A futballbotrányok árnyékában: a görög sajtótájékoztatótól a FIFA korrupciójáig

A futballt a „nép játékának” tartják, ahol a pályán minden a tisztességes küzdelemről, a szurkolókról és a sport tisztaságáról szól, vagy legalábbis kellene, hogy szóljon. Amikor azonban felmerül a gyanú, hogy mérkőzések kimenetelét titkos alkuk vagy illegális fogadási hálózatok befolyásolják, akkor nem pusztán egy sportágat, hanem milliók hitét és bizalmát rendítik meg. A futballban a bundázás mindig is az egyik legsúlyosabb bűnnek számított: nem csoda, hogy minden újabb vád hatalmas hullámokat vet.

Az elmúlt időszakban számos botrány rázta meg a labdarúgás világát, a pályán belüli eseményektől kezdve a klubok és szövetségek működéséig. Ezek az ügyek rávilágítanak a sportág sebezhetőségére és arra, hogy a pénz és a hatalom milyen mértékben befolyásolhatja a játék tisztaságát.

Incidens a görög sajtótájékoztatón

A Nemzeti Sport arról számolt be, hogy kisebb balhé tört ki a görögök szombati sajtótájékoztatóján. A beszámoló szerint Kosztasz Canasz szövetségi kapitány a játékosok közül Vaszilisz Toroszidiszt vitte magával a találkozót megelőző kötelező eseményre. Canasz mester elmondta, hogy több olyan labdarúgó is szerepet fog kapni a hazaiaknál, akik Észak-Írországban nem játszottak. Ezek után szóba került Holebasz ügye. A balhátvéd nem köszönte meg a szurkolók buzdítását a csütörtöki mérkőzésen. A kérdés után több újságíró összeveszett egymással, hangosan ordítoztak a teremben.

Elképesztő szexbotrány az olasz futballban

Elképesztő szexbotrány rázta meg az olasz futballt. Egy milánói rendezvényszervező céget azzal gyanúsítanak, hogy prostitúciós hálózatot működtetett. A The Sun beszámolója szerint a milánói pénzügyőrség nyomozói mintegy 1,2 millió euró (438 millió Ft) értékű vagyont foglaltak le. A gyanú szerint a cég több ezer euróért biztosított exkluzív night club-hozzáférést, escortokat és úgynevezett „mérkőzés utáni” csomagokat a jól fizető ügyfeleknek, köztük az Inter, a Milan, a Juventus, a Sassuolo és a Verona egyes játékosainak is, és egy Forma-1-es pilóta is érintett lehet.

A házkutatási parancsában szereplő kulcsszavak között a következő nevek találhatók: Bastoni, Bellanova, Bisseck, Hakimi, Coutinho, Skriniar, Augusto, De Winter, Leao, Giroud, Menez; Calafiori; Huijsen, Vlahovic, Arthur, Alvaro, Scamacca, Ruggeri, Maldini, Tavares. A nyomozás során arra is fény derült, hogy egy nő teherbe esett egy ismert játékossal való együttlét után.

A Football Leaks leleplezései és az FFP-botrány

Újabb adag kompromittáló dokumentumot hozott nyilvánosságra a Football Leaks nemzetközi non-profit platform, a Spiegel c. A szivárogtatás még nem ér véget, de az már most látszik, hogy a nyilvánosságra került ügyeknek súlyos következményei lehetnek, többek közt a FIFA elnökére, Gianni Infantinóra nézve.

2014-ben - még UEFA-főtitkárként - Infantino segített lobbizni a Manchester City és a Paris St. Germain vezetőinek, hogy mentesüljenek az abban az évben bevezetett, szigorított pénzügyi szabályok, az ún. Pénzügyi Fair Play (FFP) alól. A 2012-ben elfogadott FPP-t többek közt azért vezette be az akkor még Michel Platini vezette szövetség, hogy gátat szabjon az európai topcsapatokhoz átláthatatlanul özönlő, kétes eredetű arab és orosz pénzeknek, és fenntartható gazdálkodásra kényszerítse a klubokat.

A PSG esete

A katari emír, Tamim bin Hamad al-Tani 2011-ben vásárolta meg a Paris St. Germain csapatát. A Spiegel szerint a nevetséges (állítólag alig öt oldalas) megállapodás célja nyilvánvalóan az volt, hogy a katari állam - azaz gyakorlatilag a tulajdonos - annyi állami pénzt pumpáljon a PSG-be, amennyit csak nem szégyell - tehát pontosan az, ami ellen az FPP-t kitalálta az UEFA. A 2022-es vébére készülő Katar pompázatos formában szeretné fogadni a futballvilágot, és úgy döntöttek, addig is összevásárolják a bolygó legértékesebb klubcsapatát. A PSG alig két év alatt több mint 218 millió eurós (!) hiányt halmozott fel a megaigazolásokkal, így gyors tőkeinjekciókra volt szükség (többek közt Ibrahimovics, T. Silva, Cavani). 2013-ban az UEFA kilenc klubnál kezdett átfogó, kilenc hónapon át tartó vizsgálatba, és köztük volt a PSG és a Manchester City is.

Az UEFA oknyomozó bizottsága által felkért könyvvizsgálók mind megállapították, hogy a PSG támogatási szerződésének összege irreális, és kimondták a tulaj és szponzor közti összeférhetetlenséget is. Miközben az UEFA vizsgálati bizottsága a PSG párizsi központjában nézte át a szponzori szerződéseket, Infantino a tulajdonossal egyeztetett arról, hogyan lehetne mindkét fél számára pozitív módon lezárni az ügyet.

Még tartott a vizsgálati eljárás, amikor 2014 februárjában a klub katari elnöke, Nasszer Al-Helaifi és francia ügyvezetője, Jean-Claude Blanc asztalhoz ült Infantinóval és Platinivel a svájci Nyonban. Az ügynek ez volt az egyik kulcsmomentuma. A legfelső szint valójában azt jelentette, hogy a katariak egyedül háttérben voltak hajlandóak kiegyezni az UEFA vezetőivel, máskülönben jogi és pénzügyi háborút ígértek.

Hogy az UEFA-nak milyen nevetséges súlya volt az ügyben, azt mutatják a tárgyalás kiindulópontjai is. Néhány héttel később Londonban Infantino azt kérte Blanc-tól, hogy a PSG csökkentse le 100 millió euróra a turisztikai szerződést. Ez még mindig teljesen elrugaszkodott összeg lett volna, de a főtitkár lepattant az arab tulajokról. Végül Lyonban, a francia ligakupa áprilisi döntője alatt született meg a deal: a PSG feldarabolta a szerződést, és a 215-ből 115-öt más katari forrásokból pótolt vissza.

2014 májusában bejelentették, hogy hét klub, köztük a PSG és a Manchester City is 60 millió eurós büntetést fizet be több részletben a szövetségnek, és vállalják, hogy limitálják 2014-es és 2015-ös veszteségeiket. Több csapat - köztük a PSG is - kikötötte, hogy vállalja a büntetést, de nem ismerték el, hogy megsértették az FFP-t, és ezzel a felszínen a klub imidzsét is megóvták. Infantino beérte azzal, hogy az ítélet szövegezése kifejezetten szigorú lett. A PSG szembeköpte az UEFA szabályait, és ebben a Football Leaks-Spiegel csapat szerint kulcsszerep jutott Infantinónak is, aki a vizsgálat alatt folyamatosan bizalmas információkkal és iratokkal látta el őket. Az iratokban arra nincs utalás, hogy az olaszt megvesztegették volna. A feljegyzésekből annyi olvasható ki, hogy Infantino egyszerűen összeroppant a topklubok nyomása alatt.

A Manchester City esete

A PSG-egyezség nem elszigetelt eset volt, és talán nem is a legsúlyosabb. Infantino a párizsiakkal - azaz a katariakkal - párhuzamosan heteken keresztül tárgyalt a háttérben angol Manchester City vezetőivel is, mielőtt 2014 májusában megállapodtak a büntetésben. A 2008 óta az Abu-Dhabi királyi család tulajdonához tartozó Manchester City 2009 és 2011 között őrületesen kiköltekezett, hogy felzárkózzon a nemzetközi elithez, és több mint 400 millió eurós mínuszt halmozott fel.

Miután az FFP-ről döntött az UEFA, Haldun al-Mubarak - a klub emirátusi elnöke, a királyi család barátja - hatalmas pénzeket csoportosított át Abu-Dhabiból Manchesterbe. A Manchester City és jogászai brutális ellentámadásba lendültek: megfenyegették a PwC-t, és arra akarták kényszeríteni, hogy töröljenek részleteket a jelentésükből, az UEFA-t pedig azzal zsarolták, hogy az Európai Bíróságon támadják be az FPP-t, ha nem hátrálnak. A City-nek a kozmetikázással együtt is 180 millió eurós mínuszt mutatott az egyenlege, de Abu-Dhabit ez sem érdekelte: inkább fizet 30 millió eurót a világ 50 legjobb ügyvédjének 10 éven keresztül, hogy szétperelje őket, mint hogy elismerje bűnösségét és büntetést fizessen az UEFA-nak.

Az egész dokumentáció legerősebb részei arról árulkodnak, hogy az UEFA főtitkára, az európai labdarúgás egyik legnagyobb hatalmú embere mennyire összetöpörödött az olajmágnás klubtulajok szorításában. Hogy Infantino miként szerelte le az UEFA oknyomozó bizottságát, az nem derül ki egyértelműen az iratokból, csak az, hogy miután 2014 májusában a szövetség kommunikálta a büntetéseket, a tényfeltáró csoport éléről távozott a munkát addig irányító Brian Quinn, mert elégtelennek találta a kiszabott büntetéseket. Infantino azzal védekezik, hogy neki UEFA-főtitkárként kötelessége volt mediálni a felek között, ami persze igaz, az iratok alapján viszont nyilvánvalóan és sokszorosan túllépte jogköreit. A jogi következményektől függetlenül a történetből egy olyan vezető képe rajzolódik ki, aki a legkisebb nyomásnak sem volt képes ellenállni. Az olajmágnások, sejkek vagy épp orosz oligarchál által tulajdonolt klubok ma már olyan eszméletlen pénzek felett rendelkeznek, hogy simán csuklóztathatják a nemzetközi szövetségek vezetőit.

Szuperliga tervek

Több levelezés bizonyítja, hogy 2016-ban topcsapatok előrehaladott egyeztetéseket folytattak egy 2021-ben induló esetleges európai szuperliga felállításáról. A konkrét terv nem jutott el végső fázisig, de többen komolyan mérlegelték azt - a Bayern München egyik elöljárója egyenesen jogászokkal vizsgáltatta meg, mi történne, ha a csapat kivonná magát a Bundesliga küzdelmeiből.

Mókás Football Leaks felfedezések

A kiszivárgott szerződések között vannak kifejezetten mókásak is, innen derült ki például, hogy 2014-ben Mario Balotellinek 1 millió extra fontos kiegészítést ajánlott a Liverpool csapata, ha kitölti a szerződését anélkül, hogy bárkit leköpne vagy más formában gyalázna a pályán.

Olasz bundabotrányok nyomában

Még 2023-ban robbant ki az a fogadási botrány, amely több olasz válogatott játékost is érintett, köztük a Premier League-ben szereplő futballistákat is. A történet középpontjában Nicolo Fagioli (Juventus), Sandro Tonali (Newcastle United) és Nicolo Zaniolo (Aston Villa) álltak. Bár a szabályok egyértelműek - a játékosoknak szigorúan tilos mérkőzésekre fogadniuk, különösen, ha maguk is pályára lépnek -, a három futballista mégis rendszeresen játszott illegális online platformokon, ami hamar felkeltette az olasz hatóságok figyelmét.

Az ügy végül nem rengette meg alapjaiban a futballt, a főszereplők viszonylag enyhe büntetéssel megúszták. Az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) Fagiolit hét hónapra, Tonalit tíz hónapra tiltotta el a labdarúgástól. Zaniolo ügye azonban az utolsó pillanatban hatalmas fordulatot vett, a ma már az Udinesében játszó középpályás bevallotta, hogy valóban fogadott egy illegális weboldalon, de csak pókerre, ezen kívül black jackezett, ami nem tilos egy labdarúgónak, így végül nem indult ellene eljárás.

A mostani esetek inkább intő jelek, mintsem földrengésszerű botrányok. Az olasz futball azonban korábban többször megtapasztalta, milyen, amikor a bundázás a sportág alapjait rengeti meg. A 80-as években kirobbant Totonero és Totocalcio, vagy a mindenki számára ismerősebb Calciopoli nemcsak játékosokat és klubokat rántott magával, hanem egy egész generáció hitét ingatta meg a futball tisztaságában.

A Totonero

Az 1980-as olasz bundabotrány, közismertebb nevén Totonero, alapjaiban rázta meg az olasz futballt. A mérkőzések manipulálása a Serie A-t és a Serie B-t is érintette, köztük több nagy múltú klubot is: a Bolognát, a Laziót, a Milant és a Perugiát. A csalássorozatban játékosok és klubvezetők egyaránt szerepet játszottak.

A botrány előtt a Totocalcio volt a futballfogadás egyetlen hivatalos formája Olaszországban. Mivel a nyereményhez 13 meccs végkimenetelét kellett pontosan eltalálni, a rendszer alapvetően nehezen volt kijátszható. Ezzel szemben a Totonero egy olyan „fekete” fogadási piac volt, ahol akár egy meccs kimenetelére, a gólszerzőre vagy a kieső csapatra is lehetett fogadni, ráadásul hitelt is adtak, ha épp nem volt pénzed. Ez a rendszer a maffia által irányított országos hálózat révén működött, ahol a fogadók hajléktalanokon vagy utcagyerekeken keresztül adhatták le a téteiket.

A Totonero-botrány egy római étteremből indult, ahol Alvaro Trinca tulajdonos és beszállítója, Massimo Cruciani 1979-től kezdve a Lazio játékosaival összefogva manipulálták a futballmeccsek eredményeit, hogy nagyobb hasznot húzzanak az illegális fogadásokból. Amikor a bundázás anyagi viták miatt kudarcba fulladt, Trinca és Cruciani 1980 márciusában maguk fordultak az ügyészséghez, feltárva 27 játékos és 13 klub érintettségét. Ezután a hatóság számos érintettet, köztük a Milan elnökét, Felice Colombót is őrizetbe vette. Az érintett játékosok és klubok súlyos büntetéseket kaptak, több játékost, köztük Paolo Rossit is több évre eltiltottak, bár a büntetését az 1982-es világbajnokság előtt mérsékelték.

A Totocalcio

A Totocalcio bundabotrány az 1980-as évek olasz sportfogadásának és labdarúgásának egyik legnagyobb botránya volt. Mint kiderült, a játékosok és klubvezetők összejátszottak azért, hogy előre megbeszélt eredménnyel záruljanak bizonyos mérkőzések, és így profitáljanak az államilag engedélyezett sportfogadásból. Ebben a korszakban szervezett hálózatok - sokszor a maffia hathatós közreműködésével - befolyásolták a bajnoki meccsek kimenetelét, miközben a játékosok gyakran pénzt vagy egyéb előnyt kaptak a manipulált eredményekért. Az ügy súlyos következményekkel járt: több klubot pontlevonással vagy kieséssel büntettek.

A Totonero és a Totocalcio után a sport, és különösen a labdarúgás hitelessége hosszú időre megroppant Olaszországban.

Összefoglaló táblázat az olasz bundabotrányokról

A Calciopoli

Amikor már úgy tűnt, hogy az olasz futball megváltozott és a Serie A kezdte visszanyerni régi hírnevét, a 2006-s világbajnokság előtt egy újabb bundabotrány robbant ki Olaszországban. A Calciopoli bundabotrány az olasz labdarúgás egyik legnagyobb és legmegrázóbb botránya volt, amely az első- és másodosztály több csapatát, köztük a Juventust, az AC Milant, Fiorentínát, a Laziót és a Regginát is érintette. A botrány lényege a játékvezetők kijelölésének manipulálása volt.

A Calciopoli ügy egyik fő eleme a játékvezetők kiválasztásában való beavatkozás volt, amelyet a klubvezetők és a bírói szervezet tagjai egymással összefonódva hajtottak végre, hogy saját csapataik javára változtassák meg a mérkőzések bíróküldését. A nyomozás során előkerültek lehallgatott telefonbeszélgetések, amelyekből kiderült, hogy Luciano Moggi, a Juventus akkori vezérigazgatója aktívan befolyásolta a játékvezetői bizottság döntéseit és a mérkőzések bíróinak kiválasztását. A botrány következményeként a Juventusot visszasorolták a másodosztályba, és elvették tőlük a 2005-ös és 2006-os bajnoki címeket, emellett a torinóiakat kizárták a Bajnokok Ligájából és pontlevonást is kaptak.

A többi érintett csapat is súlyos büntetéseket kapott: a Milant, a Fiorentínát, a Laziót és a Regginát is pontlevonással sújtották. A Calciopoli esete rávilágított arra, hogy az olasz labdarúgást az 1980-as évek Totonero és Totocalcio bundabotrányai után sem tisztították meg teljesen. Az olasz futballban, vagy ahogy a helyiek nevezik, calcióban még a 2000-es években is nyílt titok volt a nagy klubok és a játékvezetői rendszer közötti összefonódás, amely súlyosan aláásta a sportág hitelességét és integritását az Appennini-félszigeten.

Öltözői kémkedés a női futballban

Mindössze hét hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 1200 eurós pénzbírságra ítéltek azt a korábbi svájci élvonalbeli játékvezetőt, aki titokban videókat és fényképeket készített az osztrák SCR Altach női csapatának játékosairól az öltözőben és a zuhanyzóban. A férfi 2020 és 2025 között állt a klub alkalmazásában, ez idő alatt rejtett okostelefonnal, valamint a kulcslyukon keresztül készített felvételeket a sportolókról. A lefoglalt bizonyítékokon mintegy harminc játékost azonosítottak; a legfiatalabb 2007-ben, a legidősebb 1995-ben született.

Az egykori játékos, a 25 éves Eleni Rittmann - aki személy szerint nem szerepelt a felvételeken - a közösségi oldalán adott hangot felháborodásának. Bejegyzésében úgy fogalmazott: "Kiskorúakat is filmezett. Megkérdezem: ez arányos büntetés? És vajon elrettentő hatású mások számára?" Hozzátette, hogy egyes érintettek az eset óta nem merik használni a közösségi zuhanyzókat. Fiatal nők, részben még fiatal lányok vagyunk. Az áldozatok jogi képviselője az ügyet a női labdarúgás katasztrófájának minősítette. Enyhítő körülménynek számított a vádlott részleges beismerő vallomása, valamint büntetlen előélete. A védelem álláspontja szerint bizonyítást nyert, hogy a felvételek nem kerültek harmadik félhez, és azokat megsemmisítik. Az SCR Altach közleménye szerint a klub tájékoztató estet tartott az érintett játékosoknak, illetve a kiskorúak esetében a szüleiknek is. Az egyesület jogi segítséget, pszichológust és áldozatvédelmi szervezetet biztosított számukra. Azokban az esetekben, ahol a játékosok a saját lakásukban sem érezték magukat biztonságban, a klub alternatív szállásról gondoskodott.

Luis Rubiales csókbotránya a spanyol női foci-vb-n

Világbajnoknak lenni minden sportágban az egyik, ha nem a legnagyobb dicsőség, pláne akkor, ha egy nemzet először nyeri el a címet. A spanyol női futball-válogatott augusztus 20-án, az angolok 1-0-s legyőzésével először nyerte meg a női foci-vb-t, de az elmúlt másfél hét önfeledt ünneplés helyett egy mind jobban elmérgesedő botrányról szólt, miután a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) elnöke, Luis Rubiales a döntőt követően örömében szájon csókolta a csapat középpályását, Jennifer Hermosót. Eleinte úgy tűnt, hogy nemcsak Rubiales, hanem Hermoso szerint is egy „természetes, spontán és kölcsönös gesztusról” volt szó, ám a játékos később azt írta, hogy nem egyezett bele a csókba, és egy szexista, oda nem illő cselekedet áldozatának érezte magát. Időközben a nemzetközi szövetség, a FIFA felfüggesztette a lemondását belengető, aztán visszavonó Rubialest, aki ellen ügyészségi vizsgálat is indult, a válogatott pedig bejelentette, hogy addig nem játszik, amíg az elnök le nem mond.

Ami történt

A spanyol válogatott győzelme után az ilyenkor megszokott ceremónia következett, a játékosok egyesével mentek fel egy pódiumra, ahol Gianni Infantino, a FIFA elnöke adta át nekik az érmeket. A pódiumon többek közt ott állt a spanyol királyné, az ausztrál miniszterelnök, a brit külügyminiszter és Rubiales is, aki a legtöbb játékost nagy ölelésekkel, arcra adott puszikkal és néha emelgetéssel üdvözölte. Hermosónál is ez volt a forgatókönyv, ám mielőtt a középpályás továbbment volna, Rubiales még megfogta a fejét, és szájon csókolta, mielőtt két hátba veregetéssel elengedte volna. Hermoso erre ott a helyszínen nem reagált semmit, és bár nem sokkal később egy Instagram live-ban azt mondta, hogy nem tetszett neki a dolog, a sajtónak már arról beszélt, hogy ez egy spontán, a túlcsorduló örömükből fakadó gesztus volt, és kiemelte, hogy az egész csapatnak nagyon jó a viszonya Rubialesszel. A szövetség elnöke hasonlóan vélekedett, ő azt mondta, hogy ez egy csók volt két, ünneplő barát között, ennél többet csak az idióták láttak bele, akiket figyelmen kívül kell hagyni, és helyettük a jó dolgokra kell koncentrálni.

Ahogy Rubiales látja

Az egyértelmű felháborodástól és a lemondását követelő hangoktól vélhetően nem függetlenül a szövetség elnöke egy nappal később mégis bocsánatot kért a csók miatt. Nyilatkozatában elismerte, hogy tévedett, amikor így cselekedett, de állította, hogy nem rossz szándék vezette, csak az izgalom, és hozzátette, hogy „abban a pillanatban ez természetesnek tűnt”. Az elnök azt is megígérte, hogy tanulni fog ebből, de a FIFA ennek ellenére csütörtökön fegyelmi vizsgálatot indított az ügyben, hogy kiderüljön, Rubiales megsértette-e a fegyelmi előírásokat. Elsőre úgy tűnt, hogy ez meg is pecsételte a sorsát, a spanyol sajtó aznap arról írt, hogy az elnök pénteken benyújtja a lemondását. Másnap viszont ennek ellenkezője derült ki a szövetség közgyűlésén, ahol Rubiales egy szenvedélyes, félórás beszédben védte meg magát. Az elmúlt napok eseményeit itt boszorkányüldözésnek nevezte, arról beszélt, hogy a bocsánatkérésnek elégnek kellene lennie, mert a csók a spontaneitása ellenére a játékos beleegyezésével csattant el, és hangsúlyozta, hogy lemondás helyett a végsőkig fog harcolni az igazáért.

Ahogy Hermoso látja

A spanyol középpályás ezzel szemben már az első reakciója alapján sem élvezte annyira a helyzetet, és bár ezután egy elméletileg hivatalos nyilatkozatban arról beszélt, hogy a csók a pillanat hevében csattant el, pénteken az Instagramon már egészen más hangvételű posztban kommentálta az esetet. Hermoso itt részletesen írt arról, hogy Rubiales állításával ellentétben a csókba nem egyezett bele, és egy szexista, nem odaillő cselekedet áldozatának érezte magát utána. A játékos azt is hozzátette, hogy a döntő óta folyamatosan nyomás alatt tartotta őt a szövetség, hogy nyilatkozatban mentse fel Rubialest, de ezt nem tette meg. Ez azért volt érdekes, mert korábban a Relevo nevű spanyol sportlap is azt írta, hogy az elnök a Madridba tartó gépen rá akarta venni Hermosót egy közös videó rögzítésére, amit ő elutasított - így született meg végül Rubiales saját bocsánatkérő videója. A Relevo azt is állította, hogy Hermoso korábbi, az elnök felelősségét elkenő nyilatkozata valójában nem tőle, hanem a szövetségtől származik. A szövetség ezt tagadta, és jelezte, hogy megteszik a szükséges jogi lépéseket.

Ahogy mindenki más látja

A közösségi médiában az első pillanattól fogva mély felháborodást váltott ki az eset, és a mezei internetezők mellett újságírók, politikusok, valamint a spanyol és a globális játékos-szakszervezet is arról írtak, hogy Rubialest felelősségre kell vonni. Irene Montero, az egyenlőségért felelős spanyol miniszter arról írt, hogy egy beleegyezés nélküli csók a nők elleni szexuális zaklatás mindennapos formája, amelyet nem szabad normalizálni. Pedro Sánchez miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte az esetet, és számos más politikus és kormánytag is úgy vélekedett, hogy Rubialesnek le kellene mondania a történtek után. José Luis Sastre kommentátor a Cadena Ser rádióadónak nyilatkozva azt is pedzegette, hogy Rubiales a férfi játékosokat bezzeg sosem próbálta még megcsókolni hasonló helyzetben.

A válogatott edzője, Jorge Vilda ugyancsak elítélte a történteket, de ehhez azért azt is hozzá kell tenni, hogy róla meg egy olyan videó került elő a napokban, ahol kényelmetlenül sokáig pihenteti a kezét a szakmai stáb női tagjának mellén. Tavaly ráadásul tizenöten mondták le a válogatottságot az edzői tevékenységére hivatkozva, és közülük csak hárman tértek vissza idén, és bár a szövetség mellette is végig kitartott, most pedig vb-győzelemig vezette a csapatát, nem lenne meglepő, ha távoznia kellene. Emellett többek közt Iker Casillas, Andrés Iniesta, Xavi és a férfi válogatottat irányító Luis de la Fuente is kiállt Hermoso mellett, és a női foci-csapatok mellett több férfi csapat is így tett, a Sevilla például #SeAcabó (Itt a vége) feliratú mezben játszott szombaton. Miután Rubiales bejelentette, hogy nem mond le, a spanyol szövetség alelnöke megtette ezt, a női válogatott szakmai stábjából pedig Vilda kivételével mindenki távozott. Szombaton a FIFA is lépett, és átmenetileg felfüggesztette Rubialest, aki ellen szexuális zaklatás gyanúja miatt ügyészségi vizsgálat is indult.

A spanyol focielnök anyja ugyanakkor hétfőn bezárkózott egy, a szülővárosában, Motrilban található templomba, és éhségsztrájkba kezdett, hogy tiltakozzon a fiát ért „embertelen bánásmód” ellen. Az Athletic cikke alapján vannak még a városban olyanok, akik úgy gondolják, hogy Rubialest ok nélkül hurcolják meg, mások szerint azonban többen vannak azok, akik szerint bűnhődnie kellene, dacára annak, hogy a családja befolyásosnak számít Motrilban, és sokan tartanak attól, hogy ha nyíltan felszólalnak ellene, akkor el fogják lehetetleníteni őket.

Ahogy a szövetség látja

Hermoso a pénteki közleményében arról is írt, hogy Rubiales távozásáig nem hajlandó a nemzeti csapatban játszani, az erről szóló nyilatkozatot pedig a 23 fős vb-győztes csapat összes tagja, valamint 58 korábbi játékos írta alá. A férfiaknál is van már bojkottáló, a kétszeres válogatott Borja Iglesia jelezte, hogy addig nem játszik, amíg nem lesz változás. A szövetség erre perrel fenyegette meg az aláírókat, Hermosót pedig ezen felül hazugsággal és rágalmazással vádolták meg, vagyis a hétvégén úgy tűnt, hogy kitartanak Rubiales mellett.

Azóta viszont nemcsak az ügyészségi vizsgálat miatt fájhat a focielnök feje, hanem azért is, mert a jelek szerint most már az RFEF is kihátrált mögüle. A szövetség regionális szövetségi vezetőinek hétfői gyűlése után az RFEF honlapján megjelent közleményben azt írták, Rubiales súlyos károkat okozott a spanyol futballnak a tettével, ezért felszólítják, hogy azonnali hatállyal mondjon le. A tizenkilenc regionális vezető emellett teljes átszervezést sürgetett, és hozzátették, hogy egyhangúlag támogatják a Rubiales felfüggesztésével átmeneti elnökké váló Pedro Rochát. Rochát arra is kérték, hogy azonnal vonja vissza a szövetség, pontosabban a Rubiales szövetségesének számító Andreu Camps főtitkár FIFA-nak és UEFA-nak küldött kérelmét.

Mint hétfőn kiderült, Camps pénteken a spanyol szövetség felfüggesztését kérelmezte, arra hivatkozva, hogy a kormány az európai szövetség, az UEFA szabályait megsértve beavatkozott a működésébe azzal, hogy egy kormányszerv, a Nemzeti Sporttanács (CSD) panaszt nyújtott be Rubiales ellen a jog betűje szerint alá tartozó, de tőle függetlenül működő sportbíróságon (TAD). Ha az UEFA felfüggesztené a spanyol szövetséget, az többek közt azzal is járna, hogy a spanyol klubok nem játszhatnának az európai kupasorozatokban, tehát a BL-ben sem.

Ezt már tényleg nehéz lesz megúszni

Rubialesen a jelenlegi botránya mellett az sem segít, hogy tavaly óta fut egy elég komoly korrupciós ügye is. A spanyol El Confidencial által tavaly áprilisban közzétett, Supercopa Files nevű dokumentumok alapján 2019-ben állítólag az akkor még a Barcelonában játszó Gerard Piquével együtt, a La Liga menetrendjét is módosítva intézte el, hogy Szaúd-Arábiába vigyék a spanyol szuperkupa döntőjét. Rubiales nagybátyja ugyancsak tavaly azt is állította, hogy az unokaöccse rendszeresen költi magáncélokra a szövetség pénzét, és kémkedett a spanyol labdarúgó-szakszervezetet vezető David Aganzo után. Pár napja a Confidencial számolt be arról a meglehetősen bizarr fordulatról is, hogy a szövetséget felhasználva médiumokat és újságírókat rendszeresen perelő Rubiales decemberben beperelte a Wikipédiát, ahol a róla szóló szócikkekben taglalják az ellene felhozott korrupciós vádakat. Dacára annak, hogy eddig minden bíróság helyt adott a Confidencial állításainak, Rubiales azt szeretné elérni, hogy a Wikipédia távolítsa el az általa „teljesen hamisnak” titulált információkat. Az RFEF állítólag azt is kifogásolja, hogy bárki szerkesztheti a Wikipédia szócikkeit, ami kifejezetten érdekes álláspont, hiszen ez az egész oldal lényege.

Mindezek fényében egyértelmű, hogy Rubiales körül most már kezd elfogyni a levegő, a távozása pedig egyre valószínűbbnek tűnik, még ha ő maga nem akar is lemondani. A CSD elnöke hétfőn azt nyilatkozta, hogy a TAD egyelőre nem döntötte el, hogy indít-e fegyelmi eljárást - a bíróság a hétfői, rendkívüli ülésén további dokumentumokat kért a döntése meghozásához. Ha úgy dönt, hogy indít, akkor Rubiales 2 és 15 év közötti eltiltásra számíthat, a FIFA pedig állítólag már jelezte, hogy a legnagyobb kiszabható büntetés mellett fog lobbizni.

FIFA korrupciós botrány

Húszezer oldal anyagot adott át a FIFA a korrupciós botrányban nyomozó svájci ügyészeknek - írta meg a Financial Times. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség ezen kívül átadta az ügyészeknek a korrupcióról szóló jelentés összegzését is. Ez a dokumentumokhoz képest egész könnyed olvasmánynak számít a maga 1300 oldalával. A botrány központjában a televíziós jogdíjak állnak: még 2015-ben a New York-i ügyészség arra jutott, hogy a FIFA több tisztségviselője két évtizeden át több mint 150 millió dollár kenőpénzt fogadott el a tévés jogdíjakért. Akkor hét embert tartóztattak le emiatt, de a botrány továbbgyűrűzött: Sepp Blatter, a FIFA és Michel Platini, az UEFA akkori elnöke is belebukott az ügybe. Később pedig már arról is szó volt, hogy a 2018-as orosz és a 2022-es katari vb helyszínének kiválasztásakor is megvásárolták a szavazatokat.

Hogy a botránynak pontosan melyik részleteiről van szó a 20 ezer oldalnyi anyagban, azt egyelőre nem tudni, a svájci ügyészség most fogja csak kiadni az amerikai kollégáiknak (az eredeti ügy észak-amerikai tornák közvetítési jogairól szólt, ezért indult a vizsgálat az USA-ban).

Spanyol bajnoksági botrány: Oyarzabal és a feleség sértegetése

A Getafe futballistája azzal vádolta ellenfelét, hogy eltakart szájjal sértegette a feleségét. A spanyol bajnokság különös botránytól hangos, az esetnek minden bizonnyal lesz még visszhangja. A friss kupagyőztes Real Sociedad a spanyol bajnokság hétközi fordulójában a Getafe együttesét fogadta az Anoeta Stadionban, a mérkőzés a madridi vendégcsapat 1-0-s győzelmével ért véget. A meccsen ismét reflektorfénybe került a baszk együttes csapatkapitánya, Mikel Oyarzabal, aki a Spanyol Kupa éremátadóján azzal keltett feltűnést, hogy kihagyott két prominens politikust is a kézfogások sorából.

Oyarzabal körül most azért forr a levegő, mert a Getafe játékosa, Juan Iglesias szerint a Real Sociedad Eb-győztes sztárja a feleségét sértegette, ám mindeközben eltakarta a száját, hogy ne lehessen tisztán érteni az elhangzottakat. A mérkőzés alatt is feszült volt a hangulat, hiszen mindkét klub az európai kupaszereplésért küzd, majd a lefújást követően fokozódtak az indulatok. „Nagyon egyszerű. Tulajdonképpen örülök a kérdésnek. A Real Sociedad kapitánya, Oyarzabal aztán igazán példát statuál, a szája elé kapja a kezét, hogy szórakozzon a feleségemmel. Befogta a száját, mert nem volt töke hozzá, hogy hangosan kimondja. Amit nekem mondott, megtartom magamnak” - mondta a meccs utáni interjújában Iglesias.

tags: #sajtotajekozato #foci #botrany

Népszerű bejegyzések:

• Az évszázad bokszmeccse: Mayweather vs. McGregor részletes elemzése
• Csatlakozás a magyar MU szurkolói klubhoz
• Részletes útmutató a palánk méreteihez
• Ügynöki pálya Magyarországon
• a magyar evezősök kiemelkedő eredményeiről 1963-ban