Az ókori Róma építészeti öröksége és technikai vívmányai
A Római Birodalom a történelem egyik legismertebb kultúrtörténetű korai társadalma, amely hatalmas városokat, boltíves bazilikákat, templomokat, vízvezetékeket, fürdőket, utakat, amfiteátrumokat, fórumokat, erődöket, oszlopcsarnokokat, kupolákat, hajókat és kikötőket épített. A rómaiak olyan új mérnöki technikákat és építőanyagokat fejlesztettek ki, amelyek hozzájárultak műemlékeik, például a Colosseum és a bazilikák hosszú élettartamához.
Beton és az építészet forradalma
A rómaiak felismerték, hogy a boltíveket, a dongaboltozatokat és a kupolákat egyszerűbb egy gyorsan száradó, megszilárduló anyagból - betonból - építeni, mint kőből vagy téglából. A rómaiak „opus caementicium” névvel illették a betont, amelyből a Circus Maximust, a Pantheont és a Colosseumot is részben építették. A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása: dómja ma a világ legnagyobb vasszerkezet nélkül épült beton kupolája, amelynek belső terében elférne egy 43,3 méter átmérőjű gömb, az ókor tökéletességének jelképe.
The Insane Engineering of Rome's Ancient Concrete
A fa szerepe és az erdőgazdálkodás
A birodalom terjeszkedésével a márvány, a mészkő és a beton széles körű felhasználása mellett rengeteg fát is felhasználtak hajóépítéshez és építkezésekhez. Az itáliai erdők főként a tüzelőanyagot biztosították: a rengeteg nyilvános és magánfürdőnek, valamint az ipari tevékenységeknek folyamatos fautánpótlásra volt szükségük. Plinius történész szerint Róma meghódított területeinek nagy részén kiirtották a haszonfákat, ami Hadrianus császárt védőtörvények hozatalára kényszerítette az erdők megóvása érdekében.
A szállítás módjára egy gordioni királyi sírhalom vetett fényt: a 25 láb hosszú gerendák némelyikére kerekeket szereltek, és így húzták az építés helyére. A nagyobb fatörzseket - hacsak lehetséges volt - vízen úsztatták; a Tiberis tette lehetővé Róma kővel és fával való ellátását.
| Tevékenység | Faanyagigény (becslés) |
|---|---|
| Vasolvasztás | 30 kg fa / 1 kg vas |
| Róma éves tűzifaigénye | 3,84 millió m³ |
Műszaki szerkezetek és mindennapi gépezetek
A római kori mindennapi életben használt szerkezetek - hintók, hajók, műszerek, malmok, prések - ma is érdeklődésre tartanak számot. A vízemelő kerekek, mint a tympanum vagy a noria, a római kor legbonyolultabb műszaki szerkezetei voltak. A malmoknál a rómaiak a vízszintes helyett függőleges vízkerékkel dolgoztak, ami fogaskerék-áttétellel hajtotta a malomköveket, jóval nagyobb hatásfokot érve el, mint a görög típusú elődök.
A vízvezetékek gravitáció segítségével működtek, enyhén lejtő vezetékekben továbbítva a vizet a városokba. Ahol völgyek vagy síkságok voltak, ott a vezetéket hídszerkezeten, vagy nagynyomású ólom-, kerámia- vagy kőcsöveken, azaz szifonokon keresztül vezették át az akadályokon.
Állattartás a birodalomban
A római mezőgazdaság alapja az állattenyésztés volt, a gazdag írásos források Columellától Varroig részletesen tárgyalják a haszonállatok tartását. A suovetaurilia áldozati szertartás során disznót, juhot és bikát ajánlottak fel a földek megtisztítására. A katonai táborokban a szarvasmarha és a ló maradványainak aránya árulkodik a hadsereg ellátásáról, míg a jómódú lakosság körében az egzotikus szárnyasok és malacok fogyasztása utalt a gazdagabb életvitelre.
