Ronaldo Nazário: A Fenomén pályafutása és klubvezetői öröksége
Minden idők egyik legjobb labdarúgója, Ronaldo már negyvenéves, de a futballrajongók nem feledik a fénykorában villámgyors csatár pazar technikai tudását és félelmetes gólérzékenységét. Karrierjének néhány érdekes részletét és történetét viszont csak kevesen ismernek. Egykori játékosok és klubvezetők is meséltek a Fenoménról, mi pedig megpróbáltuk kerek egésszé gyúrni a történetet.
A kezdetek: Egy legenda születése
„Egy napon egy kisfiút fogsz szülni, aki megváltoztatja majd az életed.” Ronaldo Luís Nazário de Lima szegény brazil családba született 1976. szeptember 18-án. A kis Ronaldo négyéves korában, édesapjától karácsonyra kapta első focilabdáját, mellyel naphosszakat játszott. Sok brazil fiúhoz hasonlóan ő is futsalozni kezdett, első egyesülete a Valqueire Tenis Clube lett. Mondani sem kell, hogy a kispályás focinak köszönhetően Ronaldo páratlan technikai tudásra tett szert, melyet új csapatában is kitűnően kamatoztatott.
Kezdetben balszélsőként játszatták, ám így is megállíthatatlan volt, a Ramosban lőtt 166 góljának pedig hamar híre ment. A Flamengo azonban még így sem tartotta elég jónak ahhoz, hogy kifizesse a szemtelenül szegény fiú buszjegyét annak érdekében, hogy az el tudjon járni az edzésekre. Utólag - tudván ki lett Ronaldóból - az is érthetetlen és megmosolyogtató, hogy a Sao Paulónak és a Botafogónak sem kellett. Így került 1990-ben a riói másodosztályban szereplő Sao Cristovao együtteséhez, ahol rögtön az első edzésen kinevették, mert lyukas cipőben jelent meg a pályán.
Persze társai is látták, hogy új csapattársuk különösen szegény sorból való, így azt is elnézték neki, hogy folyamatosan pumpolta őket, és mindenféle szégyenérzet nélkül újra és újra pénzt kéregetett ételre, üdítőre, vagy éppen ruhára. Sőt, Ronaldónak ahhoz is volt bőr a képén, hogy azzal a kéréssel álljon oda edzője elé, hogy az vegyen neki egy pár eredeti Nike stoplist. A Sao Cristovaónál még csak remélték, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. Az ifjú tehetség érezte, hogy a futball hozhatja meg számára a sikert, ezért 1991-ben, tizenöt évesen otthagyta az iskolát, hogy minden idejét a labdarúgásnak szentelje.
A berobbanás: Cruzeiro és PSV Eindhoven
Az 1970-es világbajnok brazil csapat szélsője, Jairzinho a Cruzeiro figyelmébe ajánlotta az ifjú csodacsatárt, a klub pedig meg is vette a tizenhét éves Ronaldót, aki a ’93/’94-es idényben 50 mérkőzésen 49 gólt lőtt. A robbanékony, gyors és jól cselező támadó gólérzékenysége a hazai és a külföldi szakemberek figyelmét is felkeltette, köztük Carlos Alberto Parreiráét, aki a brazil válogatott szövetségi kapitánya volt.
A holland PSV, látva a Cruzeiróban nyújtott teljesítményét, nagyon szerette volna megkaparintani Ronaldót, aki végül brazil válogatott csapattársa, Romário tanácsát megfogadva ’94 nyarán úgy döntött, hogy elfogadja az eindhoveni klub ajánlatát. A tizenhét éves csatár Eindhovenbe érkezésekor 178 centiméter magas volt és 73 kiló, és még növésben volt. A PSV-nél viszont úgy gondolták, hogy tovább erősítik az egyébként jó felépítésű csatár fizikumát, ezért már az első fél évben majd’ négy kiló izmot építettek a játékosra. Ronaldo ízületei és inai azonban nem erősödtek olyan embertelen tempóban és mértékben, mint az izomzata, ezért már a második eindhoveni szezonban térdfájdalmak gyötörték. Éppen ezért a ’95/’96-os idényben mindösszesen 13 meccsen szerepelt, de ezeken 12-szer eredményes tudott lenni. A PSV játékosaként összesen 58 mérkőzésen játszott és 54 gólt lőtt, 1996-ban pedig holland kupagyőztes volt.
A katalán csúcs: Barcelona és a felejthetetlen szezon
Ronaldo igazi világklasszissá nőtte ki magát Barcelonában. „Nem tartott sokáig, hogy megállapodjunk a PSV-vel. Az átigazolási díj euróra átszámítva 15 millió volt. Azonban volt egy probléma. Szükségünk volt a játékos beleegyezésére és aláírására, méghozzá július 15-e előtt, ugyanis ha addig nem szerezzük meg a szignóját, akkor ugrik az üzlet. Felvettük hát a kapcsolatot Ronaldo ügynökével, aki a Brazil válogatottal egy időben éppen Miamiban tartózkodott. Minden készen állt, már csak az ő aláírása hiányzott. Igen ám, de közben a PSV meggondolta magát, rájött, hogy mégsem akarja elengedni a játékost. Ezért aztán felhívták a Brazil Labdarúgó Szövetséget, hogy akadályozzák meg Ronaldo Barcelonába szerződését. A holland klub tisztában volt vele, hogy ha a katalánok nem kaparintják meg a csatár aláírását, akkor megtarthatják játékosukat, akinek értéke így tovább nőhet.”
Gaspart persze gyanútlanul érkezett meg Miamiba, ahol váratlan fogadtatásban részesült. „Volt két biztonsági őr a hotelben, aki nem engedett be, így nem találkozhattam Ronaldóval. „Találkoztam egy spanyol pincérrel a szállodában, aki odaadta nekem a munkaruháját, meg egy tálcát, én pedig nem haboztam. Pincérnek öltözve közöltem a biztonságiakkal, hogy egy vendég üdítőt kért, így hát beengedtek. Meg sem álltam Ronaldo ajtajáig. Kopogtam, és ő maga nyitott ajtót. Mondanom sem kell, nagyon meg volt lepve, nem értette mi folyik itt.”
Jóllehet, a brazil fenomén csak a ’96/’97-es szezont töltötte a Barcelonánál, gyorsaságával, cseleivel és góljaival elvarázsolta a Camp Nou mindig igényes közönségét, na meg a csapattársakat is. Egykori csapattársa és korabeli interjúk segítségével idézzük fel az idényt, amiben a világ csodálhatta a pályafutása csúcsán lévő brazil klasszist. Mindenki aki látta, emlékszik arra a bizonyos gólra a Compostela ellen. A dátum 1996 október 12., a helyszín San Lorenzo, a közönség 12 ezer főt számlál. A legfontosabb részlet azonban Ronaldo, az alig 20 éves brazil zseni, aki hirtelen megindul a lábához egyszerűen tapadó labdával. Egy olyan esemény ez, amit a világ egyetlen védője sem tudna lekövetni. A félpályánál hiába próbálják lerántani, egyszerűen túl erős, túl gyors. Két védőt sebességből kikerül, majd újabb kettőt elfektet a tizenhatoson belül. A befejezés már egészen egyszerű. Sir Bobby Robson, a Barcelona edzője döbbenten bámul a pálya mellett. A katalán csapatnál még senki, soha nem látott ilyen nagyszerű gólt. Igazság szerint sem Barcelonában, sem sehol máshol nem láttak még ilyen futballistát sem, mint Ronaldo.
„Ez a gól... utánozhatatlan. Rengeteg remek focistával játszottam egy csapatban, de nem vitás, ő volt a legjobb közülük. Abban a szezonban ő volt a világ legjobbja.” - idézi fel Juan Antonio Pizzi, a brazil egykori csapattársa. A brazil klasszis 47 találatot szerzett abban az idényben. Viszonyításképp, sem Messi, sem Cristiano Ronaldo nem volt képes 20 gólos szezonra sem 21. születésnapja előtt, míg Ronaldo egymaga lőtt közel 50-et. Nem véletlenül hívták a Fenoménnek.
A szóban forgó idényben a franciák későbbi világ- és Európa-bajnok középső védője, Laurent Blanc is az együttes tagja volt, akit lenyűgözött Ronaldo: „Szerintem egész karrierje során akkor játszott a legjobban. Egy egész csapatot képes volt egyedül megverni. Úgy hagyta ott a védőket, mintha azok ott sem lettek volna. Jól emlékszem a Compostela elleni góljára, mikor a félpályánál megkapta a labdát, átment nyolc játékoson és gólt lőtt. Nem hittem a szememnek. Mindez még a térdsérülése előtt volt, utána viszont már nem volt ugyanaz a játékos, mint korábban.” Blanc-nak igaza volt, Ronaldo játéka a keresztszalag-szakadását követően megváltozott. Gyors volt ugyan, de azt az ellenállhatatlan sebességét, ami korábban jellemezte, elvesztette.
Amikor 1996 nyarán világrekordnak számító összegért aláírt a Barcelonához, az volt a terv, hogy legalább 8 ilyen csodálatos idénynek lesz részese. Mégis, a KEK és a Spanyol kupa megnyerésével záródó szezon még véget sem ért, már tudni lehetett, hogy Ronaldo a következő évben Olaszországba költözik. A közönség egyszerre volt elkápráztatva, közben kifütyülte a brazil zsenit. Hihetetlen idény volt, ahol a dráma egy pillanatra sem állt le. Ronaldo elemi erővel csapott le a spanyol bajnokságra. Szeptember végén már a negyedik dupláját szerezte a Zaragoza ellen, újabb két góllal vette ki a részét a Logrones 8-0-ás kiütéséből, a Valencia ellen pedig fantasztikus mesterhármast ért el. A brazil zseni egyszerűen tökéletesre fejlesztette az egy az egy elleni helyzeteket. Persze voltak rendkívül higgadt befejezők korábban is, de senki, aki így szárnyalt volna ezekben a szituációkban. Tökéletesen nyugodt maradt minden helyzetben, szinte még úgy is tűnt, rámosolyog a szembejövő kapusra, mielőtt kicselezi. Cesar Gomez, a Tenerife védője, aki egy meccsen emberfogással védekezett Ronaldón, a meccs után azt nyilatkozta, úgy érzi, mintha öt találkozót játszott volna, nem egyet. Volt tévécsatorna, ahol azzal viccelődtek, újrakeresztelik a hét játékosa díjukat a forduló második legjobb teljesítménye névre, mivel túl egyértelmű, kinek jár az elismerés.
Cristiano Ronaldo mind a 20 gólja a Barcelona ellen (angol kommentár) 1080i HD
Robson tökéletesen foglalta össze csatára erényeit: „Mégis, a Compostela elleni gól a vég kezdete volt Ronaldo barcelonai karrierjében. Tovább játszott és szerezte a gólokat, valami azonban megtört közte és a közönség között. A 'katalán cirkusz', ahogy Robson nevezte, kezdetét vette.” Az elidegenedésnek több oka is volt. Egyrészt novemberben, Ronaldo első kihagyott meccsén a csapat színeiben, bár a Barca nélküle is számos klasszissal állt fel, gólt szerezni sem volt képes. A sajtó Ronaldo függőségről kezdett beszélni. A csatár fizikai állapotát nyilvánosan kérdőjelezte meg korábbi brazil csapatának orvosa, de Barcelonán belül is akadt kritikusa, Robson asszisztensének, egy bizonyos José Mourinho-nak személyében: „Ha valaki szerez egy csodagólt, de végigalussza a meccs további 89 percét, az nem szerencsés.” - nyilatkozta a későbbi sztáredző portugál.
Bár az ilyen megjegyzések sem segítették a brazil sztár megítélését a szurkolók körében, az igazi problémát Ronaldo ügynökeinek mesterkedése jelentette. Már októberben szóba hozták a nyáron is érdeklődő Interrel, novemberre a Manchester United került képbe, decemberre pedig a Real Madrid is szóba került. „Miért hagynám el Barcelonát? Hiszen éppen csak megérkeztem.” - nyilatkozta a pletykákra a brazil. Mégis, a színfalak mögött egészen más volt a helyzet. Ronaldo ügynökei, akik még 1992-ben, ifijátékos korában kötöttek vele szerződést, minden átigazolása után jogosultak voltak a kapott összeg egy részére, így érdekükben állt az újabb klubváltás. Az üzlet az üzlet, a futball pedig háttérbe szorult.
A Barcelona ezeket a dolgokat mind elnézte a húszéves zseninek, sőt, szerették volna a klubhoz láncolni a csatárt, ezért olyan szerződést kívántak kötni vele, hogy Ronaldót kivásárolni se lehessen. Az ügynökei viszont a biztonság kedvéért ragaszkodtak ahhoz a záradékhoz, mely biztosította volna pártfogoltjuknak, hogy egy megfelelő ajánlat esetén elhagyhassa a katalánokat, ha akarja. Bár Ronaldo szezonja a Barcánál első látásra egyértelmű sikertörténet, az összkép ennél árnyaltabb. Ott volt a Real Madrid elleni Classico, két kihagyott nagy helyzettel és egy fájó vereséggel. A viták Robsonnal a taktikát illetően. A Celta Vigo elleni karácsony előtti meccsen a közönség még ki is fütyülte a brazilt. „Nem fogom elfelejteni ezt a bánásmódot. Nem vagyok Superman.” - mondta a meccs után sértődötten.
A nehezebb időszakot a bajnokságban nyolc órás gólcsend övezte, amikor pedig a sorozat végre megszakadt, az eredmény egy 3-2-es hazai vereség lett a Hercules ellen. Később, amikor februárban átvette az év legjobb játékosának járó díjat, majd egy 6-0-ás győzelemmel tért vissza a Camp Nouba ünnepelni, a közönség még mindig kifütyülte. Az Espanyol elleni derbin elszenvedett vereség és Ronaldo hírhedt megjelenése a Riói karneválon közvetlen ezután, végképp kicsapta a biztosítékot Barcelonában. Abban az időben főleg ez a negatív kicsengés maradt meg az emberekben. Csak az idő múlása hagyta, hogy Ronaldo teljesítményének zsenialitása kitűnjön a teljesíthetetlen elvárások ködéből. Pedig tavaszra ismét volt mire emlékezni ezen a téren. A Barca március végén 17 nap alatt 6 meccset játszott, amikből Ronaldo ötön gólt szerzett, a hatodikon pedig vélhetően csak azért nem, mert inkább Chile ellen játszott válogatott meccsen. Kettőt azon a találkozón is lőtt.
Emlékezetes mérkőzések is akadtak bőven, köztük a leginkább kiemelkedő az Atletico Madrid elleni kupanegyeddöntő második meccse. Az első körös döntetlent követően a Barca hazai pályán 3-0-ás hátrányban találta magát a szünetben, hogy aztán Ronaldo mesterhármasának és Pizzi kései góljának köszönhetően 5-4-re megfordítsa a legendás meccset. Egy múló pillanatig megint úgy tűnt, minden rendben lehet. A Real vereségével a csapat hátránya két pontra csökkent a bajnokságban, miközben a felek megegyeztek, hogy újratárgyalják Ronaldo szerződését. Hat órás találkozót követően úgy tűnt, közel a brazil sztár hosszabbítása. A kocka azonban hamar fordult ismét. „Ronaldónak új csapata van, egy olasz klub.” - jelentette be a brazil sztár ügynöke rövidesen. Az Inter újabb világrekordnak számító 20 millió fontot tette le az asztalra a játékosért. A katalánok joggal érezték úgy, hogy a felek csőbe húzták őket és már régóta egyeztettek. A hátralévő meccseken a brazil sztár válogatott szereplés miatt már pályára sem lépett, a bajnokság pedig elúszott nélküle. A szezont a KEK és a Spanyol Kupa győzelem mentette meg, Robsont azonban így is Louis van Gaal váltotta a szezon végén. A brit edző ugyan távozni kényszerült, de legalább felemelt fejjel hagyhatta el Barcelonát. Ronaldóról nem mondható el ugyanez. Hiába szerzett 47 gólt 10 különböző országban egy 100 ezer mérföldnyi utazással terhelt kaotikus idényben, a szurkolók által kifütyülve végezte. Miután később a Real Madrid szerződtette, biztossá vált, hogy nem marad meg legendaként a katalánok emlékezetében.
Az olaszországi kihívás: Inter Milan
Ronaldo az Inter játékosaként ficánkolt az akkoriban kőkemény olasz bajnokságban. A ’97/’98-as szezonban 32 bajnokin 25 gólt lőtt a Nerazzurrik színeiben, és a Barcelonában valamint az Interben nyújtott produkciójának köszönhetően 1997-ben Aranylabdát nyert. A ’96-os KEK-győzelem után pedig az olasz csapattal az UEFA-kupát is elhódította, melyre a döntőben megsemmisített Lazio középső védője, Alessandro Nesta a következőképpen emlékszik vissza: „A legrosszabb, ami valaha történt velem, hogy Ronaldo ellen játszottam a 3-0-ra elvesztett UEFA-kupa döntőben. Ma már tudom, hogy nem az én hibám volt, egyszerűen megállíthatatlan volt.” Kétségtelen, hogy a brazil csatár a gyorsaság, az erő és a halálbiztos befejezés tökéletes elegyét alkotta. „Soha nem láttam még játékost, aki olyan nagy sebesség mellett is tökéletesen kezelte és irányította volna a labdát, mint Ronaldo” - mondta a francia Marcel Desailly, aki akkor a Milanban játszott, de két barcelonai legenda is szuperlatívuszokban beszél a Fenoménról. Egykori csapattársa, a katalánok jelenlegi trénere, Luis Enrique azt mondja, hogy manapság hozzá vannak szokva, hogy Messi hat védőt is kicselez, de amit Ronaldo csinált abban az időben, az felfoghatatlan volt. Az akkor még gyerek Messit is lenyűgözte a támadó játéka: „Ő a legjobb csatár, akit valaha láttam.”
Sérülések és a világbajnoki diadal
Az 1998-as franciaországi vb-n 4 gólt és 3 gólpasszt jegyzett a döntőig menetelő brazil válogatottban, a franciák elleni fináléban azonban - köszönhetően annak, hogy előtte pár órával rejtélyes rángógörcs tört rá - csak halvány árnyéka volt önmagának. A mundialról végül a torna legjobb játékosaként, ezüstéremmel a nyakában és fájdalommal a térdében tért vissza az Interbe. A sajgó láb azonban nem bírta tovább a terhelést, a beszakadt keresztszalagját műteni kellett. Négy és fél hónapot kényszerpihenőt követően, 2000 áprilisában már ott volt a pályán, de a Lazio elleni kupadöntőn a combizma valósággal leszakította a térdkalácsát. Az újabb szalagszakadás után 2001. A Távol-Keleten aztán a sors visszaadta neki, amit ’98-ban elvett: világbajnok lett és nyolc góljával a torna gólkirályi címét is kiérdemelte, de mindezekért előtte keményen megszenvedett és megdolgozott.
Galaktikus évek és a karrier vége
Az akkor épülő galaktikus Real Madrid nem is tehette meg, hogy ne szerződtesse. Első két szezonjában remekül játszott, 2003-ban bajnok, 2004-ben 25 találattal a liga gólkirálya lett, de a következő években már súlyproblémákkal küzdött. Négy és fél szezont töltött a Blancóknál, 127 mérkőzésen 83 gólt szerzett, de Bajnokok Ligáját nem nyert a csapattal. Az AC Milanban már nem volt olyan, mint régen, de még így is komoly gondot okozott a védőknek. Az AC Milan 2007 telén szerződtette, első fél szezonjában pedig 14 összecsapáson 7 góllal segítette a piros-feketéket. Szerencsétlenségére a BL-be nem nevezhették, mert abban az idényben a Real játékosaként már pályára lépett a sorozatban, így a Milan ugyan megnyerte a legrangosabb európai kupát, Ronaldo mégsem lett BL-győztes. A Rossonerik orvosi stábja idővel arra is rájött, hogy Ronaldo súlyproblémáinak hátterében pajzsmirigy-alulműködés áll. Kezelni kezdték, melynek hatására le is fogyott, s úgy tűnt a 2007/2008-as szezont ereje teljében, kiváló formában kezdi. Nem így lett. Ugyan ismét fel tudott állni a padlóról, s 2008 decemberében játékra késznek érzete magát, egyetlen európai csapatnak sem kellett a már harminckét éves, összesen négy térdműtéten átesett játékos.
Hazatért hát Brazíliába, ahol a Corinthians szerződtette, 2009-ben pedig 14 találkozón 10 góllal segítette az együttest a paulista bajnoki címhez. A következő szezonra még hosszabbított a csapattal, de azt a kontraktust már nem töltötte ki. Elhízott, gyötörték a sérülések, ezért 2011. február 14-én, könnyek közt tudatta a világgal, hogy testileg és lelkileg sem bírja már a gyűrődést: „Fizikai fájdalmat okoz egy-egy sérülés után újra felépíteni az izomzatot, és érzem, hogy a testem nem engedelmeskedik az agyamnak.” A Fenomén visszavonult. Sérülésektől sújtott karrierje alatt számos trófeát és egyéni elismerést nyert, nevét pedig az egész világon ismerik és elismerik. Legnagyobb sikerei: 2x világbajnok (1994, 2002), vb-ezüstérmes (1998), 2x Copa América-győztes (1997, 1999), Copa América-2. (1995), Konföderációs Kupa-győztes (1997), olimpiai 3.
A Fenomén visszatér: Klubtulajdonosként a Real Valladolid élén
Az egykori kétszeres világbajnok és Aranylabdás támadó, a Fenomén, Ronaldo Nazario 2018-ban vásárolta meg a Real Valladolidot, megmentőként mutatkozott be, azzal az ígérettel, hogy öt éven belül versenyképes csapatot hoz létre, amely az európai kupaporondon is folyamatosan szerepel majd. Hat évvel később állítólag belefáradt a ténykedésébe, és egy ideje már tárgyalásokat folytat különböző országok befektetőivel, hogy megszabaduljon a csapattól. Egy konkrét ajánlatot is kapott már a Valladolid városából származó üzletemberek egy csoportjától. Ronaldo (b) és Zinedine Zidane (j) a szegénység elleni küzdelem jegyében tartott jótékonysági labdarúgó-mérkőzésen.
Gazdasági helyzet és kritika
Ronaldo a legutóbbi, december 11-én tartott részvényesi gyűlésen megvédte a vezetőséget, mondván a számok őket igazolják és a 2023/2024-es szezont 181 121 eurós nyereséggel és egy 58 671 000 eurós költségvetéssel zárták. Eközben panaszkodott a különböző szervezetekre, amelyek nem figyelnek a Real Valladolidra és nem segítik azt, de a társadalmi tömegek és a média által generált feszült légkört is hibáztatta, miközben bosszantják a spanyol bajnokságban szereplő klubok közötti költségvetésbeli különbségek - fogalmaz az El Confidencial c. Máté Csaba szerint Dzsudzsák Balázs hosszabb távon akár a klubvezetésében is szerepet kaphat.
A Real Valladolid pénzügyi adatai (2023/2024):
| Kimutatás | Összeg |
|---|---|
| Nyereség | 181 121 euró |
| Költségvetés | 58 671 000 euró |
A távozás okai és jövőbeli tervek
A klub eladósorba került. A brazil klubelnök és egykori világklasszis csatár, Ronaldo elhagyja a Real Valladolidot, hogy a Brazil Labdarúgó Szövetség remélt elnöki posztjára koncentrálhasson. Az elfáradás, a feszült légkör és a spanyol bajnokságon belüli költségvetési különbségek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Ronaldo a klub eladása mellett döntött, és új kihívásokat keres a brazil labdarúgás vezetésében.
tags: #ronaldo #brazil #foci #klub #vetel
