Spanyolország – Oroszország: Egy Világbajnoki Nyolcaddöntő Drámai Fordulatai
Július 1-jén a moszkvai Luzsnyiki Stadionban rendezték a Spanyolország-Oroszország nyolcaddöntőt az oroszországi világbajnokságon, egy olyan mérkőzést, amely hatalmas meglepetést hozott. A 2010-es vb-győztes Spanyolország szövetségi kapitánya, Fernando Hierro igyekezett minden eshetőségre felkészülni a mérkőzés kapcsán.
Előzmények és Csapatok Formája
A spanyol válogatott helyzete
A világbajnokságot felvezető szenzációként, két nappal az első meccsük előtt döntöttek úgy a spanyolok, hogy elküldik Julen Lopeteguit. A portugálok ellen voltak ígéretes dolgok a csapatban, amik még vélhetően Lopetegui munkáját dicsérik, de aztán szépen lassan visszaestek Fernando Hierróval. Nem csak védekezésben lehetett érezni a gyengébb teljesítményt, hanem támadásban is, ahol a selejtezők friss, harcos letámadása és gyors akcióépítései eltűnőben voltak, és újra csak labdát járattak.
Dmitrij Cserisev, a korábbi orosz válogatott és Sporting Gijón játékos, aki nem mellesleg az egész oroszországi tornán jó formát mutató Gyenyisz Cserisev édesapja, a találkozó előtt úgy vélekedett: „Spanyolország jelenleg krízisben van, szövetségi kapitányt váltani két nappal a világbajnokság kezdete előtt az túl sok egy csapatnak, szerintem ettől egy kicsit szenvednek”.
Az orosz válogatott felkészültsége
Az oroszok 4-2-3-1-es játékrendszerében az első két meccsen szinte minden tökéletesen működött. Ez a taktika alapvetően nem a labdabirtoklásról szól, azt el is vesztették mindkét esetben, de a támadási hatékonyság, középpályás szűrés és a védelem is jól működött. Így például nem derült fény arra, hogy Igor Akinfeev borzalmasan rossz kapus. Az ellenfelek gyengesége miatt működhetett ennyire jól az orosz csapat? Jogosan merült fel a kérdés, mert Uruguay ellen már a korábban megszokott, erőtlen, gyenge orosz válogatottat láthattuk.
Sokak szerint taktikázott a házigazda az utolsó csoportmeccsen, hogy Moszkvában léphessen pályára a nyolcaddöntőben. A házigazdák csapata túlbiztosított felállásban kezdett, az öt védő előtt a középpályán három szűrő helyezkedett, és két zavaró támadójuk is visszazárt a saját térfelükre. Gyenyisz Cserisev élvezte a bizalmat, nagyon boldog volt.
A mérkőzés menete
Első félidő: Spanyol vezetés, orosz egyenlítés
Luis Aragonés, a spanyol szövetségi kapitány azt ígérte mérkőzés előtt, hogy kifőz majd valami váratlant is az oroszok ellen. A meglepetés nem túl eredeti, de annál hatásosabb: már az első percekben létszámfölényben rohamozni az ellenfél kapuját. Sergio Ramos gyakorlatilag csatárként kezdte a mérkőzést, az 5. percben csak centikkel maradt le Xavi beadásról. Legközelebb Torres centrifugálta ki az orosz védelmet, de Akinfejevet már nem tudta megtéveszteni.
Rövid ismerkedés után született meg a mérkőzés első gólja a 12. percben. Zsirkov buta szabálytalansága után jobbról jött be a szabadrúgás az orosz kapu elé. Ignasevics igazából nem is a labdára figyelt, Sergio Ramost akarta semlegesíteni, a szó legszorosabb értelmében. Lebirkózta a Real-védőt, és azt sem vette észre, hogy a beívelt labda a bokájáról bepattan a saját kapujába, ezzel öngólt szerezve. A spanyolok ezzel a szerencsés góllal vezetést szereztek.
A gól után sem változtattak az oroszok az addigi játékukon, vagy igazából nem is tudtak, maradt az óvatos adogatás és leginkább Dzjuba megjátszása, aki viszont a Piqué-Ramos védőpáros között gyakorlatilag teljesen elveszett. A szünethez közeledve az egyik orosz kontrát sikerült lövéssel zárniuk a hazaiaknak, amitől megjött a kedvük, és kicsit bátrabb támadójátékot vállaltak fel. Majd teljesen váratlanul egyenlítettek az oroszok a 41. percben: jobb oldali beadás után Dzjuba fejelte rá, de a felemelt kézzel felugró Piqué karjában elakadt a labda. 11-es következett, amelyet Dzjuba aztán bevágott. Az egyenlítő góljukat viszont veszélyes helyzet nélkül, büntetőből szerezték.
Második félidő: Patt helyzet és unalom
A második félidőt egy bátor orosz csapat kezdte, amely érezte, hogy ebben a spanyol védelemben azért bőven benne van a hiba. A spanyol csapat úgy jött ki a második félidőre, hogy visszaveszi a vezetést és eldönti a továbbjutást, de mezőnyfölénye nem mutatkozott meg helyzetekben is, idővel pedig a lendülete is elfogyott. Az oroszok pedig 11 emberrel védték a tizenhatosukat. De összességében tényleg semmi nem történt a második félidőben. A 60. perctől eseménytelenül teltek a percek, a mezőnyjátékosok a félpálya és az orosz tizenhatos között helyezkedtek, így besűrűsödött a középpálya. A körülményes spanyolok ritkán tudtak áttörni, az oroszoknak pedig ez eleve nem állt szándékukban. A spanyoloknál volt a labda, de igazából csak annyira, hogy a kaputól 30-40 méterre adogatták, jobbról balra, aztán vissza. Ez a passzolgatás tényleg nézhetetlenül unalmas, a világbajnokság leggyengébb meccsét sikerült kifognunk.
A 85. percben előbb Iniesta, majd Iago Aspas, a két csereember lövése pörgette fel az eseményeket.
Hosszabbítás és Tizenegyespárbaj
Következett a hosszabbítás, és a játék képe semmit sem változott. A spanyol válogatott a hosszabbításban is végig támadott 30 percet, de az oroszok hősiesen védekeztek és kihúzták a 120. percig. Az oroszok csak az utolsó 10 percre fáradtak el, de ezt már kihúzták. Szerencséjük volt, a negyedik spanyol csere, Rodrigo két helyzetet is elönzőzött: előbb nullszögből próbálta belőni a labdát, miután remekül lefordult, és lefutotta az orosz védelmet, majd 18-ról, középről lőtt, amikor több helyre is tehette volna a labdát. Rodrigo és Carvajal is helyzetbe került, de Akinfejev nagyon koncentrált. Az egyre fáradtabb oroszoknál viszont indokolt volt a negyedik csere - Alekszandr Erohin a 97. percben lépett pályára -, amire a vb-k történetében először volt lehetőség a hosszabbításban.
120 percig támadott a spanyol válogatott, de a rettentő taktikus és hősies Oroszország elevezett a tizenegyesekig, ahol aztán az oroszok nem hibáztak és óriási meglepetésre bejutottak a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé.
Íme egy táblázat a gólokról:
| Perc | Esemény | Gólszerző | Csapat |
|---|---|---|---|
| 12. | Öngól | Ignasevics | Spanyolország (gól) |
| 41. | Büntető | Dzjuba | Oroszország |
Taktikai elemzés és fogadási meglátások
Az oroszok 4-2-3-1-es rendszere amikor működött, pont jó lett volna a sokat birtokló, passzolgató spanyolok ellen. Ha lövési hatékonyságban visszatalálnak az első két meccshez, ahol 10 kaput eltalálóból lett 8 góljuk, akkor a spanyol kaput is bevehetik. David de Gea nincs élete formájában, ahogy Igor Akinfeev sem. Három gólt kapott az orosz csapat Urugay ellen, ebből egyet saját játékosuk szerzett, kettőt pedig az uru csatárok. Erőszakos, igazi gólvágók, Suárez és Cavani. Egyenlő létszám mellett is alig tudták tartani őket az orosz belső védők. Ha ezt a két támadót összeadjuk, akkor megkapjuk Diego Costát, az egyetlen igazi spanyol csatárt. Az előbb említett Akinfeev bizonytalanság miatt én két középpályáson is erősen gondolkodom. Az egész spanyol csapat leggyakrabban lövő játékosa David Silva és Isco. A selejtezők alatt ilyen csapatokat, mint az orosz, magabiztosan vertek a spanyolok. Úgy tűnt viszont, hogy a házigazda játékosai felpörögtek a vébére, miközben a hispánok épp visszaesőben voltak. Az Egyesült Államok ki sem jutott, Németország pedig már a csoportkörben búcsúzott, emiatt felerősödtek az összeesküvés-elméletek, miszerint Putyin megvette a világbajnokságot. Ha nincs így, mindkét csapat szerezhetett volna gólt.
tags: #spanyolorszag #oroszorszag #foci #meccs #kozvetites
