A "Röpülj páva" jelenség: a magyar népzene ereje és öröksége
Amíg Kodály Zoltán élt, rengetegszer hívta fel a figyelmet a magyar népzene erejére. Halála után két évvel hittel és lelkesedéssel folytatódott Kodály eszméje a Röpülj páva elnevezésű országos népdalversennyel. Az első elődöntőt Szarvason tartották, ahol Erdei Ferenc író bevezetőjében a következő kérdésre kereste a választ: "Népdalverseny a Televízióban 1969-ben - nincs ebben valami reménytelen elavultság, valami kibékíthetetlen ellentmondás?" Erdei nyomán ebben a műsorban körbejárjuk, hogy 43 évvel ezelőtt kik, miért és hogyan vettek részt a televíziós produkcióban és mi történt azóta velük. Természetesen arra is választ adunk, hogy mit jelentett akkor egy népdalverseny a televízióban és mit jelent 2012-ben. A Fölszállott a páva produkció sorozat bevezető adásában hidat építünk a két műsor között.
A "Röpülj páva" diadalútja (1969-1970-es évek)
50 évvel ezelőtt egy másik népzenei tehetségkutató, a Nyílik a rózsa nyomán indult országos hódító útjára a Röpülj páva, melyben az ország legjobb népdalénekesét keresték. Javában tombolt a beatkorszak, népszerűségi csúcsokat döntött a Táncdalfesztivál. Sokan szkeptikusak voltak, amikor Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió akkori elnökhelyettese kitalálta, hogy közvetítsenek népdaléneklési versenyt. Szerencsére nem lett igazuk.
A Röpülj páva adásai alkalmanként 5 millió nézőt ültettek a képernyők elé, tehát szó szerint a fél ország ezt a műsort nézte, emellett soha nem látott nézői aktivitást váltott ki. A zsűri mellett a közönség is szavazhatott, például nyílt levelezőlapon. Akkoriban előfordult, hogy egyes falvakban elfogyott a levelezőlap vagy a bélyeg, annyian szerették volna leadni voksukat a kedvenc énekesre.
A döntősök egész életét, pályáját befolyásolta, hogy a Röpülj pávában szerepeltek. Országosan ismertek lettek. Budai Ilona, Faragó Laura, Sebő Ferenc és Halmos Béla, (Dévai) Nagy Kamilla, később Szvorák Katalin és még sokáig folytathatnánk a sort - a népi kultúra kedvelői körében senkinek nem kell magyarázni, hogy kik ők vagy mit tettek a magyar népzene népszerűsítéséért.
A műsorra négyezren jelentkeztek, a döntő után pedig országosan 600 népdalkör alakult, hogy tovább éltesse a szellemiséget, amelyet a Röpülj páva föllobbantott. Néhány éven belül berobbant - főleg a városi fiatalságnak köszönhetően - az azóta UNESCO szellemi világörökséggé lett magyar táncház-módszer, így a magyar népdalok és népzene termékeny talajra hullottak.
A hetvenes évek elején Nemzetközi Arany Páva Dalverseny következett, majd visszatért a Röpülj páva. Emblematikus műsorvezetői az Antal Imre-Kudlik Júlia páros lettek, akiknek nyomdokain ma már Novák Péter és kezdetben Herczku Ágnes, majd Morvai Noémi halad.
Röpülj, páva, röpülj - ősi magyar népdal
Az Izményi Székely Népi Együttes története a Röpülj pávában (1977)
1977-ben a Magyar Televízió a hagyományőrző együttesek részére országos vetélkedőt hirdetett meg, melynek akkor a népzenei főszerkesztője Lengyelfi Miklós volt. A verseny három fordulóból állt.
A verseny fordulói és a székely hagyományok bemutatása
Az első, a megyei válogató volt, ahol a sárközi magyar és a bukovinai magyar népszokások kerültek bemutatásra. A középdöntőben székely betlehemezést és bukovinai táncokat (verbunk, silladri, csárdás) mutatott be az Izményi Székely Népi Együttes. Ebben a fordulóban rábaközi csoportokkal versenyeztek, ahonnan az izményi együttes jutott tovább. A döntőben a Baranya megyei csángó magyarokkal kerültek egy csoportba. Sokan nem ismerték a székely magyarok és a csángó magyarok népszokásai közötti különbséget. Az együttes bemutatta, hogy hogyan kell megőrizni az ősi néphagyományainkat kristálytisztán, a hányattatott sorsuk ellenére is.
Helyszíni felvételek - A lakodalmas és a menekülés
Először az izményi helyszíni felvétel megrendezésére került sor. A lakodalmas népszokásból a ládapakolás és a hazai menyasszonykontyoló jeleneteit elevenítették föl. A lakodalmas ünnepséget külön-külön tartották a vőlegény és a menyasszonyi háznál. Az új pár a templom előtt találkozott. Az esküvő után ki-ki a saját házához kísérte vissza a meghívott vendégeit. Az újember lóhátas kíséretben elment az új asszonyért. A lányos szülők kiadták a hozományt és azzal indultak a vőlegény házához. Elől ment a menyasszony keresztapja és fején vitte a násznagykalácsot (nagy kerek, fonott kalács) egy vesszőkosárban szép szőttessel letakarva. A kalácsba ágakat szurkodtak és arra kicsi kalácskákat aggattak. Mögötte ballagott a felkoszorúzott, felszalagozott fejőstehén. A nagynénik, keresztanyák, barátnők kosarakban vitték a sült tyúkot, a kalácsot és a mézes pálinkát.
A második rész a Menekülés címet kapta. Ez a felvétel azt tartalmazta, hogy hogyan jöttek őseink 1944 őszén Bácskából Magyarországra. Erről az eseményről több írásos anyag is megjelent, ezért nem részleteznénk. Ezt a szörnyű eseményt elevenítették fel és egy részletét mutatták be. Amikor közölni kellett a csoport tagjaival, hogy milyen felvételekre kerül sor kis falunkban, a szervezők keresték a szavakat, hogyan tudnák kíméletesen közölni, mire kérték fel őket. Édesanyám elmesélt és átélt történetei jutottak az eszembe. 60-70 éves embereknek kellett ezeket az eseményeket újra átélni. Lehajtott fejjel, komoran ültek ezek az öreg székely emberek. Nem tudni, mi járhatott közben a fejükben, de mély sebeket szaggatott fel ez a forgatás, az biztos. „Meg kell mutassuk, hogy min mentünk keresztül és még most es talpon vagyunk. Csak a szűnek lesz ez erőst nehéz”- mondta A. Jóska bácsi.
Elkészítették a sátoros menekülés szekereit, úgy amilyen abban az időben volt. A szekérre néhány felvevőruhát, munkaeszközöket, és egy kevés ennivalót rakhattak. A lovaskocsi után kötötték a fejőstehenet, hogy legalább tej legyen a gyermekeknek. A családtagok közül volt, aki felfért a szekérre volt, aki gyalogolt. Az asszonyok sírtak, imádkoztak, vagy énekeltek.
Röpülj, páva, röpülj - ősi magyar népdal
„Leányok megénekelése” és a döntő
Élő adásban közvetítette a Magyar Televízió a „Leányok megénekelése” című népszokásunkat. Karácsony napjától Vízkereszt napjáig (december 25-étől január 7-ig) tiltott volt a nyilvános mulatozás. Jézus születésétől Mária Kiavatódásáig tilos volt mindenféle táncos mulatság. Karácsony estéjén a legények korok szerint csoportokba verődtek és a leányos házakat sorra felkeresték. Karácsonyi énekeket énekeltek és egy muzsikus kísérte őket.
Nagy izgalommal készültek a döntő napjára. Kora hajnalban indultak Budapestre a Pataki Színházba. A szereplők már mind a buszon ültek, amikor megérkezett Vilma néni talpig feketébe öltözve. „Az éjjel meghalt az édesanyám, de jövök, mert édesapám azt mondta: leánkám te menj, ott várnak téged, ezen segíteni már nem tudunk”. Ezeknek a szegény székely embereknek az összefogásából született meg a számukra óriási sikereket hozó Röpülj páva című vetélkedő győzelme.
A bukovinai székely identitás megerősödése
A székely magyarok a hazatelepítés után sok kellemetlen megjegyzést kaptak például: csak a sok gyermeket és a trachomát hozták magukkal. A bukovinai székelység számára nagy jelentőségű volt ez az esemény, mert az 1970-es évekig nem volt olyan szervezett és virágzó a hagyományőrzés, mint ma. Ezekben az években csak Kakasdon, Érden, Bátaszéken és Izményben működött hagyományőrző csoport.
Ezért is szerepelt a grábóci Darabos Ambrus, a kakasdi Sebestyén Bada Feri bácsi, és Fábián Andrásné, Márika néni, Mátyás Rozália vagy például az eredetileg györei Fábián Éva, a majosi Nyisztor Bertalanné, Lőrincz Aladárné, Vilma néni az izményi csoporttal együtt a vetélkedőn. Akkoriban a népszokásokat kevesen elevenítették fel és tartották meg, a népviselet jobb esetben a „ládafiába mélyen elrejtve feküdt”, ahogyan a bukovinai székely öntudatunk is.
A bemutatkozás nem egy mai hagyományőrző csoport bemutatkozása volt, mindinkább az egész népcsoportunk megmutatkozása; lehetőség arra, hogy visszakapjuk származásunk és önmagunk felvállalását. Sokan ott és akkor felszabadultan sóhajthattak: igen, ezek vagyunk mi; bukovinai székelyek. Sokat hányódtunk, szenvedtünk, de fennmaradtunk és még bírjuk szüleink, nagyszüleink ízes beszédét, dalait, meséit, muzsikáját, táncait, s vannak, még, akik csodálatosan szövik, faragják a régi bukovinai mintákat. A döntő eredményhirdetését követően a nagy, közös örömben átélhettük, hogy a bukovinai székelyek kultúrája méltó része a magyar nemzeti kultúrának. Már nem volt többé szégyen bukovinai székelynek lenni.
A szerző, nyugdíjas pedagógus, három évtizede vezeti az Izményi Népi Együttest. Hagyományőrző tevékenységét több alkalommal is elismerték, méltatták: 1978-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tüntette ki „Kiváló Társadalmi Munkájáért”, 1979-ben Tolna Megye Művelődési Osztályától kapta meg „Tolna Megye Kiváló Népművésze” díjat, 1980-ban a Magyar Rádió Elnöksége a „Hazatérés” című dokumentumjátékáért „Nívó-díjban” részesítette, 1986-ban a Művelődési Minisztérium részesítette kitüntetésben. 2003-ban a Muharay Elemér Népművészeti Szövetségtől kapta meg a „Muharay-díjat”.
A "Fölszállott a páva" (2012) - Újraélesztési kísérlet és kritikák
2012-ben a régi koncepciót megújítva indította hódító útjára a Fölszállott a páva tehetségkutatót a Duna Televízió, melyben már nem csak énekesek mutathatják meg tudásukat: zenekarok, ének- és táncegyüttesek, táncos és énekes szólisták egyaránt jelentkezhetnek. A nagy előd, a Röpülj páva sikerei után, a 2012-es Fölszállott a páva műsor számos elvárással szembesült, és sok kritikát kapott, bár voltak erősségei is.
A Fölszállott a páva 2012 című műsorban a megközelítés a rossz. Ha valaki járt már nívós népzenei fesztiválon, az pontosan tudja, hogy a népzene is tud akkora bulival szolgálni, mint egy hajnalig tartó goaparti vagy egy AC/DC koncert.
A Fölszállott a páva-műsorban négy kategóriában indulhattak a versenyzők, első nagy hiba, hogy az egyes kategóriák indulóit nem egymás után mutatják, így mire egy újabb énekes lép a színpadra, már nem biztos, hogy emlékszik a néző, pontosan ki és mit énekelt, mit mondott a zsűri és hány pontja is van tulajdonképpen. Így keverednek a tánccsoport, a zenekar, a szóló ének, a szóló hangszer illetve a szóló tánc és a páros tánc versenyzői.
Zsűri és műsorvezetők
A műsorvezetők nem vészesek: Herczku Ágnes feszeng ugyan, de Novák Péter helyette is laza, utóbbiról pedig tudjuk azt is, hogy felkészült. Csak épp a versenyzőkkel távolságtartóak: felkonferálták őket, ahogy illik, értékelésre buzdították a zsűritagokat, csak a produkciók után kerülték a versenyzőkkel a kommunikációt.
A zsűri egyébként kiemelkedik az elmúlt évek összes tehetségkutatójának zsűritagjai közül: Sebő Ferenc zeneszerző a zsűri elnöke (őt idén a Kossuth-díj átadón faggattuk), a többiek: Zsuráfszky Zoltán koreográfus, Sebestyén Márta énekes, Tímár Böske táncos, Agócs Gergely néprajzkutató, Diószegi László táncos, koreográfus. A produkció után elmondják a véleményüket, de a produkció alatt semennyi, vagy csak minimális reakciót láthattunk tőlük. Minimálisan sem érzékeltetik a nézőkkel azt a partihangulatot, amit egy népzene vagy táncház közvetlen bulifílingje okozhat.
A 2012-es „Fölszállott a páva” zsűrijének tagjai:
| Név | Szerep |
|---|---|
| Sebő Ferenc | zeneszerző, zsűri elnöke |
| Zsuráfszky Zoltán | koreográfus |
| Sebestyén Márta | énekes |
| Tímár Böske | táncos |
| Agócs Gergely | néprajzkutató |
| Diószegi László | táncos, koreográfus |
Vizuális giccs és nézettség - Egy kihagyott ziccer
Én például az erdélyi Széken futottam egy párnapos népzenei fesztiválba, aminek itt még a mirelitváltozatát sem közelítették meg. A sok színes, belógó lámpa, a hatalmas háttérlap, a rajta villódzó színes grafikák, a középen teljesen érthetetlen fekete-fehér képekkel, a színpad előterében szintén színesen világító csíkkal egy képi zűrzavart eredményeztek. Az üzenet pedig annyi volt, hogy a díszlet sokba kerülhetett, ahelyett, hogy a versenyzőkre hívták volna fel a figyelmet.
El-elkapcsoltak sokan, amint elkezdődött az X-faktor. Ott talán ketten, ha tisztán énekeltek egész este, mégis az ehhez képest legalább technikailag és dramaturgiailag egyben volt, és ami a lényeg, önazonos: sokkal letisztultabban képviselte a törekvéseiket. A Fölszállott a páva elgondolása jó, színvonalas a zsűri, a versenyzők is tehetségesek. A közszolgálatiság mégis csak annyiban érvényesült, hogy kevesen nézték a műsort. (178 ezren nézték végig, ami kiugró a Duna tévé szombati nézettségéhez képest, de ahhoz képest kevés nagyon, hogy 200 ezren foglalkoznak például hivatásszerűen a néptánccal.)
De ez nem azt jelenti, hogy bunkók a tévénézők, inkább csak azt, hogy a köztévénél nem tudtak a sok állami pénz ellenére a népszerű témához egy megfelelő műsort készíteni, inkább csak egy cukorpapírba csomagolt vizuális giccsel fedték el a népzene és néptánc értékeit. A végeredmény: egy újabb kihagyott ziccer.
[1] Trachoma: „szemcsés kötőhártyalob”, „egyiptomi szembetegség” néven is említi az orvosi szakirodalom. Egyfajta szembetegség, melyet a 19. században a katonaság terjesztett. A határőrvidékeken gyorsan terjedt a helyi lakosság körében is.
