A kapus: Magányos hősök, inspiráló idézetek és Gianluigi Buffon legendája

A labdarúgásban számos poszt létezik, de egyik sem annyira egyedi és meghatározó, mint a kapusé. Már gyerekként is feltűnt, hogy amikor csapatokat osztottak, senki sem akart igazán kapus lenni. Talán pont ezért is kötött ki valaki a kapuban: ha más nem vállalta, hát gondolta, megpróbálja. Aztán ott is maradt, az általános iskolai kispályás csapatban végig kapusként játszott. Pedig a kapus rendkívül fontos személye a csapatnak. Formációktól és taktikától függően vannak posztok, amiket teljesen mellőzhet egy csapat - de kapus nélkül senki nem mer kiállni. Pontosan ezért fontos a kapus a csapatban: az utolsó mentsvár, aki megmentheti a csapatot a bekapott góltól. Éppen ezért a gólok és cselek után a leglátványosabb elemek a kapusbravúrok! Óriási vetődések, bátor kijövetelek, hihetetlen reflexmozdulatok…

A kapus egyedülálló szerepe és kihívásai

A kapus egyedi feladatot tölt be a pályán. Magányos posztnak is szokták mondani - valóban, a kapus sokszor érezheti magát magányosnak, magára utaltnak. Nincs poszttársa a pályán, akivel egyenlő mértékben osztozhatna a terheken. Ő az egyetlen játékos, aki kézzel is labdába érhet: ez különleges jogkör, de másfajta játékstílust igényel, mint a többieké. Ahogy Csank János korábbi magyar szövetségi kapitány (aki egyébként maga is kapus volt) mondta: „Egy kapusnak a kaszák közé is be kell vetődnie.”

A kapusnak hatalmas a felelőssége is: ha sikerül védenie, az általában bravúros. Ha viszont hibázik, legtöbbször az is látványos, és ilyenkor könnyen válhat az ember gúny és nevetség tárgyává. Ha egy csatár luftot rúg, akkor azért több lehetősége van arra, hogy új lehetőséget alakítson ki és javítson. Ennek ellenére sokan éppen azért szeretik ezt a posztot, mert hihetetlenül jó érzés az, amikor már mindenki bent látja a labdát, de mégis valahogy sikerül megállítani a lövést, és akkor egy pillanatra szuperhőssé válik az ember. Amikor sikerül leérni egy vetődésnél, amikor le lehet olvasni a lövő játékos szándékát, amikor egy érthetetlen reflexmozdulattal sikerül kiütni a labdát… Sokan emlékeznek büszkeséggel arra, amikor ismeretlenként beállva focizni, egy-két nagy védés után a csapattársak „Pókembernek” nevezték el. A pályán kívül is jellemző, hogy a kapusok szeretik elvégezni azt a „piszkos munkát”, amit mások nem, és a felelősség vállalásának terhe, ami sokakat elriaszt, őket inkább motiválja.

Gianluigi Buffon: Egy legenda pályafutása

A labdarúgás történetének egyik legkiemelkedőbb kapusa, a 21. század legjobbjának tartott klasszis, Gianluigi Buffon példája jól mutatja a poszt jelentőségét. Azt, hogy milyen szinten megkerülhetetlen alakja ő a labdarúgás elmúlt negyed évszázadának, az is jól leírja, hogy Buffonnak volt csapattársa 1950-es, 60-as, 70-es, 80-as, 90-es és 2000-es években született játékos is!

A kezdetektől a Superman becenévig

Gianluigi „Gigi” Buffon 1978. január 28-án a toszkánai Carrarában látta meg a napvilágot, méghozzá igazi sportcsalád sarjaként, hiszen édesanyja diszkoszvető, édesapja súlyemelő volt. Bár volt ajánlata a Bolognától és a Milantól is, Buffon a Parma utánpótlásrendszerében kezdte pályafutását 13 éves korában. Eleinte számos poszton kipróbálták a mezőnyben, főleg középpályásként, majd bekerült a kapuba. Erre a lépésre példaképe, Thomas N’Kono nagyszerű teljesítménye ösztönözte, a kameruni játékos még az 1990-es, olaszországi vb-n nyűgözte le a fiatal Buffont. Amikor a Parma mindkét fiatal kapusa megsérült, akkor a megfelelő méretekkel rendelkező, és a kapus poszt iránt lelkesnek tűnő Buffon megkapta a lehetőséget, gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, és két héttel később már ő volt az első számú kapus.

1995. november 19-én a későbbi bajnok Milan elleni gól nélküli döntetlen során bemutatkozott a Serie A-ban. Fantasztikus védéseivel, atletikusságával, agilitásával és azzal, hogy korlátlan úrnak bizonyult a levegőben, hamar kiérdemelte a Superman becenevet, amelyet aztán a közönség a nagy védéseinél rendszeresen kántált.

A Juventus ikonja és a Calciopoli

Buffon 2001 nyarán átigazolt a Juventushoz, azóta is az átszámolva mintegy 53 millió eurós ár jelenti a rekordot a kapusok mezőnyében. Itt végre a hiányzó bajnoki cím is összejött neki, mindjárt kettő is, majd egy bronz után jött újabb kettő. A Calciopoli néven elhíresült bundabotrány 2006-ban rázta meg a futballvilágot, akkor az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) két bajnoki címétől is megfosztotta a Juventust, valamint visszaminősítette a Serie B-be.

Bár a kezdeti hírek arról szóltak, hogy Buffon követheti Zlatan Ibrahimovic, Patrick Vieira, Cannavaro, vagy éppen Émerson példáját, és elhagyja a másodosztályba „süllyedő hajót”, végül a Serie B-be is követte csapatát. Az együttes egy év múlva ismét az élvonalban volt, és bár rögvest egy bronz-, majd egy ezüstérmet szerzett a gárda, a lendület megtört, és a 2009-2010-es szezonban, majd egy idénnyel később is csak 7. lett. A „böjtnek” a 2011-2012-es idényben lett vége, Antonio Contéval, majd Massimiliano Allegrivel egyaránt három, tehát összesen hat aranyat nyertek a „zebrák” egyhuzamban. A kapuvédő a FourFourTwo-nak adott 2008-as nyilatkozatában tért ki a maradása okaira: „Még ha a fizetésem dupláját is ajánlanák máshol, akkor is maradnék a Juvénál. Ez tenne büszkévé, mivel ez a helyes döntés.”

Küzdelem a pályán kívül: Depresszió és a 88-as mez

Nehéz időszak volt számára a 2003 és 2004 közötti, beszélt a családjával és a legközelebbi barátaival, és ráeszmélt, hogy betegségtől szenved, ezért felvette a kapcsolatot egy pszichológussal. Nem volt fáklyásmenet ugyanakkor számára, öt évvel később beszélt a „sötét időszakról”. „A szurkolók egy kicsit sem foglalkoznak azzal, hogy érzed magad. Úgy tekintenek rád, mint egy labdarúgóra, egy példaképre, úgyhogy senki nem gondolja azt, hogy majd megállít téged, és megkérdezi, hogyan érzed magad. A probléma akkor lett volna, ha azt mondom, hogy két hónapra el kell mennem kicsit, hogy jobb állapotba kerüljek. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy eltűnjek két-három hónapra, hogy jobban legyek.”

„Viszont valóban elmentem egy pszichológushoz, ez rengeteget segített nekem. Ehhez azonban át kellett értékelnem magamban valamit. Korábban úgy véltem, hogy a pszichológusok képletesen értve rablók, akik pénzt vesznek el a megtakarításaidból. De nem azok. Olyan emberek, akik ott vannak számodra, hogy segítsenek neked, és ha jó szakembert találsz, bármiről beszélhetsz velük, megnyílhatsz a legkisebb félelem nélkül, ez pedig nem könnyű dolog.” A kapus fél évig járt a kezelésre, amikor hirtelen ráeszmélt, hogy jobban érzi magát. „Hirtelen történt. Korábban rettegtem a pályára menni, aztán a portugáliai Európa-bajnokságon a dánok elleni borzalmas meccsen én voltam az egyetlen, aki mosolygott.”

A rengeteg pozitív emlékre jut egy-két kevésbé felemelő is. 2000-ben élesen kritizálták, hogy a 88-as mezszámot hordja a Parmában, az olaszországi zsidó közösség rámutatott, hogy náci szimbólumnak számít, mivel az (angol) ábécében a nyolcadik betű a H, és a dupla 8-as a „Heil Hitlert” jelöli. Ő másképp látta a számmizériát. „Azért választottam a 88-as számot, mert ez négy labdára emlékeztet engem, Olaszországban pedig tudjuk, hogy erőt és eltökéltséget jelent, ha valakinek vannak golyói. Ugyanakkor készen állok lecserélni a számot, ha ez segít. Nem tudtam a 88-as szám titkos jelentéséről”.

Válogatottsági rekordok és a világbajnoki cím

Először 1997 októberében, az oroszok elleni havas vb-pótselejtezőn léphetett pályára a válogatottban, a megsérülő Gianluca Pagliuca helyére érkezett, rögvest egy nagy védéssel segítette a kvalifikációt végül kiharcoló együttest. A válogatottal jegyezte karrierje legnagyobb sikerét, amikor 2006-ban világbajnoki címet szerzett. Kiváló teljesítményének köszönhetően megkapta a vb legjobb kapusának járó Jasin-díjat, és természetesen bekerült a torna álomcsapatába is - az év végén a második helyen végzett az Aranylabda-szavazáson. 2013-ban jó barátját, Fabio Cannavarót (136) érte be a válogatott örökranglistájának élén. Jelenleg 168-cal áll, 32-vel leelőzve Cannavarót, 42-vel Paolo Maldinit, 52-vel Andrea Pirlót.

Természetesen napestig lehetne sorolni a kiváló kapus rekordjait, most néhányat elevenítünk fel belőlük:

• A legtöbb kapott gól nélküli meccs a Serie A történetében
• A legtöbb kapott gól nélküli meccs a válogatottban
• A leghosszabb kapott gól nélküli sorozat a Serie A-ban - 974 perc (2015-2016)
• A legtöbb kapott gól nélküli meccs egy Serie A-szezonban - 12 (2015-2016)
• A világ legdrágább kapusa - 53 millió euró (2001)

Buffonról mondták: Elismerés a kollégáktól

A labdarúgás nagy alakjai méltatták Buffon pályafutását:

• „Ha nem a Real Madrid lenne az ellenfél, teljes szívemből Buffont akarnám BL-győztesnek, mert rászolgált - mondta Casillas a La Gazetta dello Sportnak. - Nyilvánvalóan a Madridnak fogok szurkolni, de Buffon karrierje nem érhet véget anélkül, hogy ne lenne egy Bajnokok Ligája-győzelme. Ő majdnem mindent megnyert, kivéve ezt az egyet, ezért teher nehezedik rá.”
• „Kivételes kapus, minden csodálatom és maximális tisztelem az övé. A nála csak kicsit is fiatalabb kapusok számára ő volt a példa, ő inspirált minket, olyanok akartunk lenni, mint ő” - Iker Casillas.
• „Kivételes kapus - erősítette meg Andrea Pirlo. - Szerencsés vagyok, hogy tizenöt éves korunk óta együtt játszhattunk. Számomra ő különleges, talán a történelem legjobb kapusa. Edzeni és játszani látni egyaránt fantasztikus.”
• „Sohasem bukik el. Buffon különleges kapus, talán a futball történetének legjobbja” - Massimiliano Allegri.
• „Buffon a példaképem” - Manuel Neuer.
• „Oliver Kahn, Peter Schmeichel és Edwin van der Sar inspirált leginkább karrierem kezdetén. Mindegyikben volt valami ösztönző, mind más jellem volt. Aztán megjelent Buffon, és minden megváltozott” - Petr Cech.
• „Buffon a kapusok Maradonája, nem lesz könnyű hozzá hasonlót találni” - Emiliano Viviano.

Gianluigi Buffon főbb eredményei

A motiváció ereje a sportban és a kapusoknál

A kapusoknak, akárcsak minden élsportolónak, különleges mentalitásra van szükségük. A kudarcokból való tanulás és a kitartás kulcsfontosságú. „Nem volt rengeteg vereségben részem a karrierem során, de a kudarcok többet tanítottak a győzelmeknél. A vereség után az ellenfelem képességeire koncentrálok és az elkövetett hibáimra. Az a helyes döntés, ha nem keresel kifogásokat. Rengeteget hibáztam, és még mindig sokat követek el, de nem szégyellek visszanézni a hibák mögött meghúzódó okokra.” - mondta Gianluigi Buffon. Hozzátette: „Ha csinálok valamit, azzal az alapvetéssel teszem, hogy a legjobb legyek benne. E nélkül megszűnnék létezni.”

Az akarat és az elszántság ereje gyakran a legfőbb tehetség. Ahogy Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó vallotta: „Ha össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” Az életben és a sportban is elengedhetetlen a hibák elfogadása és a folyamatos fejlődésre való törekvés. „A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.” - Michael Jordan.

A félelmek legyőzése és az álmok kergetése mindenki számára elérhető. „Minden reggel két választásod van, alszol tovább az álmaiddal, vagy felkelsz, és kergeted őket.” - Hosszú Katinka. Ugyancsak tőle származik a gondolat: „Nézz szembe a félelmeiddel! Sok esetben csak azok hátráltatnak!” A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról - figyelmeztet Kemény Dénes. A lehetetlen is csupán egy vélemény, nem pedig tény, ahogy Muhammad Ali fogalmazott: „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

A kapusok felelőssége és a csapatszellem

A labdarúgás, mint minden csapatsport, a közösség erejéről és az összetartozásról is szól. Puskás Ferenc, a magyar és a világlabdarúgás egyik legnagyobb alakja, az Aranycsapat vezére és a Real Madrid legendája, akinek neve egyet jelent a zsenialitással, a gólerősséggel és a játék iránti szenvedéllyel. A Puskás Ferenc idézetek a játék szeretetéről, a kitartásról és az alázatról szólnak. Szavai egyszerűek, mégis hitelesek, mert egy olyan sportember tapasztalatait tükrözik, aki a pályán és azon kívül is példát mutatott. Puskás a csapatépítés fontosságát is hangsúlyozta: „Egy jó csapat összekovácsolásához idő kell. Legalább négy-öt év. Adják meg a lehetőséget az edzőknek, hogy dolgozhassanak, hogy az elképzeléseiket meg tudják valósítsák.”

A küzdelem feladása sosem opció, hiszen a vereségből is lehet tanulni. „Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük.” - Paulo Coelho. A kapus szerepe ezen a téren is kiemelkedő, hiszen ő az utolsó láncszem, de a csapat támogatása nélkül az ő ereje is véges. Ahogy az a személyes tapasztalat is mutatja: ha egy kapus hibázik, és a labda átcsúszik a kezén, rendkívül kellemetlenül érezheti magát. De hihetetlenül jó érzés, amikor a csapattársak szidalmak helyett megveregetik a vállát, melléállnak és megígérik, hogy együtt fognak javítani. Mert ahogyan a csapat nem nyerhet kapus nélkül, úgy a kapus sem nyerhet a csapattársai nélkül. Összetartoznak.

Ahogy a kapus poszt rejtelmein gondolkodik az ember, több hasonlóság is szembeötlő. Ahogy a kapust magányos posztnak hívják, úgy többször hallani ugyanezt a megjegyzést a lelkipásztori szolgálatról. Valóban: a legtöbb gyülekezetben egy lelkipásztor van. Igen, az ő szerepe lehet, hogy más, mint a csapattársaié. Jakab levelének gondolata, hogy a tanítót nagyobb felelősség terheli, mint a gyülekezet többi tagját, a lelkipásztornak fel kell vállalnia. De ahogy említettük, ha a kapus hibázik, az is nagyon látványos, és akkor rendkívül nehéz javítani. Ez pontosan így van a lelkipásztor életében is. Végül pedig a kapusról, akinek a kaszák közé is be kell vetődnie… hogy megvédje csapatát a bekapott góltól. A lelkipásztornak sok tekintetben kell feláldoznia magát a gyülekezet védelme érdekében. Mindig ébernek kell lennünk, koncentrálnunk kell, hogy megvédjük a gyülekezetet az ellenfél olykor erős, máskor cseles lövéseitől. Természetesen ebben is szükség van összjátékra a csapatunkkal, de sokszor nincs mese: vetődni kell. Vállaljuk fel bátran ezt a felelősséget a csapatunkért, hiszen erre hívattunk el. A csapatokat pedig arra kérjük, hogy támogassák és becsüljék meg kapus-lelkipásztoraikat.

A sportolás, versenyzés közben mindenkinek átfutnak az agyán olyan gondolatok, hogy elegem van, jobb nálam, nem tudom legyőzni, jó a második hely is, nem bírom, feladom… Motiváló sport idézetek edzésre, sporthoz szép számmal találhatók, s ha valaki testmozgásra készül, ezek jó mentális ösztönzők. Sokszor kifejeznek valamit, ami messze túlmegy a fizikai teljesítményen. A sport az életünk fontos része, és gyakran szükségünk van motivációra, hogy kitartóak és elkötelezettek maradjunk. Ezek az edzés idézetek nemcsak inspirálóak, de emlékeztetnek bennünket arra, hogy a kemény munka és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. A sport motivációs idézetek közül figyeljük meg, melyik milyen képet (hangokat, illatokat, érzéseket) vált ki bennünk. Amelyik ösztönző és szenvedélyes érzéseket idéz fel belőlünk, vagy amelyikről úgy érezzük, hogy beleborzongunk, szinte újjászületünk tőle, az az igazi.

tags: #sport #idezetek #kapusokrol

Népszerű bejegyzések:

• A Fradi B-közép politikai háttere
• Stuttgart-Nürnberg mérkőzések története
• Ismerje meg a VV7 villalakók sorsát
• Augusztus 7-i futballeredmények
• műszaki jellemzők sörétes puskáknál