A magyar labdarúgás születése és fejlődése: 120 év a sportág élén
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) egyike volt a kontinens és a világ első futballszövetségeinek, ezért megalakulása nemcsak számunkra jelentős sporttörténelmi esemény. A szövetség százhúsz évvel ezelőtt, 1901. január 19-én Budapesten, az Akadémia utca 1. szám alatti István Főherceg Szálló különtermében alakult meg tizenhárom klub és a Versenypálya-szövetség részvételével.
A sportélet kibontakozása és a futball gyökerei Magyarországon
A XIX. és a XX. század fordulóját éltük, mondhatni az igazi magyarországi sportélet kialakulásának éveit. Sport természetesen már korábban is létezett, sőt a modern értelemben vett sport is. Noha 1828-ban megjelent már a sport szó a német nyelvű magyar sajtóban, majd 1843-ban a magyar nyelvűben is, de még nem kifejezetten a versenysportot jelentette, hanem például a vadászatot. Az 1867-es kiegyezés utáni kedvezőbb politikai klíma ellenben jót tett az új és egyre népszerűbb sportágak terjedésének is. 1873-ban alakult a Nemzeti Torna Egylet, ez tekinthető az első, az alapszabályát magyarul megfogalmazó sportszervezetnek. 1875-ben a londoni AAC, az Amateur Athletic Club mintájára létrejött a Magyar Athlétikai Club, melynek léte alternatívát jelentett a tornamozgalmat képviselők számára. Akadt egy bizonyosfajta különbség, sőt rivalizálás is a XIX. század utolsó három évtizedében a tornát a fókuszba állító, a német sporteszményképet favorizálók tábora és az ifjú „anglomán” arisztokrata réteg között, utóbbi az Angliában népszerű és elterjedt sportágakat favorizálta.
Ismert, hogy Angliában 1863-ban alakult meg az FA, a labdarúgó-szövetség, és a szabályok pontosításával, a 14 pontból álló, úgynevezett Cambridge Rules elfogadásával tulajdonképpen akkor különült el a rögbitől. Az előző években még gyakorta előfordult, hogy egy „futballmeccs” első félidejét a labdarúgás, a másodikat a rögbi szabályai szerint játszották le, vagy éppen fordítva. Nem volt evidens minden, ami ma az: csak 1865-ben feszítettek szalagot a két kapufa közé, 1869-ben vezették be a kapukirúgást, 1870-ben határozták meg tizenegy főben a játékosok csapaton belüli létszámát, 1871-ben említették először külön posztként a kapust, 1872 óta rúgnak szögletet, s sorolhatnánk még, egészen addig, amíg 1882-ben rögzítették, hogy a partdobást két kézzel kell elvégezni. Mindezek ellenére is igaz: már 1871-ben megszületett az FA-kupa.
Az első magyar labda, az első mérkőzés
A magyarországi futball meghonosodásának története több anekdotával és elmélettel is összefügg. Eldönthetetlen kérdés, ki hozta az első futball-labdát Magyarországra - gróf Esterházy Miksa, Kosztovics László, Szaffka Manó, Harry Perry és Löwenrosen Jakab, becenevén „Charlie” is vindikálta magának e dicsőséget. Az egyik legnépszerűbb elbeszélés szerint Löwenrosen Károly honosította meg idehaza a futballt londoni tanulmányainak köszönhetően, az asztalos ugyanis magával hozott Angliából egy labdát 1896-ban és a Pék-erdőben, az MTK pályájától nem messze játszottak egy jó kis „angol rúgdosósdit”.
Takács Ferenc kutatása szerint azonban még ennél is korábban, már 1893-ban tartottak futballal kapcsolatos órákat a Ferenc József Fiúnevelőben. Az arisztokraták, főtisztek és diplomaták gyerekeit foglalkoztató intézmény a korabeli angol mintát követte. 1893-ban Szaffka Manó tanár úrhoz csomag érkezett Angliából, benne egy bőrlabda, pumpa, valamint egy rövid szabályismertető. „A labdát csakis kézzel szabad ütni, lábbal csak a két kapus rúghat bele!” - hangzott a tanár úr hibás fordítása, amelynek következtében hamar kék-zöld foltosra verték kezüket a labdán a gyerekek. Ösztönös reakcióként mindannyian rúgni kezdték a labdát.
Akár Löwenrosen, Perry, Szaffka vagy Ottó József (aki egy 1895-ös közoktatásügyi út alkalmával már találkozott a labdarúgás alapjaival és bemutatta klubjában) érdemének tulajdonítjuk a sportág alapjainak megteremtését, az a tény mindenképpen rögzíthető, hogy 1887. február 7-én megalakult az ország első labdarúgó-szakosztálya a Budapesti Torna Clubban (BTC). Rögtön másnap megrendezték az első hivatalos futballmeccset is. Ezt akkoriban kevésbé értékelhették az emberek, mert a végeredményről egyetlen információ maradt az utókor számára: három ember lába törött el a nagy hóban zajló rugdosódásban.
A Budapesti Torna Club vezetői beleszerettek az „angol rúgdosósdiba”, ezért sokakat megtanítottak a játékra. A svájci nevelésnek köszönhetően Ray Ferenc ismerte a játékszabályokat, akit Stobbe Ferenc, egy Budapesten működő építész munkatársa kért meg, hogy ismertesse meg egyesületének, a Budapesti Torna Clubnak tagjaival a játék szabályait. Az első komoly futballmérkőzést 1897. május 9-én a Budapesti Torna Club I. és II. csapata, a piros-fehérek és a kék-fehérek játszották. A Millenárison játszott mérkőzésen a BTC piros-fehér mezesei 5-0-ra verték a kék-fehér mezeseket, elsősorban annak köszönhetően, hogy Ray a győztes csapatban játszott és csak ő tudta, hogyan kell cselezni.
Az úttörő sportolók
Az 1896-os athéni olimpia legsikeresebb magyar szereplője, Hajós Alfréd (eredeti nevén Guttmann Arnold), a két elsőséget szerző úszó még abban az esztendőben, 18 évesen befejezte „vizes pályafutását”, rövidtávfutásban versenyzett, s a hőskor egyik legjobb futballistája lett, szerepet kapott az első bajnokcsapatban és az első válogatottban is. A második magyar úszó olimpiai bajnok, Halmay Zoltán ugyancsak játszott bajnoki futballmérkőzést, sőt meghívást kapott az első reprezentatív csapatba is.
Hajós Alfréd szerepe a magyar labdarúgás történetének első évtizedében kiemelkedő. A magyar labdarúgó-válogatott első mérkőzésén nemcsak támadójátékosként szerepelt, hanem a Sport Világ című hetilapban tudósítást is közölt a találkozóról. Visszavonulása után, 1906-ban a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi feladatát vállalta el, majd egy mérkőzés erejéig mint játékvezető tevékenykedett. Később a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöki tisztét is betöltötte 1920 és 1924 között.
A Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulása és az első bajnokság
Egyre növekedett az igény a szövetség létrehozására. A tornászoké 1885-ben, az evezősöké 1893-ban, a kerékpárosoké 1894-ben, az atlétáké 1897-ben alakult. A labdarúgó-sport rohamos terjedése, népszerűsége és fejlődése felkeltette a két nagy sportszövetség, a MOTESz és a MASz érdeklődését is, melyek saját fennhatóságuk alá akarták vonni a labdarúgó-sportot. A magyar futballélet vezetői azonban inkább önállóságra vágytak. Időközben azonban olyan események történtek, amelyek a szövetség megalakulását nemcsak siettették, hanem halaszthatatlanná tették.
A Magyar Labdarúgó Szövetség alakuló ülését 1901. január 19-én tartották, február 4-én az első tanácsülésen elfogadták a kiírandó, tavaszi-őszi rendszerű bajnokság szabályzatát. A megalakuló egyesületek a következők voltak: BAK, BEAC, BSC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, "33" FC, MAC, MFC, MUE, Műegyetemi FC, Postás és az FTC. Az MLSZ a megalakulás után azonnal, és azóta minden évben - egyes világháborús évek kivételével, amikor hadibajnokságot rendeztek - kiírta az élvonalbeli bajnokságot. Az első elnöknek Jász Gézát, az ismert filozófust, írót, a Magyar Football Club tagját emelték, aki egyébként a Magyarországi Torna Szövetség titkára is volt egyben.
Az István Főherceg Szálló, a magyar futball bölcsője
Az István főhercegről elnevezett szálloda patinás és tekintélyes hely volt, az Akadémia közvetlen szomszédságában. A klasszicista sarokházat 1835-ben építette ifjabb Zitterbarth Mátyás. Majd 1846-ban Emmerling Károly megbízásából Kasselik Ferenc építész alakította át István főherceg szállóvá. 1848-ban e szállodában működött az igazságügyi, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium, emellett a honvédhadsereg toborzása (itt jelentkezett Petőfi is). Az év novemberében Bem tábornok is itt lakott. A szálloda vendégkörét 1865-től meghatározta a felépült Akadémia. Éttermének fénykorát az utolsó évtizedeiben érte, amikor 1889-től bérlője a Bajorországból származó Gundel János lett. Rendszeres vacsoravendégei közé tartozott Lotz Károly, Tisza Kálmán, Tisza István, Liszt Ferenc, Kemény János, Klapka György, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. A szálloda 1904-ben megszűnt, azonban kávéházként még fennmaradt.
Az első bajnokság és válogatott mérkőzés
Az első élvonalbeli szezonban öt csapat alkotta a mezőnyt - míg a másodosztályba nyolc egyesület került -, így mindössze nyolc fordulóból állt a bajnokság. Az első bajnoki összecsapáson a BTC és a BSC (Budapest Sport Club) csapata mérkőzött meg egymással 1901-ben. Az összecsapás a BTC fölényes, 4-0 arányú győzelmével végződött. A bajnokságot a BTC csapata nyerte, Magyar Úszó Egylet (MÚE) és az FTC együttese előtt. A bajnokcsapat tagjainak 1908-ig nem érmet, hanem bajnoki sapkát adtak.
Az első hivatalos válogatott-találkozót 1902. október 12-én Bécsben vívta a magyar a csapat az „osztrákok nemzeti tizenegyével”. Az 1901-es és a 1902-es bajnokság gólkirálya Manno Miltiades lett, az elsőben 17, a másodikban 10 gólt rúgott, ő a labdarúgás mellett a gyorskorcsolyában és evezésben is bajnokságot nyert.
A magyar labdarúgás nemzetközi kontextusban és további fejlődése
Megítélésünk szerint óriási jelentősége volt annak, hogy az MLSZ nagyon gyorsan megteremtette a labdarúgás hazai fejlődésének szervezeti kereteit, döntés született a bajnokság megszervezéséről, a játékvezetők képzéséről, s aztán nem sokkal később a két csapatban való szereplés tilalmáról. A kontinensen korábban csak a német, a svájci, az olasz, a holland és a máltai és a dán szövetség jött létre, s ide vehetjük még a franciákat is, akik aztán különböző szervezeti viták után 1919-ben újraalakultak. A Monarchiában gyorsan terjedt a futball-láz, Bécsben 1900. január 4-én alakult az Osztrák labdarúgó-unió, Prágában még az év november hetedikén a Prágai Német Futballklubok Szövetsége, aztán következett az MLSZ megalakítása, illetve napra pontosan háromnegyed évvel később a csehek labdarúgó-szövetsége, ugyancsak Prágában.
A BTC felemelkedése és bukása
Magyarország első labdarúgó-bajnokságát olyan csapat nyerte meg, amely ma már nem létezik. A BTC egyeduralma azonban nem tartott sokáig. Egyrészt az FTC-nek és az MTK-nak sokkal több atlétája volt, így aztán a nagyobb merítési lehetőségből egyre jobb csapatot tudtak összerakni. Másrészt pedig az MLSZ-szel is rendszeresen vitában állt a klub, mivel a szövetség azt szerette volna, ha kizárólag magyarok szerepelnek a magyar bajnokságban. A jelentős háttér hiánya egyre komolyabb problémát okozott az első bajnoknak. Az első világháború kitörése után ráadásul az egyesület összes sportolója bevonult a hadseregbe. A Székesfőváros az új lóversenytér tőszomszédságában, a X. kerületben biztosított számukra területet. Ezen a területen kialakítottak ugyan egy focipályát, de erről a korabeli leírások úgy emlékeznek vissza, hogy „nem méltó” az egyesülethez.
1926-ban végül teljesen kivonta magát a Budapesti Torna Club a futballból, mivel teljesen ellentétesen látta a labdarúgás jövőjét, mint az MLSZ. Miközben sorra folytak be kisebb-nagyobb kifizetések a fociba, az elsőosztályú bajnokság pedig hivatalosan profivá vált, addig az ország első bajnoka ragaszkodott hozzá, hogy szigorúan amatőr maradjon. Ezért történhetett, hogy 1926-tól a BTC tagjai nem vállaltak semmilyen tisztséget az MLSZ-ben, a csapat pedig nem indult a profivá váló bajnokságban. 1928-ban a budapesti amatőr ligában szerepelt a klub, az 1940-es években már az amatőr osztályok leggyengébbikének is a végére csúszott. Az ezredfordulóig kellett várni, amíg megkísérelték a klub feltámasztását, a harmadosztályból kiesett Rákosmenti TK vette föl a BTC nevét. A 2000-2001-es szezonban meg is nyerte a BLSZ I. osztályát a BTC-Rákosmente, ráadásul a következő idényben az NB III Duna-csoportjának is az élén zárt, de ezzel végleg le is zárult a BTC története.
120 év sikerei és kihívásai a magyar futballban
Az 1901 óta eltelt 120 évbe szerencsére rengeteg jó belefért. Minden évtizedből kiemelhetünk egy-egy nagy sikert, egy korszakos pillanatot.
- Az első évtizedből az első bajnoki mérkőzést.
- Az 1910-es évekből az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornájának megnyerését.
- A következő évtizedből a Ferencváros első KK-győzelmét vagy az Uruguayban a kétszeres olimpiai bajnok ellen aratott diadalát.
- Az 1930-as években nyerte meg az Újpest a Bajnokok Tornáját, s diadalmaskodott az első csak magyar KK-döntőben, s még fontosabb, hogy 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett a válogatott.
- Az 1940-es éveket kettétörte a háború, de a második felében Gallowich Tibor lerakta az Aranycsapat alapjait, s a regionális kupasorozatokban szinte legyőzhetetlenné vált a válogatott.
- Az 1960-as években két olimpiai bajnoki címet szerzett a magyar csapat, az A-válogatott negyedik lett az 1964-es kontinensbajnokságon és kétszer is a legjobb nyolc közé jutott a világbajnokságon. A Ferencváros 1965-ben megnyerte a VVK-t.
- A hetvenes években újra vb-résztvevő lett a magyar csapat.
- A nyolcvanas években a Videoton mindmáig utolsó magyar csapatként nemzetközi kupadöntőt játszott, Mezey György válogatottját pedig a mexikói Mundial előtt, 1985-ös eredményei alapján Európa legjobbjai között jegyezték.
A magyar futball története (2000)
A jelen és a jövő
A 120. jubileumi év egybeesik több fontos, sőt történelmi jelentőségű eseménnyel is a szövetség életében: Magyarország története során első alkalommal lesz felnőtt Európa-bajnokság (társ)házigazdája, az idei Eb négy mérkőzését rendezik a tavalyelőtt átadott, 67 ezres Puskás Arénában. Ugyancsak először lesz házigazdája (szintén társrendezésben, a szlovénokkal közösen) az ország U21-es Európa-bajnokságnak - az UEFA második legnagyobb eseményének magyarországi mérkőzéseit Budapesten, Székesfehérváron, Szombathelyen és Győrben rendezik meg.
A 21. század második évtizedére, minden legalább százéves múlttal rendelkező sportegyesület új, korszerű stadionban játszhatja mérkőzéseit. A labdarúgó-arénák névadói, a magyar sporttörténet álló csillagai: Puskás Ferenc, Hidegkuti Nándor, Bozsik József, Szusza Ferenc, Illoszky Rudolf. A hetvenezer nézőt befogadni képes Népstadiont 1953-ban adták át. Napjainkig az FTC 31, míg az MTK 23 bajnoki címet szerzett.
| Klub | Bajnoki címek száma |
|---|---|
| Ferencvárosi Torna Club (FTC) | 31 |
| MTK Budapest | 23 |
| Újpest FC | 20 |
| Budapesti Honvéd | 14 |
| Debreceni VSC | 7 |
