Az NFL Támadó Formációi és Játékai: A Screen Pass Mélységei
A Playbook rovatunk jelenlegi kiadásában újra a támadókat elevenítjük fel és megnézzük, hogy milyen formációkat, felállásokat figyelhetünk meg egy-egy mérkőzés során. Valamennyi támadó felállás egy kétjegyű számmal van ellátva, függően attól, hogy hány elkapó, futó vagy éppen tight end pozícióból induló játékos vesz részt az adott playben.
A kétjegyű szám első számjegye arra vonatkozik, hogy hány futó (backfieldről induló játékos) van az adott formációban, míg a második számjegy mindig a tight endek (pozíciójából) induló játékosokra vonatkozik. Így lehet, hogy egy adott formációt 02-es, 13-as vagy éppen 21-es számmal látnak el.
A Támadó Formációk Változatai
Furcsa lehet, hogy három pozícióhoz csak két számjegy van rendelve, ugyanis az elkapókat ezek a számok nem tüntetik fel, hiszen pontosan kikövetkeztethető a két számból, hogy hány elkapó van a pályán.
02-es Formáció: A Széthúzott Pálya és a Passz Elleni Védekezés
Ahogy az a felállásból látható, ez a formáció nem használ sem klasszikus értelemben vett futót, sem tight endet, persze mind RB, mind pedig TE lehet a pályán, csak épp elkapó pozícióban áll fel. A formáció lényege, hogy teljesen széthúzzák a támadók a pályát és arra kényszerítik a védelmet, hogy teljes mértékben passz ellen védekezzenek - nyilván ez elég logikus, de vannak azért ellenpéldák.
Ahhoz, hogy 5 receivert le lehessen védekezni, nickel, de még inkább dime formáció kell alkalmazniuk a védőknek, tehát minimum öt, jobb esetben hat defensive backnek kell felállnia. Ezt a package-et általában akkor szokták elővenni a támadókoordinátorok, amikor a csapatnak gyorsan kell nagy távolságot megtennie, ezért sűrűn találkozhatunk vele harmadik és hosszú szituációknál, de egy two minute drill során is sokszor felfedezhető, mikor no huddle-t alkalmaznak a csapatok.
11-es Formáció: A Modern NFL Alapköve
A modern NFL leggyakrabb offensive personnelje manapság a 11-es, gyakorlatilag a csapatok ezt a formációt veszik elő legtöbbször egy-egy mérkőzés során. Három elkapó mellett feltűnik újra a tight end és megmarad a running back is, mellyel még tovább bővül az irányító fegyvereinek tárháza.
Alapvetően ezt is leginkább passzoláshoz használják, de ha a védelem elkezdi kevésbé tölteni a boxot, egy-egy futással újra tehermentesíteni lehet a passzjátékot és teljesen összezavarni a leginkább nickel formációval válaszoló védelmet. A receiverek mellett a tight end, sőt a running back is lehet kimozgó célpont, melyet még tovább fűszerez a korábban említett play action. A passzolás terén a tárház tehát szinte végtelen és azt sem szabad elfeledni, hogy itt is szerepet kap a védelem szétfeszítése, a 1-on-1 matchupok kialakítása.
Azonban most a futás egy kicsivel nagyobb szerepet kap, hiszen egy elit tight endre rá lehet bízni a blokkolást, ezáltal a futónak könnyebb dolga lehet a labdacipelésnél. Szintúgy igaz ez az opciós játékokra, ahol ha az irányító megtartja a labdát, plusz egy blokkolója lesz egy olyan védelemmel szemben, ahol nem elsősorban a futásra készülnek.
12-es Formáció: Az "Ace" és a Futás Dominanciája
Ez a felállás - melyet “Ace”-nek is szokás hívni - már merőben nem arról szól, hogy elsősorban passz fog következni, sőt. Az egy szem running backnek a két tight enddel kiegészülve már hét blokkolója is lehet, míg a két elkapó igyekszik (minimum) két defensive backet kivenni a játékból.
Alapvetően a fal felállásából lehet arra következtetni, hogy az offense futtatni fogja a labdát vagy passz következik, de azt korábban már megtanultuk, hogy ez sem minden esetben egyértelmű. A csapatoknak van kimondottan blokkoló, illetve elkapó típusú tight endjük, így leginkább ebből lehet következtetéseket levonni. Ha két olyan van benn, aki blokkolásban nyújt átlag felettit, akkor valószínűleg futás lesz, ha a két elkapó típusú van, akkor pedig inkább a passzra kell számítani. Ha egy-egy van mindkettőből, akkor kezd bonyolódni a helyzet, hiszen sok variáció előfordulhat. Ebben rejlik a 12-es felállás esszenciája, hiszen teljesen egyértelműen nem tudsz felkészülni egyikre sem.
13-as Formáció: A Tiszta Erőfutás
Ha a 12-es formáció a futójátékot feltételezte, akkor a 13-asról egyenesen ordít, hogy izmozás fog következni. A running back előtt nyolc blokkoló van, akik tömegből és erőből próbálnak utat nyitni a line of scrimmige-től 6-7 yardra felálló csapattársuknak.
Ebben a szituációban a lehető legjobban blokkoló tight endeket kell betenni, akik akár a második szinten (linebackerek) is tudnak majd takarítani, valamint a legjobb vagy a leggyorsabb elkapót kell felállítani a számokon kívül, egy védőt kivéve a playből. A boxot tehát 10 emberrel igyekszik feltölteni a védelem, míg kettővel kevesebb blokkoló segíti a futó munkáját. Itt szokták a koordinátorok elővenni az igen látványos guard- és center-húzásokat, mellyel további előnyt biztosíthatnak a rendszerint nagy méretekkel megáldott labdacipelőnek.
Ezt a formációt viszonylag keveset veszik elő a csapatok, olyankor is leginkább harmadik vagy negyedik downos szituációknál, amikor már csak 1, maximum 2 yardot kell megtenni, illetve goal line-nál is, de akkor akár már az első kísérletre is.
20-as és 21-es Formáció: A Kettős Fenyegetés
Az izmozásról kicsit áttérve a kreatív, sok megoldást tartalmazó játékokra, a 20-as formáció sem árulja el egyből önmagáról, hogy mi is jár a támadók fejében. Ezt a felállást több módon is el lehet képzelni, akár shotgunból, akár pistolból, akár pedig under centerből indítva a labdát, ezt a koncepció is sok veszélyt rejt magában valamennyi módon.
Klasszikus esetben center alól kapja a labdát a QB és van egy full back valamint egy half back mögött, így akár két fake-et is eladhat a play során, de az is lehet, hogy a labdát kapó futónak lesz egy lead blockere, aki takarít majd előtte. Futásnál az a jó, hogy a három receiver legalább három, de inkább négy defensive backet foglal le elsőre, így a boxban nem fog 8-9 ember állni a futásra várva. Ugyanez fordítva is igaz, tehát ha a futást csak cselként használják, hogy az megalapozza a passzt, úgy az irányítónak biztosan lesz legalább egy elkapója, akit nem tudnak beduplázni.
Egy másik kedvelt módja a 20-as formáció alkalmazásának, hogy a két futó közvetlen az irányító mellett helyezkedik a backfielden, így nem csak egy szerepet tölthetnek be az ellenfél védelmének megsebzésében. Előzetesen nehéz eldönteni, hogy melyikük kapja majd a labdát, ha futás van hívva, de az is megeshet, hogy egyikük sem, csak amolyan pass protectionként vannak bent agresszív védőhívás esetén, amikor az irányítóra a blitzelők helyeznek plusz nyomást. A futás és a blokkolás mellett a passzjátékból is kivehetik a szerepüket, hiszen egy gyors oldalra mozgással könnyen bejuthatnak az elkapók által már elhagyott területre, ezzel támadva az úgynevezett flat zónát.
A 21-es formáció annyiban különbözik az előzőtől, hogy az egyik elkapóból tight end lesz, tehát a futás- és passzblokkolásnál is kiemeltebb szerepet kap az “átváltozó” játékos. A pályát ezzel némileg beszűkítik, de a két szélső elkapóval még mindig megfelelő mennyiségű védőt lehet ideiglenesen semlegesíteni. Megint csak abból lehet következtetni a játék kimenetelére, hogy milyen blokkoláshoz áll fel a fal, illetve milyen TE-et küldenek fel. Ahogy azt korábban említettem, nagyon veszélyes a play fake, mely után a backfieldről induló két játékos után már 5 opciója lesz az irányítónak. Ez merőben nagy kihívás elé állítja a defense-t, hiszen az egyes célpontok elosztása súlyos matchup-beli problémákat idézhet elő. Ebből élt például a Pats is, akik a Houston ellen 21-es formációból passzt hívva szereztek TD-t Dion Lewis hathatós közreműködésével.
22-es és 23-as Formáció: A Power Football Csúcsai
Amelyik felállásban kettő vagy több tight end van úgy a pályán, hogy közben a backfielden is tartózkodik egy futó, hamar izomszagot érezhetünk a levegőben. Ez power football, ahol az jön ki győztesen, aki több tömeget tud felsorakoztatni a vonalra. Erőfociról lévén szó, nagy eséllyel meg lehet jósolni, hogy a play futást fog eredményezni, ennek köszönhető, hogy a védelem legalább 9 emberrel tömi ilyenkor a boxot, miközben arra is figyelmet kell fordítania, hogy az elkapó vagy az egyik tight end, illetve running back ne kerüljön könnyen légüres térbe.
Ahogy a 13-asnál, úgy a 22-esnél is sűrűn lehet látni húzásokat, illetve hatalmas kiosztott blokkokat a futót vezető fullbacktől. Biztos sokaknak ismerős lehet a “jumbo package” kifejezés, melyet a 23-as formációt alkalmazó támadókról szoktak használni az amerikai fociban. Már a 22 is kimerítette a power football fogalmát, ez csak még jobban megerősíti azt, hiszen a plusz egy tight enddel még tovább növekedett a támadószekció tömege és ereje.
A tét legtöbbször a touchdown, melyet rövid yardos szituációkban ezzel a csomaggal igyekeznek megoldani. Fontos, hogy mind a három TE megfelelően vegye ki az emberét és a lead blocker azt a linebackert támadja, aki a szabad lyukért felelős. Ezekben a szituációkban egy nagytestű erőfutó szokott bent lenni, aki ha kell, a nem létező lyukon is képes benyújtani a disznóbőrt a gólvonal síkja fölé.
30-as Formáció: A Ritka, De Veszélyes Opciós Játékok
A legvégére egy olyan formáció maradt, melyet nem sűrűn szoktak alkalmazni az NFL-ben, leginkább az opciós játékok során nyúlnak hozzá az edzők. Nem sűrű, hogy úgy nem találunk egyetlen elkapót sem a pályán, hogy az nem power play, jelen esetben pedig ilyennel van dolgunk.
A két tight end és három running back miatt a védelem a futásra összpontosít, ezt eredményezi a túltöltött box is, mely ellen nagyon jó blokkolási séma kell, hogy a három agilis és gyors futóból legalább az egyik meg tudjon tenni egy jelentősebb távot a földön. Persze tipikus elkapó hiányában sem csak a futást lehet számításba venni, hiszen az oldalra kimozgó running backek - akár egy play action után - könnyen szabadon megjátszhatók. Ebbe a formációba könnyen belecsempészhető a trükk és a többszörös fake handoff is, hiszen bőven van opciója az irányítónak átadni a labdát.
Hogyan legyél okosabb futballszurkoló
A Screen Pass Játékok Típusai és Stratégiái
A screen passz egyszerűen meghatározva egy olyan játék, ahol egy rövid, előre irányuló passz történik egy elkapóhoz (nem wide receiver, hanem elkapni tudó játékos), aki előtt blokkolók törik az utat. Ez a meghatározás amennyire egyszerűen adja át a lényeget, annyira nem is mond sokat.
A Screen passzt általában olyan agresszív defense-ek ellen használják, akik sokat blitzelnek. Ilyenkor a védelem igyekszik feltölteni a boxot és minél hamarabb el akarnak jutni az irányítóhoz, ráadásul ugye blitz révén a pálya közepéről is vonnak el játékost. Ez viszont azt eredményezi, hogy a pályán több „nyitott” rész marad. A screen passz egyszerre kockázatos játék, de nagyon kifizetődő is. A magasabb kockázatért általában nagyon „kifizetést” remélnek az edzők. A másik egyszerű oka a Screen hívásoknak, hogy a labda gyorsan kerül egy olyan playmakerünk kezébe, aki előtt hatalmas üres tér adódik és ki tudja használni kivételes képességeit.
A screen játék során az irányító ugyanúgy elkezdi a dropbacket, mintha egy hagyományos öt-hét lépéses passzt akarna adni és végig pásztázza a pályát, mintha mély játék lenne. Tekintetével ekkor elsősorban a mélyen elhelyezkedő safetyket igyekszik megtéveszteni. Az első pár mozdulat a futó esetében is hasonló, mint egy normál passzjátéknál.
Bubble Screen
A bubble screen esetében három (lehet két elkapóval is játszatni) elkapó áll fel a pálya egy oldalára. Ekkor a két külső elkapó indul el a snap pillanatában blokkolni előre, a harmadik WR - aki a támadófalhoz közelebb állt - pedig mögöttük indul meg a line of scrimmage vonalával kvázi párhuzamosan a pálya széle felé. Az irányító egy jól helyezett dobással pont elé varázsolja a labdát, hogy az elkapó lassítás nélkül száguldhasson tovább. Elsőre a screen játék nem tűnik nehéz dobásnak az irányító szempontjából, de sok játékos szerint a bubble screen dobások az egyik legnehezebbek.
Jailbreak Screen
A jailbreak screen során az offense-ben szintén három elkapó (vagy 2 elkapó és 1 tight end) áll fel ugyanarra az oldalra. Velük szemben helyezkednek el a védők. Ekkor a középső elkapó blokkolja az oldalvonalhoz legközelebb eső védőt, a támadófalhoz legközelebb eső álló elkapó a középen helyet foglaló védőt. Így kitalálható, hogy a legszélső elkapóra a pályán legbelül álló védő maradna, akit már eleve nehezebb lenne felvenni, de még meg is nehezítik a dolgát. Ugyanis a támadófal tagja itt is hagyják átmenni a védőket, így ők nyugodtan léphetnek feljebb és pont a blokkolatlan védővel találhatják szembe magukat.
Tunnel Screen
A Tunnel screen játék kicsit különbözik a többitől, ugyanis ez egy úgynevezett lassú screen play. A támadósor itt a kivárásra épít. A hagyományos screenekkel ellentétben itt a támadófal nem csak 1-2 mp-re veszi fel az emberét, hanem nagyrészük rendesen blokkol, amíg kialakul a játék. A tunnel screen elsősorban a zone defense ellen jó, mert ekkor a támadók megvárják, amíg a védők elfoglalják a helyüket a zónában, majd a zónák közt kialakított „tunneleken” keresztül vezetik a labdást.
Összességében tehát a screen játékok nagy része a kiváló időzítésre és az ellenfél védelmének megtévesztésén alapszik. A játékok látszólagos egyszerűsége ellenére nagyon nehezen kivitelezhető playek, ugyanis nagyon fontos szerepe van a jól időzített dobásnak, a jól időzített blokkoknak és annak, hogy mindenki pontosan tudja a feladatát.
A Játékterület és Alapvető Játékszabályok
Az amerikai futballt egy labdarúgó pálya méretű játéktéren játsszák. A pálya hossza 120 yard (110 méter), szélessége 53 1/3 yard (49 méter). A pálya hosszanti határvonalát az európai focinál megszokott módon oldalvonalnak (sideline), a keresztirányú határát pedig alapvonalnak (end line) nevezzük.
A játék a pálya középső 100 yardján zajlik, két végén egy-egy 10 yard hosszúságú célterület (végzóna vagy end zone) található. A játékteret 5 yardonként egyenes vonalak keresztezik, és minden yardot úgynevezett hashmarks jelöl, ami a labda pontos elhelyezéséhez szükséges. A félpályát jelző vonal és az end zone határát jelölő vonal (goal line) közötti távolság 10 yardonként számozva van. A két end line közepén egy-egy fordított villára emlékeztető kapu van felállítva (régen a kapuk a goal line közepén helyezkedtek el, de később hátra vitték őket az alapvonalra, mert a játékosok sokszor nekiütköztek, amikor befutottak a célterületre).
A Játékosok és Céljaik
A futballt két 11 főből álló csapat játssza. Minden csapat három egységből áll: támadók (offense), védők (defense), speciális csapatrész (special team). Az egyes csapatrészeken belül minden játékosnak megvan a maga speciális feladata. A játék jellegéből és a rengeteg sérülésből adódóan az együttesek sok játékost kell, hogy foglalkoztassanak (az NFL-ben egy csapat játékoskerete 53 főből áll).
A keret (roster) mérete mellett a csapatot irányító edzői stáb létszáma sem csekély, mivel minden csapatrésznek, és azon belül az egyes pozícióknak a munkájáért is külön szakember felel (pl.: offenzív koordinátor, defenzív koordinátor, irányító (quarterback) edző, linebacker edző … stb), akik a vezetőedző (head coach) koordinálása alatt teszik a dolgukat.
A játék célja természetesen a győzelem, amit úgy tud kivívni az egyik küzdő fél, ha több pontot szerez a másiknál. Pontszerzéshez a labdát az ellenfél végzónájába kell juttatni, vagy a kapuvasak közé kell rúgni, amelynek eléréséhez minél beljebb kell nyomulni az ellenfél területére. Az amerikai futball tehát a területszerzés játéka, ennek megfelelően a szabálytalanságokért sem sárga vagy piros lapokkal, hanem területvesztéssel kell bűnhődnie a vétkes alakulatnak.
Pontszerzési Lehetőségek
- Touchdown (TD) (6 pont): Akkor következik be, ha valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére (End Zone) viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet, az elkapott labdával a kezében. TD-t elérhet a védő és a támadócsapat is. A védő labdaszerzés után közvetlenül, a támadó pedig egy akciósorozat végén (lehet passz, vagy futás eredménye is).
- Mezőnygól (Field Goal - FG) (3): Ezt csak a támadó csapat speciális egysége (Special Team) szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadó csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják. Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai közt megy be az U keresztszára fölött.
- Safety (2 p): A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (Kick off) is jár. Ez elégé ritkán történik.
- Extra point (2): Úgynevezett két pontos kísérlet (Two Point Attempt), TD után van rá lehetőség. A két pontért át kell vinni újra a labdát a gólvonalon, a 2 yardos vonalról indulva, 1 kísérletből, hasonlóan a touchdownhoz.
- Extra point (1): Szintén TD után van lehetőség. Ez az általános választás. Egy 20 yardos FG kísérlet a kapuval szemben.
A Játékidő és A Játék Menete
A mérkőzések négy, egyenként 15 perces negyedből állnak. A második negyed után félidő következik. A mérkőzések természetesen nemcsak egy óráig tartanak, hisz játék közben többször is megállítják az órát (pl.: támadáscsere, szabálytalanság, labdával történő pályaelhagyás esetén), és nem szabad megfeledkezni az edzők által kezdeményezhető időkérésről (timeout, félidőnként három) illetve a bírói ítélet felülvizsgálatának lehetőségéről (challenge, félidőnként kettő - ha nincs igaza a challange-et kérő edzőnek, akkor elveszít egy időkérést a csapat) sem.
Ha a játékidő végén az eredmény döntetlen, akkor hosszabbítás (overtime) következik, amelynek hossza szintén 15 perc. Ha a támadók az első próbálkozásból csak mezőnygólig jutnak, akkor az ellenfélnek van még egy lehetősége támadni, ha szintén csak mezőnygólig jut, akkor hirtelen halál jellegűen folytatódik a játék, a következő pontszerző nyer - ha az első támadásból TD születik, vagy a védők pontot szereznek, akkor ugyanúgy vége a játéknak az első pontszerzés után. Az alapszakaszban, ha nincsen döntés 15 perc után, akkor döntetlennel ér véget a játék, a rájátszásban újabb negyedórás ráadás következik addig, ameddig el nem dől a továbbjutó kiléte.
A mérkőzés mindkét félideje kezdőrúgással (kickoff) indul (ilyenkor mindkét küzdő fél részéről az ún. speciális csapatrész van a pályán). A rúgó játékos saját térfelének 30 yardos vonaláról lövi el a földre állított labdát, igyekezve azt mélyen az ellenfél térfelére juttatni. Ha a labda az end zone-ban esik le vagy elhagyja azt, akkor a fogadó (returner) csapat 20 yardos vonalától indulhat a támadás (touchback).
Ha a rúgás oldalirányban hagyja el a játékteret mielőtt bárki hozzáérne, akkor saját 40 yardos vonaláról támadhat a labdát fogadó alakulat (tehát szinte félpályányi területet kapnak ajándékba, súlyosan büntetve a rúgást rosszul elvégző játékos csapatát). Speciális eset az ún. onside kick, amikor kicsit rúg a kicker, hogy lehetőleg az ő csapata kaparinthassa meg újra a támadás jogát. Ez elég kockázatos megoldás, hisz ha mégis az ellenfél szerzi meg a bőrtojást, akkor sokkal kedvezőbb helyről (field position) indíthatja az akcióját (2003-ban az onside kick-ek 19.5%-a volt csak sikeres!).
Ha egy jól elvégzett kickoff-ot követően nem lesz touchback, akkor a fogadó csapat visszahordó embere (kick returner) megpróbál a lehető legtovább visszafutni a labdával, így hozva kedvező támadási pozícióba csapatát. Miután szerelték, a speciális csapatok elhagyják a pályát, átadva helyüket egyik oldalról a támadó, másik oldalról pedig a védekező csapatnak (az is előfordulhat, hogy a kick returner egészen az ellenfél célterületéig jut, ilyenkor kickoff return touchdown történik).
A pályára lépő támadó csapatnak a célja a pontszerzés (touchdown vagy field goal), amiben az ellenfél védekező alakulata természetesen igyekszik őket megakadályozni. A támadóknak négy lehetőségük (down) van legalább 10 yardot előre haladni. Ha ez sikerül, akkor ismét megkapják az első kísérlet jogát (first down), és megint négyszer próbálkozhatnak a minimum 10 yardos előrehaladással (1st&10). Így juthatnak egyre közelebb az áhított pontszerzéshez. Egy adott kísérleten belül alkalmazott játékvariációt play-nek nevezzük. Az edzők által fáradságos munkával kidolgozott, különböző támadási illetve védekezési variációkat tartalmazó leírást playbooknak nevezzük (offenzív ill. defenzív playbook).
A Támadók Előrehaladási Módjai
- Futás (rushing play): az irányító nem passzol, hanem valamelyik futó kezébe adja a labdát (handoff), és ő a földön próbál meg területet nyerni.
- Passzolás (passing play): ebben az esetben az irányító rövid (screen pass) vagy hosszabb passzal próbál területet nyerni (sikeres passz-completed, sikertelen passz-incomplete).
A Játék Indítása és Befejezése
A play úgy indul, hogy a támadás kezdőhelyét jelölő vonalra (line of scrimmage) felsorakozó támadó fal közepén lévő center feladja a labdát az irányítónak (snap), a végét pedig a következők jelenthetik:
- A labdát birtokló támadó játékost a védő(k) a földre dönti(k), vagyis szereli(k) (tackle)
- A labdát birtokló támadó játékos kifut a pályáról
- A labdát birtokló támadó játékos az end zoneba fut, vagy itt állva elkapja és birtokolja a labdát (mindkét esetben touchdown)
- Az irányítót labdával a kezében földre viszik a line of scrimmage mögött (sack)
- Az irányító kidobja a labdát a pályáról
- Az elkapó játékos felé dobott labda a földre kerül, mielőtt azt bárki birtokba vehetné (pl.: az elkapó elejti, a védők belenyúlnak, az irányító dobja rosszul - ez mind incomplete pass)
A támadó csapat által végzett előrehaladást, vagyis a playek egymásutánját támadás sorozatnak (drive) nevezzük. A mérkőzés során természetesen folyamatosan váltják egymást a különböző csapatrészek, hisz mindkét fél támad, védekezik, és a speciális csapatokra is többször szükség van.
Támadás Csere
A támadás csere a következő esetekben történik:
- A támadó csapat pontot szerez (TD vagy FG). Az extra pont (1 vagy 2 pontos) értékesítése után a pontot szerző csapat kickoff-ot végez el, a fentiekben már részletezett módon (tehát ilyenkor ismét a speciális csapatok lépnek pályára, majd a visszahordás után következnek a támadók és a védők, csak épp fordított szereposztásban).
- A támadó csapat negyedik kísérletre sem tudja megcsinálni a legalább 10 yardos előrehaladást (nem tud first downt szerezni). Ilyenkor a legutolsó play befejezésének helyéről támadhat az ellenfél.
- Sikertelen harmadik kísérlet után a támadó csapat úgy dönt, hogy negyedikre inkább elrúgja a labdát (punt, kézből rúgás), a lehető legmesszebbre szorítva ellenfelét a végzónától (puntolás esetén is a speciális csapatokon a sor, a visszahordó játékost punt returnernek hívjuk, aki szintén érhet el TD-t visszafutásból - punt return TD).
- A védőjátékos elcsípi az irányító átadását (interception). Ebben az esetben a védő megpróbál visszafutni a lefülelt labdával, hisz csapata onnan támadhat majd, ahol őt megállítják (ha nem sikerül megállítani akkor interception return touchdownt ér el)
- A támadó játékos elejti a labdát (fumble), amit a védők szereznek meg (fumble lost). Az interception-höz hasonlóan ekkor is megpróbálhat a védő visszafutni a megszerzett labdával (ha elér az end zone-ba, akkor fumble return touchdownt szerez), jobb mezőnypozícióhoz (field position) segítve saját támadóit.
- A támadó csapat elhibázza mezőnygól kísérletét. Ilyenkor az ellenfél a rúgás helyéről kezdheti meg támadását.
