Seres Gyula válogatott labdarúgó és a magyar-román futballrivalizálás kezdetei

Seres Gyula válogatott labdarúgó neve elválaszthatatlanul összefonódik a magyar-román futballösszecsapások történelmével. Bár a két nemzeti tizenegy már számos alkalommal találkozott a pályán, az 1936-os bukaresti mérkőzés, amelyen Seres Gyula is szerepelt, különleges helyet foglal el a rivalizálás krónikájában.

Az 1936-os bukaresti diadal és Seres Gyula szerepe

1936-ban játszott először a két csapat, addigra a románok két, a magyarok egy világbajnoki részvételen voltak túl. Ennek ellenére a sajtó biztos magyar győzelemre számított a bukaresti találkozón, a 2:1-es sikert a Nemzeti Sport nehéz győzelemnek aposztrofálta.

A mérkőzést a belga Langenus, az 1930-as világbajnokság belga játékvezetője dirigálta. A hazaiaknál a balszárnyat két magyar játékos, a Hagi rekorddöntéséig a román gólcsúcsot tartó, brassói - karrierje csúcspontján a Nagyváradi AC-ben tündökölt - Bodola Gyula és a pályafutása végén, 33 évesen a magyar második ligában, a Törekvésben is szerepelt, egyébként temesvári Dobay István alkotta. Bodola elképesztően jó játékos volt, de ezúttal a magyarok magyar balösszekötője, Toldi Géza még őt is túlragyogta.

A mérkőzésen Silviu Bindea vezető gólja után a második félidőben Lázár Gyula egyenlített, majd Toldi Géza lőtte (18 méteres ágyúzással) a győztes gólt. A magyar válogatott összeállítása ezen a történelmi találkozón a következő volt:

• Pálinkás
• Polgár, Fekete
• Seres, Szűcs, Lázár
• Sas, Vincze, Cseh II, Toldi, Titkos

Ez a tizenegy megérdemelt győzelmet aratott.

A korai magyar-román összecsapások története

A két válogatott közötti találkozók sorozata régre nyúlik vissza, és a futballtörténelem fontos fejezeteit írta. A két csapat eddig huszonhárom mérkőzést játszott egymás ellen - az MLSZ által hivatalosnak számított mérkőzéseket számolva -, a mérleg a magyar csapat fölényét mutatja: tizenegy győzelem, hat döntetlen, hat vereség.

Az 1939-es döntetlen és a Duna Kupa

Három évvel később, 1939-ben ugyancsak októberben találkozott a két válogatott, ismét Bukarestben. Az erdélyi játékosok, így Sárvári-Spielmann és Bodola még a román csapatot erősítették. A Boldizsár - Korányi, Bíró - Pázmándy, Sárosi III, Szalay II - Kincses, Sárosi dr, Kolláth, Zsengellér, Tóth III összeállítású magyar legénység 1:1-es döntetlent harcolt ki.

1972-ig (!) ez volt az egyetlen magyar-román, amelyet nem nyert meg a válogatottunk. Az első gólt Tóth III Mátyás, a másodikat Sárvári-Spielmann Ferenc lőtte.

1940-ben találkozott először Budapesten a két válogatott, a Duna Kupáért játszott mérkőzésen. Az Üllői úton a Ginzery Dénes által irányított magyar válogatott 2:0-ra legyőzte a román csapatot. Alig néhány hónappal voltunk a II. bécsi döntés, Erdély visszacsatolása előtt.

A román válogatottban két olyan futballista is pályára lépett, aki 1944-ben aztán a Nagyváradi AC színeiben magyar bajnoki címet nyert: Juhász Gusztáv és az előző találkozón gólt is szerzett Sárvári-Spielmann Ferenc. Játszott még egy magyar, a korábban a Hungáriában is szerepelt Barátky Gyula. A Csikós - Pákozdi, Sárosi III, Polgár - Király, Dudás - Kincses, Sárosi dr., Toldi, Harangozó, Gyetvai tizenegy két ferencvárosi, Sárosi György és Gyetvai László két perc alatt lőtt két góljával nyert. Még nem is telt el két teljes esztendő az ezüstéremmel zárt párizsi világbajnokság óta, de mindössze ketten maradtak erre a meccsre a finalisták közül, Polgár Gyula és dr. Sárosi György.

Újrakezdés a háború után: 1945-ös diadalok

1945-ben, már a háború befejeződése után találkozott egymással újra a két csapat. Ez volt az „új életben” az első meccse a magyar válogatottnak, amelyet nem az osztrákokkal vívott. A magyar futball akkoriban Ausztriával, Jugoszláviával és Romániával vette fel a kapcsolatot, így nem meglepő, hogy a következő több frontos csatát az ottani válogatottakkal vívta a magyar labdarúgás.

Szeptember 30-án az Üllői úton játszott a két A-válogatott, aznap és a következőn Temesváron, illetve Aradon pedig a Budapest válogatott. A három találkozó 3 magyar győzelmet, s 14:5-ös gólarányt hozott. A főváros reprezentánsai (akik között pályára lépett, például Tóth György, dr. Sárosi György, Lázár Gyula, Kubala László és Deák Ferenc, azaz Bamba is) előbb 4:1-re, majd 3:2-re nyertek.

De a Gallowich Tibor irányította A-válogatott még ezen is túltett. A Csikós - Rudas, Szűcs, Bíró - Sárosi III, Lakat - Sipos, Hidegkuti, Zsengellér, Puskás, Nyers összeállítású tizenegy pazar játékkal rukkolt ki, s már a szünetben 5:2-re vezetett. A vége 7:2 lett, az újonc Hidegkuti Nándor, valamint a második meccsét játszó, 18 éves Puskás „Öcsi” két-két, valamint Zsengellér Gyula, Rudas Ferenc, s az ugyancsak újonc, újpesti (s később a milánói Inter színeiben Olaszország legjobb csatárai közé emelkedő) Nyers István egy-egy találatával. A románoknál játszott a korábbi magyar válogatott Sárvári-Spielmann Ferenc és Perényi-Pecsovszky József, valamint a NAC-cal magyar bajnoki címet nyert, s a később a Barcelonában is szerepelt Szegedi-Simatoc Miklós is.

A Balkán Kupa elhódítása és az Aranycsapat formálódása

A következő dátum: 1947. október 12. A Balkán Kupáért játszottak a csapatok. Puskás Ferenc két gólt is szerzett, egyet pedig a jobbszélső, Egresi Béla, azaz Csöpi lőtt. A 3:0-s eredmény ellenben nem mutatja hűen, milyen izgalmas volt a mérkőzés: Grosics Gyula bizonyult a mezőny legjobbjának, különösen az első félidőben szenzációsan védett a két korábbi magyar válogatott játékost, Sárvári-Spielmann Ferencet és Perényi-Pecsovszky Józsefet is soraikban tudó románok ellen. A magyar válogatott a győzelemmel elhódította a Balkán Kupát.

1948-ban kétszer is találkozott a két válogatott, júniusban Budapesten, októberben Bukarestben. A májusi találkozó után Perényi-Pecsovszky József, a románok csillaga nem akarta elhinni, hogy tényleg kilenc gólt kaptak a Megyeri úton. Ő csak hetet számolt. Pedig kilenc volt, a román válogatott történetének mindmáig legsúlyosabb veresége. A Henni (Károlyi) - Rudas, Kispéter, Kónya - Bozsik, Zakariás - Egresi, Kocsis, Mészáros, Puskás, Tóth III összeállítású magyar csapatban Egresi Béla három, Mészáros József, valamint Puskás Ferenc és Kocsis Sándor két-két gólt szerzett.

A nagy formában lévő bombázó, Deák Ferenc betegsége miatt nem tudott játszani, az újonc Mészáros kiválóan pótolta. Két góllal mutatkozott be, de olyan erős volt a konkurencia, hogy soha többé nem játszhatott az A-válogatottban. Ő volt aznap a csapat egyik újonca, Kocsis Sándor a másik. Októberben a bukaresti Köztársasági-stadionban lépett pályára a formálódó Aranycsapat a románok ellen. Válogató bizottság állította össze a csapatot, Sebes Gusztáv mellett Kléber Gábor és Mandik Béla volt ennek a tagja.

A vendégek csatársorában a csereként beállt Bodóval együtt négy magyar csatár is játszott, a nagyváradi Bartha Károly és Fernbach-Ferenczi Antal, a temesvári Perényi-Pecsovszky József és alsóvivói Bodó György. Az örökifjú Perényi lőtt ugyan egy szépítő gólt 0:4-nél, de nem okoztak sok gondot. Nem úgy Puskás Ferenc a román Justin Apostol kapusnak: rúgott neki hármat! A magyar csapat a Grosics (Tóth Gy.) - Lóránt, Börzsey, Balogh II - Bozsik, Zakariás - Egresi, Hidegkuti (Kubala), Deák, Puskás, Tóth III összeállításban játszott. A balösszekötő triplája mellett Deák Ferenc is két gólt szerzett. Lóránt Gyula ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben.

Olimpiai selejtező és a Helsinki diadal

1952-ben olimpiai selejtezőt játszott egymással a két válogatott Turkuban. A magyar csapatnak a jugoszlávok elleni döntőig az volt a legnehezebb mérkőzése. A románok ugyanis nagyon erős csapattal érkeztek az olimpiára, köztük több magyar futballistával (Perényi-Pecsovszky József, Serfőző Gábor, Kovács József, Farmati Zoltán). A később oly’ sok bosszúságot okozó szovjet Nyikolaj Latisev által vezetett mérkőzésen a magyar csapat a Grosics Gyula - Dalnoki Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Kovács Imre, Bozsik József - Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállításban játszott. A gólokat Czibor Zoltán és Kocsis Sándor szerezték, a román Ioan Suru csak a 86. percben szépített (2:1). Az Aranycsapat pedig aztán meg sem állt az olimpiai bajnoki címig.

Az Aranycsapat visszatérése 1954-ben

1954-ben óriási közönség fogadta a magyar válogatottat a Népstadionban, ez volt az Aranycsapat első mérkőzése a berni vb-döntő, illetve az ezüstéremmel zárt svájci világbajnokság óta. Kilencvenháromezer néző előtt Sebes Gusztáv újoncokat avatott: Komáromi Tibor védett csereként az utolsó negyedórában, beállt tíz percre Várhidi Pál, végigjátszotta a meccset a balfedezet posztján Kotász Antal, s bemutatkozott a balszélső Fenyvesi Máté. A Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Kotász - Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi tizeneggyel kezdő csapat 35 percen keresztül szenvedett (akkor még Kocsis és Ozon góljával 1:1 volt az állás, majd magára talált. Kocsis Sándor újabb gólt lőtt még az első félidőben, aztán Hidegkuti Nándor is duplázott, végül a 30. percben Tóth II József helyére beállt Budai II László állította be a végeredményt.

Az 1958-as bukaresti események

1958-ban „természetesen” ismét októberben játszott Bukarestben a magyar válogatott. A nyilvánosság számára is világos volt a találkozó alaptörténete: forró hangulatú mérkőzést vívott egymással a magyar és a román válogatott. Másképpen: a házigazdák össze-vissza rugdosták a jobb játékosokból álló vendégcsapatot. A Török - Mátrai, Sipos, Sárosi - Bozsik, Berendy - Sándor (Bundzsák), Budai II, Göröcs (Vasas), Tichy, Bencsics összeállítású csapatban elsősorban az utolsó húsz percre beállt, másodszor válogatott Vasas Mihály játéka emelkedett ki. A Salgótarjánból beválogatott belsőcsatár a 72. percben kiegyenlített, majd a 78. percben gólpasszt adott Tichy Lajosnak. Így lett a végeredmény 2:1, 100 000 néző előtt, az Augusztus 23. stadionban, ide! Akkor kevesen sejtették, hogy a következő 56 évben a magyar válogatott nem tud majd nyerni a román fővárosban.

Kevésbé volt publikus, mi zajlott a kulisszák mögött: Az akkori bukaresti magyar nagykövet külön jelentést írt haza az eseményről. „Szerencsésebb lesz, ha válogatott mérkőzésre hosszabb időn keresztül lehetőleg nem kerül sor” - javasolta akkor a pártvezetésnek, s hozzáfűzte, hogy „az események kellemetlen kihatással vannak a románok és az erdélyi magyarság viszonyára is”. Szavai egyetértésre leltek, mert a két csapat 51 éven keresztül nem játszott egymással barátságos mérkőzést Budapesten vagy Bukarestben.

Az 1972-es Eb-negyeddöntők sorozata

1972-ben három Eb-negyeddöntőt vívott egymással a két csapat: egyet Budapesten, egyet Bukarestben, egyet pedig Belgrádban. Az ellenfél az addigi története legszebb napjait élő román válogatott volt, soraiban olyan kiváló játékosokkal, mint Lupescu, Dinu, Iordanescu, Dembroschi és Lucescu. Valóságos futball-láz tört ki a meccs előtt Budapesten, az Eb négyesdöntőjébe jutás lehetősége azt ígérte, feledtetheti a válogatott a marseille-i bukást, azt, hogy 1970-ben nem vehetett részt a csapat a világbajnokságon.

Még egy hónappal korábban, a kor legnagyobb sztárjaival érkező nyugatnémet elleni meccsre, Maierre, Beckenbauerre, Breitnerre, Netzerre, vagy Gerd Müllerre sem voltak annyian kíváncsiak, mint aztán a románok elleni 90 percre. Közel 70 ezer néző előtt jászottak a csapatok a Népstadionban. A magyar csapat (Géczi - Fábián, Páncsics, Bálint, Vépi - Kocsis L., Szűcs - Fazekas, Branikovits, Dunai II, Zámbó, csereként beállt Bene) a mindössze második válogatott mérkőzésén szereplő Branikovits László góljával a 10. percben vezetést szerzett, de aztán a folytatásban nem tudta már bevenni az óriási termetű Raducanu kapuját. A vendégek ellenben kiegyenlítettek.

Május 14-én következett a folytatás, Bukarestben. Illovszky Rudolf együttese a hazai 1-1 után 3-0-ra megverte a máltaiakat vb-selejtezőn, majd utazott a román fővárosba. Rudi bácsi a Géczi - Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. - Juhász I., Kocsis L. (Kű, 66.), Szűcs - Szőke (Dunai II, 66.), Bene, Zámbó csapatot játszatta a mérkőzésen, ami egyben azt is jelentette, hogy a pesti találkozó egyetlen magyar gólját elérő Branikovits László kikerült az együttesből. Ugyancsak új erőnek számított a Vépi Pétert váltó Juhász Péter és a Fazekas László helyére a csapatba kerülő Szőke István. Utóbbival különösen nagyot húzott a kapitány: a Fradi jobbszélsője ugyanis már az ötödik percben bevette Raducanu kapuját. Nem kellett sokat várni az egyenlítésre, Nicolae Dobrin lövésével meg Géczi István nem tudott mit kezdeni. A 36. percben Kocsis Lajos ismét a magyarokat juttatta vezetéshez, akik nagyon közel álltak a találkozó hajrájában a belgiumi négyes döntőbe jutáshoz, ám Alexandru Neagu a 81. percben megmentette a románokat. Ma már 2-2 elég lenne a hazai 1-1 után a továbbjutáshoz, akkor azonban harmadik mérkőzést kellett játszani, három nappal később, Belgrádban.

A négy bukaresti gólszerzőből három ott is a kapuba talált, csak Nicolae Dobrin neve hiányzott a névsorból. Érdekes, hogy a magyar válogatott 1972. május 17.-e reggelén még a Margitszigeten, a Nagyszállóban ébredt, s csak délelőtt repült Belgrádba. Így volt ez jól - igazolja az eredmény. A 26. percben már vezetett a magyar csapat, Kocsis tizenhét méterről bal belsővel a kapuba lőtt. Hat perccel később kiegyenlítettek a románok. Sokáig úgy festett, ahogy Budapesten és Bukarestben, Belgrádban sem bír egymással a két csapat. Ám aztán jött a 87. perc varázslata: Páncsics felszabadított a magyar kapu előtt, Juhász Péterhez továbbított, a balhátvéd a román kapu tizenhatosának előterébe küldte a labdát. A lapos labdát Kű átlépte, az Benéig jutott, a középcsatár az őt támadó két román védő között csinált egy cselt, majd legurította a labdát a nagyszerűen érkező Szőke elé, a jobbszélső tizennégy méterről laposan, élesen a jobb sarokba lőtte a labdát - a magyar csapatot meg az Eb négyes döntőjébe.

Korai magyar-román válogatott mérkőzések összefoglalása

tags: #seres #gyula #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Technikaóra elsősökkel
• A BSK történetének részletei
• Az indirekt szabadrúgás változásai
• Részletes beharangozó a Valencia – Atlético Madrid rangadóhoz
• kézilabda játékszabály-módosítások