Dzselál ad-Dín Rúmí: A perzsa misztikus költészet aranykora és öröksége
Dzsalál ad-Dín Rúmí (gyakran Dzsalaladdin Rumi vagy egyszerűen csak Rúmí), teljes nevén Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí, modern perzsa kiejtés alapján Dzsalál ad-Din Mohammad Rumi (perzsául: جلال الدین محمد رومی, tudományos átiratban: Ǧalāl ad-Dīn Muḥammad Rūmī; más néven محمد بلخى Muhammad Balẖī; törökül: Celâleddin Mehmed Rumi), a legnagyobb perzsa szúfi misztikus, tudós, teológus és költő. Leghíresebb műve a Masznaví-je Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a szúfi misztikus gondolkodásra és irodalomra. A Mevlána szó jelentése: a „mi urunk”.
Rúmí életútja és szellemi fejlődése
Az életútja 1207-ben indult a mai Afganisztán területére eső, akkori Horászán tartomány, Balh nevű falujából. Apja, Bahá ad-Dín Valad nagy tekintélyű tanítómester volt, aki mindent megtett fia tudásának, műveltségének magas szintre emeléséért. Ez idő tájt azonban megjelent a pusztító veszedelem, a hódító tatár sereg is, ami sokakat elvándorlásra késztetett. Ekkor Bahá ad-Dín Valad családjával együtt hosszú útra indult, amelyhez néhány tanítványa is csatlakozott.
A fiatal Dzsalál ad-Dín Rúmí a vándorlás közben is gyarapította tudását. Neisápurban Farid ad-Dín Attártól; a kor tekintélyes misztikus filozófusától ajándékba kapta az Esrarnáme (a titkok könyve) című művet. Vándorlásának állomásai a következők voltak: Bagdad, Mekka, Medina, majd Jeruzsálem és Damaszkusz. Anatóliába érkezve először hét évig Larende (a mai Karaman) városában éltek. Mevlana itt házasodott meg, és itt született első és második fia. Ugyanakkor itt halt meg édesanyja.
A család 1228-ban I. Aláeddin Keykubad (1192-1237) szultán hívására Konyába költözött, amely akkor a szeldzsukok virágzó fővárosa, a tudományos és kulturális élet központja volt. A kormányzó új iskolát építtetett, ahol apja halála után Mevlána folytatta a tanítást. Közben Rúmí maga is tovább tanult, és utazott is, többek között Aleppóba és Damaszkuszba.
Mevlána tökéletesen ismerte az iszlám jogot, az iszlám hagyományokat, a Korán-magyarázatot, a perzsa, indiai és arab irodalmat, de tanult görögül és tanulmányozta a görög filozófusokat is. Fáradhatatlanul dolgozott: egyidejűleg tanított és prédikált a dzsámikban, gyakorlati tanácsokat osztogatott a hozzá fordulóknak. Életének első szakaszában jogtudósként tevékenykedett, a törvény szakértője volt, egyetemi professzor, számos diákkal. Vagyonos ember. Egy nap azután mestere, Seyyid Burhaneddin így szólt hozzá: „Tanulmányaid immár befejeződtek, tudásod óriási, hozzád senki sem hasonlítható sem az elvont, sem a gyakorlati tanokban.”
Samsz és Rúmí találkozása: A valódi Rúmí születése
A Samsszal való találkozás után lépett színre a valódi Rúmi. „Nyers voltam, mondta arról az időszakról, amikor még egyszerűen csak tudós volt.” Ez a találkozás gyökeresen megváltoztatta Rúmí életét és költészetét. Mowlána Samszeddin egyik nap azt mondta: „A követők három dologgal tudnak hozzánk közeledni: az első: a pénz, a második: al-Hál (spirituális állapot), a harmadik: al-ibtihál (hízelgés).” (Manakib Al-Arifin: 2. kötet / 202.) Dzsalál egyik nap azt mondta: „A feltámadás napján, amikor a próféták és a szentek felsorakoznak, és a hívők csoportosulnak, megfogom majd Semszeddín kezét és elindulunk a Paradicsom felé, a kezünket lóbálva.” (Manakib Al-Arifin: 2. kötet / 261.)
Rúmí költészetében már a letisztult, kikristályosodott szúfí értékrend ölt testet. A költő, mint nagy lélek, felmutatja nekünk az örökkévalóságot, felébreszti és felemeli lelkünket a földi érzéketlenségből s azt akarja, hogy magunkat a tükörben és egymásban is szépnek lássuk. Ez a természetes egyéni felfelé vágyódási folyamat azonban - az egyén és a közösség kapcsolatát ért megrázkódtatások következtében - szükségszerűen megtorpan és esetleg vissza is fordul. Az egyén földi és égi közötti lebegése és átváltozásai a misztikus lírai nyelv és a gazdag érzéki-tárgyi képszimbolika formájában öltenek verset.
The Whirling Dervishes of Rumi
Rúmí költészete és főművei
Dzselál ed-Dín Rúmí metaforikus költészete a perzsa nemzeti versnem mindkét formájában kibontakozott. Az egyik a rímes-időmértékes ódák (ghazelek) asszociációkkal gazdag világa, ami a korábbi nyugati versolvasói ízléssel szemben a posztmodern korban már közérthetőbbé, befogadhatóbbá vált az olvasók számára. A másik a többnyire négysoros epigrammák (rubá'ík), a rímes-időmértékes versek (a a b a vagy a a a a rímképlettel). Az ódák és epigrammák mellett Rúmí költészetének harmadik kiemelkedő területe az elbeszélő költemények.
Meszneví: A szúfízmus bibliája
E misztikus, tanító költemények alkotják a Rúmí főművének tekintett Meszneví-je ma'naví-t (röviden: Mesznevít), a szúfízmus bibliáját, és egyben tükrözik azt is, hogy a szúfízmus beolvadt az iszlámba. Mevlána legnagyobb alkotása. Az elnevezés is arra utal, hogy a hat vaskos kötetben 5618 versszakot gyűjtött a klasszikus keleti költészeti formában, a mesneviben íródott, perzsa nyelven. Több kéziratos másolat készült róla, amelyek között apróbb eltérések fedezhetők fel.
Divani Kebir és Mektubat
Mevlána másik átfogó, nagy műve a Divani Kebir. Ez mintegy 40 000 versszakot tartalmaz, és bár nagy része perzsa nyelvű, vannak benne török és görög nyelvű versek is. A Mektubat ez a mű nem más, mint levelezésének gyűjteménye.
Rúmí filozófiája és örök tanításai
„A szem dolga látni mindent, a lélek a saját örömére van. A fej dolga egy: szeretni az igaz szerelmet A lábé: Futni utána.” Ez az idézet Rúmí egyik legfontosabb gondolatát fejezi ki a transzcendens szerelemről és a spirituális törekvésről. A könyv, melynek címe lehetne akár „Intelmek a keresőhöz”, a Koránon alapuló szúfi gondolkodás- és életmód, az Isten felé vezető spirituális út gyakorlati oldalába avatja be az olvasót. Rumi, aki Konyában az uralkodó lelki vezetője, tanácsadója és barátja volt, egyfajta királytükörként fogalmazza meg a főbb alapelveket, miközben egyensúlyt teremt az iszlám vallás pillérét képező törvény (saría) és a misztika között.
„Allah jelenlétében nem létezhet kettő „én”. Nem ismerheted egyszerre önmagadat és Allahot; az egyiknek meg kell halnia, mert a kettősség Allah jelenlétében nem állhat fenn. De Allah esetében a halál lehetetlen és elképzelhetetlen, mivel Allah az Élő, a Halhatatlan. Oly kegyes Ő, hogy érted meghalni is képes volna. De mivel ez nem lehetséges, neked kell meghalnod, hogy Allah felfedje Önmagát benned, és hogy a kettősség eltűnjön.” (53. oldal, Dzsalál ad-Dín Rumi: Intelmek az uralkodóhoz)
Rúmí tanítása az egyéni és közösségi felemelkedésről, az örökkévalóságra való törekvésről és a belső szépség felfedezéséről szól. „Emlékezz arra, amint Te szeretsz, az Isten is úgy lesz Veled.”
A Mevlevi dervisrend alapítása és öröksége
A feszített munka megviselte szervezetét és súlyosan megbetegedett. III. Giyaseddin Key-hüsrev szultán is ellátogatott Mevlána betegágyához, akit az udvar leghíresebb orvosai ápoltak. A nagy filozófus és tanító azonban 40 napos küzdelem után 1273. december 17-én elhunyt. Mevlána mindig érezte népe szeretetét.
Mevlána halála után először leghűbb követőinek egyike, Hüsameddin Celebi, majd annak halála után Sultan Veled, Mevlána elsőszülött fia folytatta tovább a nagy művet. Megalakították Mevlana síremléke körül a Mevlevi dervisrend központját. A dervisrend hamarosan kiterjesztette hatását az egész országra, és számos városban alapítottak hasonló iskolákat, központokat. A Mevlána leszármazottai évszázadokon keresztül fenntartották az iskola magas művészi, kulturális színvonalát. A köztársasági korszak beköszönte felszámolta a múlt számos egyéb intézményei mellett a dervisrendeket is.
tags: #rumi #aranykora #valogatott #koltemenyek #dzselal #ed
