. Megszületett ezzel a nemzetközi bajnokság, amelynek még három esztendeig a Stade Francais és a Racing Club de France adott otthont. Az 1968-as év jelentős mérföldkő volt a Roland Garros történetében, amikor a torna megnyitották a profi játékosok számára. Az első győzelmet az újonnan elnevezett stadionban Cochet és Helen Wills jegyezte.
Nevezetes győztesek és mérföldkövek
A férfiaknál a francia uralmat 1933-ban sikerült megtörnie az ausztrál John H. Crawfordnak, míg a hölgyeknél 1927-ig csak franciák diadalmaskodtak, ekkor a holland Kea Bouman szakította meg a sorozatot. A férfiak közül a legsikeresebb a svéd Björn Borg hat győzelmével. A francia Henry Cochet négyszer, Kuerten, Wilander, Lacoste és Lendl 3-3 alkalommal győzött. Utoljára 1983-ban nyert francia versenyző Párizsban: mégpedig Yannick Noah.
Az elmúlt években a spanyol Rafael Nadal és a francia játékos, Yannick Noah voltak a siker legmeghatározóbb alakjai. A Roland Garros az évek során több híres pillanattal, izgalmas mérkőzésekkel és legendás játékosokkal büszkélkedhet.
Magyar sikerek a Roland Garroson
A magyar teniszezők is felírták magukat a Roland Garros történelemkönyvébe, emlékezetes győzelmekkel öregbítve a hazai sport hírnevét.
| Év | Kategória | Játékos(ok) | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 1947 | Férfi egyes | Asbóth József | Győzelem |
| 1958 | Női egyes | Körmöczy Zsuzsa | Győzelem |
| 1981 | Férfi páros | Taróczy Balázs (Heinz Günthardttal) | Győzelem |
| 1989 | Női páros | Temesvári Andrea (Martina Navratilovával) | Győzelem |
Az első magyar sikerig 1947-ig kellett várnunk: ekkor Asbóth József győzött. Ez a bravúr azóta sem sikerült senkinek a férfi egyesben, jóllehet 1966-ban Gulyás István igen közel állt ehhez, de a fináléban kikapott Tony Roche-tól. A következő és egyben utolsó férfi diadalunk Taróczy Balázs nevéhez fűződik: 1981-ben a svájci Heinz Günthardttal párosban győzött.
A nőknél a legsikeresebb magyar szereplés 1958-ban történt, ekkor Körmöczy Zsuzsa 6:4,1:6,6:2-re legyőzte a brit Shirley Bloomert, így mindmáig egyetlen női egyes Grand Slam-győztesünk. Egy év múlva Körmöczy ismét finalista lett, de akkor egy másik brit, Christine Truman 6:4, 7:5-re megverte. Utolsó sikerünket 1989-ben jegyezhettük fel, Temesvári Andrea a csehszlovák Martina Navratilova oldalán diadalmaskodott párosban.
A vörös salakpálya kihívásai és legendái
A Roland Garros a hosszú, kiélezett, végeláthatatlan labdamenetek Mekkája. A pokoli kondíciót igénylő salakos csatákban a legnagyobbak vére is elhullik a vörös salakon. A salak egy speciális borítás, speciális technikát igényel. Nem véletlen, hogy sok csillag hullik itt el idő előtt, vagy sosem képes felérni a csúcsra. Hihetetlen kondíciót igényel a vörös „pokol”. Nem elég a technika, tehetség. Ide igazi harcosok kellenek! Itt a döntő játszmában nincsenek rövidítések, akár 6-7 órát is eltarthat az idegőrlő küzdelem.
Rafael Nadal, a Salak Királya
A francia nyílt teniszbajnoksággal kapcsolatban legtöbbször Rafael Nadal neve kerül szóba. Holtversenyben minden idők legtöbb Grand Slam-győzelmével rendelkező férfi teniszezőjének a párizsi torna messze a legeredményesebb versenye, és a 14 győzelme olyan rekord, amely nagyjából a megdönthetetlen csúcs kategóriája. Nadal az igazi salak király! A spanyolt hihetetlen kondíciója, győzni akarása, vesztett pontot nem ismerő mentalitása teszi legyőzhetetlenné. Tizennégyszer hódította el a vörös ékkövet. Ez már önmagában olyan rekord, amit szinte nem lehet utolérni. Többször vesztes meccseket fordított meg olyan földöntúli ütésekkel, ami teljesen demoralizálta ellenfeleit.
Más legendák küzdelmei és diadalaik
Pete Sampras-nak sosem sikerült nyernie, Roger Federer-nek pedig csak egyszer, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A legnagyobb tenisz legendának, Federer-nek is meggyűlt a baja a vörös salakkal. Nem feküdt a játék stílusának a lassú borítás, ahol nem érvényesült tökéletes szervája és bomba erős ütései. Szerencsére 2009-ben sikerült begyűjtenie Roland Garros serlegét, miután nagy ellenfele, Nadal idő előtt búcsúzott az elődöntőben.
A legendás Boris Becker sem tudott érvényesülni a Roland Garroson, mert a salak felemésztette, legyőzte őt. Például 1995 bajnoka az osztrák Thomas Muster, akit a salak királyának neveztek. Volt olyan mérkőzés ahonnan hordágyon vitték le, mert kiszáradt a hőségben, de másnap már újra a pályán küzdött és végül a csúcsra ért! Elérhetetlen labdákat ért el, lehetetlen helyzetekből ütött nyerőt, mikor ellenfele már a labdamenetet ünnepelte.
Itt kezdte szárnyalását a német csoda, Steffi Graf. Soha olyan eredményes női játékos nem volt még, mint ő. Nagy ellenfele volt a tragikusan megkéselt Szeles Mónika, akit ha Graf egyik őrült rajongója nem szúr hátba egy késsel, nagy valószínűséggel letaszította volna Steffit a trónjáról. Szerencsére Szelesnek fizikálisan nem lett maradandó károsodása, de lelkileg soha nem tudta feldolgozni ez a támadást és ez eredményein is meglátszott. Fiatalon vissza is vonult a profi tenisztől.
Az extravagáns francia közönség imádta a sokszor megbotránkoztató szerelésben megjelenő, de a pályán lehetetlent nem ismerő Agassit. Néha franciább volt a franciáknál. Martina Navratilova volt az első női profi sportoló, aki nyíltan felvállalta másságát, hogy leszbikus. Tudása, tehetsége, küzdeni akarása mindezt feledtette abban az 1980-90-es években, mikor ez még megbotránkoztató volt.
A Roland Garros különleges atmoszférája és közönsége
A francia közönség össze sem hasonlítható a többi nagy verseny látogatóival, olyan franciásak. Bekiabálás, hőbörgés, folyamatos susmorgás övezi a meccseket. A franciák nem restek hangot adni a nemtetszésüknek, akár még a bírót is elküldik melegebb éghajlatra, ha úgy látják jónak. El kell azonban ismerni, hogy ünnepelni és szurkolni sem tud úgy senki, mint ők! Ha kell, még kedvencük ellen is képesek drukkolni, ha éppen hatalmas küzdelembe bonyolódik egy esélytelenebb gladiátorral.
A Roland Garros maga a varázslat. Mindezek mögött millió jelentése van még; ez egy érzés, amit a két szó kivált. A párizsi tavaszban, amikor a nézők teniszt néznek, boldogságot éreznek. Az érzés, amit kivált belőlük a verseny hivatalos mélyzöld és a salak megmagyarázhatatlanul vonzó színkombinációja. A Roland Garros egy összetéveszthetetlen dallam, a papapapapapaparapaaa alléz! A Roland Garros az, ahogy Kader Nouni mély baritonján halljuk, hogy jeu, set et match. A Roland Garros minden Grand Slam-tornák alapja idehaza, hiszen sokan salakon nőttünk fel. A másik három ugyanolyan varázslatos, mégis picit idegen volt gyerekként, de Párizs az más, ott bennfentesnek érezhettük magunkat. A Roland Garros otthonos, ismerős, barátságos.
Számos felejthetetlen pillanat maradt meg a nézők emlékezetében. Sokak számára a Roland Garros gyermekkoruk meghatározó élménye, gyakran nagyszüleikkel nézték a tornát. Kezdetben furcsállhatták, hogyan képesek órákon át bámulni a vörös salakot, de aztán ők is megértették a varázsát. Sokan álmodtak arról, hogy Grand Slam-bajnokként állnak a salakon, a Suzanne Lenglen-trófeát a kezükben tartva, a mélyzöld és salakpiros színek hátterében. Felejthetetlen pillanat volt például, amikor Martina Hingis alulról szervált a döntőben Steffi Graf ellen. Bár sokan tiszteletlenségnek érezték, sokan titkon szurkoltak annak a tinédzser lánynak, akit egy egész stadion fütyült.
A szurkolók emlékezetében élénken él, ahogy Andre Agassi elsírta magát a meccslabda után, vagy ahogy Gustavo Kuerten hatalmas szívet rajzolt a salakba, könnyeket csalva a nézők szemébe. Sokan emlékeznek Carlos Moyá izmos karjaira, és arra, ahogy a jóképűsége miatt sokan neki szurkoltak. Rafael Nadal első megjelenése az ujjatlan pólóban és halászgatyában sokakat elképesztett, és hitetlenkedve nézték a játékát. A 2004-es Gaston Gaudio és Guillermo Coria közötti döntő is emlékezetes maradt, melynek végkimenetele sokak számára csak napokkal később derült ki, türelmetlen várakozás után. Párizsban még az esőszünetek is különleges hangulatot árasztanak.
A döntők hangulata emelkedett, komoly, hidegrázósan izgalmas. A tapintható feszültség és az elegáns megjelenés, még a kommentátorok körében is, hozzátartozik a jeles alkalomhoz. Még a teniszvilág nagyjai is, mint John McEnroe, sietve közlekednek a stadionban, hogy elérjék a közvetítéseiket, gyakran szokásukhoz híven késésben. A férfi döntő után a kommentátorok gyakran pezsgővel koccintanak egymással és a legendákkal, például Mats Wilanderrel, ünnepelve a torna végét. A 2009-es Federer-Del Potro elődöntő életre szóló élményt nyújtott. Sokan képtelenek voltak a munkára koncentrálni, amikor Wawrinka és Djokovic játszotta a döntőt, inkább azokat a soha nem felejthető egykezes fonákokat nézték. A Roland Garros maga a varázslat.
Párizs, a vendéglátó város
A pályák jól láthatóak az Eiffel torony tetejéről is. Ha valaki ellátogat a vörös ékkőhöz, hogy élvezze a kiélezett meccseket, a vérre menő csatákat, azért a tenisz mentes időben sem feledkezhet meg Párizsról! Sétáljon egyet a Szajna partján, látogasson el egy kis francia vendéglőbe, hogy kipróbálhassa a francia konyha nevezetességeit, hódolattal adózzon az Eiffel torony monumentális lábainál és a tetejéről csodálja meg ezt a csodálatos világvárost. Csodálkozzon rá szépségére és egyediségére. A pezsgő éjszakai életet mindenképpen fedezze fel.
