A skótok és az angol futball története: Rivalizálás és fejlődés

Anglia, a labdarúgás bölcsője - tartja a népszerű közhely, s talán nem is gondolnánk, hogy milyen igaza is volt annak, akinek száját először hagyta el ez a mondás. A Ködös Albionból származik ugyanis az első írásos megemlékezés az első, futballhoz hasonlító labdajátékról (1170). Maga a „futball” szó is Angliában látott napvilágot (1409), itt alapították az első futballklubokat (1857-től), itt szervezték az első futballtornát (1867) a tradicionális, máig létező FA- kupa első kiírása pedig 1871-re datálódik. Valóban, mondhatjuk, hogy Anglia a futball bölcsője.

A labdarúgás először, mint „határlabdázás” jelenik meg Angliában, méghozzá egy rontásűző pogány népszokás keretein belül. A hagyomány szerint a bőrből készült „labdába” belegyömöszölték a gonoszságot és a rontást, majd az első tavaszi napon a falu apraja s nagyja kisereglett az utcákra, és jelképesen kirugdalták a veszedelmeket a falu határán túlra. A játék mindaddig tartott, míg a bőrbatyu ki nem szakad, és minél messzebbre sikerült eljuttatni ez idő alatt a labdát a falutól, annál messzebb kerültek a bajok is.

1170-ből, William Fitzstephen utazó tollából származnak az első olyan feljegyzések, melyek megemlékeznek erről a furcsa játékról. Az első futballmérkőzés leírása 1280-ból származik, és az Ashington közelében fekvő Ulgham mezején vívott küzdelmet írja le. A küzdelmet szó szerint kell érteni, az összecsapás során egy ember meghalt, miután beleszaladt ellenfele tőrébe. Ekkoriban egyébként is durvaság, sőt brutalitás jellemezte ezt a játékot. Gyakorta több százan játszottak egyszerre, olykor egymástól kilométerekre lévő „kapuk” között, s az események inkább hasonlítottak tömegverekedésre, mint kedélyes játszadozásra. A szabályok is eléggé kezdetlegesek voltak, mindössze a kezezést tiltották, minden más megengedett volt. Nem is meglepő, hogy 1314-ben Nicholas de Fardone, London polgármestere II. Edward angol király parancsára betiltotta a játékot. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a futballt továbbra is játszották, sőt egyre nagyobb népszerűségnek örvendett.

Valamikor 1481 és 1450 között (a pontos dátum ismeretlen) latin nyelven megjelent az első részletes kézirat a futballról, melyben már felismerhetőek a modern futball egyes elemei, mint például a cselezés: „A játék, melyet közös kikapcsolódásként űznek, „foot-ball”-nak hívnak. Olyan sport ez, melyben fiatalok egy nagy labdát hajtanak, de nem kézzel ütik a levegőbe, hanem lábbal görgetik a földön, sőt, nem csak a lábukkal, de a lábfejükkel és a sarkukkal is….majd elrúgják az ellenkező irányba.”

1581-ben Richard Mulcaster, az Eton Egyetem diákja, már úgy emlegeti a futballt, mint egy szervezett csapatjátékot. Ő ír először csapatokról (térfelek), pozíciókról (állások), játékvezetőről (bíra a felek fölött), és edzőről (oktató mester). Mulcaster játéka tehát valamiféle finomított változata lett volna az ősi brutális futballnak.

A 19. századra a labdarúgás mit sem veszített népszerűségéből, egész Anglia szerte, sőt már Franciaországban is tömegek játszották. Szabályai azonban még nem voltak kidolgozva, a durvaság pedig még mindig jellemző volt. A futballt tehát sokan szerették, főleg a szegényebb munkásosztály körében volt igen kedvelt szórakozás. Leggyakrabban mégis az iskolák, egyetemek csapatai küzdöttek meg egymással. A gond azonban az volt, hogy minden iskolának más-más szabályrendszere volt, melyek még a középkorból eredtek. Ekkor merült fel először, hogy a szabályokat egységesíteni kellene.

Az iskolák képviselői összeültek, hogy kidolgozzanak egy olyan egységes szabályrendszert, mely mindenkinek megfelelő. Hosszas tárgyalások után az első kísérlet az ún. „The Cambridge Rules”, „cambridgei szabályok” volt 1848-ban. Voltak már egységes szabályok, 1855-ben így meg is alakult a világ első futballklubja, a Sheffield FC, majd 1863-ban az iskolák és egyéb szervezetek létrehozták a Futball Szövetséget. Tovább finomították a szabályokat is: „Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna. Lábbal csak a labdát szabad rúgni. A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van.”

1867-ben Sheffieldben megrendezték az első futballtornát, a Youdan-kupát, melyen 12 csapat vett részt. Az ötlet Thomas Youdan helyi színháztulajdonos fejéből pattant ki, ő volt a rendezvény főszponzora is. A tornát és a 2 fontot érő serleget a Hallam FC nyerte. A futball tehát a kezdeti bukdácsolás után magabiztos léptekkel indult el hosszú útján, melynek végén meghódította az egész világot, és több millió ember szívét.

Skócia szerepe a futball fejlődésében

Bár hagyományosan Angliát tekintjük a labdarúgás bölcsőjének, a sportág hőskorában Skócia is fontos szerepet játszott a játék képének formálásában. Ged O'Brien sporttörténész és régész által a dél-skóciai Kirkcudbrightshire megyében az Anwoth Old Kirk templom közelében feltárt 17. századi leletek megkérdőjelezik azt a régóta fennálló feltételezést, hogy a modern futball az angol elitiskolákban fejlődött ki a 19. században.

O'Brien szerint felfedezése azért olyan jelentős, mert a skóciai pálya a középkori futballnál jóval szervezettebb, civilizáltabb formára utal, egy olyan változatra, amely a mai labdarúgás közvetlen elődje. „Ha hétvégénként focizol, akkor vannak szabályaid, nem játszhatsz erőszakos focit, mert a következő napon dolgoznod kell” - érvel a történész, aki szerint a 17. századi skótok focija több mint két évszázaddal megelőzte Anglia kodifikált futballszabályait.

Ha Anwoth népe az 1600-as évek elején rendszeresen, szervezetten játszotta a futballt, akkor újra kell írni a sportág eddig ismert történetét.

Az angol-skót futballpárharc története

Az Anglia-Skócia mérkőzés az angol-skót futballtörténelem 113. mérkőzése. Minden idők legősibb párharcának jelenkori résztvevői ezúttal a világbajnoki selejtezők során találkoznak egymással. A 144 éves múlttal rendelkező párharc sokat látott már: a sportág történetének első stadionkatasztrófáját, egy százéves házibajnokságot, de még Uri Geller állítólagos csodáját is.

A futballtörténelem legrégebbi párharca a 113. fejezetéhez érkezik: Anglia 47, Skócia 41 mérkőzést nyert meg eddig, 24-szer pedig döntetlen lett az eredmény. A két nemzet rivalizálása mindig is túlmutatott a sporton, az évszázadok óta tartó társadalmi és kulturális ellentét nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pályán intenzív legyen a harc. A skót nacionalizmus éltető eleme volt az a vágy, hogy Anglia ellen mindig és mindenkor győzni kell, a helyi sportújságírók nem véletlenül használták már a kezdetekkor az ősi ellenség (auld enemy) kifejezést.

Az első hivatalos nemzetközi mérkőzés

A futball éppen a két nemzet versengésének köszönhette, hogy a helyi kereteket kinőve nemzetközivé váljon: 1870 és 1872 között játszottak ugyan négy meccset, de ezeket a FIFA nem ismerte el, így 1872. november 30-án, a particki futballpályán (Hamilton Crescent) négyezer néző előtt rendezték az első hivatalos nemzetközi mérkőzést, amely végül 0-0-s döntetlennel zárult.

Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében úgy fogalmazott, hogy az angolok kezdőcsapata egy kapusból, egy „háromnegyedes védőből”, egy irányítóból, négy „középső játékosból”, két „balos” és egy „jobbos pillérből” állt, amit a mai formanyelvvel aszimmetrikus 1-2-7-ként írhatnánk le. A meccs szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult az a tény, hogy a skót játékosok átlagosan nagyjából hat kilogrammal könnyebbek voltak angol ellenfeleiknél.

A testi erőfölény miatt a szakértők az angol válogatott könnyű győzelmét jósolták, de a skótok éppen emiatt új taktikában gondolkodtak: 2-2-6-os formációban pályára lépve megpróbáltak passzjátékkal az ellenfél mögé kerülni, és ezzel csökkenteni a fizikai párharcok számát, amelyekben alulmaradtak volna. A trükk bevált: Anglia hiába számított a meccs favoritjának, végül be kellett érnie egy gól nélküli döntetlennel. „Az angolok hatalmas fizikai fölényt élveztek mind az izomtömegüket, mind a gyorsaságukat illetően, hiszen 10-12 kilóval nehezebbek voltak a skótoknál, akik viszont nagyszerű összjátékokkal rukkoltak elő, és ez adta csapatuk igazi erejét” - írta másnap a Glasgow Herald.

Brit házibajnokság

Az 1872-es első mérkőzéstől kezdve a két válogatott 1989-ig - a világháborús időket leszámítva - minden év tavaszán megmérkőzött egymással. 1884 és 1984 között ennek nevet is adtak: Wales és Észak-írország csatlakozásával brit házibajnokságot tartottak. Volt időszak, hogy ez a csata az Eb-selejtezők járulékos elemének számított, a britek ugyanis az 1950-60-as években külön utakat jártak, és a British Home Championship révén kvalifikáltak.

A sorozatnak száz év elteltével azért lett vége, mert az Eb-k és a vébék miatt teljesen elveszítette a jelentőségét. Ugyanakkor az ötvenes-hatvanas években még komoly téttel bírt: az 1949-1950-es és az 1953-1954-es bajnokság egyben világbajnoki kvalifikációnak is számított, míg az 1968-as Európa-bajnokságra az 1966-1967-es és az 1967-1968-as bajnokság eredményeit használták fel. A megszűnést még követte egy rövid próbálkozás, 1985 és 1989 között az angolok és a skótok az úgynevezett Rous Cup keretében megmérkőztek (az utolsó három évben egy-egy dél-amerikai válogatottat is meghívtak).

Emlékezetes mérkőzések

Az angol-skót párharc során számos emlékezetes mérkőzésre került sor, amelyek beírták magukat a futballtörténelembe.

• 1902. április 5., Ibrox Park - Skócia - Anglia, félbeszakadt: A futballtörténelem első katasztrófáját is ebben a párharcban jegyezhették fel. A glasgow-i Ibrox Parkban meccs közben leszakadt a nyugati lelátó, 25-en meghaltak, 517-en megsebesültek.
• 1928. március 31., Wembley - Anglia - Skócia 1-5: Ezt a mérkőzést az angolok a legszívesebben örökre elfelejtenék. A skótok 5-1-es győzelemmel kiérdemelték a Wembley Varázslói becenevet.
• 1937. április 17., Hampden Park - Skócia - Anglia 3-1: A nézőcsúcsot a glasgow-i Hampden Park tartja, ahová 149 547 szurkoló zsúfolódott be.
• 1961. április 15., Wembley - Anglia - Skócia 9-3: A párharc történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el a skót válogatott.
• 1977. június 4., Wembley - Anglia - Skócia 1-2: A lefújás után a vendégszurkolók elözönlötték a pályát, feltúrták a gyepet, ledöntötték a kapufákat, mindezt a televízió élő közvetítésében. Azóta a szakértők úgy vélik, ez az eset alapozta meg a politikával is átszőtt futballhuliganizmust.
• 1996. június 15., Wembley - Anglia - Skócia 2-0: Az 1996-os Eb-n Paul Gascoigne ikonikus góljával és David Seaman kivédett büntetőjével az angolok nyertek.

Jelenkori helyzet és jövőbeli kilátások

A Premier League és a skót Premiership közötti minőségi szakadék bizonyos mértékig tükröződik a két csapatban, minden bizonnyal a mélységbeli erőviszonyok miatt. Skócia azonban két kiváló balhátvéddel büszkélkedhet a liverpooli Andy Robertson és az Arsenalból érkező Kieran Tierney személyében, míg Scott McTominay a Manchester Unitedben feltörekedve bizonyíthat.

A Steve Clarke által kedvelt 5-3-2-es forma miatt nehéz lesz feltörni Skóciát, és ez problémát jelenthet egy olyan angol csapat számára, amelynek régóta hiányzik a holland Frenkie De Jonghoz vagy a horvát Luka Modrichoz hasonló középpályás, aki képes meghatározni a tempót. Anglia azonban olyan lövőerővel rendelkezik, amiről Skócia csak álmodni tud, így Southgate joggal várja, hogy a minőségi különbség megmutatkozik.

A politikai feszültségek, mint a skót függetlenségi referendum kérdése, szintén befolyásolják a párharcot. Az angol-skót meccsek mindig is többek voltak egyszerű sporteseménynél, és a jövőben is megőrzik majd ezt a különleges jelentőségüket.

tags: #skotok #az #angol #fociban

Népszerű bejegyzések:

• A futball legenda emléktornája
• Super Bowl győzelemtől a jövő építéséig: A Seahawks sztori
• Részletes mérkőzéskritika és rendszerelemzés
• Puskás Aréna koncert élmény
• Ismerje meg a naturalista mestert