Soós András: Egy játékvezetői pályafutás élményei és a visszatérés ígérete

A kálmánházi kötődésű, Nyíregyházán élő Soós András letette a zászlót. Az NB III-as asszisztensi keret tagjaként önkéntes pihenőre vonult. Ez a döntés egy hosszabb mérlegelési folyamat eredménye volt, ahol a személyes prioritások kerültek előtérbe.

A döntés háttere: Család és a játékvezetés egyensúlya

A játékvezetői hivatás, mint sok más szenvedélyes elfoglaltság, jelentős áldozatokat követel, és gyakran felborítja a munka-magánélet egyensúlyát. Soós András pályafutása során egy fontos felismerésre jutott a prioritásait illetően. "Egyszer egy edzőtáborban azt hallottam a vezetőimtől, hogy a játékvezetőnél három dolog körül forog a világ: család, munka, játékvezetés." - emlékezett vissza. Hozzátette, hogy menet közben a sorrend változhat. Azonban az életében volt egy pont, amikor minden kétséget kizáróan egyértelművé vált számára a legfontosabb sorrend:

"Amikor megszületett a kisfiam és a kislányom, akkor tudtam: a család sosem fog kikerülni az első körből."

Fontos megjegyezni, hogy a döntése nem a gyenge teljesítménynek volt köszönhető. "Nem voltak rosszul sikerült mérkőzéseim az országos keretben, és a szellemi és a fizikai teszteket is teljesítettem." - hangsúlyozta, jelezve, hogy képességei és formája alapján továbbra is alkalmas lett volna a feladat ellátására.

Játékvezetői karrierjének mérföldkövei és statisztikái

Soós András hosszú és sikeres pályafutása során számos mérkőzésen képviselte a sportszerűséget és a szabályok betartását. Pályája a megyei bajnokságoktól egészen az országos NB III-as keretig ívelt. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk karrierjének legfontosabb állomásait:

Összesen 769 találkozón vett részt aktívan, ami rendkívüli tapasztalatra és elhivatottságra utal a magyar labdarúgásban.

Élmények, tanulságok és a barátságok ereje

Soós András a játékvezetés évei alatt számtalan felejthetetlen élményt gyűjtött, és olyan tapasztalatokra tett szert, amelyek gazdagították életét. "Mit adott nekem a játékvezetés? Élmények, helyszínek, edzőtáborok, edzések, utazások, nagy múltú klubok és neves futballisták jutnak az eszembe..." - sorolta a pozitívumokat.

Különösen emlékezetes pillanatok közé tartozott, hogy "jó szájízzel gondolok arra, hogy ott lehettem többezres közönség előtt- a DVTK új stadionjában az első hivatalos meccsen. Vagy hogy „egy-egyeztem” a kispesti legendával, Pisont Istvánnal a Honvéd II. kispadjánál."

Azonban mindezek eltörpülnek amellett, amit a legértékesebbnek tart: "mennyi barátom lett a játékvezetés során. Akikkel azóta is szoros kapcsolatot ápolok, és köszönök nekik mindent."

A sport megtanította őt a kitartásra is: "A játékvezetés megtanított arra: ne adjam fel. Kitartottam akkor is, mikor nem sokan szavaztak arra, hogy országos kerettag lehetek. Nem mentek gördülékenyen a dolgok az elején." Az asszisztensi szerepköre is egyedi leckéket tartogatott: "Az asszisztencia megtanított alkalmazkodni a kollégához. Teljesen más, mint a játékvezetés."

Pihenő és a visszatérés ígérete

A jelenlegi helyzetben, amikor a zászló letételével egy időre megállt a játékvezetés, Soós András még keresi a mindennapok ritmusát. "A jelenlegi helyzetben nem tudom milyen az élet a játékvezetés nélkül, hiszen senki sem működik most a baráti köreimből." - fogalmazott, utalva arra, hogy a közösségi élmény is hiányzik számára.

Érzelmi kötődése a sportághoz azonban továbbra is erős. "Valamelyik nap a kezembe került a zászló és a cipőm." - mondta, ami azt sugallja, hogy a futball iránti szenvedélye mélyen gyökerezik. A pihenő nem feltétlenül jelent végleges búcsút, ahogy utolsó mondata is mutatja:

"Jó kérdés... I will be back!"

tags: #soos #andras #jatekvezeto

Népszerű bejegyzések:

• akadémiák támogatása Magyarországon
• Miért borús a hangulat a Bernabéu körül?
• Részletek a nagykutasi női fociról
• A Carter edző mélyebb üzenetei
• A BL-negyeddöntő árnyékában: Kiss Máté halála