Az Újpesti Jégkorong Felemelkedése és György Sáfár Életpályája a Sportágban
Az Újpesti Torna Egylet 1885. június 16-án alakult, így jelenleg Magyarország legpatinásabb klubja. Kezdetben azonban nemhogy jégkorongról, de csapatsportágakról sem volt szó az ekkor még önálló Újpest községben. Ahogy a klub neve is mutatja, a torna vitte a prímet, majd rövidesen megalakult a vívó szakosztály is. A századfordulón a futballisták és az atléták is színre léptek, azonban a hokisok még várattak magukra. Habár a jégkorong első szótagáról, vagyis a „jégről” az első ismert újpesti tudósítás már 1886 novemberében megjelent.
Ekkor így írt az Ujpest és Vidéke: „Az UTE elhatározta, hogy korcsolyázó egyletet szervez. Az Ehrenwald cég átengedte a kikötői vízfelületét korcsolyapálya kialakítására. A jégpálya 1887. január 3-án nyílik.” Később a pályát a Hartmann gyár mögé helyezték át, de a cikkben ígért korcsolyázó egylet alapítása ekkor még elmaradt. A jégpályák azonban nem maradtak el, hol a nagyközség, hol az UTE készített természetes jegű pályát. Ennek a helyszíne mindig változott, 1896-ban például Újpesten az Árpád úton, „a Kolosszeum mögött áldoztak a korcsolyasport hivei Halifaxnak”.
1903-ban az UTE létrehozta első komolyabb sporttelepét a Népszigeten, ahol 1906-tól a klub telente ismét jégpályát létesített. Sőt, a hatalmas pályát acetilén fény világította meg, így sötétedés után is lehetett használni, a korcsolyázóknak pedig melegedő szobák és büfé álltak rendelkezésre. Az idényjegy 4 korona volt, amihez az UTE hivatalos helyiségében, a Széchenyi kávéházban lehetett hozzájutni. 1907-ben egy másik újpesti klub, az URAK hozott létre jégpályát a Mező utcai sporttelepén, amit ívlámpákkal világítottak meg. Ám ekkoriban a jégkorong még ismeretlen volt nem csak Újpesten, hanem egyáltalán Magyarországon, a jégpályát kizárólag korcsolyázásra használták.
A Jégkorong Megjelenése Magyarországon és Újpesten
Az első jeges csapatsportág, ami hazánkba érkezett a bandy avagy magyarosítva jéglabda volt! A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) A és B csapata 1908-ban játszotta első bandy mérkőzését, és a leginkább jégen játszott gyeplabdára hasonlító sportág gyorsan népszerű lett. Igaz, a hatalmas pályaméret miatt kizárólag a városligeti jégpályán lehetett játszani, így csak a fővárosiak űzték az új játékot. A BKE-hez rövidesen csatlakozott a BBTE is, és beindult a hazai jéglabda-élet.
1925-ben érkezett hazánkba az új jeges sportág, a „koronghokki” - ahogy akkoriban nevezték, és gyorsan sikert aratott. Természetesen a jégkorong bölcsője is Városligetben volt, és ismét a BKE illetve a BBTE voltak azok, akik útjára indították a sportágat, az addig bandyző játékosok pedig egymás után tértek át az új sporthoz. Nagy lendületet adott, hogy a városligeti tavat 1926-ban műjégpályává alakították, így a kontinensen másodikként Budapesten jött létre az időjárástól függetleníthető jégfelület. Hazánk 1927-ben már csatlakozott is a nemzetközi jégkorong szövetséghez, vagyis az IIHF-hez, és még az ebben az évben rendezett EB-n is elindult. A történelmi első válogatott mérkőzésen 6-0 arányban maradtunk alul Ausztria legjobbjai ellen. 1928-ban már az Olimpián is részt vettek a magyarok, sőt, a műjég révén óriási fejlődő válogatott 1929-ben már hazai pályán rendezett EB-n vehetett részt! Ám bajnokságot ekkor még nem rendeztek, mert a külön klasszist képviselő BKE és BBTE mellett senki sem akart „leégni” a küzdelmek során.
Az Újpesti Jégkorong Rövid Élete a Harmincas Években
A fejlődő, a világ nyolc legjobbja közé bekerülő válogatott mellett gyorsan fejlődésnek indult a klubélet is. 1930-ra már több hokiklub alakult. Létrejött az FTC, az MHC, a MUE, az AHC, a MAFC és a BEAC jeges szakosztálya is. 1937 januárjában végre a bajnoki küzdelmek is megindultak, három csapat részvételével. Az első bajnoki címet a műjégpálya tulajdonosa, a BKE I. csapata nyerte a BBTE és a BKE II. előtt, a következő szezonban pedig már az Amatőr HC és az FTC is csatlakozott a mezőnyhöz.
Kevesen tudják, de az újpesti jégkorongélet is már a harmincas években megkezdődött! Igaz, klubunkban a sportág akkor még tiszavirág-életűnek bizonyult, hisz 1930 mindössze két szűk esztendő kezdete lett. A vezetők nem láttak „bizniszt” a hokiban, így pénzt sem adtak rá, inkább egy tollvonással megszüntették azt.
Az 1935-ös kiadású „Az UTE 50 esztendős története” című könyv így ír az UTE elnökének fia, Aschner Jakab által vezetett „jégsport szakosztály” kezdeti lépéseiről:
„Szakosztályaink közül talán a legrövidebb életű jéghockey szakosztályunk volt, amely alig két esztendős működés után, a mostoha viszonyok és a téli időjárástól való függősége, illetőleg annak bizonytalansága miatt kénytelen volt, egyébként szépen induló pályáját befejezni. Ez a szakosztály 1930-ban alakult meg és mint minden sportágban Újpesten, olyan eredményeket értünk el, amelyekkel majdnem komoly vetélytársai lehettünk régi és műjégpályával, vagy a műjégpályán tréninglehetőséggel rendelkező, tehát feltétlenül kedvezőbb körülmények között dolgozó csapatoknak. A csapat legjobb játékosa kiváló teniszezőnk, egyben minden sportágban legelső rangú tehetségünk, Aschner Pál volt. Mellette éppen olyan lelkesedéssel dolgoztak a többi fiúk is: Leiner Pál, Leiner László, Roth István, Czuri István, Dési György és Messó Antal. Sajnos, a gazdasági viszonyok lehetetlenné tették (…), hogy műjégpálya alapítására még csak gondolni is merjünk s mivel ahhoz, hogy komoly szerepet tudjunk játszani, ebben a sok gyakorlatot igénylő sportágban, műjégpálya feltétlenül szükséges lenne”
Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy bár sporttevékenységet nem végzett, csapatot nem szervezett és indított, jégkorong szakosztályunk mégsem szűnt meg 1932-ben! Sőt, egészen a második világháború végéig létezett - legalábbis papíron: a hokisok szakosztályelnököt és szakosztályvezetőt választottak - utóbbi pozíciót 1939-ben egykori miniszterelnökünk fia, ifjabb Bethlen István töltötte be - részt vettek az Újpesti TE közgyűlésein. Várták az újabb „jeges korszak” beköszöntét, hogy az első adandó alkalommal csapatot indíthassanak. A szakosztály életéből „csupán” maga a jégkorong, a sport hiányzott. Majd az 1945-ös újrakezdésnél az adminisztratív lét is végetért, a szakosztály megszűnt. Ezzel zárult le a szinte el sem kezdődő hőskorszak.
Az Újpesti Jégkorong Újrakezdése: A Bp. Dózsa Korszaka (1950-es évek)
Ám az újpesti jégkorong létezni akart! És hamarosan újra létezett is! Az „időszámításunk szerinti”, azaz az 1955-ös alapítás már visszavonhatatlan: Kecskés József szakosztályvezető irányításával az 1950, vagyis Nagy-Budapest kialakítása és a „sportklubok szocialista alapon történő átszervezése” óta Bp. Dózsa néven szereplő újpesti klubnál is útjára indult a korong. Noha a játékosokat innen-onnan verbuválták össze - átlagéletkoruk 32 év volt - szó sincs róla, hogy ez szedett-vedett brigád lett volna. Sőt! Két idősebb játékos, a válogatott Bán József és Molnár Tibor vezérletével kemény munka indult egy ütőképes újpesti hokicsapat létrehozása érdekében. A teniszezőként is ismert Katona, továbbá Ádám, Kondorosi, Boróczi, Palotás J., Lőrincz, Bán, Hircsák, Molnár és Rendi kitűnő játékosok voltak. Közülük a kapus Hircsák István már a 30-as években is válogatott klasszisnak számított.
A Bp. Dózsa történelmi első mérkőzését 1955. december 10-én, az egyetlen hazai hokipályán, a városligeti műjégen játszotta. Az ellenfél „természetesen” az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő ferencvárosi gárda volt, az eredmény pedig győzelem! Az újságok így tudósítottak a találkozóról:
Bp. Dózsa - Bp. Kinizsi 3:2
Béke-kupa selejtező
Műjégpálya, 3000 néző.
„Néhány méternyire innen még nyoma sincs a télnek. A késő ősz egész bolondos áprilisi időjárást varázsol a Városliget vén fái közé, de itt benn a Műjégpályán már „nyakig” vagyunk a téli idényben. A műkorcsolyázók, a gyorskorcsolyázók, s nem utolsósorban a jégkorongozók gondoskodnak arról, hogy úgy érezzék magukat a szurkolók, mintha máris a téli idény kellős közepén lennénk. Szombaton délután a Bp. Vörös Meteor-Bp. Építők Béke Kupa mérkőzéssel kezdődött a műjég műsora: Az Építők lelkes csapata nagy küzdelemre késztette a Meteort, amely Kenderessy egyetlen góljával szerezte meg a győzelmet. A Bp. Dózsa-Bp. Kinizsi találkozót felfokozott érdeklődéssel várta a mintegy háromezerfőnyi szurkolósereg. A belügyiek „vadonatúj” korongcsapata teljes mértékben megérdemelte az előlegezett bizalmat: ötletes, gyors támadásokkal veszélyeztették a tavalyi bajnok kapuját, s közben - okosan - igyekeztek lelassítani a játékot a Bp. Kinizsi állóképesebb és gyorsabb játékosaival szemben. Azért a Bp. Dózsában is voltak gyors és állóképes játékosak, hiszen az új belügyi együttes szerencsés keveréke a tapasztalt „öregek”-nek (Hircsák dr, Molnár, Bán, Ádám) és a tüzes vérű, fiatal csikóknak. Mindezekkel hatalmas lelkesedés párosult s már az első harmadban látni lehetett: a Dózsa korongcsapata komoly szerepet játszhat majd a bajnokságban. A Bp. Dózsa labdarúgó játékosai és vezetői szinte teljes számban kinn voltak és szurkoltak Ádáméknak. Amikor a II. harmadban bejött a Dózsa cseresora, Mandik Béla megállapította:- Szerencse, hogy a futballban megszünt a cserelehetőség. A legnagyobb zűr lenne, ha cserélnünk kellene, hiszen egy csapatra való egészséges játékosunk sincs. Szamosi Ferenc, a belügyiek edzője boldogan mondta a 3:2-s győzelem után:- Elégedett vagyok a fiúkkal. Hircsák ragyogóan védett, tapasztalata, nyugodtsága aranyat ér. A többiek is teljes szívvel-lélekkel játszottak.”
A nagyobb siker sem váratott magára sokáig: a Béke-kupában végül a döntőig jutottak az újpestiek. Bár az első bajnoki mérkőzés december 20-án nem úgy sikerült, ahogy arra számítottunk, de a rutinosabb bajnoki címvédő Bp. Kinizsi ellen a 7:3-as vereség nem volt szégyen. Végül rögtön az első évben dobogón végeztünk a bajnokságban! Az 1955-56-os, bronzérmes nyitószezont egy ezüstös követte, vagyis ahogy napjaink híres-hírhedt Újpest- és hokirajongója, Ganxsta Zolee művész úr mondotta volt: „jövünk fel, mint a (…) higany”.
Az Első Bajnoki Cím és Sáfár Részvétele (1958)
Az 1956-os forradalom alatt és után fontos változások is történtek: a klub visszavette a régi, szeretett Újpesti TE nevet. Az állami vezetők azonban nem nézték jó szemmel a változásokat, így végül Újpesti Dózsa néven szerepelt tovább a klub minden szakosztálya, köztük a jégkorongozók is. Ám a java csak most következett: 1957 októberében Moszkvába hívta meg csapatunkat a helyi Dinamó, és a sportág olimpiai bajnokainál edzőtáborozhattak, játszhattak mérkőzéseket legjobbjaink. A három meccsen a Dinamó, a Szpartak és egy egyetemi csapatok jutottak ellenfélül. Az erőviszonyoknak megfelelően az Újpest nagy arányú vereségeket szenvedett, de ennek ellenére óriási lökést adott a kivételes edzőtábor a mieinknek a hamarosan kezdődő szezonra:
A szakág fennállásának mindössze harmadik esztendejében, 1958-ban máris bajnokcsapatot ünnepelhetett a lila-fehér szurkolósereg! A nyolc mérkőzésből mindössze egyszer csúsztunk el, az az egy árva döntetlen azonban nem ront jelentősen az összképen: veretlenül nyertünk bajnoki aranyat! Ezen történelmi sikerű csapatnak volt tagja Sáfár is, akinek teljes neve, György Sáfárként ismeretes a sporttörténelemben. A jégtörők névsora ekkor a következő volt:
- Ádám
- Bán
- Bessenyei
- Boróczi
- Hircsák
- Gazdik
- Lőrincz
- Molnár T.
- Palotás J.
- Rancz
- Sáfár
- Szamosi
- Zima
Ferencváros 3-0 Újpesti Dózsa
Eztán be kellett érnünk a negyedik hellyel. A sors iróniája, hogy a mindent eldöntő utolsó bajnoki mérkőzésen a későbbi Dózsa játékos, Zsitva Viktor még a BVSC színeiben lőtt 3 góljával megfosztotta a lilákat a bajnoki címtől. Az így kialakult négyes holtversenyt rájátszással döntötték el, de egy utolsó másodpercben kapott gól révén negyedik lett az Újpest. De csak a következő szezonig! Az 1960-as jubileumi év ugyanis már végképp az ünneplés jegyében telt. A 75 esztendős egyesület szakosztályai közül bajnok lett a futball-, a vízilabda-, a röplabda-, de még a teniszcsapat is, így a jegeseknek nem is maradhatott más feladat, mint hogy ők is méltóképp tegyenek pontot a diadal-év végére. A fiúk kezében ezúttal sem remegett az ütő, így a Szamosi Ferenc és Bán József edzette alakulat a háromfordulós bajnokságban ismét biztos győzelmet aratott (12 meccsen: 9 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség, 76:34-es gólkülönbség, 20 pont). A gólkirályi cím (kanadai pontokat még nem számoltak ekkor) is Újpestre került, Boróczi Gábor volt az évad legtöbb gólt lövő játékosa.
Az Újpesti Dózsa jégkorongcsapatának bajnoki eredményei Sáfár aktív éveiben:
- 1955-56: Bronzérem
- 1956-57: Ezüstérem
- 1957-58: Bajnok
- 1958-59: 4. hely
- 1959-60: Bajnok
Megyeri Úti Jégpálya: Otthonra Talál a Dózsa
Egyetlen dolog hiányzott már csak: egy „hazai pálya”. A szakosztály a kezdeti, a Városligetben eltöltött évet követően a Millenárison, majd 1961-től a Kisstadionban működött - a többi budapesti jégkorong csapathoz hasonlóan. Noha a vezetők már az alapításkor elhatározták, hogy műjégpályát létesítenek Újpesten, a sokéves kitartó munka csak 1963-ban érett be. Ekkor végre megkezdődtek a munkálatok, és alig egy évvel később, 1964 elején a régi kézilabda pálya helyén, az ország negyedik műjégpályájaként megnyílt a Megyeri úti jégpálya, amely nemcsak a sportolóknak adott rég várt otthont, de a korcsolyázó nagyközönséget is szívesen látta. Ez óriási jelentőséggel bírt a szakosztály jövője szempontjából, hiszen végre Újpesten talált otthonra a csapat. Így a minőségi utánpótlásnevelés is beindulhatott, és a klub is jobban kötődött a IV. kerülethez.
A pálya közös Újpesti összefogással épült. A kerület lakói, újpesti sportolók talicskáztak, betonoztak, bontottak és építettek. Szinte minden baráti alapon működött, a jéggépet például a futballstadion mögötti vágóhíd hűtőjéből, 10 év szolgálat után kapta meg első jégpályánk, míg a rolbát egy GAZ típusú katonai jármű és egy mögé kötött szőnyeg helyettesítette… Közvetlenül a magyar válogatott világháború utáni egyetlen olimpiai szereplése, az Innsbrucki játékok megnyitója előtt egy héttel került sor a történelmi első mérkőzésre. Mi más is lehetett volna ez a mérkőzés, mint egy örökrangadó, egy Újpest-Ferencváros összecsapás. Persze lila-fehér diadallal!
A korabeli jegyzőkönyv: január 15.
Újpest - FTC 8:0
Megyeri út, 3000 néző
Vedres - Patócs I., Palotás II., Lőrincz, Klink, Boróczi (cserék: Hajek, Molnár, Bánkuti, Palotás I., Zsitva, Gazda, Keresztes, Patócs II.)
Edző: Bán József. A történelmi első gólt Boróczi Gábor szerezte az I. harmad 19. percében.
Ebben a szezonban a Megyeri úti jégpálya mellett a Magyar Kupa is debütált, ugyanis ekkor írták ki először a sorozatot. Sikerült is a döntőig jutnunk, a Dózsa sikerét azonban ismét egy későbbi lila, Rozgonyi György akadályozta meg, akinek három góljával 3:2-re nyert a Vörös Meteor.
Az 1960-as évek Dózsa Dominanciája
Ahogy az évkönyvek feljegyezték, a hatvanas években „a lila-fehér színeknek éppen olyan nagy a tekintélyük a tükörsima jégen, mint a labdarúgópályák üde zöld gyepén.” Kétségtelen: a futball és a vízilabda mellett a jégkorong vált a legtöbb szurkolót vonzó sportággá. Nem csoda, hisz az évtized második felében minden eddigit felülmúltak a játékosaink: 1965-től kezdődően hat szezonból ötöt nyertek meg! Az 1965-ös csapat tagjai voltak: Bálint, Bánkuti, Boróczi, Gazdag, Hajek, Klink, Lőrincz, Molnár, a két Palotás és a két Patócs, Zima, Zsitva, valamint a magyar jégkorongsportban minden idők legjobb kapusának tartott, szinte valamennyi meccsén parádésan védő Vedres Mátyás. Az 1965-ös év két további dicsőséget is tartogatott a liláknak a bajnoki diadalon kívül! A szezon végén rendezett Magyar Népköztársaság-kupa (MNK) sorozatát első ízben nyerte meg csapatunk.
tags: #safar #gyorgy #jegkorong
