A magyar női röplabda diadalai és sikertörténetei
A magyar női röplabda története számos emlékezetes sikert tartogat, melyek közül kiemelkedik a klubcsapatok és a nemzeti válogatott teljesítménye a nemzetközi porondon. A sportág fejlődését és a kiemelkedő eredményeket elkötelezett edzők és tehetséges játékosok generációi alapozták meg.
A NIM SE, az aranycsapat
A magyar női röplabda aranycsapata, a NIM SE 1952-ben alakult, s 1964-ben jutott fel az élvonalba. A ’70-es években nemzetközi szinten is komoly szinten jegyzett együttessé vált. A NIM SE 1969 és 1981 között 11 bajnoki címet és 8 kupát nyert. Emellett 1973-ban a magyar röplabdázás eddigi egyetlen BEK-győzelmét szerezte, de további öt alkalommal lett ezüst-, kétszer pedig bronzérmes a sorozatban.
Az 1973-as év különösen fényes volt a csapat számára. A Hollandiában, Apeldoorn-ban 1973. március 18-19-20-án rendezett női röplabda BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája) négyes döntőjében a NIM SE csapata mindhárom mérkőzésén győzött, így veretlenül nyerte meg a kupát. A BEK négyes döntőjében Európa élén a legjobb női röplabda klubcsapat, a NIM SE állt.
A győztes csapat tagjai között szerepelt többek között GERHARDTNÉ, BUZEKNÉ, Dr. Bánhegyiné, Szalayné, STEINERNÉ és Énekes. Csereként WÉBER is játéklehetőséget kapott. A NIM gárdája duplázott, megnyerte az 1977. évi magyar női röplabdabajnokságot, valamint az 1977. évi kupát is.
A NIM SE nemzetközi szereplései a BEK-ben
A NIM SE rendkívüli teljesítményt nyújtott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában az 1970-es években:
| Év | Eredmény |
|---|---|
| 1973 | 1. hely (BEK-győzelem) |
| (egyéb évek) | 5x ezüstérem |
| (egyéb évek) | 2x bronzérem |
GERHARDTNÉ KISS JUDIT 201-szeres válogatott volt, és az 1973-as BEK-győzelem során is kulcsszerepet játszott. A NIM SE csapata 1980-ban is sikeresen szerepelt. 1979-ben a magyar bajnok NIM SE csapata Törökországban, Izmirben, a női röplabda BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája) négyes döntőjében is megmutatta erejét.
A magyar női válogatott diadalútja Dr. Gáspárné Bánhegyi Lászlóné vezetésével
„Gabi néni hatalmas lelkesedéssel, irdatlan sok munkát kért tőlünk. Már a bemelegítései is kőkemények voltak. De becsültük, mert szinte mindent végigcsinált velünk, olykor szégyelltük is magunkat, nehogy már jobban bírja az edzőnk, mint mi” - emlékezett Hazsikné Fekete Judit, aki 1962-72 között 162-szer lépett parkettre a válogatott mezében.
Amikor 1970 elején felkérték a női röplabda-válogatott irányítására, a sportág még nem szállította a nemzetközi eredményeket. Az edzőlegenda tézisének megkérdőjelezhetetlen hitelességét az garantálja, hogy pár hónapos kőkemény felkészülést követően, 1970. szeptember 22. és október 2. között a magyar női röplabda olyan magasságokba jutott, ahol fél évszázada nem járt. A sportági almanach legszebb oldalait a sportolóit tyúkanyóként terelgető, tavaly Prima Primissima díjjal kitüntetett Dr. Gáspárné Bánhegyi Lászlóné írta.
A női röplabda-válogatott igazi meglepetéscsapatként robbant be Várnában a nemzetközi elitbe az 1970-es világbajnokságon. A szakemberek szerint a sikert leginkább váratlan húzásaiknak köszönhették. A világbajnokságon a csoportkörben Brazíliát és Perut is legyőzték, csak a bombaerős Szovjetuniótól kaptak ki, így második helyen jutottak be a nyolcas döntőbe.
Mivel később, már válogatott röplabdázóként tapasztalatból ráébredt a vörös salakon megszerzett alapok fontosságára, edzőként a vb előtti iszonyatosan kemény alapozó időszakban sokat futtatta, erősítette a lányokat. Előfordult, hogy napi 8,5 órát edzettek a mátraházi vagy a tatai edzőtáborban. Ezeken az erősebb napokon hét órától futóedzés, majd gyors reggeli szerepelt a programban, utána 8-12 között jöhetett az első labdás edzés. Az ebédet és a kötelező két órás csendes pihenőt követően 16-20 között indult a napi harmadik edzés.
„Gabi néni nagyon kemény feltételeket diktált a felkészülés alatt, például amikor egy feladat már ment egy labdával, és azt látta, hogy gyakorlás közben már a magánügyeinkről beszélgetünk, bedobott még egy labdát, csak hogy egyszerre kettőt levegőben tartva már ne tudjunk másra figyelni.” - idézi fel egykori játékosa. „Az összes csínytevésünket hamarabb kitalálta, minthogy mi megfogalmaztuk volna.”
A válogatott játékosok elszántságát jól mutatja egy anekdota. „Hirtelen ötlettől vezérelve ráléptem a tornacipőm sarkára, majd jeleztem a játékvezetőnek, hogy bocsi, történt egy kis baleset. Innen szárnyra kaptunk, 15-12-re megnyertük a játszmát, ezzel az első meccsünket is.” - meséli Torma Ágnes (lenti képen álló sor jobb oldalán 9-es mezben), aki 407 alkalommal viselte a címeres mezt.
„Szerencsém volt, mert az a társaság, ahova hátulgombolósként kerültem, befogadott, de ettől még a hierarchiát betartva a labdákat mindig én szedtem össze, hoztam, vittem. Mégis segítőkészen álltak hozzám. Amikor Gabi néni a vb-n fiatal titánként becserélt, az idősebb, rutinosabb játékosok nem húzták a szájukat, biztattak.” - emlékszik vissza egy játékos. „Összességében odaadó, jó játékosaim voltak.”
Magyarország női röplabda-válogatottja az Olaszországban, 1971. szeptember 23 - október 1. között rendezett VIII. női röplabda Európa-bajnokságon 5. helyezést ért el. Háttal az edzőnő, Dr. Gáspárné Bánhegyi Lászlóné látható. 1975. október 25-én Magyarország válogatottja a Jugoszláviában rendezett IX. Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.
A női lét dilemmái a filmvásznon– Nagy Borbála interjú
Kiemelkedő válogatott játékosok az 1970-es évekből
- JUNINÉ NAGY MARGIT csapatkapitány - 136-szoros válogatott
- SEBŐK ÉVA - 236-szoros válogatott
- ÉNEKES EMŐKE - 115-szörös válogatott
- GÁL MÁRIA - 104-szeres válogatott
- TORMA ÁGNES - 407-szeres válogatott
- SIRY EMERENCIA - 171-szeres válogatott
- GERHARDTNÉ KISS JUDIT - 201-szeres válogatott
- BOKROS ZSUZSA - 93-szoros válogatott
- RADNAI JÓZSEFNÉ (EX BLAUMANN FERENCNÉ) SCHLÉGL JUDIT - 332-szeres válogatott (1962-79 között), a ’70-es évek magyar válogatottjának csapatkapitánya
- FEKETÉNÉ CSAPÓ GABRIELLA - 282-szeres válogatott (1972-84 között)
A röplabda meghonosodása és fejlődése Szegeden
A labdajátékok közül a röplabdát Szegeden a háború előtt is ismerték, de versenyszerű sportként csak 1945 után terjedt el. A kisméretű pályát, a kevés felszerelést és játékost igénylő játék hamar népszerű lett. Az üzemek, iskolák bajnokságai már a háború utáni első évben beindultak. Az 1949-es idényben már a szabadtéren 60, a teremben pedig 23 csapat küzdött a városi bajnokság különböző osztályaiban.
Az 1948-as londoni, majd az 1952-es helsinki olimpia átütő magyar sikerei ösztönző hatást gyakoroltak a magyar fiatalságra és a magyar sport fejlődésére. Szegeden olyan későbbi siker sportágak honosodtak meg, mint a kézi-, kosár- és röplabda, a kajakkenu, az asztalitenisz, valamint a cselgáncs.
Az egyesületek közötti munkamegosztás és a profiltisztítás eredményeként más szakosztályokat foglalkoztatott a négy nagy szegedi sportegyesület: SZVSE (birkózás, atlétika), Volán (kézilabda, motorsport), DÉLÉP (röplabda, asztalitenisz), SZEOL AK (labdarúgás, vízilabda, cselgáncs), így a rendelkezésre álló anyagi eszközöket célirányosan használták fel. A szegedi minőségi sport első számú utánpótlását a város iskolái biztosították. Az úttörő olimpiákon, a középfokú tanintézetek, vagy az egyetemek, főiskolák bajnokságain feltűnt tehetségek sportolói pályafutásukat legtöbbször szegedi egyesületekben folytatták.
A Radnóti Miklós Gimnázium kosárlabdázói, tornászai, atlétái, női röplabdásai a középiskolás bajnokságok kiemelkedő szereplői voltak. Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár. Először három szakosztály, a kosár, a torna és az atlétika kezdte meg munkáját, majd 1960-ban ezt követte a röplabda, a cselgáncs és a vívó szakosztály.
A háború utáni Szeged sportlétesítményekben az ország legszegényebb városa volt. Az új sportágakkal bővülő igényeket már sem az újszegedi uszoda (SZUE) sem a teremsportok zömének otthont adó Rókusi Tornacsarnok nem tudta kielégíteni. A város sportélete gyorsabban nőtt, mint ahogy a létesítmények száma. Az iskolák tornatermei elavultak, néhányuknál (Ságvári Gimnázium, Építőipari Technikum) hiányzott a tornaterem.
Szegedi klubok és játékosok sikerei
Az első sikeres női szakosztály a Szegedi Kenderé volt, 1960-tól tíz idényen keresztül játszottak Ribizsár Gyula tanítványai az NB I-ben. A röplabda másik szegedi fellegvárában, a Spartacusnál szintén a női csapat szerepelt sikeresen. Szakosztályuk, hála Hegedűs Ferenc edzőnek, kisebb megszakításokkal 1962-től a 80-as évek végéig az első osztályban szerepelt. A 80-as évek második felében már Építők-Spartacus néven játszottak. Ebben az időszakban a szegedi női röplabda utánpótlását a Ducsai Géza vezette Radnóti gimnázium országos középiskolás bajnokságot is nyert leánycsapata jelentette.
A férfi röpisek elsőosztályú szereplésére egészen a 80-as évek elejéig kellett várni. A DÉLÉP SC férfi csapatát 1979-ben vette át az elsőosztályú játékos múltú Nyári Sándor. Három év múlva az NB II-es bajnokság megnyerése és sikeres osztályozó után a legmagasabb osztályba jutott a szakosztály, ahol stabil résztvevőnek bizonyult. Utánpótlás nevelésük hatékonyságát bizonyította, hogy 1990-ben négy szegedi tagja volt a magyar férfi ifjúsági válogatottnak. Első labdajátékban szerzett bajnoki aranyát ünnepelte 1995. június 9-én Szeged városa: a Medikémia férfi röplabdacsapata a döntő ötödik meccsén, ötjátszmás csatában győzte le 3:2-re a Csepel-Kordax gárdáját, méghozzá háromezer drukker előtt.
Napjaink sikerei: Szent Benedek RA és Szakmáry Gréta
A női röplabda Extraligában fennállása során először szerepel majd a Szent Benedek RA. A balatonfüredi csapatnak mindössze öt évre volt szüksége ehhez a bravúrhoz. A sikertörténet egy iskolai tornaterem felújításával és a sportélet beköltöztetésével kezdődött Balatonfüreden. Komáromi Móric, az együttes vezetője mellett a korábbi női és férfi szövetségi kapitány, Németh Lajos dolgozott szakmai tanácsadóként a kezdetekben, kettejük munkájának eredményét dicséri a csapat által elért siker.
A történet elején a játékosok fele Budapestről érkezett és csak a meccseken találkoztak egymással a röplabdázók, mégis az első évükben az NB II 3. helyén végzett a csapat. Az évek során aztán a kezdeti 30 fiatalból álló utánpótlásbázis 300 fősre nőtt, 2019 nyarától pedig az ifjú tehetségek vezetését az egykor a Békéscsabával felnőtt bajnok Kormos Mihály vette át. Az Extraligában a csapat már nem a tornateremben, hanem a balatonfüredi szabadidő- és sportközpontban játszik majd, a vezetőedző azonban továbbra is Milodanovics Andrea lesz.
A 33 éves ütőjátékos, Szakmáry Gréta bejelentette visszavonulását. „Ezzel a japán szezonnal ért körbe a történet, mert ez volt még az az ország, ahova el szerettem volna jutni” - mondta Szakmáry Gréta, hozzátéve, 24 éves karriert tud maga mögött és nehéz volt meghoznia a visszavonulásról szóló döntést, de párjával már az esküvőt tervezik, aztán pedig a családalapításra fog összpontosítani.
A nyíregyházi nevelésű, 126-szoros válogatott röplabdázó rendkívül sikeres karriert fejez most be. Magyarországon Nyíregyházán, Gödöllőn és Békéscsabán szerepelt, s összesen három bajnoki címet gyűjtött. Szakmáry Gréta 2017-ben igazolt külföldre, a német Schwerinhez - amellyel bajnokságot és kupát nyert -, majd négy szezon után a török Aydin Büyükşehir Belediyesporhoz szerződött. A 2022/23-as szezonban a Cuneónál, a következő idényben pedig a szintén olasz Novaránál röplabdázott. Utóbbival Challenge Kupát nyert, a magyar válogatottal pedig négy Európa-bajnokságon szerepelt. A japán ligába tavaly nyáron szerződött, a kilencszeres bajnok SAGA Hisamitsu Springsben játszott, mellyel kiváló szezont produkált és végül bronzérmet nyert a bajnokságban.
