Sallai Tibor – Egy Futballista Élete a Család és a Siker Szárnyán

Ismerkedjünk meg a Sallai családdal! A nyolcvanas évek közepén kezdődött a történet, egy olyan futballista története, akinek élete a pályafutása során és azon túl is összefonódott a családdal, és akinek pályája sikerekkel és emlékezetes pillanatokkal teli. Sallai Tibor, egy neves futballista, akinek fia, Sallai Roland, és lánya, Sallai Nikolett is aktív sportolók, továbbviszik a családi hagyományt a magyar sportéletben.

A Pályafutás Kezdetei és a Testvéri Kapcsolat

Debrecenben egy 17 éves fiatalember izgatottan készülődött az első NB I-es meccsére. Sallai Tibort mindenki csak úgy ismerte a cívisvárosban, hogy „a Sallai Sanyi öccse…” A híres fivér éppen az 1986-os mexikói világbajnokságra készült az Európa legjobbjai között számon tartott magyar válogatott alapembereként. Az „öcsi” csatárként mutatkozott be az NB I-ben a Loki színeiben - hogy néhány hónappal később az utánpótlás-válogatottban az akkori kapitány azt mondja neki: „Ha már Sallainak hívnak, legyél te is jobb-bekk, mint a bátyád.” Debrecenben mutatkozott be a legjobbak között, aztán Szegedre került, ahol két évig futballozott az NB I-es csapatban, szinte még gyerekfejjel. Erős gárda volt, a játék sem ment rosszul.

A Kispesti Honvéd Sikerei és a Nemzetközi Színpad

Jött is a behívó, mehettem katonának a Bp. Honvéd csapatához. Gyermekként az volt a legnagyobb álma, hogy egyszer a bátyjával játszhasson egy csapatban, a köztük lévő 9 év korkülönbség ellenére. Tibor a Honvédba vonult be katonának és ott sikerült együtt játszaniuk, még BEK mérkőzésen is. Még ott játszott a bátyám, és volt olyan találkozó, amelyen így állt fel a kispesti védelem: Disztl Péter - Sallai Sándor, Disztl László, Sallai Tibor. Érdekesség, hogy ebben az időben a Disztl fivérek (Disztl Péter a PAFC jelenlegi kapusedzője) is ott játszottak, így volt olyan mérkőzés, mikor két testvérpár egyszerre volt a pályán. Büszke vagyok rá, hogy abban a bombaerős Honvédban szerepelhettem. A Honvédnál az NBI-es csapattal Magyar Kupát és bajnokságot nyert.

Pedig a Bajnokcsapatok Európa-kupájában 1989 őszén belefutottunk egy nehezen felejthető verésbe: a nyolcaddöntő első meccsét is megnyerte a Benfica kettő-nullára, hogy aztán a lisszaboni visszavágón hét gólt lőjön. Hihetetlen volt a lisszaboni hangulat, a csapatot a szállodából átszállító busz ablakából láttuk, ahogy a piros-fehérbe öltöző szurkolók özönlöttek a stadionba, majd’ megőrültek a futballért és a Benficáért. Az első húsz percben egész jól tartottuk magunkat, aztán sorra kaptuk a gólokat.

Váci Bajnoki Cím és Külföldi Évek

Kispestről 1992-ben kerültem Vácra, ahol annyit edzettem, futottam, mint korábban sehol. Csank János tréningjei legendásak voltak - ez nem a múlt kiszínezése. Nyáron is vastag melegítőben edzettünk, patakokban folyt rólunk a víz, előfordult, hogy az alapozást 72 kilóval kezdtem és a végére hat kilót fogytam. Csank nem ismert kegyelmet, de remek csapatot formált olyan játékosokból, akiket máshonnan elküldtek. Mámorító volt a bajnoki cím, a csupán három vereséget hozó 1993-1994-es szezon, a sok néző a váci stadionban. A Vác FC is egy bajnoki aranyéremmel gazdagodott Tibor ottléte alatt. Tulajdonképpen ennek is köszönhető, hogy két évre az izraeli első osztályba szerződhetett, és belekóstolhatott a profi világba. Játszott még Siófokon, később játékos-edzőként vezette a Zamárdi csapatát, igazi örömfoci volt.

Sallai Tibor klubpályafutásának kiemelkedő állomásait az alábbi táblázat foglalja össze:

Edzői Pálya és az Apa Szerepe

Aktív focista évei alatt sokszor megfordult a fejében, hogy később ő is edző lesz, de igazán csak a pályafutása vége felé foglalkozott komolyabban a kérdéssel. Egykori edzője azt tanította neki, hogy mindig több lábon kell állni, így a 2001-ben elvégzett edzői tanfolyam mellett, a gépszerelői szakmát is elsajátította. Nem bánta meg, hogy edző lett, mert úgy érzi, ez áll hozzá a legközelebb. Utánpótlásedzői pályafutását Siófokon kezdte, ott, ahol a fia is futballozott. A másik álma ebben az időszakban vált valóra, mikor a fiával megnyerték a bajnokságot 246/12 gólarányban, amelyből 106-ot Roland rúgott. Aztán 1997-ben megszületett Roli fiam, és minden megváltozott.

Sallai Roland Felemelkedése és a Családi Örökség

Sallai Tibor élete kikövezett úton haladt, de a sors olykor Philip Roth-szerűen csavar a történeten: itt egy csapda, ott egy bukkanó, amott egy leküzdhetetlennek látszó akadály. A család a legfontosabb mindenki életében, s ha felbomlik, alkotóelemeire hullik, azzal nem könnyű megbirkózni. Akkor embert próbáló feladat továbblépni. „Roli nagyon érzékeny gyerek, ezt sajnos tőlem örökölte. Nyolcéves lehetett, amikor az édesanyja elhagyott bennünket. Regényt tudnék írni arról, amit akkor és a szétválást követően átéltem, átéltünk. Onnantól én neveltem a fiamat és két évvel fiatalabb lányomat, Nikit. Az anyjuk ritkán, egyre ritkábban bukkant fel, előfordult, hogy fél évig nem találkozott a gyerekeivel, még Roli ballagására sem jött el. Nem volt könnyű időszak. Éreztem a fiamon és a lányomon, de különösen Rolin, hogy nehezen dolgozza fel az édesanyja hiányát.

Roli egyébként már kicsiként elkezdett futballozni Siófokon, ahol letelepedtünk. Büszkén néztem a kertünkben, ahogy teli rüszttel rúgja a lasztit pöttöm kissrácként. Nem akartam erőltetni, de láttam rajta, hogy szereti labdát. Aztán egyszer csak megunta az egészet - amikor hetekkel később a kocsival éppen a pálya mellett vittem el, látta, hogy a többiek edzenek, és azt mondta, apu, megint focizni akarok. Onnantól kezdve sokkal komolyabban vette a sportolást, volt időszak, amikor én voltam az edzője a siófoki korosztályos csapatban, bajnoki címet nyertünk, és ő több mint száz gólt rúgott egy szezonban. Némi segítséggel Felcsútra vihettem, ahol szeretettel fogadták. Azt gondolhatnánk, hogy innentől minden ment szinte magától. Csakhogy Roli fél évig nagyon-nagyon szenvedett. Olyannyira, hogy rendszeresen pszichológushoz jártam vele. Mindent a szívére vett…”

Sallai Roland útjai a profi futballba

Sallai Rolandról Felcsúton már különleges tehetségként beszéltek. Cikkek jelentek meg róla, hiszen válogatott labdarúgó volt a nagybátyja, NB I-es bajnok az édesapja. S akik látták futballozni, azt mondták, különleges érzéke van az összjátékhoz, úgy lát a pályán, olyan finom technikával ér a labdához, mint a nagyok. Szép jövőt jósoltak neki, és jelentkezett is érte a neves kérő, az olasz Palermo. „Amikor a fiam kikerült Olaszországba, azzal kezdték a klubvezetők, hogy három hónap alatt meg kell tanulnia a nyelvet, különben mehet haza. Egyértelmű parancs volt, Roli tanult is szorgalmasan. Sokszor voltam kint nála, ott éreztem rajta először, hogy kezd felnőni, hogy az én nagy gyerek fiam előbb-utóbb valóban férfivá érik. Büszke voltam rá, és nemcsak azért, mert bemutatkozott a Serie A-ban, sőt később gólt is lőtt, hanem azért, mert nem változtatta meg az élethez való viszonyát az, amit látott, amit átélt.

Nem akart hindu bölcsességeket az alkarjára tetováltatni, nem követelt sem tőlem, sem a klubtól luxusterepjárót, nem érezte magát menő gyereknek, nem hitte, hogy körötte forog a világ. Jó gyerek, talán túlságosan is jó, de nem bánom. Kell a csibészség, a vagányság a futballhoz, s előbb-utóbb azzal sem lesz gond. Csípnek, rúgnak, harapnak, odavágnak a védők, és a fiam harcol, mert harcolnia kell. Nem éreztem kudarcnak, amikor eljött Olaszországból és Ciprusra szerződött. Csodálatos pillanat volt, amikor az APOEL mezében kifutott a Bernabéu-stadion gyepére a Real Madrid elleni BL-csoportmeccsen. Ott ültem a lelátón, és libabőrös lett a karom az élménytől. Ciprusra is gyakran kimegyek hozzá, olykor Nicosiában vagyok vele hetekig, tulajdonképpen ez most az életem. Nem edzősködöm, nem csinálok mást, csak a fiam ügyeit intézem. Most vettünk lakást, gyönyörű, új építésű lakóparki otthont Biatorbágy közelében, és velem van Hugo, a hét hónapos francia buldog - Roli vette magának, de az első pillanattól tudtam, hogy nem lesz ideje vele foglalkozni, így hazahoztam Nicosiából. De Roli sincs egyedül, vele van Betti, a tizenhét éves barátnője, aki magántanuló lett azért, hogy a fiammal tarthasson. Két gyerek, a huszonegy éves fiam és a tizenhét éves barátnője, paradicsomi körülmények között, medencés házban, sok-sok pénzt keresve a szerelem szigetén… Van ennél csodálatosabb?”

Sallai Roland magyar válogatott labdarúgó, a Bundesligában szereplő Freiburg játékosa. 6 évesen kezdte a labdarúgást Diósgyőrben, 2007-től pedig a Siófok csapatában játszott. 2014 és 2017 között a Puskás Akadémia játékosaként összesen 48 mérkőzésen vett részt, és 17 évesen szerezte meg az első NB I-es gólját. A magyar válogatott tagjaként 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon vett részt, két mérkőzésen lépett pályára. 2016-ban már a felnőtt válogatottban szerepelt. Első válogatott gólját 2018-ban szerezte a görögök elleni Nemzetek Ligája mérkőzésen. Eddig összesen 49 válogatott meccsen vett részt és 11 gólt szerzett a magyar csapatnak. 2016 és 2017 között a Palermo együtteséhez tartozott, majd a 2017-2018-as szezonban a ciprusi APÓEL csapathoz igazolt. A csapatnál töltött ideje alatt játszott először a Bajnokok Ligájában, ahol a Real Madrid elleni meccsen is pályára lépett. 2018-ban a német Freiburg csapatába igazolt, ahol jelenleg is játszik.

Nem is olyan régen még együtt rúgták a labdát a Puskás Akadémia korosztályos együtteseiben, de aztán szétváltak útjaik, Tajti a katalán fővárosba költözött, Sallai pedig felkerült az élvonalban szereplő felcsúti nagycsapatba. Roland esetében is jogos a mondás, hogy nem esett messze az alma a fájától, hiszen édesapja, Sallai Tibor is élvonalbeli focista volt, sőt 1994-ben bajnoki címet ünnepelhetett a Vác játékosaként. „Vannak álmaim, kinek ne lennének? - mondja a középpályás. - Az első, hogy jelenlegi klubomban, a Puskás Akadémiában minél hamarabb váljak kihagyhatatlan alapemberré. Aztán pedig jöhetnek az újabb lépcsőfokok. Szépen sorjában. Ha minden az elképzeléseim szerint alakul, akkor 18 éves korom körül váltani szeretnék, s kipróbálni magam valahol külföldön. Nagyon szeretem a német és a spanyol bajnokságot, a Bayern München és a Barcelona a két kedvencem, de inkább olyan helyre mennék, ahol garantált lenne az állandó szereplésem.” „Sokszor láttam már a pályán Rolandot - mondta a Bp. Honvéd egykori bajnoka. - Nyugodt szívvel állítom, óriási tehetség.”

Kapaszkodunk belé. Három ragyogó cselt csinált az alapvonalnál a nagydarab ausztrál védők között, s mi lelkesülten azt mondtuk: ilyenek voltunk mi, magyarok egykor, technikásak, ügyesek, látványos megoldásra képesek. Kapaszkodunk Sallai Rolandba, a 21 esztendős fiatalemberbe, aki megvillantott, visszacsempészett valamit a régi idők focijából. De ugyanakkor bennünk van a kétely, a félelem is, hogy vajon beteljesíti-e álmait ez a valóban tehetséges ifjú, belőle válik-e a jövő magyar válogatottjának kulcsembere, meghatározó játékosa, vagy elkallódik ő is? Az Ausztrália elleni válogatott mérkőzésen Sallai Roland káprázatos mozdulatokkal szórakoztatta a Groupama Aréna nézőit. Sallai Roland ünnepli gólját a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Magyarország - Litvánia mérkőzésen a Puskás Arénában 2023. június 20-án.

Talán lehetne még fokozni. Például egy angol vagy egy spanyol klub ajánlatával. Mert Sallai Roland iránt egyre több topklub érdeklődik, és aligha lenne meglepetés, ha hatalmas haszonnal adná el télen az APOEL. Az a klub, amely ősszel újra megméretik a Bajnokok Ligájában, és talán újra eljut a főtábláig. Mindenesetre a magyar légiós előző idénye remekül sikerült, az APOEL bajnoki címéhez kilenc góllal, hét gólpasszal, hét kiharcolt tizenegyessel járult hozzá. Nem csoda, hogy szeretik a drukkerek.

Nikolett sportkarrierje és a Családi Összetartás

Segítőedzőnk lánya, Sallai Nikolett is aktív sportoló és válogatott tag, csak ő labdajátéknak a kézilabdát választotta. Egyelőre még csak utánpótlás-válogatottságig jutó, az MTK Budapest kézilabda-együttesétől Egerbe igazoló lány. Bár már külön utakon járnak, Siófokon, Nicosiában, illetve Egerben élnek, nagyon is összetartanak. A ritka alkalmak egyike, amikor együtt ebédelhet az egész család Siófokon. Az ifjú barátnő, Betti Nicosiába is elkísérte Rolit.

tags: #sallai #tibor #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Mariano Gómez esete
• Szurkolói ünneplés Madridban és Párizsban
• a „kirúgás” és más futball kifejezések
• Mi történik az Őrmezei rétekkel?
• Fogadási tippek a PSG-Toulouse mérkőzéshez