Szabó Ferenc: A Ferencváros legendás csatára, aki hetven évesen is a régi sikerekre emlékezik
Szabó Ferenc, becenevén "Center", a Ferencváros egykori kiváló középcsatára január 4-én töltötte be 70. életévét. Pályafutása során számos emlékezetes mérkőzést játszott, és bár nem került be a válogatottba, ahol megfordult, imádták a góljaiért. Szombathelyen, az Üllői úton, Győrben még manapság is áhítattal ejtik ki a nevét.
Szabó Ferenc jelenleg szülővárosában, Celldömölkön él. Hétköznapjait nyugdíjasként éli, de a kártyázás, különösen az ulti, még mindig belefér a régi haverokkal hetente néhány alkalommal. Bár az utcán néha még felismerik, és jól esik neki a rajongói szeretet, a Haladás vagy a Ferencváros mérkőzéseire már nem jár rendszeresen, pedig kapacitálják. A Fradiban Pogány Laci is nógatja, hogy egyszer látogassa meg őket, de a vonattal való utazás nehézkessé teszi a számára egy-egy bajnoki meccs megtekintését, ami kétnapos programot jelentene.
Pályafutás kezdete és a Palicskó-faktor
Karrierje kezdetén Szombathelyen Palicskó Tibor vette a szárnyai alá, majd Győrben, és újra a Haladásnál ismét dolgoztak együtt. Palicskó Tibor kulcsfontosságú szerepet játszott Szabó Ferenc felemelkedésében, ő tette fel a magyar labdarúgás palettájára. Amikor Palicskó meglátta Szabót, azonnal a középcsatár posztot álmodta meg neki. Győrbe pedig kimondottan Palicskó személye miatt igazolt Szabó. A győriek Szokolai Laciért cserébe három játékost kértek a Fraditól, Palicskó ragaszkodott Szabóhoz, így Nérey György és Onhausz Tibor mellett őt is odaadták. Bár sérülésekkel bajlódott és nehéz időszakon ment keresztül, Palicskó bizalma erőt adott neki.
A Ferencváros és a KEK-döntő
Szabó Ferenc 1974-től lett a Ferencváros játékosa, és részese volt a következő idény KEK sikereinek, amikor a csapat a döntőbe jutott, és csak a szovjet Gyinamo Kijevtől kapott ki. Az 1974. szeptember 25-i mérkőzés az Üllői úton a Rába ETO ellen emelkedik ki pályafutásából, ahol a 6-1-es győzelemből öt góllal vette ki a részét, amiért 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól. Ez volt pályafutásának egyik legemlékezetesebb mérkőzése. A KEK döntőig jutó csapatban kilenc gólt szerzett az idényben.
A Ferencváros színeiben összesen 159 mérkőzésen lépett pályára és 79 gólt szerzett, ami önmagáért beszél. A bajnokságban 29 meccsen lépett pályára és 15 alkalommal mattolta az ellenfelek kapusát. Az MTK-VM elleni magyar kupa döntőjét az ő gólja döntötte el, valamint a Téli Kupában is diadalt aratott a csapat. Az Újpest elleni 4-1-re végződő mérkőzésen is mesterhármast szerzett. Ebben a szezonban lőtte ferencvárosi pályafutásának legszebb gólját is: a Zbrjovka Brno elleni KK mérkőzésen 40 méterről talált a kiinduló hálóőr fölött a kapuba.
Sérülékenység és mellőzés
Pályafutását a továbbiakban sérülések gátolták. Combizom szakadás miatt fél évet kellett kihagynia. A bajnokságban is csak öt gólig jutott, ráadásul Szokolai személyében újabb vetélytársat kapott. A sérülékenység és a mellőzés okán nem tudott egyenletes teljesítményt nyújtani, és fokozatosan kiszorult az első csapatból. Bár a gólképessége rejlette a tudását, Baróti Lajos szövetségi kapitány nem adta meg neki a lehetőséget a válogatottban, annak ellenére, hogy gólerős csatárra lett volna szükség az 1978-as argentínai világbajnokságra készülő csapatban.
A felhozatal a támadók terén bőséges volt: az Újpestből Fazekas László, Nagy László, a piros-kékeknél Várady Béla, Izsó Ignác, Kovács István. Baróti idővel a fradistákat, Pusztai Lacit, Ebedlit és Magyart is mellőzte, Bálint Lacit nem hagyhatta ki, mert a legjobb centerhalf volt, Nyilasi pedig berobbant, kihagyhatatlan lett.
Visszatérések és a civil élet
1977-ben Szokolai Lászlóért elcserélték a Rába ETO-val, de itt sem lett alapember a csapatban. Az 1980-1981-es idényben rövid időre visszatért a Ferencvároshoz, ahol csereként szóhoz is jutott, így a bajnokcsapat tagja lett. Egy szezon után ismét távozott. Ismét volt edzője csapatához távozott, a Palicskó edzette Haladásba. A harmadosztályú Sabaria csapatába igazolt, majd visszatért szülővárosába, ahol még játszott, később különféle feladatokat látott el a csapat mellett. A CVSE csapatvezetői feladatait is ellátta, majd ügyvezető elnökként dolgozott. Később az Antók Futball Kft. technikai vezetőjeként a celldömölki labdarúgásért dolgozott a Megye I. osztálytól az NB III-on és NB II-n át egészen az NB I B osztályig.
Szabó Ferenc nem volt könnyű ember, de a játékosok tisztelték. Az MTK futballistái puccsot kezdeményeztek ellene, de Szabó jól kijött vele, mert ő tett fel a magyar labdarúgás palettájára. Nem volt mozgalmi gyerek, de a Haladásnál a fiatalok olyannyira megbecsülték, hogy KISZ-alapszervezetet neveztek el róla. Amikor Budapestre került, Ebedli Zoltánnal, Törőcsik Andrással nemcsak a meccseken voltak jók, hanem a „harmadik félidőben” is odatették magukat. Rengeteg konfliktusa származott ebből Dalnoki Jenő edzővel, aki üvöltött, a játékosok pedig bólogattak. Azért a Fradi 1975-ben KEK-döntős volt, rá egy évre megnyerte a bajnokságot és az MNK-t. Összekovácsolta őket, de amikor már jó néhányan, Nyilasi Tibi, Ebedli Zoli, Magyar Pista, Rab Tibi bekerültek a válogatottba, Dalnoki nem vette észre, hogy felnőttek a gyerekek, sprőd maradt, mint azelőtt.
Szabó Ferenc 2009. március 12-én hunyt el, de emléke továbbra is él a szurkolók szívében, különösen a Ferencváros és a Haladás drukkerei körében.
tags: #sebrecen #ferencvaros #foci
