A Röplabda Előkészítő Játékai és Gyakorlatai: Az Alapoktól a Technikák Fejlesztéséig

A röplabda, mint dinamikus labdajáték, a kondicionális és koordinációs képességek megfelelő fejlettségi szintjére épül, ezért elengedhetetlen a szisztematikusan felépített előkészítő játékok és gyakorlatok sora. A kerettanterv (51/2012. (XII.) is hangsúlyozza a röplabdázás felső tagozattól kezdődő, sportág-specifikusan összeállított gyakorlatanyagának fontosságát.

A labdajátékok mozgásanyaga komplex fejlesztést igényel. A röplabdára jellemző mozgásformák, mint a hálónál a magasra törekvés és a mezőnyben a talajközelség, alapvető fontosságúak. Ehhez kapcsolódóan a gyors hely- és helyzetváltoztatás szintén a röplabda játék jellemzői, melyek fejlesztését a rajt-, és reflexgyakorlatok szolgálják.

Alapvető Képességek Fejlesztése

A labdás sportágak megalapozására - a térbeli tájékozódás, ízületi hajlékonyság, stb. - mellett a labdás ügyességfejlesztés gyakorlatait használjuk. A propriocepció, vagyis a testtudat, jelentős szerepet játszik a röplabdában, ezért a ritmusgyakorlatok, illetve a propriocepciót jól fejlesztő feladatok nagyon hasznosak. Az ízületek, szalagok és izmok proprioceptív receptorokat tartalmaznak, melyek információt továbbítanak az agynak az ízület állásáról, segítve a pontos mozgáskoordinációt.

A koordinációs és kondicionális képességek fejlesztésére irányuló feladatok magukban foglalják az irányváltásokban gazdag fogójátékokat, súlypontsüllyesztéses és hátramozgásos feladatokkal játszott váltóversenyeket. Emellett a szökdelések egy lábról és páros lábról, helyben és különböző haladási irányokban, különböző síkokban végzett sorozatszökdelések is hozzájárulnak a dinamikus mozgáshoz szükséges erő és robbanékonyság kialakításához.

Labdás Ügyességfejlesztés Rávezető Gyakorlatai

Mielőtt a sportág-specifikus technikákra térnénk, fontos az alapvető labdás ügyesség fejlesztése. A labda elkapások, labdapattintások és labdatáncoltatások alapozzák meg a későbbi bonyolultabb mozdulatokat.

Az alábbiakban a labdás elemek néhány rávezető gyakorlatát ismertetjük, amelyek jól előkészítik a röplabda technikai elemeire rávezető gyakorlatokat.

Labda Elkapások

• Labda elkapások homlok előtt, fölött: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs enyhén előre dől. A tanuló saját magának, vagy falra is dobhatja a labdát, az elkapás helyben, vagy kis elmozdulással, fordulattal történik. Segíthetjük a gyakorlat pontos végrehajtását karika használatával, így elkerülhető a túl széles terpesz, illetve a túl nagy haránt irányú távolság a lábfejek között. A gyakorlat végezhető háló felett is, ha a társ ívelten dobja a labdát, az elkapás futás után, a labdához igazodva történik. A labdához való igazodó futás előre és hátra, valamint oldalirányba is javasolt.
• Labda elkapások rézsútos mélytartásban: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs előre dől. Ebben a helyzetben a kar lógatását - ami a törzs túlzott előre hajlításából eredhet - mellőzni kell! Az első gyakorlathoz hasonlóan az elkapást végezheti a tanuló egyedül, vagy a labdát neki (kétkezes alsó dobással) ívelő társsal, segítővel szembe. A karikában történő elkapás segíti a megfelelő terpesz kialakítását, a karika a lábak (elkapása) mögött van, ami a törzs előrehajlását kényszeríti ki. A karikát helyettesítheti más eszköz, pl. egyszerűen csak egy vonal. Ilyenkor a társ által dobott labdának az eszköz (vonal) túloldalán kell lehullania, ami a térdhajlítását kényszeríti ki.

Kosárérintés Előkészítése

• Gurítás, passzolás hason fekvésben, kétkezes mellső átadással: Ez a gyakorlat a kosárérintéskor fontos szélesebb könyöktartást idézi elő. Medicinlabdával végezve erősítő hatása is van.

Ütőmozdulat Előkészítése

• Labdavezetés helyben, vagy haladással: A tanulók a labdát feszes tenyérrel ütik a földhöz.
• Labdatáncoltatás a levegőben: Végezhető helyben, vagy mozgás közben is.
• Egykezes felső átadás fal mellett: Két tanuló egymással szembe áll a fal mellett. A könyöke a falhoz ér, vagy nagyon közel van hozzá. Lábuk enyhe harántterpeszben, a faltól távolabbi láb kissé előrébb. A gyakorlat közben a fal megakadályozza a könyök oldalirányú leengedését, előkészítve ezzel az ütőmozdulatot. Rajzoljunk egy vonalat a falra, e fölött kell az átadást elvégezni. Még hatékonyabb, ha társ botot tart a falra merőlegesen, ezzel helyettesítve a hálót.

Labdás Előkészítő Játékok és Gyakorlatok a Technikák Fejlesztésére

Szabadulás a Labdától

Ez a játék a labdaátadás, kétkezes dobás, és a labda homlokhoz érintése előtt való koncentrációt fejleszti. A játékot háló, vagy kifeszített gumiszalag fölött játsszák a csapatok, melyek létszáma variálható. A csapatlétszám a játékosok számától függően változik, nagyobb csapatlétszám több labdát feltételez. A játékosok megfogják a labdáikat, majd sípjelre átdobják a háló felett. A cél az összes labda ellentérfélre juttatása. Ösztönözzük a tanulókat labdaátadásaikat, így a játék végén egyéni győztes is hirdethető.

Zsinórlabda Játék

A játék célja, hogy a háló felett átdobott labda az ellenfél térfelén leessen! A játékot minden csapatban két játékos játssza. Technikailag dobással és elkapással játszunk. A játék célja: a labdát úgy kell átdobni, hogy az ellenfél ne tudja azt elkapni és az ott a földre essen. A játék úgy zajlik, hogy a kezdő csapat ’forog’, majd az alapvonal mögül dobással indítja a labdát. Ha az ellenfél rontott, a támadó csapat pontot kap, ha ők rontanak, az ellenfél forog. A dobás csak két kézzel, a homlok fölött lehet, az elkapás is lehetőleg homlok fölött történjen, bár ez nem mindig lehetséges. Ezzel kezdjük el építeni a játékot.

Nyitásfogadás Előkészítése (5.5)

A nyitásfogadás a saját csapatunk támadásának előkészítésében az első lépés. A fogadás akkor történik, amikor a labda érkezik, továbbítani pedig a hálóhoz közelre kell. A nyitásfogadást a nyitásokkal párhuzamosan oktatjuk, mert a fogadás feltételezi az előtte megtörtént nyitást. Az alkarérintéssel történhet, a kosárérintés is gyakori módja. Eleinte a labda mozgásának ereje kismértékű lesz. Fontos, hogy biztonsággal tudják a tanulók végrehajtani. Gyakoroltassuk mindkét alapérintéssel külön-külön, majd egyben is. Játék közben az érintés nem teljesen egyértelmű, csak a labda érkezése előtt közvetlenül tudják eldönteni, hogy melyiket alkalmazzák. Az intenzívebb gyakorlás miatt eleinte kedvezőek a páros gyakorlatok - egyik tanuló nyit, másik fogadja. Középpontban a labda helyzetéhez való igazodás és a megfelelő helyezkedés áll, mozgás közben.

Gyakori Hibák és Korrekciók Nyitásfogadásnál (5.5.2)

• A labda leesik: A tanulók a másikra várnak, vagy túl statikusak, vagy rosszul helyezkednek.
• A tanulók összefutnak: Az ügyesebb, mozgékonyabb tanulók hajlamosak a többi fogadó zónájába is behatolni, ami lehet, mert a másik tanulót kiveszik a játékból.

Gyakorlatok Nyitásfogadáshoz (5.5.3)

• Egy tanuló nyit, egy vagy két tanuló fogadja a labdát a pályán.
• Két tanuló nyit felváltva, két tanuló fogadja a labdát alkarérintéssel (esetleg kosárérintéssel), ismételt bejátszással.

Feladás Előkészítése (5.6)

A feladás lényege, hogy játékostársunkat minél kedvezőbb támadási pozícióba hozzuk, ami hatékonyabbak lehetnek a távolabbi, alacsonyabbról indított támadásoknál. A feladás a támadás ritmusát adja. Ahogy sokfajta támadás, úgy több féle feladás is létezik. Ebben a fejezetben elsősorban a nagy ívben történő labdatovábbítással foglalkozunk. A feladást általában kosárérintéssel, máskor alkarérintéssel hajtja végre a feladó játékos. Ez a feladó pozíciót jelent, nem posztot, mert még nincs szakosodás. A feladás nem más, mint egy pontosan végrehajtott kosárérintés, esetenként alkarérintés.

Gyakorlatok Feladáshoz (5.6.2)

• Feladás a háló mellett: Kiinduló pozíció a háló mellett valamelyik oldalvonalnál. A tanuló társa a térfél közepéről magasan beíveli (dobja, kosárérintéssel, vagy alkarérintéssel adja) a labdát pontosan a hálóhoz, középre. A tanuló feladja a labdát a társnak.
• Feladás légi kosárérintéssel: Egy tanuló a hálónál elől, középen foglal helyet, a többiek két oszlopban labdával a kézben sorakoznak a két oldalvonalon a 3 m-es vonalnál. Az első labdás tanuló beíveli a labdát a feladónak, aki az antennához nagy ívben feladja neki, majd a feladott labdát légi kosárérintéssel továbbítja a háló felett (utána elmegy a labdájáért, és visszaáll az ellenkező oldali oszlop végére). A feladó közben megfordul, és a másik oldali oszlop első játékosától beívelt labdát feladja neki az antennához.
• Komplex feladási gyakorlat: A tanuló elől, középen áll a hálónál, társai egyes oszlopban az oldalvonalon, a 3 m-es vonal mögött. Bejátsszák neki a labdát ívelten, ő feladja, a társ pedig légi kosárérintéssel átadja a túloldalra, majd a gyakorlat ismétlődik a következő tanulóval.

A feladás oktatási feladatai komplexek, leggyakrabban a bejátszással és a támadással együtt gyakoroltatjuk. Gyakoroltassuk a befutásból, és a kifutásból történő feladást is, mert játék közben ez nagyon gyakori. Szerencsés, egy tanuló sokszor egymás után végezze el a feladást, csak utána cseréljük. Gyakorolják a tanulók a feladást alkarérintéssel is, illetve előkészítő feladatként célba ívelésekkel is.

Gyakori Hibák és Korrekciók Feladásnál (5.6.3)

• A tanuló nem megy a labdáért, hanem várja: Tudatosítani kell, hogy a bejátszás sokszor nem pontos, a feladónak igazodnia kell a labdához.
• Túlforog a tanuló: Főleg hátrafordulás esetén a tanuló beforduláskor túlforog.
• Rossz helyezkedés: Nem ért oda a labdáért, vagy nem jól helyezkedett a kezdő pozícióban.

Támadás Előkészítése (5.7)

A támadás célja a pontszerzés, vagy közvetlenül, vagy az ellenfél hibára késztetése révén. A támadás akkor a leghatékonyabb, ha ideális pozícióból hajtja végre a játékos, ami a feladóval közös, összehangolt támadásszervezés révén jöhet létre. A támadás két alapvető formája a leütés és az ejtés. Kezdő szinten elsősorban a leütés előkészítésével és az ejtéssel foglalkozunk.

Az Ütés Technikája és Előkészítése (5.7.1)

Az ütés a röplabda bonyolult technikai eleme. A megközelítés távolabbi labda esetén futómozgással történik, majd az utolsó három lépés speciális. Az első lépés hossza és iránya változó, a labdához való pillanatnyi viszony határozza meg, jobb kezes ütő bal lábbal teszi meg ezt a lépést. A második lépés hosszabb, és a harmadik (bal lábas) rövidebb - majdnem egy beszökkenés, a két láb kis időkülönbséggel ér talajt. A karok lendületet vesznek, hátralendülnek. A lendületszerzés iránya optimális esetben nem merőleges a hálóra, hanem szöget zár be vele. Ha a játékos a feladó irányába közelíti meg a hálót, az nagyban segíti a kitámasztás helyes kivitelezését.

A kitámasztás és felugrás a lendületszerzés végén következik be. Kitámasztáskor a lábfejek befelé csámpáznak, egymással 45 fokos szöget zárnak be úgy, hogy a bal lábfej a megközelítés irányára merőleges! Ez egyrészt a vízszintes lendület megfogása miatt fontos, másrészt az ütő testtel a feladó és az érkező labda irányába fordul. A felugrás a boka dinamikus nyújtásával történik, miközben a karok előre felfelé lendülnek - segítik a felugrást, és felkészítik a kart az ütéshez. Kulcsfontosságú a felugrás helye, iránya, a labda helyzete és várható megütési helye tényezők összehangolása.

A labda megütése repülés közben történik. A labdát az ütő maga előtt, és lehetőleg minél magasabban kell érintse, a labda hátsó-felső részén. Az ütőerő nagyrészt a váll és a törzs koordinált mozgásából adódóan jön létre. Végül a talajfogás zárja a mozdulatsort.

Gyakorlatok Ütéshez (5.7.2)

1. A tanulók álljanak a fallal szembe, labdával a kézben. Alacsonyan, majd egyre magasabban tartott labdát üssenek ütőmozdulattal a földre - a labda a földről a falra pattan, majd vissza a tanulóhoz.
2. A 3. gyakorlat folyamatosan, a visszapattanó labda újbóli megütésével (falazás). A labdát magasan üssék a tanulók!
3. Ütőmozdulat gyakorlása a hálónál, állványról (pad, szekrénytető) - tartott labdából, önmaguknak feldobott labdából, társ által az állványon álló tanuló keze alá kosárérintéssel adott labdából. Az állványt a hálótól kissé messzebb együk, hogy a tanulók maguk előtt üssék a labdát.
4. Nekifutás és kitámasztás, majd felugrás megtanítása részekre, lépésekre bontva labda nélkül - kitámasztás helyzetének beállítása, felugrás kitámasztás helyzetéből, utolsó lépés + kitámasztás + felugrás, utolsó két lépés + kitámasztás + felugrás, utolsó három lépés + kitámasztás + felugrás.

Gyakori Hibák és Korrekciók Ütésnél (5.7.3)

• Nem jó a befutás és a felugrás ritmusa: A labdával a felugrás legmagasabb pontján kell találkozni.
• A tanuló nem a labda tetejét üti, így az felfelé száll: Túl kicsi az ütőtávolság, a tanuló rászalad a labdára.
• Túl hosszú a kitámasztás: A tanuló nem dinamikusan ugrik fel, így a felugrás kicsi lesz.

Ejtés (Tip/Dump) (5.7.4)

Az ejtés egy finomabb, ujjakkal végzett érintésre - a ’tip’ valaminek a hegyét jelenti, ebben az esetben az ujjakét - utaló támadásforma. Kényszerejtést akkor alkalmaz a játékos, ha megütni nem tudná a labdát, ilyenkor azonban a védőket nem éri váratlanul. Oktatása ennek megfelelően két részből áll, amit az eddigi oktatási anyag már tartalmazott - az egykezes kosárérintés, valamint a leütés megtanítása. A hatékony támadások a feladó és az ütő játékos közti együttműködés magas szintjét követelik meg. Ahogy a feladónak kell igazodnia a bejátszáshoz, úgy az ütőnek a feladáshoz kell alkalmazkodnia. Fontos tudatosítani a tanulókban, hogy az igazodás az ütő feladata, menjen a labdáért!

Játékos Formák Támadáshoz (5.7.5)

Két tanuló játszik egymás ellen, a labdaérintések száma több, mint a 6:6 elleni játékban, ami mind a gyakorlás, mind a motiváció szempontjából jó. Egymás ellen játszhat két egy feladó, egy ütő és egy mezőnyvédekező, a középső a hátsó soros.

Sáncolás Előkészítése (5.8)

A sáncolás a csapatvédekezés első vonala, a három első sorköteles játékos próbálkozása, hogy az ellenfél erős támadásait megszűrje. A sáncoló játékosok megpattintják a labdát, ami lelassítja a támadást, így a mezőnyvédőknek több idejük marad reagálni. Néha az is elegendő, ha egy területet véd, aminek következtében a mezőnyvédekezés a sánchoz igazodva hatékonyabb lehet. A visszasáncolt labda nemcsak hasznos, hanem egyben látványos eleme is a versenyszerű röplabdának.

A Sánc Technikája (5.8.1)

A sánc lehet egyes, vagy csoportos is, utóbbi nagyobb területet képes védeni. A játékosok ereje, magassága és súlypontemelkedésük együttesen határozza meg, hogy milyen magasan, és milyen gyorsan tudják végrehajtani a sáncolást. Attól függően, hogy milyen támadást kell hárítani, a sánc technikája is változik. Sáncvédekezéskor elsődlegesen két dologra kell figyelni - jó helyen, és jó időben ugorjon a sáncoló játékos. A jó hely azt jelenti, hogy a hálónak azon a részén, ahol a labda várhatóan áthalad. A sáncolónak a labdával szembe kell helyezkednie, kézfejei zártak és lefelé irányulnak, és akkor van a legmagasabban, amikor a labdával találkozik. Ha az ellenfél ütője sáncba üti a labdát, az nagyjából egy ütemmel később történik. A sáncoló játékosok kisebb térdhajlításból, a hálóval szemben, a hálóhoz közel kezdik meg a felugrást, karjukkal csak könyökből lendítenek. Felugráskor esetleg alkarjukat is áttolják a szintszalag felett, a kézfejek lefelé, a pálya közepe felé néznek. A csoportos sáncolás során a sáncoló játékosok egymással szorosan, felugráskor egymás felé fordulnak a hálóval. Kezdőknél ez két embert jelent, versenysportban lehet három is. A sáncoló játékosok felugrásuk ritmusát össze kell hangolni, valamint felugrásuk helyét úgy kell megválasztani, hogy a háló felett zárt falat alkothasson a kezük, karjuk.

Gyakori Hibák és Korrekciók Sáncolásnál (5.8.3)

A hibákat a megfelelő oktatási feladat újbóli gyakorlásával lehet javítani.

Vetődések, Gurulások Előkészítése (5.9)

Ezek a technikák komoly előkészítést, elsajátításuk bátorságot igényel. Látványosak, ezért a változatosság kedvéért az ügyesebb, bátrabb tanulóknak érdemes megtanítani. Azon elemek, amelyeket lábon történő igazodással már nem lehet elérni, a vetődéssel és gurulással orvosolhatók. A játékos az utolsó lépéssel hosszan kilép, a kilépő lábát mélyen hajlítja, a másik lába teljesen kinyúlik. Karjával messzire kinyúl, majd a talaj közeléből kanálérintéssel, vagy alkarral felüti a labdát, majd minél gyorsabban próbál újra alaphelyzetbe kerülni. Oldalra kilépésnél az átgördülés inkább háton történik. Ezt az előkészítő játékosok a pontatlan bejátszások pontos feladása miatt szokták alkalmazni.

Gyakorlatok Vetődéshez és Guruláshoz

• Gyakoroltassuk a guruló mozgást labda nélkül, majd a kettőt összekötve, de előzőleg jó rávezető gyakorlatok a guruló átfordulások előre, és hátra.
• Először helyből, a talajra helyezett labda felkapásával, majd guruló labda felkapásával végeztetjük a teljes mozdulatsort, míg végül dobott labdára is.
• Gyakoroltassuk oldalirányba, és előrefelé is!
• Előrevetődés: A tanuló hason csúszik előre, közben homorít, álla emelt. Az elrugaszkodás oldalirányú is lehet, érintés egy karral, utána a játékos befordul a mellkasára.
• Oldalra vetődés: Az esést a test oldalára tompítják, majd guruló mozgással fejezik be, homorítással. Először szőnyegen végeztessük, labda nélkül - térdelésből dőlés, guggolásból dőlés.
• Komplex vetődés: Labda felkapása guggolásból előrevetődve, érkezés hason fekvésbe; dobott labdára vetődés helyből, majd mozgásból, igazodással.

Játékos Formák és Csapatjátékok (5.10)

A röplabdás technikákat játékos formában, de versenyhelyzetben gyakorolni tudják a diákok - a labda nem eshet le! Fontos, hogy folyamatos játékot játszassunk a nyitás, és a nyitásfogadás kiiktatásával. Ha a tanulókat céltudatosan csoportba rakjuk, a játék izgalma is meglesz.

Példák Előkészítő Játékokra

1. Körben passzolás: A csapatok kört alakítanak és kapnak egy-egy labdát. Kosár vagy alkar érintéssel sípszóra/tapsra, adott jelre, játsszák egymás közt a szert. A játék nehezíthető, ha pl.: a játékosok sorszámot kapnak, és ez alapján történik az érintés, vagy a labda irányát meghatározzuk.
2. Folyamatos nyitás-fogadás nélküli játék: Két tanuló játszik egymás ellen. A tanár dobja be a labdát a térfélre, a tanuló nevét hangosan kimondva. Innen a játék megy, amíg valamelyik csapat nem hibázik. Ha a labda leesik, a tanuló felveszi, és átadja a tanárnak, segítőként dolgozó társuknak, stb. A tanár közben újabb labdát dob be a másik térfélre. Ez intenzívebb, nagyobb játékélményt ad.
3. Rotációs játék (2 csapat): A 2 csapat feláll az alapvonal mögé, középre és 2-2 játékos a pályára lép felosztva maguk közt a térfeleket. A labdát alsó egyenes nyitással hozza játékba a kezdő játékos és a labda leeséséig tart egy játszma. A labdát érintő játékos hátramegy és helyére jön a csapattársa, és ez így megy a játszma végéig. Időkorlát vagy ponthatár megszabásával lehet a játékot korlátozni. Ennek leteltével-elérésével véget ér a játék.
4. Rotációs játék csapatok nélkül: Szintén 2-2 játékos áll a pályán a többiek hátul egyes oszlopban sorakoznak. Itt a labdát érintő játékos a túloldalra fut át, és ott várja, hogy sorra kerüljön. Itt nem hirdetünk győztes és vesztes, inkább csak bemelegítésre szolgál.
5. Sávos játék (Életkor: 3-8): Két csapat játszik egymás ellen, hat játékossal. A csapatok kört alakítanak. Mindkét csap kap egy labdát. Játszható úgy, hogy sorrendet, a labda irányát meghatározzuk. Az a csapat kapja a pontot, amelyik tovább tudja a levegőben tartani a labdát.
6. Kapus játék (Életkor: 3-6): Két csapat, 6 játékossal játszva használjunk szabályos röplabdapályát. Nagyobb számú játékos esetén növeljük a játékteret. Középen kb. 3 méterre jelöljük ki a kezdővonalat. A játékosok helyezkedjenek el a térfelükön, hogy annak minden részét biztosítani tudják. Vonal alakzatban játszanak. Sorsolással eldöntjük, hogy melyik csapat kezdi a játékot. A játékot kezdő játékos egykezes, alsó dobással, a háló fölött az ellenfél térfelére dobja a labdát. A játék addig folyik, amíg nem esik a labda vagy a játéktéren kívülre nem kerül. Hibázó csapat ellenfele kap pontot, és onnan dobja be a labdát, ahol az elfogás történt.
7. Háló feletti játék (Életkor: 4-8): Két csapat, 6 játékossal játszva használjunk szabályos röplabdapályát. Középen kb. hálótól 3 méterre jelöljük ki a kezdővonalat. A játékosok helyezkedjenek el a térfelükön, hogy annak minden részét biztosítani tudják. Sorsolással eldöntjük, hogy melyik csapat kezdi a játékot. A kezdő játékos egykezes, alsó dobással, a háló fölött az ellenfél térfelére dobja a labdát. A játék addig folyik, amíg nem esik a labda vagy a játéktéren kívülre nem kerül. A játékosok karnyújtással ívelten juttassák át a háló fölött. Más variációban: kosárérintéssel továbbítsák; alkarérintéssel vegyék fel, majd kosárérintéssel ívelje át a háló fölött; egy érintéssel továbbíthatja, vagy átívelheti az ellenfél oldalára.

tags: #roplabdat #elokeszito #jatek

Népszerű bejegyzések:

• A jégkorong hihetetlen gyorsasága
• Laky Zsuzsi és Dietz Gusztáv győzelme
• Út a döntőbe: PSG vs. Arsenal
• a Székelyudvarhelyi ISK sportklub hírei
• Emlékezetes sportszületésnapok